Tanévzáró...

Mai napon volt Zozi tanévzárója. Kicsit zaklatottan indult a nap, mert mindenki aludni szeretett volna, meg játszani, meg lustizni, meg...meg... bármi mást csak nem évzáróra menni. Így ennek megfelelően kellően feszített tempóban és idegállapotban indultunk útnak.
A virágokat tegnap megrendeltem, így csak megálltunk és kaptuk is a kész bokrétákat.
Végül persze időben odaértünk, -sőt az elsők közt- a suli udvarára. (nem nagyon sikerült még elkésnünk soha sehonnan)

A gyerekek a tanítókkal sétáltak át a templomba. Mi előre mentünk, mert olyan helyre szerettünk volna ülni ahonnan látjuk Zozit. Sikerült :-)
Istentisztelet volt először, utána a harmadikosok műsora, majd az Igazgató bácsi mondott néhány statisztikai adatot. Ezt követően sorolta a kitűnő tanulókat.  Zozi neve nem hangzott el. Minden átfutott az agyamban, hogy atyaég miért nem lett kitűnő, meg hogy ez a gyerek tuti összeomlik... Aztán sorolni kezdték a nevelőtestületi dicséretben részesülteket. ...ééés igen, Zozi is kapott!!!!!  Na ott kigördült néhány könnycsepp... mázsás kövek kíséretében.
Persze nem dőlt volna össze a világ ha nem színötös, de valahol számítottunk rá. Sok munkája van benne, na meg sok tudás van mögötte. Pont ezért is vagyok rá olyan nagyon-nagyon büszke! 
Az Igazgatói kézfogás után ment vissza az osztály a tantermükbe. Ott kapták meg a bizonyítványt, a jutalomkönyveket, és a jutalom mozijegyet.
Egyesével voltak szólítva, mindenkit néhány kedves szóval bocsátott útjára Anita néni a nyári szünidő idejére. Sajnos el kellett köszönnünk a napközis tanító nénitől Márti nénitől, mert ő elsősöket fog tanítani.
A gyerekek egy búcsúverset mondtak el közösen.
Ezennel a 2014/2015-ös tanév hivatalosan is végetért. Jöhet a jól megérdemelt pihenés.