7 éves lett Zozi

Kicsi Kincsem!! Boldog születésnapot kívánunk. Nagyon szeretünk!

Képzeljétek mi történt...

Ma szinte pontosan 5 órakor átadtam a munkaköröm, kikapcsoltam a számítógépet, letettem a tollamat, az egeret. Kolleganőm megkapta a szolgálati mobilt és a kulcsokat.

Éééssssss 2 hééét  SZABADSÁÁÁG!!!!!!

Reggeli ölelés

Rituálék... minden reggel :-) kb 5 perc plusszban, de olyan jóóó...

Zozit ébresztem először. Ölembe ül, ölelgetem, ébredezik, majd pisilni megy és odabújik az ágyunkba.

Marci következik. Őt kiemelem az ágyból,  mert nagyon nehezen ébred, simogathatnám órákig :-) Ő is az ölemben. Még félig alszik amikor felnyalábolom és a konyhába indulunk. Közben Zozit is hívom. Gyorsan lekommunikáljuk ki mit eszik, mit iszik. Amíg elkészítem ébredeznek.

Külön melegítem a szokásos tejet, kakaót, macikávét, mert a leendő elfogyasztója addig rajtam csimpaszkodik. Ölelem és ringatom addig az egy-másfél percig. Aztán esznek... kezdődik a nap.

Személy szerint imádom ezeket a meghitt ölelgetős perceket. Vajon meddig hagyják magukat ennyire intenzíven szeretgetni? Valószínű pár hónap, pár év talán... addig ki kell használnom minden ilyen pillanatot.

Hétvégi strandolós

Nem bírjuk ki a szabadságig, mostmár muszáj valahova menni, valamit közösen csinálni. -mondta Apa... és ki is találta hova menjünk. Senki sem tiltakozott :-)
Így egy csúcsszuper napot töltöttünk vasárnap az Aquawordben. Annyira annyira annyira jó volt!!!!

Megvagyunk... még...

...csak kicsit bedaráltak a hétköznapok...

Ajjajjj olyan sok minden volt... olyan régen írtam... pedig vagyok...

Dolgozunk... brutál fáradtak vagyunk...de próbálunk nem elmerülni a hullámok alatt. Van amikor sikerül...

Tehát mi is volt...

Nyári szünet... kölykőcök élvezik. Naná... semmi kötelezettség.
Az úgy kezdődött, hogy Anyunál voltak egy hétig, aztán Apa itthon volt szabin.
Anyunak műtötték a szemét, így kicsit kímélni kellett. Aztán Mamáék voltak a következő héten a segítségeink, ott voltak napközben a fiúk. Na ott aztán volt minden... pancsolás, egész napos udvaron játszás, bicajozás, kutyázás... meg sorolhatnám. Az biztos, hogy esténként kb. nulla idő alatt aludtak el :-)
Közben Anyu gyógyulgatott. Most újra nála vannak a gyerekek. Mindhárman, mert Zsuzsi is túlesett a szakmai gyakorlaton. Kórházban voltak egy hétig, aztán pedig bölcsödében. A kórház jobban tetszett neki. Megkapta a bizonyítványát is, amit soha senkinek nem mutatok meg... jól össze is vesztünk rajta... nem is csupán a pocsék átlagon, hanem mert van egy rakás igazolatlan óra is... na mindegy. Mehet tizedikbe... és ha nem tér észhez a tizenegyedikre már nem lesz lehetősége, mert agyoncsapom :-) na ezen jót röhögött... pedig nem viccnek szántam.

Ezzel el is telt a június... illetve még az utolsó napokban elfújtam két 4-es gyertyát a tortámon. Bizonyám olyanom is volt :-) meglepi torta.  Meg kaptam szépséges virágot is :-) ez utóbbiról kaptok képet... rólam nem, mert bár a torta nagyon klassz volt, de mögötte én... háát... na jó hagyjuk :-)

Tanévzáró...

Mai napon volt Zozi tanévzárója. Kicsit zaklatottan indult a nap, mert mindenki aludni szeretett volna, meg játszani, meg lustizni, meg...meg... bármi mást csak nem évzáróra menni. Így ennek megfelelően kellően feszített tempóban és idegállapotban indultunk útnak.
A virágokat tegnap megrendeltem, így csak megálltunk és kaptuk is a kész bokrétákat.
Végül persze időben odaértünk, -sőt az elsők közt- a suli udvarára. (nem nagyon sikerült még elkésnünk soha sehonnan)

A gyerekek a tanítókkal sétáltak át a templomba. Mi előre mentünk, mert olyan helyre szerettünk volna ülni ahonnan látjuk Zozit. Sikerült :-)
Istentisztelet volt először, utána a harmadikosok műsora, majd az Igazgató bácsi mondott néhány statisztikai adatot. Ezt követően sorolta a kitűnő tanulókat.  Zozi neve nem hangzott el. Minden átfutott az agyamban, hogy atyaég miért nem lett kitűnő, meg hogy ez a gyerek tuti összeomlik... Aztán sorolni kezdték a nevelőtestületi dicséretben részesülteket. ...ééés igen, Zozi is kapott!!!!!  Na ott kigördült néhány könnycsepp... mázsás kövek kíséretében.
Persze nem dőlt volna össze a világ ha nem színötös, de valahol számítottunk rá. Sok munkája van benne, na meg sok tudás van mögötte. Pont ezért is vagyok rá olyan nagyon-nagyon büszke! 
Az Igazgatói kézfogás után ment vissza az osztály a tantermükbe. Ott kapták meg a bizonyítványt, a jutalomkönyveket, és a jutalom mozijegyet.
Egyesével voltak szólítva, mindenkit néhány kedves szóval bocsátott útjára Anita néni a nyári szünidő idejére. Sajnos el kellett köszönnünk a napközis tanító nénitől Márti nénitől, mert ő elsősöket fog tanítani.
A gyerekek egy búcsúverset mondtak el közösen.
Ezennel a 2014/2015-ös tanév hivatalosan is végetért. Jöhet a jól megérdemelt pihenés.

Mostantól....

Gyermeknap... - befejező rész :-)

Már nem bánom, hogy végére érünk a gyereknapnak... ezt csak úgy magam miatt. Mert a gyerekek öröme a legfontosabb persze, de már olyan jó lenne csak úúúgy itthon lenni, nem csinálni semmit.
Oké..... nyavajgásnak vége :-)
A szombati napot választottuk ki arra, hogy valóra váltsuk a gyerekek kívánságát. A Játszóház látogatást.

A helyszínt már jól ismerték/ismertük. Ráadásul na ki az a szerencsés aki egy héten belül kétszer is ott lehet... (naná, hogy Zoziék voltak ott osztálykiránduláson)

Tulajdonképpen nem sok újdonságot tudok mondani az előző látogatáshoz képest, mert még a fényképeket is csak a ruha külömbözteti meg.
Szóval jó volt, hulla fáradtra ugráltuk magunkat. Annyira, hogy hazafelé még nem értünk az autópályára mindkét gyerek beájult :-) és csak otthon ébresztettük őket fel.

Amikor anya alakít :-)

Zozi osztályának a Fb csoport bejegyzését olvastam, amiben részletesen megüzente a tanító néni az utolsó két hét programjait, tennivalóit. Köztük azt is, hogy utolsó csütörtökön minden kisgyerek vigyen virágot a ballagóknak iskolát díszíteni.
Gyors szervezés. Munkahelyem szomszédságában egy néni árul szép kerti csokrokat. Megbeszéltem vele, hogy csütörtökön hoz egy nyaláb virágot.
Így is volt, jött a néni, fizettem, aztán kezemben a virágokkal vágódott az eszembe, hogy bakker a ballagásig még van egy hét... csak jövő csütörtökre kell a virág...
Még szerencse, hogy nem jelentünk meg másnap virágostól a suliban...

Gyermeknap-2. felvonás... vasárnap

Bár a program ötletét "loptam"... de nagyon ígéretes volt, nekünk pláne kihagyhatatlan :-)
Az egyik blogban  -amit nagyon kedvelek-   találtam rá a hírre, hogy vasárnap a tűzoltólaktanyák nyitva lesznek a gyerekek számára. Miután mindkét fiú nagy rajongója a lánglovagoknak, ráadásul nem is voltunk még a "tűzoltók garázsában"  feltétlen ott volt a helyünk. Miután a városunk tűzoltóflottája nem túl nagy, na meg a fiúk minden rendezvényen kipróbálják a kitelepült tűzoltóautókat, így a Ceglédi csapatot választottuk. Jól tettük. Mindent megnézhettünk és kipróbálhattunk kivéve nagy bánatunkra a magasba emelő kosaras autót. (annak a létráját csak Apa mászhatta végig...) Majd legközelebb mi is feljutunk talán.
Volt próbariasztás, sajnos egy éles is, így közvetlen közelről élhettük át az izgalmakat. A gyerekek kipróbálhattak egy régi kézzel pumpálható locsolótartályt, lufikra célozhattak a vízzel. Na ez tetszett a legjobban nekik, mindenki csupa víz lett, hol az egyik tűzoltót locsolták nyakon hol Apát :-) Illetve Zozinak nagyon bejött az a rúd ahol lecsúsznak a fiúk riasztáskor, Marcinak pedig a sisak :-)
Bár szomorkás hangulata volt, de tetszettek a nyugdíjazott réges régi tűzoltóautók is. A cseresznyefa az udvarban pedig... na azt jól megdézsmáltuk :-)

Egy közös ebéddel zártuk a bulit a "halacskás benzinkúton". Ez is jó kis nap volt.