Ígértem nemrég, hogy felteszem azt a verset amit olyan aranyosan mondott el Zozi egyik este. Amikor elővettem a kamerát, hogy felvegyem akkor viszont nem akart megállni egy versnél, hanem csak úgy ontotta magából a nemrég tanultakat. Na meg a régieket is, azokon jókat nevettünk, mert előfordult, hogy átköltötte :)
Na így született ez a kis őszi csokor :) Gondolom nem kell mondanom mennyire imádom ahogy mondja :)
A könnyebb érthetőségét pedig a szövegek:
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.
A tokaji szõlõhegyen két szál vesszõ,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.
Egyik Péter, másik Pál.
Szállj el Péter!
Szállj el Pál!
Gyere vissza Péter!
Gyere vissza Pál!