2012. október 27., szombat

Versmondó és dalos pacsirtám :)

Ígértem nemrég, hogy felteszem azt a verset amit olyan aranyosan mondott el Zozi egyik este. Amikor elővettem a kamerát, hogy felvegyem akkor viszont nem akart megállni egy versnél, hanem csak úgy ontotta magából a nemrég tanultakat. Na meg a régieket is, azokon jókat nevettünk, mert előfordult, hogy átköltötte :)
Na így született ez a kis őszi csokor :) Gondolom nem kell mondanom mennyire imádom ahogy mondja :)

A könnyebb érthetőségét pedig a szövegek:

Nemes Nagy Ágnes:  Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.


A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.




A tokaji szõlõhegyen két szál vesszõ,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.


Két kismadár ül a fán,
Egyik Péter, másik Pál.
Szállj el Péter!
Szállj el Pál!
Gyere vissza Péter!
Gyere vissza Pál!


2012. október 26., péntek

Na végre...

Végeztem :)

Mármint a régi blogok ideköltöztetésével... Pontosabban átmásolásával. Ugyanis szépen egyesével másolgattam át mind a 255 bejegyzést. (köszönet azoknak akik segíteni próbáltak ez ügyben, de sajnos nem boldogultam a programokkal...) sajnos így viszont a számomra igen értékes hozzászólások nincsenek meg, de azok a régi blogokon továbbra is olvashatók.

Nagy munka volt, de most jó így egyben látni azt a majdnem 5 évet amióta írom a kis családunk történeteit :)
Érdekes munka volt :) Szinte minden bejegyzést újraolvastam, újra átéltem :) Volt amikor mosolyogva, volt amikor könnyezve...
Hát tessék!! Itt van :)


2012. október 19., péntek

Képes

Napok óta nincs kedvem írni (megint)... De most összeszedem magam és legalább néhány képet teszek fel Nektek és az utókornak. 
Annyi szó esett mostanában itt-ott a lovakról :) hát nekünk is születtek lovagolós képeink. Még Zozi picurka volt amikor kapta ezt a hintalovat karácsonyra, de sajnos nem nagyon érdekelte. Egy-két alkalommal ugyan ráült de inkább csak úgy ott volt a gyerekszobában. Nos Marcikám most felfedezte (pedig néhányszor ráültettem és akkor nem tetszett neki) Egyik este nagy csendben volt a szobában és bekukkantottam a kíváncsiság kedvéért, hogy ugyan most mi rosszaságot csinál... hát játszott. Pontosabban a szoba közepére húzta a lovat, gondolom hogy jobban hozzáférjen és hintázott :) Na ekkor rohantam a fényképezőgépért, hogy megörökítsem. Mint később kiderült lett volna még rá módom mert azóta is tart nálunk a nemzeti vágta :) 

Aztán van még papírcsákós Marcis képünk is :) (telefonnal készült, így egy cseppet homályos)

Zoziról viszont egy különleges képet mutatok :) Az oviban készítette, egy önarckép. Nagyon friss, tegnapi alkotás. De nekem nagyon-nagyon tetszik.


Beszélgettünk kicsit ma reggel az óvónénivel, mert Marci beszökött a csoportba és nem nagyon akarózott hazajönni... szó szerint nem érdekelte, hogy indulni szeretnék haza...(nem baj, szokja csak) 
Szóval ismét hízott a májam :D Nagyon-nagyon dicsérte Zozit, hogy milyen ügyes. A fenti képet akkora türelemmel készítette, hogy öröm volt nézni. Meg úgy egyébként is minden téren nagyon jól teljesít, nagyon szépen mondja a verseket (tényleg így van, meg is mutatom majd napokon belül a legújabb kedvencét) szépen énekel, és ha meseolvasás van ügyesen visszamondja a tartalmát. Most már minden nap az oviban vannak "kötelező" foglalkozások. Minden nap más, hétfőn-rajz, kedden-torna, szerdán-matematika, csütörtökön-környezet, pénteken-ének "órájuk" van. Az egyik környezet foglalkozáson megmérték magukat :) hát Zozi a legkisebb és legpehelysúlyúbb a csoportban. Nem baj, jóból kicsit adnak szoktam mondani. Óvónéni szerint a lényeg a koponyában van, így nem baj az, hogy ilyen apró :) 

Marcival is nagyon sokat tudok itthon "tanulni" ha éppen hagyja. Bár még mindig nem akar beszélni... de egyre több mindenre tudom rávenni. Puzzlezunk (na jó, csak a legegyszerűbbeknél tartunk), ez állatos, így tanuljuk közben az állathangokat. Na ezeket viszont egyre ügyesebben utánozza. Építünk, vonatozunk, természetesen autózunk sokat. Ami új és nagyon meglepő volt, hogy a színeket egyre ügyesebben felismeri. A pirosat, zöldet, kéket teljes biztonsággal megmutatja. A sárgát is van amikor, bár még azt csak tegnap vettem elő. Építőkockákkal szoktuk "gyakorolni" Szóval ügyesedik ő is. 
Ennyiiii :)



2012. október 10., szerda

Nevessünk is...Zoziszáj 14.

Este Zozi megtalálta az egyik játék alkatrészét, egy aprócska cd lemezt. Jön-megy, aztán megkérdezi: -Anya, akarsz most hallgatni valami jó kis nyálas zenét?? (Nyálas zene Apa szerint az amit én hallgatok... Amolyan szerelmetes számok... na jó némelyik tényleg az...)


Október első napjaiban beindult az oviban az angol nyelv oktatás. Zozi is menni szeretett volna. Eddig 2 óra volt, kérdezgetem miket tanultak, mondja is lelkesen. (köszönések, néhány állat neve, számok) Mondom neki:
-De jó, legalább én is megtanulok angolul. Majd amit te tanulsz azt megtanítod nekem.
Erre Ő:
-De anya, hát mi vagyok én angol tanárbácsi?

Alkotások...


-Vajon mennyire illik csúnyát gondolni/na jó némely szavakat kimondani a gyerek előtt amikor felfedezzük, hogy a tapéta bordűrjét kb. másfél méter hosszan letépte?
(azóta már ragasztottam helyette másikat...)


2012. október 8., hétfő

10 napos fotós kihívás... 10. nap

10. nap Egy mai kép rólad.

Tegnap előtti is jó???


A randi nagy napja...

Szerivel és családjával  már régóta tervezgettük, szervezgettük a találkozót. Hol ez, hol az nem ért rá, hol pedig az időjárás nem volt a cimboránk...  Deee most, végre sikerült nyélbe ütni a találkozót :) Szombaton egy rövidke nemszeretem program után átrobogtunk a városon és odaértünk a megbeszélt helyszínhez a Közlekedési múzeumhoz. Nagyon kellemes pár órát töltöttünk ott. Még egy röpke sétára is volt erőnk, pedig a kicsik után folyamatosan szaladtunk... :) De ez most így volt jó. Mi nagyon jól éreztük magunkat. 

Visszavágós képek :D

Csakazértis egy olyan, amin Judit is rajta van ;) 

...és a többi :)




2012. október 6., szombat

10 napos fotós kihívás... 9. nap

9. nap... Egy nyaralós képed

Tessék, itt van egy igazi friss nyaralós :) Amikor Egerszalókra szöktünk  Apácskával akkor készült. Pontosabban Szilvásváradon :)


2012. október 5., péntek

10 napos fotós kihívás... 8.nap

8. nap...Egy kép rólad és a legjobb barátodról

Na hát itt vagyok bajban... ugyanis nincs olyan képem... illetve van barátos képem, de a konkrét MOSTANI legjobb barátnőmmel nincs közös képünk... Sajnálom. Igyekszem pótolni :)

Így egy régi képet sikerült találnom, ünnepeltünk valamit... vagy csak úgy összeröffentünk... igazából magára a sztorira sem emlékszem, de a hangulat igen jó lehetett... :) Szóval a képen az egyik barátnőm szerepel akivel akkoriban tényleg jóban-rosszban összetartottunk. (Sajnálom, hogy a másikkal nem találtam közös képet... akkor még nem volt digitális gépem.)


Szöszök...


Szerda este:
-Láz, hányás, sírás... (Marci)

Szerda éjjel:
-Láz, sírás... (Marci)

Csütörtök reggel:
- Qvára nem tudom eldönteni, hogy vigyem-e dokihoz... épp csak hőemelkedés, de nem eszik... bár sokat iszik. Nem köhög, nem folyik az orra, semmi... csak rosszkedvű és türelmetlen ölbebaba. Aztán felpattan, fut két kört és játszik...

...és a folytatás:

Csütörtök délután:
-Elvittem, mert délre újra brutálisan belázasodott... Torokgyulladása van... annyira, hogy még a nyelvcsap is gyulladt...

Csütörtök este:
-Ha épp hat a fájdalomcsillapító, akkor legalább valami puha dolgokat bele tudok diktálni... Így tegnap dél (!) óta most evett először... a krumplileves levét... hát ennek is örülök...

Péntek reggel:
-Szerencsére láza már nincs Marcinak, a kedve, étvágya viszont pocsék...

2012. október 4., csütörtök

10 napos fotós kihívás... 7. nap

7. nap -Egy kép amin vicces fejet vágsz

Na hát ebből nincs hiány :) Szörnyen idétlennek látom magam szinte minden fényképen, mert vagy idétlenül vigyorgok, vagy csukva van a szemem, vagy olyan komoly vagyok, hogy az már ijesztő  :)

Nos... egy kép a múltból... ahogy a dátumát nézem 2003 nyarán készült, egy barátnőméknél. Itt éppen csukott szemmel.

Itt pedig Zozit vettem a nyakamba -7 hónapos volt ekkor- Szegénykém, azt hitte a hajam jó kapaszkodó lesz. ...én pedig nem túl őszintén mosolyogtam, miközben tépett :) 

2012. október 3., szerda

10 napos fotós kihívás... 6. nap

6. nap. -Egy gyerekkori fotó rólad...

Hát ezúttal a bőség zavarában nem szenvedek, mert csak néhány fotó van nálam. A többit Anyu és Apu őrzi :) Mégis kaptok hármat is, mert még a néhány közül is nehéz volt a választás... :D

Épp csak megszületve: 

1 évesen vidámkodva:

...khm... már akkor is jó barátom volt a telefon :)


2012. október 2., kedd

Hétvégék...

A hétvége az egy olyan fogalom, ami sokkal gyorsabban telik el, mint amennyi program, tenni való lenne :) 

Bár már lassan másfél hete történt, de nem volt időm/kedvem/türelmem leírni... Nagyon szép szombatot töltöttünk egy kedves baráti házaspárnál. Ha a környezetet kellene jellemeznem, csak annyit tudnék róla írni, hogy a béke szigete :)  A kicsik is imádnak menni, mert -hogy Zozi szavaival éljek- ott minden van :) Hatalmas, gyönyörű kert, állatok, halastó aranyhalakkal, amiket minden alkalommal meg lehet etetni, dombocska aminek az oldalán kacagva le lehet gurulni, hihetetlen nyugalom, csend, kedvesség, szeretet. 
Szóval ezen az idilli helyen szombatoltunk, főzőcskéztünk, beszélgettünk. Bár a képek telefonnal készültek, mert balga módon a fényképezőt otthon felejtettem, de a lényeget szerintem látni lehet :)

Másnapra -vasárnapra- pedig elutaztunk Zozi unokatestvérét Lillát megköszönteni. A kishölgy is 4 éves lett. Volt nagy játék, viháncolás, de a nap fénypontja természetesen a torta volt :)

A most elmúlt hétvégét sem töltöttük unalmasan. Péntek éjjel Zoli horgászni ment, hozott két gyönyörűséges pontyot haza. De még halpucolás előtt kiszabadultunk a Cifra-kertbe.  Írtam már kicsit róla itt is.  Most együtt mentünk mindannyian. A kicsik játszótereztek, futkároztak, szedtünk gesztenyét, hallgattuk a madarakat élveztük az ajándékba kapott jó időt.


A gesztenyékből később csoda dolgokat készítettünk Zozival közösen :)  (másnap egy kedves blog-barátnál mosolyogva olvastam, hogy ők is gesztenyefigurákat készítettek)


2012. október 1., hétfő

10 napos fotós kihívás... 5. nap

Hogy kicsit behozzam a lemaradásom, kaptok még egy napot :)

5. nap- Egy kép ami boldoggá tesz

Igazából nehéz is választani, de azt hiszem ez érthető... ezen a három képen vannak megörökítve a legboldogabb pillanataim.

:)

Zolika születésekor...
Marci születésekor...




10 napos fotós kihívás... 4 nap

Egy cseppet megakadtam a játékban, de most igyekszem bepótolni.

4. nap- Fotózd le a kedvenc színű tárgyadat a szobádban!

Gondoltam jóóól megviccelek mindenkit, mindenféle fényképet készítettem az új szőnyegről és a szintén friss beszerzésű egyforma kaspóimról kb 3 cm távolságból. Aztán feltettem volna a találós kérdést, hogy kitaláljátok-e, hogy mit ábrázol a kép :D 
De mégsem tettem, pedig már a képek is elkészültek. Miért? Mert ma pakolászás közben rábámultam arra a tárgyra, ami valóban kedvenc. Ez egy báb, vagy baba, vagy nevezzük bárminek. Apácskától kaptam, amikor Zozi még a pocakomban volt. Azóta azon a helyen van, egy virágcserépbe beleszúrva, ha ránézek akkor csak úgy tódulnak az emlékek :) Igen, azt gondolom tényleg ez az egyik legkedvesebb tárgyam: