Az első Fogadó óra

Olyan jó, megint az "elsők" korák éljük :-D

Tegnap volt Zoziéknál az első fogadó óra.
Kíváncsi voltam, milyenek voltak tanítói oldalról az első hónap után a vélemények. Bár olyan gondolatokkal mentem oda, hogy atyaég másfél hete voltak a Tanító nénik családlátogatáson mit tudok én most kérdezni tőlük...
Pár szóban összefoglalták, hogy minden rendben van.
Megbeszéltük, hogy miután már csak hétfőnként viszem be Zozi cuccait másik napokon pedig önállóan megy be, ha van új üzenet a faliújságon akkor azt beírják az üzenőfüzetbe. Ez így szuper lesz :-)

Ráadásul azért sem mentem potyára, mert megérkeztek az első iskolás fényképek amit az első napokban készített egy fényképész néni. (na tessék mégegy első)
Háát... minden nagyképűség nélkül... szerintem ilyen minőséget nekem is sikerült volna összehoznom... Na de nézzük azt az oldalát, hogy azok a bizonyos első napok így is megörökítésre kerültek.

...és ráadásul Zozi olyan klassz kis büszke iskolás rajtuk :-)

Nagyfiú...

... megnőtt...

Már napok óta egyedül akar bemenni az iskolába.
-Ne kísérj be, csak a teremajtóig.
-Búcsúzzunk el az öltözőnél.
-A bejáratig gyere Anya!
-Egyedül megyek az autótól.
-Majd átmegyek egyedül az úton.
-Úgy jó ha egyedül szállok ki?

Azért megengedte, hogy kinyissam az autó ajtaját, a hátára segítsem az iskolatáskát, jól megölelgessem. Meghatódva néztem utána.

Még visszakiáltott: -De nem vagy szomorú? -Nem Kincsem! Büszke vagyok rád. (de azért egy könnycsepp kikívánkozott)

Maholnap már el sem vihetem...

Eltelt az első hónap...

Amennyire tartottam az évkezdéstől, annyira kellemes meglepetésként ért, hogy azt látom jól  vesszük az akadályokat.
Mindenki tudja a dolgát, mindenki teszi is. Aránylag zökkenőmentes volt a tanévkezdés.

Marci mindenki legnagyobb meglepetésére nagyon sokat fejlődött. Már nem az a kis összegömbölyödött kis süni. Nyitott szinte mindenki felé. Már mesél, van mondanivalója mindenkinek. Csak félve merem mondani -nehogy elkiabáljam- egyre kevesebb a reggeli sírás. Nagyrészt köszönhető ez a kedvenc óvónéninknek. Imádják egymást, és nagyon tudja mire van szüksége Marcinak. Első félévben szerencsére csak ő van velük, de januártól visszakapjuk a másik óvónénit is. Hátha addigra beleszokik az óvodába...
A reggeli sírás ellen egyébként nagyon jónak számít az is, hogy még pár perc ölelgetés van a folyosón, és Marci mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a búcsúzásra. Ez max.10 perc plusszt jelent, de így nem szomorkodik annyira.
Októberben indul Zeneovi és angol oktatás. Jelentkeztünk, megpróbáljuk.

Zozi imádja továbbra is az iskolát, nagyon sokat tanulnak nagyon gyorsan... Általában minden lecke kész van, ha valami nem olyan szép, mint ahogy megálmodtuk akkor kicsit gyakorlunk.  A gyakorlás nem kötelező, bármit csinálnak plusszban pirospont jár érte. De ha foglalkoztató füzetet visz megmutatni, azért is jár pirospont. Szuper :-)
Voltak a tanító nénik családlátogatáson, szinte csak dícsérték Zozit. Ügyes, gyorsan és szépen dolgozik, jelentkezik, okosan érvel. Csupa csupa jó. ...énpedig nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen sikerült belerázódni. Féltettem, mert senkit nem ismert minden ovistársa másik iskolába jár. De ez sem jelentett gondot, vannak barátok és van egy barátnő.... aki- Anya olyan szép a haja, és olyan szépen beszél :-)
Voltak már apróbb balesetek is... tulajdonképpen minden hétre jut valami... Zozi volt az első aki magára borította a padot... vannak kissebb nagyobb horzsolások, kék foltok... múlt héten pedig annyia szaladt a suliba, hogy megbotlott és a száját horzsolta le, belül pedig felhasadt csúnyán... hát folyt a vér rendesen....
A legbüszkébb talán tegnap voltam rá. Az úszás órát mesélte, hogy bele kellett ugrani a medence széléről a vízbe... ami neki állig ér, ráadásul nem hogy úszni nem tud, hanem egyenesen retteg a vízben. Szóval BELEUGROTT... háromszor is :-) legyőzte a félelmét. És ez annyira jó...

Zsuzsi is szokja... végre a negyedik hét végére megkapták az órarendjüket. Talán ez már végleges. Már csak kedden van nulladik órájuk, de ezen a napon még kilencedik óra is van... brutális... Mint ahogy a menza is... egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy ebédeljenek. Van, létezik, de a 10perces szünetben képtelenség úgy ebédelni, hogy ne késsen óráról. 2 után pedig nincs ételkiadás... Így októbertől le is mondtuk, inkább visz szendvicset, este pedig úgyis főzök...
Az osztályuk elég vegyes... mint mindenütt, itt is vannak még nála is nagyobb szájúak, rendbontók. Voltak -és lesznek- emiatt büntetések. Csak reménykedem benne, hogy őt nem szippantja be ez a közeg. Szokatlan még neki ez a fajta tanulás... hogy itt nem írni hanem jegyzetelni kell. Bírkózik a latinnal is... de majd belejön.
Ügyesen hazajárnak Zozival, bár ez-az néha ott marad (sapka pohár kulacs), de a gyereket még nem felejtette ott :-D Ez a lényeg.

Szóval mi így. Soha rosszabb hónapot magunknak.

Erdei kirándulás

Apa nincs itthon péntek hajnal óta...
Pénteken munka után indultak céges sportnapra. Majd csak vasárnap délután jön haza.

Egyrészt hangulat-terelésül, másrészt mert olyan csodás idő volt ma, szabadtéri programot terveztem. Már hétköznap körvonalazódott a terv, de véglegesen csak tegnap döntöttem el, hogy hová menjünk. Persze maradhattunk volna itt a lakótelepen is, de már kibírhatatlanul unalmas... már minden repedést ismerek a járdákon...

Tehát... van nekünk a várostól nem messze egy Pusztai tölgyesek nevű parkerdő félénk. Gyerekkorom kedvelt helyszíne... itt tartották régen a majálisokat, ide jártunk kerékpárral szalonnát sütögetni, bográcsozni, vagy csak úgy sétálni. Van itt egy hatalmas nagyon öreg tölgyfa, a Basa-fa. Mondák, legendák születtek róla. Itt olvasható róla bővebben.

Szóval az jutott az eszembe, hogy megnézzük ma az őszi erdőt. Ebéd után icipicit aludtak a fiúk, aztán nekivágtunk. Milyen jó lett volna, ha már Marci is bicajozna mehettünk volna azzal. De sajnos nem...  így az autóban utazott Zozi biciklije és Marci futóbiciklije. Az erdőbe nem szabad autóval bemenni, de van egy parkoló a bejáratánál ott megálltunk mi is. A fiúk onnantól tekertek, suhantak :-) Csak úgy céltalanul mentünk utacskákon, ösvényeken.
Bár őszi erdőt nem nagyon láttunk, mert még minden eleven zöld, de sok érdekességre rácsodálkoztak a fiúk. Azthiszem nagyon tetszett nekik. Láttunk érdekes madarat, bogarakat, gombákat, faodut. És persze nem hagytuk ki a Basafát sem. Na volt ám ott hűű, meg  óóó... :-)
Klassz volt:-)

Pecások

Valahogy úgy alakult, hogy idén nyáron Apácska alig volt horgászni. Mindig volt valami fontosabb, valami előrébb való. Pedig neki ez jelenti a teljes kikapcsolódást. Ráadásul Zozi is nagyon szeretett volna vele menni, mint a múlt nyáron, egy egész éjszakára. Hát sajnos erről lemaradt idén...
Tegnap útközben hoztam fel, hogy miért nem megy ki ide nem messzire a szomszéd falu magán-tavára legalább délelőttre. Ha nem hoz semmit haza az sem gond, csak szellőztesse ki az agyát. Kicsit tovább is gondoltuk, hogy akár Zozit is vihetné magával...

Így is lett, hajnali ébresztő, gyors öltözés és indulás. Folyamatosan közvetítették épp mi történt, így percre pontosan tudtam :-D

Zozinak is lett igazi kis horgászbotja, rögtön ki is próbálták. Sikeresen!!! Zozikám csillagom megfogta élete első halacskáját!!

Élvezte nagyon ezt az Apa-Fia programot. Körbesétálta a tavat, nézelődött, néha nekiült horgászni.  Jól elvolt. Délben aztán összepakoltak.
Ebédre hazatért a két munkában megfáradt horgászember :-)

Hajógyári szigetes- csúszdás

Zozi kb. májusban kezdte emlegetni, hogy menjünk el a szigetre csúszdázni. De akkor még azt mondogattam neki, hogy melegben, nyáron nem lehet, mert felforrósodik a fémcsúszda és odasül a hátsójuk. Majd ősszel úgy irányítjuk a dolgokat, hogy beleférjen az időbe.
Igazából nem sok kedvem volt velük együtt menni Zsuzsi és az anyuja randijára, mert sem az állapota nem túl jó mostanában, sem a Tegyesz kapcsolattartó szobája... (hihetetlenül elhanyagolt, koszos lett a helység) 
Ahhoz pedig nagy távolság, hogy csak úgy odaruccanjunk pár csúszás kedvéért.

Ezek tükrében böktem erre a szombatra a naptárban, illetve a múlt szombatra, de akkor max úszni tudtunk volna.... akkor voltak azok a nagy esők.

Most viszont az időjárás is tökéletesnek ígérkezett, így gyors telefonos egyeztetés után -(persze biztosan ott lesz, naná hogy mégsem)- szombat reggel pest felé fordult az autónk orra.
A találkozás ugyan sikertelen volt, de az azt követő órák tökéletesek :-)

Bár a szigeten sokan voltak, de elég nagy a terület ahhoz, hogy jól kirohangálják magukat a fiúk. Először a 17-18 fok kevésnek tűnt így pulcsiban kezdték a bulit, de később a rövid ujjú póló is majdnem soknak bizonyult. Csatakosra izzadták magukat. Néha megettek egy szalámis kiflit aztán hajtás újra... hogy fér beléjük ennyi energia...? 

Mindent kipróbáltak, mindenre felmásztak, csúsztak ülve, hanyatt, hason, előre, hátra, forogtak, forgatták őket, pörögtek, pörgettek... 

Nagyon nem is tiltakoztak amikor kora délután előálltunk az ötlettel, hogy együnk valami rendeset és induljunk haza. A KÖKIN levő Kfc-re esett a választás. Útba is esik. Tökéletes.
Miután jól telepakolták a pocakjukat indulás haza. Nem hiszem, hogy kellett 2 perc, mindhárman!!!! aludtak :-D

Ének óra

Tegnapi kedvenc :-)

A feladat: Hangoztasd a ritmust majd másold le.

Kis Drágám szó szerint vette :-)

Ti rájöttetek mi az amin mosolyogtam?

Munkás, dolgos, sulis, ovis hét...

Ez a hét már élesben ment. Így összegezve azthiszem egészen jól vette mindenki az akadályokat. Bár ez nem az én érdemem, hanem a gyerekeim ennyire csodálatosan rugalmasak.
Persze nagyon izgultam -és azthiszem fogok is még- minden délután...

Zsuzsinak még mindig nincs végleges órarendje, de bízom benne nem marad így ahogy most van... heti 3 alkalommal van 0. órájuk ami 5 órás ébredést jelent... viszont pénteken csak a 4. órával kezdenek és csak 2 órájuk van... többet utazik, mint amit ott van...
Szokatlan neki a tempó... kicsit kiborult ma emiatt, mert az egyik tanárnő szinte élvezi is, szándékosan gyorsan diktál. Hát igen ez már nem az ovi, lépést kell tartani. De majd belerázódik.

Zozinál már minden szépen elrendeződött. Gyűlnek a piros pontok és csillagok.
Apropó: -Ti mivel jutalmazzátok, ösztönzitek a lurkókat?
Volt szerdán egy maratoni szülői értekezlet is. Viszont mindent átbeszéltünk. Jó kis csapatnak tűnik az osztály is és a szülők is. Közvetlenek, nyitottak. Szuper.
Zozi hétfőn magára borította a padot... fogalmam sincs hogy sikerült, mert -másnap megnéztem- jó stabilak alig tudtam megmoccantani...  Na mindegy neki sikerült. Hintázott a széken, gondolom megbillent és magára rántotta. Szerencsére nem történt nagyobb baj az ijedtségen, egy buksi-púpon és egy arcon levő kékes folton  kívül. Viszont egy életre megtanulta: nem hintázunk a széken.
Elkezdődött a suliban a szolfézs is, kíváncsi vagyok tetszeni fog-e Zozinak...
A tanulmányi versenyeket szerintem idén még kihagyjuk. Majd jövőre ha kedve lesz indulhat. Lesznek majd versmondó versenyek, arra viszont jó lenne benevezni.

Marci nem nagyon barátkozik az óvodával. Illetve az elválás a nagyon nehéz, mert állítólag játszik, jó kedvű egész nap, énekel, mondja a verseket, jól eszik. Hát nem tudom remélem nem csak vígaszként mondja az óvó néni...
Itthon jó kedve van, még amikor reggel Zozit visszük akkor sincs baj, csak amikor odaérünk és át kell öltözni akkor szomorodik el. Most azt próbálgatom mi lenne a jobb... eddig öltözés után gyorsan elköszöntünk beadtam, aztán tiszta lelkibeteg voltam hogy sírva hagyom ott... Hétfőn annyira zokogott, hogy hányt is... Keddtől egy kicsit csücsülünk a folyosón összebújva és Marci szól ha úgy érzi bemegy már. Persze így is pityereg, de talán nem annyira. Ez időben kb. 5-10 perc, de ha ez kell ahhoz, hogy jobb legyen neki,  legyen így.

Zozi és Zsuzsi ügyesen jöttek haza minden délután, nem volt semmi gond. Kedden amikor előre jelezték az esős időt akkor kaptam észbe, hogy semmi vízhatlan ruhájuk nincs még... így extra sebességre kapcsoltunk délután és lett gumicsizmájuk és új esőkabátjuk. Azt találtam ki, hogy a suliban marad és ha esik akkor jön Zozi benne haza. Reggel visszavisszük. Olyankor úgyis autózunk nincs jelentősége... (bár ma reggel kb 20 mp alatt áztam szó szerint bőrig...)

Hát ennyi volt az első hét. Szerintem belejövünk :-)

Főpróba... avagy én a kém... :-)

Jelentem a próba jól sikerült :-) épségben hazaértek.

Marciért mentem az oviba fél 4-re onnan pedig leselkedni Zozi és Zsuzsi hogy jönnek át a város legforgalmasabb útján.

Pont olyan parkolóhelyet sikerült találnom ahonnan klasszul ráláttam a gyalogátkelőre, de takarásban voltam. Legalábbis ezt gondoltam. Zsuzsi persze kiszúrt... még integetett is...
Amikor elhaladtak már az utca előtt ahol álltam átmentem egy másik pontra amerre jönnek. Naná hogy ott is integetett Zsuzsi vigyorogva...

Azthiszem a következő hivatásom nem kém lesz sem magándetektív...

A harmadik nap kilencedikesként

Vajon miért nem lep meg, hogy a legtöbb mérget miatta nyelem...
Banális apróságok, de így besűrítve már kicsit na jó nagyon besokalltam...

Tudom új iskola, új tanárok, új közösség, új szokások. Miért gondolja, hogy minden körülötte forog és minden érte van, mindenki a kívánságait lesi. Milliószor átbeszéltük és mégis... mintha a falnak beszélnék... Előre félek mekkorát koppan majd, mert fog az biztos csak nem mindegy milyen magasról zuhan.

Jaaj most nagyon kamasz... olyan, mint egy dackorszakos 3 éves... akivel veszekedni kell még azért is, hogy az évnyitóra az ünneplő ruha fehér blúzt fekete szoknyát jelent, nem pedig sötét farmert fehér pólóval... és nem, gyerekem a fekete szoknyához nem való a kék-fekete sportcipő...  (válasz: kib... jó hogy a tanárok mondják meg mi az ünneplő és mi nem)

Az évnyitója egyébként hétfőn volt reggel 8-kor. Esélytelen volt ottlennünk, de itt viszont jól jött a kamaszsága mert cikinek találta volna :-)

Majd lesz jobb is.
A harmadik napra viszont elértük, hogy van bérlete, sikerült venni menetrendet, még a buszt is elérte. Vannak már tankönyvei is, amiket az idén először egyedül csomagolt... órarendje még nincs csak ideiglenes, de majd... nyugi...

Mondom én alakul... remélem komolyodik is...
Amit nagyon melegen ajánlok neki :-) mert a tervek azok nagyok. Ő fogja hazahozni/kísérni Zozit az iskolából...

A héten még szabin vagyok, így gyakorló üzemmódban vagyunk... Tegnap és ma autóval bár de végigjártuk pontosan merre jönnek. Holnap-holnapután már ő megy Zoziért, én pedig tisztes távolból lesem... Hétfőtől pedig élesüzem... Ők jönnek haza kettesben, Marcit Anyu hozza az oviból, én kb. 5-kor itthon vagyok Zoli meg valamikor amikor végez...
Szóval ezek a tervek. Remélem beválik, mert B terv (még)nincs...

Végülis elmondhatom, hogy elkezdtük a tanévet. Még élünk, idegbajt sem kapott senki (csak engem kerülget néha)

Ja és évkezdős fénykép sincs most róla...  (na nehogy már ünneplőben fényképezz)
Egy lesifotó a szorgosan tanulóról :-D