Ti mikor?

Ti mikor csintalankodtatok, aztán röhögtétek könnyesre magatokat legutóbb? ... Én ma :-)
Bár leírva biztosan nem lesz olyan vicces, mint átélni,  de leírom, mert jó lesz erre az érzésre később visszagondolni.

Úgy alakult a mai napunk, hogy Zoli Marcival Mamáéknál hurkát-kolbászt töltött, mi meg Zozival Zenetörténeti versenyen voltunk.  Anyu pénteken mondta, hogy ugorjunk fel ebédelni,  úgyis délig eltart a verseny. Így is volt.

Egyszer csak csengetett az öcsém,  Csaba. Nyitottam az ajtót, de hirtelen ötlettől vezérelve,  vagy csak egy kisördög bújt belém, elbújtam az ajtó mögött. Nem is látott meg,  csak amikor csukta be az ajtót, én meg csak annyit mondtam: hu.  Nanáá, hogy jól megijedt :-)  jól megölelgettem és csak röhögtünk abbahagyhatatlanul. 
Anyu meg is állapította, hogy pontosan olyanok vagyunk most, mint vagy 35 éve. :-)