Marci :-)

Esti puszik.
Marci : -Anyaaa te vagy a kedvenc anyukám!
-Mert ki  a nem kedvenc? (kérdézem rémülten)
M: -Áááá,  olyan itt nincs!  Nyugi!

Ok megnyugodtam. Jó éjt :-D

Folyt.köv... Avagy matekverseny...

...mert ígéret szép szó...

Szóval...  Pénteken egy igazi őrültek háza volt a munkahelyemen. Egyszerűen mintha minden ügyfél egyszerre akart volna jönni.  Így aztán kicsit én is elbújtam a csigaházamból, akarom mondani az irodából és ügyfeleztem kicsit. Szeretem.  Szeretek az emberekkel foglalkozni.  Ez a rész olykor nagyon tud hiányozni. De jó visszavonultan intézni az ügyes-bajos dolgokat, a jelentéseket, beszámolókat, statisztikákat, szolgálatszervezést meg még annyi mindent... 

Na tehát ebbe az idillbe csörrent meg a telefonom. Ismeretlen volt a szám, megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. De milyen jól tettem, hogy mégis...  Zozi sulijából volt az Igazgató helyettes... Nem,  nincs semmi baj,  ne ijedjek meg.  De... Kettő órakor lesz Kecskeméten a megyei matek verseny,  ahová, Zozit anno egy gyenge pillanatomban beneveztem.  Illetve aláírtam az orrom alá dugott nevezési lapot.  Ahan,  és miért is csak most szólnak 12:05-kor? Háát,  öööö, rajta volt a dátum a nevezési lapon... És erre a versenyre nem az iskola viszi a gyerekeket... Jaaa, biztos én vagyok a trehány anya, aki nem törődik a gyerekkel,  de tényleg nem emlékszem... 
Így aztán turbó fokozatra kapcsoltam.
-Főnök,  ez meg ez van,  most megyek,  vagy megyek, más opció nincs. 
-Gyereket felmarkoltam a suliban. De nem ebédeeeelt..  Mákostészta, nem szereti.
-Zsoltikát Zozi barátját is megígértem még tegnap,  hogy hazaviszem... Viszem.
-Haza, villámebéd... Tejfölös tészta... Ezt kért. Közben ruhacsere.
-Guglizom az iskolát ahova menni kell... Azt a városrészt nem is ismerem.  Ok, nagyjából megvan.
-Indulás. 
-Egy r...hadt busz, 70-nel megy előttünk,  előzni meg képtelenség.
-Ok itt vagyunk,  egy átkozott parkolóhely sincs,  nem baj,  ott egy kisbolt, az mögött épp van egy autónyi hely.
-Baromi nagy ez a suli... Hányadik emelet? Melyik terem?
-Ok itt vagyunk... Mééég van 15 percünk.
-Óóóó bakker (sokkal csúnyábbat gondoltam)  a tolltartó otthon maradt az asztalon.. (tényleg trehány anya vagyok)  Táskatúrás... Van toll, ceruza,  radirt kapunk. 
-Ajtó becsuk... Kezdik...
-45 perc.  Hallom a szívem...  Annyira kalapál.
-Kijönnek. Mosolyog. Nem volt vészesen nehéz.  Nézem a feladatokat. Dehogynem....
-Eredmény majd valamikor...
Megcsináltuk!!!!

Annyira...

...de annyira el vagyok maradva,  hogy fogalmam sincs hol folytassam.

Ha nagyon időrendben szeretném írni,  majd egy hónapos dolgokat kell előkaparni. 

Az amit mindenképpen szeretném,  ha említésre kerülne az a március 15-i ünnepség. Az iskolában a harmadik osztályos tanulók adták elő a műsort. Zozi napközis tanító nénije volt az, aki betanította. Hát le a kalappal előtte is,  na meg főleg a gyerekek előtt.  Nagyon jól megkomponált műsor volt.  Népi elemekre épült, nagyon sok népdallal, tánccal.  Szépen adták elő nagyon.  Ügyesen bele voltak építve a klasszikus március 15-i események. Éééés Zozi mondta a Nemzeti dalt. De olyan jól mondta....  Szerettem volna egy videót betenni a műsorral,  de mi nem vettük fel. ... és eddig nem is kaptam meg senkitől.   Azt amikor Zozi szaval ugyan a telefonnal felvettem, de épp az utolsó versszakot mondta, amikor jött egy bejövő hívásom és megszakította a felvételt...

Nem írtam le akkor, de mégis ide tartozik,  hogy ismét van egy új családtagunk. Zoli autót cserélt. Bár tervben volt,  de nem teljesen így szerettük volna...  Egyik reggel -február végén - rendesen sikerült összetörnie az előző autóját. A lényeg,  hogy az őrangyala vele volt,  és egy csuklótöréssel megúszta. Mostanra -mire a gipsz lekerült és újra dolgozhat- sikerült lezongorázni az autócserét is. 

Marci továbbra is lelkesen jár a suliváróra szerdánként.  Nagyon várja a beiratkozást. Miután kiválasztotta, hogy kit szeretne tanító néninek,  így már nincs több gondolkodás, angolos lesz.
Kicsit dühítő volt,  csütörtök reggel kaptam az óvodában egy levelet a nev.tanból, hogy most hétfőn (holnap) és csütörtökön lesz a felülvizsgálat, ahol kötelező a szülői megjelenés is. Hát nem kapkodták el... És ha épp beteg a gyerek és két hétig nem megy????  Akkor nem tudom meg?  Na jó, biztosan telefonon szóltak volna az oviból,  de akkor is...  
Kicsit stresszelek rajta,  amit lelkesen próbálok leplezni.  Annyit készültünk, hogy rajzoltunk emberkét,  alá-fölé-jobbról-balról-elé labdát,  felhőt, napot stb.  Meg házat is rajzoltunk.  Kérdeztem a családról,  de ezek mennek.  Hétfőnként Mónival meg úgyis feladatlapoznak. Szerintem nem lesz gond.  Más nem jutott eszembe mit csinálnak. 
Szerintem Marcinál ez az egy év hihetetlen fejlődést hozott. Nagyon jó választás volt a hétfői Mónika néni segítsége. Adott neki rendesen önbizalmat,  meg a suliváró foglalkozás is érezhetően jót tett. 
Na meg csak ámulok néha azokon a dolgokon amiket fogalmam sincs honnan tanul. Ilyen volt ma például,  hogy közölte fél 4 van. ... És annyi volt...  Biztosan amikor Zozi tanulta akkor ragadt rá,  és mostanra érhetett be, hogy alkalmazza.  Örülök neki minden esetre,  mert ez még egy dolog amiben sikerélménye lesz a suliban. 

Na majd folyt.köv...  (remélem nem egy hónap múlva)

Hangverseny

Csak mert időrendben szeretném írni... 
Március 7-én volt Zozinak a zeneiskolában hangversenye. Minden évben bemutatják tanév közben,  hogy mit tudnak,  hol járnak, mennyit fejlődtek. 
Nagyon klassz hangverseny volt,  természetesen most is nagyon büszkék vagyunk Zozira, szépen eljátszotta a darabokat. Most, hogy szeptember óta felvette a gitárt is, nem csak citerázott, hanem gitározott is. Azt mondta nagyon izgult, de szerintem nem látszik rajta. 

Zozi sulis

Nem is írtam még az Arany napokról.

Minden évben március első hetében rendezik meg az iskolában az Arany napokat. Ilyenkor minden tantárgyból versenyeket hirdetnek.  Önkéntes a jelentkezés.
 Zozi mindig indul szinte mindenen. Bár eredményhirdetés még nem volt csak a szavalóversenyen. Azon szép eredményt ért el Zozi.  Az alsósok közt 3. lett. Nagyon büszke vagyok rá. Ismét,  mint mindig. :-)

Csúsztam kicsit a vers felvételével,  mert mindig van valami program,  de jobb későn,  mint soha. 
Íme:

Gavallér a fiam :-)

Tegnap este,  már fektettem a fiúkat...:  Marci aggodalmasan, homlokráncolva tette fel a kérdést, hogy hogy fog ő virágot vinni ma a lányoknak az oviba nőnapra...?
Kattogott az agyam, hogy is tudnánk megoldani,  hiszen sem idő, na meg annyi virág... 
De hát ha az én fiam így számon tartja ám legyen.  Így alkottam néhány apróságot azoknak a csajoknak.
...de ha Marcinak készül akkor Zozinak is biztos kell. Így készült el ez a néhány apróság. :-)

Reggel dobozolva vitték a fiúk.  Marci mindenkinek odaadta. Zozi titokban tette a lányoknak a padjára és egész nap nem fedte fel kitől kapták. 
Tiszta romantika!

Zozi farsang

B...., olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom mit szeretnék írni...

Na tehát. Zozinak ma volt a farsang.
Ő már nagyon régen kitalálta,  hogy varázsló lesz.  Könnyű menetnek gondoltam.  Van is egy nagyon szép magában csillag mintás szatén ágyneműm amit sohasem használtunk még.  Ebből terveztem megvarrni a palástot. Aztán valamiért a vaterán keresgéltem teljesen mást, amikor felugrott ez a jelmez.  (szerintem belelátnak az agyamba)  Fillérekért kínálták. ... és valljuk be, bármennyire jól is sikerült volna,  ilyenre nem lettem volna képes.
Alá egy sötét póló fonákjára fordítva, így nem látszik a minta, meg farmer és kész. 
Tényleg könnyű menet volt :-)

A buli 3-6-ig volt hirdetve.  Utódunk kapott némi költeni valót, meg ígéretet,  miszerint valaki valamikor érte megy.  Így is volt. Zoli Marcit vitte haza Mamitól,  én pedig kicsit tovább dolgoztam. Fél 6 körül értem a suliba.  Ha nem tudom,  hogy a tornateremben tartják is odatalálok, mert már a kapuban lehetett hallani a zenét. Na ami meg bent volt...  Minden kölyök táncolt. Nem tudom mi a neve,  egy nagy kivetítőn mutatják a táncot és azt utánozzák.  Mindegy is,  tök jól csinálták. 
Még vagy 5-6 számon keresztül csodálhattam őket. Ezután volt csak a tombola sorsolás.  10 tombolát vett Zozi,  de sajnos egyik sem nyert.  Amikor már a fődíjat is kisorsolták persze eltörött a mécses... Oda lett az addigi jó hangulat.
Persze még jobban néki keseredett amikor kiderült,  hogy vége a bulinak,  így némileg duzzogva mentünk fel a terembe majd haza.
És máár azt tervezgeti, hogy jövőre minek öltözzön be. Azért úgy látom nem vette el a kedvét a nyeretlenség :-)

Marci farsangol

Jó korán,  még januárban elkezdték tervezgetni a fiúk, hogy minek is öltözzenek be a farsangi mulatságra.
Zoziét még nem lövöm le, mert az övé csak holnap lesz. 
Marci Konyhafőnök akart lenni.  Nem tiltakoztam, mert mesehősből mindig nagyon sok van.  Kicsit vakargattam a fejem, hogy is fogom én ezt megvalósítani...
De rájöttem, hogy hiába vannak szuper ötleteim ha idő nincs rá... Már megint ez a fránya idő...
Zoziét megrendeltem,  meg is érkezett. Épp bontogattuk a csomagot amikor Marci keservesen sírni kezdett...  Egyrészt,  mert ő nem kapott jelmezt még,  de főként azért,  mert meggondolta magát,  inkább rendőr szeretne lenni. 
Ám legyen,  végül is tök mindegy mit rendelek.  Így rátaláltunk egy aránylag jó,  árban is elfogadható jelmezre.
Szerettem volna,  ha kapok kölcsön egy igazi rendőr sapit, de már nem lakik itt a rendőrfiú, aki anno Zozinak adott kölcsön dolgokat.  Láthatóan Marcit nem zavarta a dolog, lelkesen készült. Találtam szuper pisztolyt és bilincset meg jelvényt, így teljessé vált a felszerelés.  Boldogság a köbön. 
Tegnap este így jellemezte a napot: életem egyik legjobb napja volt.  :-)

Ti mikor?

Ti mikor csintalankodtatok, aztán röhögtétek könnyesre magatokat legutóbb? ... Én ma :-)
Bár leírva biztosan nem lesz olyan vicces, mint átélni,  de leírom, mert jó lesz erre az érzésre később visszagondolni.

Úgy alakult a mai napunk, hogy Zoli Marcival Mamáéknál hurkát-kolbászt töltött, mi meg Zozival Zenetörténeti versenyen voltunk.  Anyu pénteken mondta, hogy ugorjunk fel ebédelni,  úgyis délig eltart a verseny. Így is volt.

Egyszer csak csengetett az öcsém,  Csaba. Nyitottam az ajtót, de hirtelen ötlettől vezérelve,  vagy csak egy kisördög bújt belém, elbújtam az ajtó mögött. Nem is látott meg,  csak amikor csukta be az ajtót, én meg csak annyit mondtam: hu.  Nanáá, hogy jól megijedt :-)  jól megölelgettem és csak röhögtünk abbahagyhatatlanul. 
Anyu meg is állapította, hogy pontosan olyanok vagyunk most, mint vagy 35 éve. :-) 
 

Csakazértis tavasz

A kép a munkahelyem udvarán készült.   A jég kb 5-6 cm vastag.
Fogalmam sincs hogy csinálta a hóvirág...  De olyan szivet melengető, mosolyt fakasztó.