Régóta, már december vége óta készültünk rá, hogy fürdőbe menjünk. Aztán mindig közbejött valami. Hol egy betegség, vagy egy betegség, vagy esetleg egy betegség... na de most, mindenki szinte majdnem jól volt. Zozi fújkálta a hét elején az orrát, de azt a gyógymódot alkalmaztam, hogy akkor nem megyünk most sem sehova, így inkább meggyógyult. De tényleg 🙂
Végülis én lettem csak náthás, de nem volt olyan nagyon vészes.
Szóval szombaton reggel bár nem esett jól a hajnali ébresztő, de aránylag gyorsan sikerült összetrombitálni a bandát és útnak indultunk. Agárd volt az úticél. Azthiszem szerencsénk volt, kevesen voltak nagyon a fürdőben, így sem a parkolással, sem a helykereséssel nem voltak gondjaink. Gyakorlatilag a program kimerült a következőből: családi medence, gyógyvíz, játszóház, pár perc pihi, családi medence, gyógyvíz, játszóház.
Annyira kevesen voltak, hogy a fiúkat simán minden félelem nélkül bele lehetett engedni a családi medencébe. Ki is használták, konkrétan úgy szétáztak, mint egy vizihulla...
A nap édes sztorija egy kb hasonló korú kislány volt, aki szerintem nem tudta eldönteni melyik fiú tetszik jobban neki. Hol Zozinak, hol Marcinak tette-vette magát. Nagyon aranyosak voltak. A fiúk persze elővették a vagány vagyok stílust és mindketten hódítani kezdtek. Hallani nem lehetett semmit, de a testbeszéd nagyon árulkodó volt.
Aztán persze annyira nem volt fontos, mert még a nevét sem kérdezték meg 🙂
Hazaindulás előtt próbáltam lőni pár képet, de a fiúk vagy a víz alatt voltak vagy nekem háttal...
Na de néhány kép egész jó lett 🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése