Weiner hét a zeneiskolában

Biztosan volt már ilyen cím, nem kerestem vissza.
A múlt héten tartotta a zeneiskola fennállásának 75. évfordulóját. Bár nem ebből az apropóból, -de ezt is ünnepelték- tartották a Weiner hetet.
Ilyenkor minden nap koncertek vannak. Hétfőn G bácsi, Zozi hangszertanára tartott egy koncertet. Ő nemcsak zenetanár, hanem előadó művész is. Van egy együttese, ami főleg a gyermekeiből áll, illetve a saját szerzeményeit adják elő. Nos, ebből kaptunk némi ízelítőt hétfő délután-este.
Jó kis koncert volt, nem egy megszokott. 
A többi napon is fantasztikus programok voltak, de hát más dolgunk is van, mint a zeneiskolában koncertet hallgatni... így kihagytuk a kedd, szerda, csütörtököt.
A pénteket nem... ugyanis azon Zozi is fellépett. Tudom arról volt szó,  hogy most  pihentetjük a hangversenyeket, tanulmányi versenyeket, de hát mégis csak egy városi rendezvényre hívták...
A pénteki program a népzene témát járta körbe. Így minden olyan hangszer szerepelt ami népzenét meg tud szólaltatni. Ezt kiegészítették a népdal tanszakosok énekei is.
Zozi három új darabot kapott citerára, ezeket játszotta. Bár tudta kívülről,  de izgult nagyon és mankónak ott volt a kotta is. De nem is nézte.
Ügyesen, hiba nélkül   tökéletesen játszotta végig.
Szóval ismét büszke vagyok rá. 

Szent-György napi virágvásár

Bejelentkezem...
...mert megvagyunk ám...

Tulajdonképpen semmi extra nem történik velünk.  Suli, suli, suli, munka, munka, munka... aztán nagyon más se.
...pláne jó dolgok... a rosszakat meg minek írjam...

Múlt szombaton volt megtartva városunkban a ...sokadik Szent-György napi virágvásár. Ez szokott lenni az év első nagyobb fesztiválja. Szokásos városközpont lezárva, és egy óriási sétálóutcának berendezve. Ez ilyenkor általában két napos rendezvény,  a második nap a György napi kirakodóvásárral záródik a program. 
Idén ki tudja miért egy héttel előrébb hozták és egy napba sűrítettek mindent. Biztosan jó buli volt a délelőtt is. Nekünk halandóknak munkanap volt.
A gyerekek bezzeg suli-szünnapot kaptak...
Sőt aznap volt az iskolabál is, de ez számunkra felejtős volt. Vittünk tombolatárgyat, vettünk támogató jegyet.

Na visszatérve a fesztiválra...
Jól kipurcanva értünk haza Zoli is meg én is. A fiúk persze rögtön és azonnal indulni akartak. Kicsi szusszanás után tornacipőt húztunk és begaloppoztunk a városba. Kocsival esélytelen parkolni... jó kis séta volt a tűző napon...
Megnéztük a kirakodókat. Ilyenkor főleg népművészeti dolgok vannak. Kosarasok, fazekasok, fafaragók, kézműves sörök na meg rengeteg virág, némi körhinta-ugrálóvár.
Idén jubilál az egyik középiskola. Toldi Miklós nevét viseli és nagyon korrekt módon ünnepelték meg. Volt az egyik téren berendezve egy gyereksarok. Próbára tehették magukat a kicsik némi ajándékért cserébe. Naná, hogy végigjártuk. Volt boszorkány konyha  illatokat kellett kitalálni, cserébe arany kavicsokat kaptak. Volt egy boszorkány aki "itt a piros hol a piros" játékot játszott velük, cserébe jósolt a varázsgömbjéből.
Lovagi tornán is részt vehettek. Öt feladatot kellett elvégezni és lovagi emléklapot kaptak. Így aztán célba dobtak, kecskét löktek, gólyalábaztak...
Jó kis program volt. Szerencsére épp elcsíptük a végét,  mert alig végeztek a fiúk össze is pakoltak.

Még ugrálóvárazásra is maradt erejük... mondtam én, hogy duracell kölykök...

Ittunk egy limonádét,  apa egy kézműves sört és hazaballagtunk. Lett volna még este Charlie koncert, de nem vártuk meg.
Végül is jó volt...

Szünet is volt - Húsvét is volt...

Így utólag mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! 

Húú ez a szünet, ez az ünnep most úgy elrobogott felettünk, hogy mire észbe kaptunk volna el is múlt. 

Pedig a fiúk hosszabban tavaszi szüneteltek, mint az átlag diák,  mert az egész nagy hetet megkapták. Minden évben így van, mégis olyan rövidnek tűnt...

Biztosan közrejátszik az is, hogy szinte minden nap volt valami.
A cégnél munkamunkamunka... itthon meg ha visszagondolok az elmúlt két hétre, nem tudom eldönteni, hogy vígjáték vagy horrorsztori szereplője voltam. De ezt inkább nem fejtem ki...

Kedden Zozi nem kis fába vágta a fejszét, ismét egy országos versenyen vett részt., Kányádi Sándor  szavalóversenyen indult.
Bár dobogós most sem lett, de nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá. 
Sokat készült, jól is mondta a verset (ezerszer jobban, mint amikor felvettük)
Egyszóval sok munkája van benne.
Most (úgy tudom legalábbis)  kicsit szüneteltetjük a versenyeket. Sok volt a két hangverseny,  iskolai tanulmányi versenyek,  két szavalóverseny.  Az év végi eredményre kell most gyúrni. Nem mintha félteném, de jobb ha oda koncentrál. 

A szünetben olvastak, meg olvastak, meg olvastak. Nem sok gond volt velük.  Kivételesen ha csend volt, az nem a rosszaság miatt volt, hanem mert bekuckóztak. Süti, ropi, könyv. Nem voltak nagy igények.

A húsvét is huss elrepült.  Vasárnap voltunk Zoli családjánál. Hétfőn meg csak itt helyben a Mamit és Mamát locsolták meg a fiúk.  Ja és megint készült a szokásos húsvéti családi kép 

Ééés... gyakorlatilag ennyi...

Pancsi

Régóta, már december vége óta készültünk rá,  hogy fürdőbe menjünk. Aztán mindig közbejött valami.  Hol egy betegség, vagy egy betegség,  vagy esetleg egy betegség...  na de most, mindenki szinte majdnem jól volt. Zozi fújkálta a hét elején az orrát, de azt a gyógymódot alkalmaztam, hogy akkor nem megyünk most sem sehova, így inkább meggyógyult.  De tényleg  🙂
Végülis én lettem csak náthás, de nem volt olyan nagyon vészes.

Szóval szombaton reggel bár nem esett jól a hajnali ébresztő,  de aránylag gyorsan sikerült összetrombitálni a bandát és útnak indultunk. Agárd volt az úticél.  Azthiszem szerencsénk volt,  kevesen voltak nagyon a fürdőben, így sem a parkolással, sem a helykereséssel nem voltak gondjaink. Gyakorlatilag a program kimerült a következőből: családi medence, gyógyvíz, játszóház,  pár perc pihi, családi medence,  gyógyvíz, játszóház.
Annyira kevesen voltak,  hogy a fiúkat simán minden félelem nélkül bele lehetett engedni a családi medencébe. Ki is használták, konkrétan úgy szétáztak, mint egy vizihulla...
A nap édes sztorija egy kb hasonló korú kislány volt, aki szerintem nem tudta eldönteni melyik fiú tetszik jobban neki. Hol Zozinak, hol Marcinak tette-vette magát. Nagyon aranyosak voltak. A fiúk persze elővették a vagány vagyok stílust  és mindketten hódítani kezdtek. Hallani nem lehetett semmit, de a testbeszéd nagyon árulkodó volt.
Aztán persze annyira nem volt fontos, mert még a nevét sem kérdezték meg 🙂

Hazaindulás előtt próbáltam lőni pár képet, de a fiúk vagy a víz alatt voltak vagy nekem háttal... 
Na de néhány kép egész jó lett 🙂

Marci nyílt órája

Hétfő délután fedeztem fel,  hogy Marciék osztályánál egy papírlap van kifüggesztve  miszerint szerdán reggel nyílt órát tartanak, várják a szülőket.

Kedden klasszul ki is ment a fejemből, hogy szóljak bent, hogy később megyek...
Így kedd este telefonáltam, hogy mi a helyzet. 

Még ezután sem mertem mondani Marcinak csak a suliban tudatosult benne, hogy maradok én is. Jaj de örült 🙂

Szerintem minden gyerekhez ment vagy 2-3 felnőtt,  de az tuti  hogy többen voltunk, mint a gyerekek. 

Roppant intenzív óra volt. Rengeteg feladatot megoldottak. Ügyesen ráadásul. Sok volt a mozgás, nem tudtak eltunyulni óra közben a lurkók. Marcival nagyon meg voltam elégedve,  sokat jelentkezett. Párszor fel is szólította  E.néni. Jól válaszolt. Bár mögötte ültem, de lehetett látni, hogy gyorsan és hibátlanul dolgozott. Nagyon tetszett.

Gyorsan elrepült az az egy óra. Jó lett volna még maradni. Ezt szerintem Marci is így gondolta, mert kicsit el is pityeredett amikor vége lett az órának és készülődni kezdtünk.

Lőttem néhány Marci-háta fotót...

Rövid, de tartalmas hét

Konkrétan örülök,  hogy csak három napos munkahét volt,  mert roppant fárasztónak sikeredett.

Nem csak nekem, hanem a fiúknak is.

Még az ezt megelőző héten  kezdődött  az iskolában az "Aranyhét". Vagyis tanulmányi versenyek minden tárgyból.  Marcit matekból  olvasásból és környezetből neveztük, de sajnos egyik tárgyból sem lett az első három között.  Nem baj, kipróbálta magát. Túlságosan nem vette zokon, de megjegyezte, hogy nem kapott oklevelet.

Zozi mint utólag kiderült, minden létező és nevezhető tantárgyból indult... A szavalóversenyen második helyezést ért el. Ügyes volt nagyon. Bár ő az elsőért hajtott, mert szeretett volna a városi versenyre menni...

Szerdán pedig a zeneiskolában volt a Városi hangszerszóló. Nem volt túl sok ideje felkészülni, mert csak pár nappal előtte tudtuk meg, hogy Zozit is benevezték. Ott is ezüstöt kapott.
Ügyes volt nagyon,  szépen végigjátszotta gitáron is és citerán is a darabokat. Kétszer volt egy-egy mellépengetése, de ügyesen korrigált. 

Hétvégén pedig két nap is buliztunk. Most tartottuk a januári Marci és Ágnes napot, februári Zsuzsanna szülinapot és a márciusi nemzetközi Zoltán napot. 

Mai mosoly

Zozi:
-Mi a főnév? Főnév a ki, mi, kik, mik kérdésre a válasz. 

-Mi a köznév? A köznév valami köznek a neve.

Marci:
-A harkály a fákon kopogtat. Kipp-kopp, kipp-kopp van ott valaki?

Vírusok és bacik tűnjetek már el!

Igen, megint...

Szombaton délután lett kis hőemelkedése Marcinak. Fájt a feje nagyon. Kapott gyógyszert amit ki is hányt.
Aztán semmi. Vasárnap némi hőemelkedés. Aztán semmi. Éjjel már lázas volt. Hétfőn reggel semmi.
Megbeszéltük, pihen egy napot. Hát több lesz az... lehet egy hét is...
Vírusos torokgyuszis lett.

Ma délután csúcsokat döntött a láza... 39,7... a legtutibb most a hűtőfürdő. Élvezi is meg jót is tesz.  Estére megint láztalan volt és nagyon éhes 🙂  lecsúszott egy tányér húsleves és némi sajt.
Nyugis éjszakát...

Vízesés a panelban...

Találó címet találtam... és az benne a pláne, hogy nincs benne túlzás.
Jaaa, és ráadásul szennyvízesés....
Ja, hogy ilyenünk volt már?  Naná. Az élet egy naaagy körforgás. (Hogy b....+ és akkor még nagyon szégyenlős kislányként fejeztem ki magam.)

Mert van aki házat vesz... Van aki lakást bővít... Mi? Ugyanmár mi csak azt a 1 négyzetméteres wc-t javítgatjuk évek óta...
Na mitől sikerült ennyire kibuknom?
Múlt hétfőn.  Pont egy hete arra értünk haza,  hogy folyik a víz a wc hátsó falán végig. 

Igen jól emlékeztek nincs egy éve, hogy hipiszupira megcsináltuk (úgy kb harmadszorra)  új hátsó fal, csempe miegymás. 

Ééés bontani kellett.  A szennyvíz levezető cső a két emelet közt megadta magát.  Amit a fejünk fölött vizet használtak fürdés, mosás, wc használat céljából azt mi megkaptuk.  Finom ugye? És ez kb 5- fél 6 körül.  Szerintetek a kb 7-8 felhívott szerelő közül hányan jöttek segíteni? Azthiszem kitaláltátok... SENKI.
Egyedül az unokaöcsém,  aki frissen végzett szakember. Gyorsan megcsinálta ideiglenesen, majd kedd reggel visszajött fixre csinálni. Most szárad a fal. Holnapután jön a kárszakértő. Remélem legalább az anyagárat fedezi amit megállapít...

Tehát falazunk, javítunk festünk 1 négyzetméteren... sokadszorra...

Kutyaharapást szőrivel?

Így mondja a közmondás...

Na szóval a múlt péntek este  még tartott némi izgalmat.
Ugyanis amíg mi farsangoltunk a fiúkkal Zsuzsanna fodrászhoz ment. Hazafelé nem a megszokott útvonalon jött haza (mertugyemiértis)...
Az egyik ház előtt volt az utcán egy kutya. Az meg szépen jól megharapta.

Na ebből milyen információ jutott el hozzám? 
Kb fél 7-kor értünk haza a fiúkkal, láttam hívott telefonon.
-Miért kerestél?
-Ja semmi csak fertőtlenítőt kerestem.
-Azt aztán minek?
-Jaaa megharapott egy kutya. (mondta ezt úgy, mintha közölte volna hogy megevett egy szelet kenyeret)
-Milyen kutya,  hol, kié?
-Mondja az utcát hogy hol.
-Voltál dokinál?
-Ááá, csak kicsit harapott meg.
Na nekem itt cseppet elgurult a pirula. Mert veszettségben nem lehet "kicsit" meghalni...
Bakker leendő eü dolgozó...

Úgyhogy cipő, kabát indulás az ÜGYELETRE (bakker megint oda)
Vajon ki lesz? Elhajtanak? Csak nem...
Szerencsére tök normális doki volt,  bár oltóanyag épp nem volt raktáron (no comment) vett fel jegyzőkönyvet  és hétfőn kellett Zsuzsannának a háziorvoshoz mennie. Ott megrendelték az oltóanyagot és kedden megkapta az első szurikat. (amitől úgy félt, hogy bőgött egy sort miatta... aztán meg sem érezte)