Nyaralás -1-

Két hét együtt. Mennyei. Azért is jó két hétre menni nyaralni, mert ebbe aztán sok minden belefér. Nálunk ami belezsúfolódott: meleg... mit meleg... kánikula, hideg (az a 17-18 fokos esős vacogós), jókedv, bosszúság, viháncolás, betegségtől darab faként fekvés, csavargás, unatkozás, aztán még sok más... 

A helyszín továbbra is a megszokott Balatonfüred. Imádjuk. A szállás is a jól bevált AAA. Kényelmes, tiszta, jól berendezett, pont nekünk való.

Programok hasraütés szerűen, voltak elképzelések, amiket részben sikerült megvalósítani, aztán voltak olyanok amiket nem terveztünk.

Összességében nagyon jó volt. Szombat délután értünk haza. Most még annyi minden kavarog a fejemben, hogy félő ha nekikezdek részletezni holnap reggelig írok... na meglátjuk, uccu neki :-)

Tehát... pénteken még dolgoztunk mindketten, de egész héten próbáltunk előre készülni, hogy csak indulni kelljen. Na meg úgy készültünk, hogy nem indulunk korán, ráérünk délután odaérni. Ez persze átíródott, mert a tulaj csak 1-ig ért rá. De semmi gond, hosszú az éjszaka, bepakoltunk és időben indulva szépen odaértünk.
Aznap nem is csináltunk semmi mást, csak belaktuk a lakást, vásároltunk, ebédeltünk, kifújtuk magunkat.

Vasárnap korán indultunk a strandra Csopakra, mert a szokásos egésznap árnyékos helyek hamar betelnek. De erre sem lehetett panasz, minden tökéletes volt. Reggelit vettünk a közeli pékségben, amíg mi sátrat vertünk Apával addig a gyerekek láblógatva ettek, na jó a kacsák sem maradtak éhen... 

Ezután irány a víz. Saralás, pancsolás, először még csak úgy óvatoskodva aztán mindent bele :-) Egyik kicsi sem vizibolha... sőt...  de a végére olyan jól belejöttek, hogy öröm volt nézni.  Ebéd a strand éttermében, kicsi delelés, utána estig újra pancsolás. A víz hőfokára sem lehetett egy szavunk sem, mert 27-29 fokos volt. Már-már majdnem meleg is volt.

Az első bosszúság rögtön vasárnap este az első strandolós nap után történt. Alig hagytuk el Csopakot, gázt adtam, váltottam volna sebességet de nem sikerült üresen mozgott a sebváltó. Gyorsan lehúzódtam az út szélére, Zoli autómentőt és taxit hívott. Mi a gyerekekkel hazamentünk, Apa pedig az autóval a szerelőhöz... (vasárnap este!!!)
Kiderült a sebváltó bolvdenje (asszem így írják) szakadt el.  Keddre lett autónk.

Hétfőn így aztán busszal mentünk a kikötőhöz, visszafelé pedig sétáltunk. Pedig baromi messze van, de jó volt. Van egy kis pizzéria a lakás közelébn, ott vacsoráztunk. Na itt már Marci nem tetszett nekem, mert nem evett szinte semmit. Nem kell, nem éhes, de látszott rajta, hogy valami fáj... hát kiderült éjjel... Egyszercsak felsírt. A foga fáj... adtam gyógyszert, elaludt. Reggel megint fájlalta, így felbuszoztunk az orvosi rendelőbe. Szerencsére egy tündéri doktornéni volt. És valóban ott ahol mutatta, hogy fáj, volt egy icipici lyuk. Beleszorulhatott valami és az feszítette. Kicsit megfúrta, kitisztította neki kapott Cataflam cseppet ha fájna és kész. Szerencsére nem volt rá szükség.

Gondoltam oké izgalmakból elég, letudtuk gyorsan az elején.

Estére kész lett az autó, így szerdától ismét a strand és a lakás közt ingáztunk. Szombatig, mert akkor jött a rossz idő. 

Persze, hogy az izgalmakból is meglegyen a harmadik... Zsuzsi is alkotott, nehogy kimaradjon... egyik strandos napon ebéd után amíg a kicsik pihentek lelépett.  Így volt ez máskor is, nagylány nem kell a kezét fogni, jön-megy, de néha-néha lejelentkezik. Na akkor nem... eltelt úgy két óra, már a kicsik is felébredtek, Zsuzsi sehol... bementünk a vízbe pancsolni, utána sincs, a cucca ugyanúgy nem kerültük el egymást. Körbejártuk a strandot, sehol... Körbejárta Zoli, aztán én is... sehol... nem  volt mit tenni bemondattuk a hangosbemondón. ...és megjelent... kicsit zavaros, hogy hol volt... ő aztmondja olvasott a könyvárusnál... háát... na mindegy megvan és ez a lényeg. 

Na ezek voltak a meleg napok... hát... nem volt eseménytelen :-)

...egyenlőre ennyi... folyt.köv...

7 éves lett Zozi

Kicsi Kincsem!! Boldog születésnapot kívánunk. Nagyon szeretünk!

Képzeljétek mi történt...

Ma szinte pontosan 5 órakor átadtam a munkaköröm, kikapcsoltam a számítógépet, letettem a tollamat, az egeret. Kolleganőm megkapta a szolgálati mobilt és a kulcsokat.

Éééssssss 2 hééét  SZABADSÁÁÁG!!!!!!

Reggeli ölelés

Rituálék... minden reggel :-) kb 5 perc plusszban, de olyan jóóó...

Zozit ébresztem először. Ölembe ül, ölelgetem, ébredezik, majd pisilni megy és odabújik az ágyunkba.

Marci következik. Őt kiemelem az ágyból,  mert nagyon nehezen ébred, simogathatnám órákig :-) Ő is az ölemben. Még félig alszik amikor felnyalábolom és a konyhába indulunk. Közben Zozit is hívom. Gyorsan lekommunikáljuk ki mit eszik, mit iszik. Amíg elkészítem ébredeznek.

Külön melegítem a szokásos tejet, kakaót, macikávét, mert a leendő elfogyasztója addig rajtam csimpaszkodik. Ölelem és ringatom addig az egy-másfél percig. Aztán esznek... kezdődik a nap.

Személy szerint imádom ezeket a meghitt ölelgetős perceket. Vajon meddig hagyják magukat ennyire intenzíven szeretgetni? Valószínű pár hónap, pár év talán... addig ki kell használnom minden ilyen pillanatot.

Hétvégi strandolós

Nem bírjuk ki a szabadságig, mostmár muszáj valahova menni, valamit közösen csinálni. -mondta Apa... és ki is találta hova menjünk. Senki sem tiltakozott :-)
Így egy csúcsszuper napot töltöttünk vasárnap az Aquawordben. Annyira annyira annyira jó volt!!!!

Megvagyunk... még...

...csak kicsit bedaráltak a hétköznapok...

Ajjajjj olyan sok minden volt... olyan régen írtam... pedig vagyok...

Dolgozunk... brutál fáradtak vagyunk...de próbálunk nem elmerülni a hullámok alatt. Van amikor sikerül...

Tehát mi is volt...

Nyári szünet... kölykőcök élvezik. Naná... semmi kötelezettség.
Az úgy kezdődött, hogy Anyunál voltak egy hétig, aztán Apa itthon volt szabin.
Anyunak műtötték a szemét, így kicsit kímélni kellett. Aztán Mamáék voltak a következő héten a segítségeink, ott voltak napközben a fiúk. Na ott aztán volt minden... pancsolás, egész napos udvaron játszás, bicajozás, kutyázás... meg sorolhatnám. Az biztos, hogy esténként kb. nulla idő alatt aludtak el :-)
Közben Anyu gyógyulgatott. Most újra nála vannak a gyerekek. Mindhárman, mert Zsuzsi is túlesett a szakmai gyakorlaton. Kórházban voltak egy hétig, aztán pedig bölcsödében. A kórház jobban tetszett neki. Megkapta a bizonyítványát is, amit soha senkinek nem mutatok meg... jól össze is vesztünk rajta... nem is csupán a pocsék átlagon, hanem mert van egy rakás igazolatlan óra is... na mindegy. Mehet tizedikbe... és ha nem tér észhez a tizenegyedikre már nem lesz lehetősége, mert agyoncsapom :-) na ezen jót röhögött... pedig nem viccnek szántam.

Ezzel el is telt a június... illetve még az utolsó napokban elfújtam két 4-es gyertyát a tortámon. Bizonyám olyanom is volt :-) meglepi torta.  Meg kaptam szépséges virágot is :-) ez utóbbiról kaptok képet... rólam nem, mert bár a torta nagyon klassz volt, de mögötte én... háát... na jó hagyjuk :-)

Tanévzáró...

Mai napon volt Zozi tanévzárója. Kicsit zaklatottan indult a nap, mert mindenki aludni szeretett volna, meg játszani, meg lustizni, meg...meg... bármi mást csak nem évzáróra menni. Így ennek megfelelően kellően feszített tempóban és idegállapotban indultunk útnak.
A virágokat tegnap megrendeltem, így csak megálltunk és kaptuk is a kész bokrétákat.
Végül persze időben odaértünk, -sőt az elsők közt- a suli udvarára. (nem nagyon sikerült még elkésnünk soha sehonnan)

A gyerekek a tanítókkal sétáltak át a templomba. Mi előre mentünk, mert olyan helyre szerettünk volna ülni ahonnan látjuk Zozit. Sikerült :-)
Istentisztelet volt először, utána a harmadikosok műsora, majd az Igazgató bácsi mondott néhány statisztikai adatot. Ezt követően sorolta a kitűnő tanulókat.  Zozi neve nem hangzott el. Minden átfutott az agyamban, hogy atyaég miért nem lett kitűnő, meg hogy ez a gyerek tuti összeomlik... Aztán sorolni kezdték a nevelőtestületi dicséretben részesülteket. ...ééés igen, Zozi is kapott!!!!!  Na ott kigördült néhány könnycsepp... mázsás kövek kíséretében.
Persze nem dőlt volna össze a világ ha nem színötös, de valahol számítottunk rá. Sok munkája van benne, na meg sok tudás van mögötte. Pont ezért is vagyok rá olyan nagyon-nagyon büszke! 
Az Igazgatói kézfogás után ment vissza az osztály a tantermükbe. Ott kapták meg a bizonyítványt, a jutalomkönyveket, és a jutalom mozijegyet.
Egyesével voltak szólítva, mindenkit néhány kedves szóval bocsátott útjára Anita néni a nyári szünidő idejére. Sajnos el kellett köszönnünk a napközis tanító nénitől Márti nénitől, mert ő elsősöket fog tanítani.
A gyerekek egy búcsúverset mondtak el közösen.
Ezennel a 2014/2015-ös tanév hivatalosan is végetért. Jöhet a jól megérdemelt pihenés.

Mostantól....

Gyermeknap... - befejező rész :-)

Már nem bánom, hogy végére érünk a gyereknapnak... ezt csak úgy magam miatt. Mert a gyerekek öröme a legfontosabb persze, de már olyan jó lenne csak úúúgy itthon lenni, nem csinálni semmit.
Oké..... nyavajgásnak vége :-)
A szombati napot választottuk ki arra, hogy valóra váltsuk a gyerekek kívánságát. A Játszóház látogatást.

A helyszínt már jól ismerték/ismertük. Ráadásul na ki az a szerencsés aki egy héten belül kétszer is ott lehet... (naná, hogy Zoziék voltak ott osztálykiránduláson)

Tulajdonképpen nem sok újdonságot tudok mondani az előző látogatáshoz képest, mert még a fényképeket is csak a ruha külömbözteti meg.
Szóval jó volt, hulla fáradtra ugráltuk magunkat. Annyira, hogy hazafelé még nem értünk az autópályára mindkét gyerek beájult :-) és csak otthon ébresztettük őket fel.

Amikor anya alakít :-)

Zozi osztályának a Fb csoport bejegyzését olvastam, amiben részletesen megüzente a tanító néni az utolsó két hét programjait, tennivalóit. Köztük azt is, hogy utolsó csütörtökön minden kisgyerek vigyen virágot a ballagóknak iskolát díszíteni.
Gyors szervezés. Munkahelyem szomszédságában egy néni árul szép kerti csokrokat. Megbeszéltem vele, hogy csütörtökön hoz egy nyaláb virágot.
Így is volt, jött a néni, fizettem, aztán kezemben a virágokkal vágódott az eszembe, hogy bakker a ballagásig még van egy hét... csak jövő csütörtökre kell a virág...
Még szerencse, hogy nem jelentünk meg másnap virágostól a suliban...