Folyt.köv... Avagy matekverseny...

...mert ígéret szép szó...

Szóval...  Pénteken egy igazi őrültek háza volt a munkahelyemen. Egyszerűen mintha minden ügyfél egyszerre akart volna jönni.  Így aztán kicsit én is elbújtam a csigaházamból, akarom mondani az irodából és ügyfeleztem kicsit. Szeretem.  Szeretek az emberekkel foglalkozni.  Ez a rész olykor nagyon tud hiányozni. De jó visszavonultan intézni az ügyes-bajos dolgokat, a jelentéseket, beszámolókat, statisztikákat, szolgálatszervezést meg még annyi mindent... 

Na tehát ebbe az idillbe csörrent meg a telefonom. Ismeretlen volt a szám, megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. De milyen jól tettem, hogy mégis...  Zozi sulijából volt az Igazgató helyettes... Nem,  nincs semmi baj,  ne ijedjek meg.  De... Kettő órakor lesz Kecskeméten a megyei matek verseny,  ahová, Zozit anno egy gyenge pillanatomban beneveztem.  Illetve aláírtam az orrom alá dugott nevezési lapot.  Ahan,  és miért is csak most szólnak 12:05-kor? Háát,  öööö, rajta volt a dátum a nevezési lapon... És erre a versenyre nem az iskola viszi a gyerekeket... Jaaa, biztos én vagyok a trehány anya, aki nem törődik a gyerekkel,  de tényleg nem emlékszem... 
Így aztán turbó fokozatra kapcsoltam.
-Főnök,  ez meg ez van,  most megyek,  vagy megyek, más opció nincs. 
-Gyereket felmarkoltam a suliban. De nem ebédeeeelt..  Mákostészta, nem szereti.
-Zsoltikát Zozi barátját is megígértem még tegnap,  hogy hazaviszem... Viszem.
-Haza, villámebéd... Tejfölös tészta... Ezt kért. Közben ruhacsere.
-Guglizom az iskolát ahova menni kell... Azt a városrészt nem is ismerem.  Ok, nagyjából megvan.
-Indulás. 
-Egy r...hadt busz, 70-nel megy előttünk,  előzni meg képtelenség.
-Ok itt vagyunk,  egy átkozott parkolóhely sincs,  nem baj,  ott egy kisbolt, az mögött épp van egy autónyi hely.
-Baromi nagy ez a suli... Hányadik emelet? Melyik terem?
-Ok itt vagyunk... Mééég van 15 percünk.
-Óóóó bakker (sokkal csúnyábbat gondoltam)  a tolltartó otthon maradt az asztalon.. (tényleg trehány anya vagyok)  Táskatúrás... Van toll, ceruza,  radirt kapunk. 
-Ajtó becsuk... Kezdik...
-45 perc.  Hallom a szívem...  Annyira kalapál.
-Kijönnek. Mosolyog. Nem volt vészesen nehéz.  Nézem a feladatokat. Dehogynem....
-Eredmény majd valamikor...
Megcsináltuk!!!!