Nevessünk is- Zoziszáj 19 (azthiszem)

Olvadozom :-D 

Reggel amikor készülődünk oviba-iskolába-dolgozni még elég hiányos öltözékben vagyok... (az utolsó pillanatban kapom a ruhákat magamra...) 

Ma reggeli sztori: 

Z: -Anya, ha így vinnél Óvodába akkor kinevetnének, kicsúfolnának? 

A:-Hááát, sokan furcsán néznének rám... :-) 

Z: -De én mindenkivel harcolnék érted, csak ne csúfoljanak!!!! 

(Imádom!!! )

Tegnap este:

Rossz a gyerekszobában a tv beltéri egysége, mondtam a kicsiknek, hogy nem baj, majd telefonálok a szerelőbácsinak és eljön megjavítani. 

Z (aggódó hangon):- Óóóó anya az nagyon sokba fog kerülni van erre Neked pénzed?

A : -Hát ezért épp nem kell fizetni, de ha mégis akkor kiszorítjuk.

Z (egy százast szorongat a kezében): -Ezt a pénzemet odaadom, hogy kipótoljam jó???

(tényleg imádom!!!! )

Örül-örül :-D

Köszönjük a szurkolást.

Reggel az Óvónéni csodálkozva kérdezte, hogy nem megyek el megnézni Zozit? ... hát miután épp itthon vagyunk, mert mindkét Manó beteg és én sem vagyok túl jól, így szabad volt a délelőttünk és elsétáltunk Marcival. Gondoltam, ha beengednek akkor beszökünk. Naná, hogy sikerült, ráadásul olyan szerencsénk volt, hogy odaérésünk után Zozi kb a harmadik szereplő volt. (rengeteg gyerek volt, 150 biztosan) Szépen mondta, tényleg nagyon szépen. A zsűri pedig olvadozott, mert "ki sem látszik ez a csöpp fiú a földből és milyen ügyes" ezeket a szavakat a folyosón mellettem elhaladó tanárnénik mondták, akik nem tudták hogy Zozi az enyém :-) ...és hogy miért a folyosón? Egyrészt nem akartam megkockáztatni, hogy Marci közbekiabáljon valamit ezzel megzavarva a versenyzőket. Másrészt pedig jobbnak láttam, ha Zozi nem tudja hogy ott vagyok, nem akartam, hogy feszélyezze esetleg. 

Marcinak csak egy bánata volt, hogy ő nem kapott oklevelet, úgyhogy mindjárt neki is állok készítek egyet, mert le a kalappal, türelmesen végig várta az egész versenyt. (na jó csak 1-2 alkalommal rohant végig a folyosón de azt legalább csendben tette :-) )

Egyszóval nagyon büszke vagyok, kimondhatatlan boldogság ez nekem, hogy ilyen ügyesen szerepelt. (és ez természetesen akkor is így lenne, ha nem aranyat hoz, mert igazán nagy dolog rengeteg ember elé kiállni és szerepelni )

Versmondó fiú...

Bizony az én kis Drágám ma Versmondó fiú lesz.

Ma kerül megrendezésre a városi Vers és Prózamondó verseny.

Az izgalom hatalmas, de ennél is nagyobb a büszkeség, mert az Ő ovijukból csupán kettő kisgyermek indul.

Szurkoljatok neki ma 10 órakor :-) légyszi-légyszi :-)

Viziló a vidámparkban-Gyárfás Endre

Nem szégyellem, nem sajnálom víziló a jó barátom 

Mindig velem akar lenni, ünnep nap sem hagy pihenni.

Tegnap fülem rágta megint, ne vegyétek már szó szerint

S egyre csak azt hajtogatta, gyerünk el a vidámparkba.

Jól van mondom, megyünk máris, odavisz a vicinális. A pénztárnál váltunk jegyet, neki kilenc ember helyett 

Belépünk, és szabad az út, közel már a hullámvasút. Komám nyomban belefészkel, persze külön szerelvény kell 

Zúg dohog a motor egyre, nem megy fel a hullámhegyre. Átszállunk a kisautókra, csak nyolc esett darabokra Vízilovunk súlya alatt, tizenkettő épen maradt.

Majd pecázik jó horoggal, s horgán akad egy bádog hal. Táncra perdül örömébe, s belelép a medencébe.

Víz kifröccsen, hal belapul, horgász bácsi csepül, szapul.

Előttünk a pompás remek, elvarázsolt kastély mered. Míg én félek, ő nem gyáva, belép, s mozgószőnyeg várja.

Csúszik botlik, tükröt tör be, orral bukik egy gödörbe.

Hát a forgó óriás hordó? Bebújt oda is a golyhó.

Nem gondolta hogy majd szédül, s traktor húzta csak ki végül.

Ilyen az én jó barátom, nem szégyellem, nem sajnálom De akár hogy könyöröghet, vidámparkba nem megy többet.

A felvétel szokás szerint nem tökéletes, reggel is volt még, a fények sem az igaziak, de a lényeg látszik és hallatszik :-)

A napokban...

...annyi minden történt... 

...annyi mindent jó lenne leírni...

Na lássuk belekezdek aztán majd kiderül lesz-e belőle bejegyzés, vagy csak piszkozat marad :-) 

Betegek... már megint...

Az oviban kb két hete valami hányós-hasmenős járvány dúl... Hát... a fiúk idáig bírták... 

Zozi már hétfőn sírdogált este, hogy nincs jól, nem éhes, fáradt, inkább lefeküdne... Pár falat után hagytam is, hogy tőle szokatlan módon elaludjon hamarabb. Gondoltam fáradt is, (mondta, hogy nem aludt délben) másnap reggel kipihenten, jókedvűen ébredt, így azt gondoltam na ok megúsztuk. Persze mondogatta Ő is, hogy nem lehet beteg, mert nem tud menni szerdán a suliváróra. Nem is volt semmi gond egészen csütörtökig. 

Akkor éjjel ugyanis Marci sírása ébresztett. Már tapasztalatból tudom, ha megsimogatom és nem hagyja abba a sírást akkor jobb ha kiveszem az ágyból és megyünk a fürdőbe, jó esetben kibírja a folyosóig hányás nélkül... Ebben most sem tévedtem. Épp ücsörögtünk a kád szélén amikor hallottam, hogy Zozi is  kirohant... Gyorsan ébresztettem Apácskát, kezébe nyomtam Marcit egy vizes törölközővel és mentem segíteni Zozinak. Szegényt annyira gyötörte a rosszullét, hogy nyeklett-csuklott össze... Marci ugyanezt csinálta Zoli kezében... Kb negyed óra múlva túl a rémületen és a rosszulléten aludt mindkét gyerek. Másnap reggel természetesen nem mentek oviba, Anyu fiai voltak (óóóátkozottmunkahelyhogynemlehetilyenkorotthonmaradni) de szerencsére estére egész jól néztek már ki. Persze a hétvégi programot lemondtuk és itthon pihenget a banda. Zozi már jól van, gyorsan és könnyen átvészelte a dolgot. Marci... hát ő nagyon változóan... szombaton reggel nagyon lázas volt, de egy hűtőfürdő segítségével sokkal jobban lett, viszont brutálisan megy a hasa. Na meg étvágytalan... 

Teljesen más téma amit még le szerettem volna írni. Inkább kicsit dicsekedni ... :-D Mert már olyan régen írtam arról, hogy miket tudnak... Zozikám ír... nyomtatott kesze-kusza nagybetűkkel, de bármit és bármikor :-) Így kapok tőle néha emlékeztetőket... pl. néhány napja kérdezte mikor sütök muffint, mondtam, hogy majd hétvégén. Erre ma az orrom alá tol egy papírt ráírva, hogy mufin. Na meg hasonlók :-) Gyakorlatilag bármit el is olvas... kibetűzi és szépen összerakosgatja magában a hosszabb szavakat is. Mindezeket úgy, hogy nem tanítom rájuk. Régebben nagyon sokat játszott egy játék laptoppal amiben volt betűzős játék és akkor szépen megtanulta a betűket. Olyan kis ügyes :-) 

Nagy most a készülődés az oviban is, de főleg itthon. Zozi februárban szavalóversenyre megy. Ki is választottunk egy nagyon aranyos verset, már tulajdonképpen tudja is, csak a hangsúlyozását gyakoroljuk még. Ha kész vagyunk vele úgyis megmutatom :-) 

Marcikám.... hát az ovi nagy falat számára és számunkra is.... újra nagyon sír... Mi történt, mi nem azt nem tudom, de reggelente már itthon sírva fakad, hogy oda ő nem szeret menni... a szívem szakad meg... Ráadásul a hét elején fültanúi voltunk annak hogy az egyik óvónéni ráripakodott hogy hagyja már abba a sírást...(na ez az ami nála nem használ... persze még jobban sírt). ez adta meg a lökést, hogy akkor most beszélgetnünk kell. Szerinte és a másik óvónéni szerint  és a dajkanénik szerint is gyorsan abbahagyja a sírást amikor már nem lát. Ez egy egyszeri eset volt. (remélem tényleg így van) Szereti Marci nagyon a foglalkozásokat is, szinte az első aki ott van amikor valamit csinálnak. (a verseket énekeket tényleg tudja szépen) De ő egy olyan gyerek akivel folyamatosan foglalkozni kell, mert ezt igényli. Mindenesetre jó, ha tudja, hogy hallottuk azt a rászólást, nem léptünk fel támadóan, gondolom nem is vette annak, mert nem is annak szántuk. Mindenesetre valamit azért csak mutat az, ha a másik óvónéni van reggel akkor szinte könny nélkül megy be Marci a csoportba... áááá nem tudom már mit kellene csinálni... ha valaki tud valami varázsszót bármire nyitott vagyok... Ovit váltani nem lenne jó, mert egyrészt Anyu csak innen tudja hazahozni... másrészt a másik óvónénink egy tündér. Ő úgy szereti Marcit ahogy van, ahogy kell, ha azt igényli babusgatja, ha egyedül akar lenni akkor hagyja... 

Egyébként pedig olyan sokat változott Marci, olyan kis ügyes lett, olyan sok mindent megtanult. Mindenre nyitott, minden érdekli, csak ezek a fránya reggelek mások lennének... 

Játszóházasdi

Mielőtt belelendülök a mesélésbe leírom, mert tuti elfelejtődik az ehhez kapcsolódó "Zoziszáj":
Z:-Mikor megyünk el egy játszóházba?
A:-Hááát nem tudom, majd hamarosan.
Némi hatásszünet...
Z:-Nagy ajándék lenne... (befűzlekúgyishangsúly)
Anya:-Jó akkor mit szólnál hozzá, ha ezt kapnád névnapi ajándékul?
Z:-Semmi mááást csak ezt??
Még nagyobb hatásszünet...
Z:-...és nem lennél szomorú, ha nem adnál más ajándékot csak ezt?
Apa:-Nem hiszem nagy ajándék ám ez.
Na itt már nem kicsit kuncogtunk némán magunkban...
Z:- Mert én egy kicsit az lennék ám...
Na mi eddig bírtuk nevetés nélkül. Persze megbeszéltük, ha jóóól viselkednek akkor a következő hétvégén elmegyünk valahova.

Itt a környéken nincs olyan igazán szuper hely, így a kiválasztottunk a KACKAC játszóház lett. (itt kicsi is és nagy is megtalálja azt a helyet ahol jól érzi magát. Igen, még mi nagyok is jól mulattunk.

Nem csalódtunk nagyon jó kis hely, bátran ajánlom :-)

Sokat nem tudok róla mesélni, mert megteszik ezt a képek helyettem, de mindent elárulnak azok a ragyogó szemek és mosolygó arcok.

Nanááá, hogy én is kipróbáltam a csúszdát :-) még szerencse, hogy Marci az elején kicsit bátortalan volt :-D


Aztán persze már nem hagyta, hogy segítsünk...


Csúsztunk úgy is, mint egy nagy kukac mind az öten összekapaszkodva... csak arról nem volt aki képet készítsen :-)

Drága kincsem...

Marcim!!

Nagyon boldog névnapot kívánok Neked!!

B Ú É K !!

Köszönöm mindazoknak akik türelmesen kivárják, hogy gépközelbe jussak és hűen olvasnak. Azt el sem tudom mondani/le sem tudom írni micsoda érzés amikor ismeretlen ismerősként érzem a jelenléteteket. Hihetetlen erőt adnak a hozzászólásaitok. Köszönöm, köszönöm, hogy vagytok!!

BÉKÉS, BOLDOG, EREDMÉNYEKBEN, EGÉSZSÉGBEN ÉS SZERETETBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ÉS CSALÁDJÁNAK.

Karácsonyunk... ami előtte-közben-és utána volt...

Kezdem az ovis karácsonnyal.

17-én lett volna Marcinak az ovis karácsonyi munkadélután. Sajnos beteg lett... nagyon durván... még kruppos fulladása is volt... így Ő az idén lemaradt az ovis bulizásról. Viszont így egy héttel neki hosszabb lett a téli szünet. 

18--án Zozi ovis karácsonyára volt jelenésünk. Fantasztikusak voltak. Előadtak egy mesét, énekeltek, szavaltak. Bár a létszám náluk is erősen csökkentett volt (ott is sok a beteg gyerek) de ügyesen okosan előadták a kis műsorukat. Utána egy aranyos karácsonyi díszt készítettünk el közösen. 

Ezután, még néhány napot várni kellett az igazi nagy karácsonyi ünneplésre. Nálunk Jézuska jön. Együtt díszítjük a fát, de az ajándékokat a Jézuska hozza. Persze csak akkor, ha tetszik neki a karácsonyfánk. ...hát az idén biztosan nagyon tetszett, mert nagyon szép ajándékokat kaptak a gyerekek. 

Az ünneplés pedig -szokás szerint- elég zsúfoltra sikeredett. Karácsony estéjén nálunk volt az ünneplés, Anyuékkal és Öcsémmel. 25-én Zoli családjához mentünk, majd amikor hazaértünk még megnéztük Mamiék fája alá került-e ajándék. 26-án Apuéknál volt ebéd, ahol összegyűlt az összes gyerek és unoka. A kicsik minden nap annyira elfáradtak, hogy tőlük szokatlan módon reggelente csak 8, fél 9 körül keltek csak így mi is tudtunk kicsit tovább aludni. (ez óriási ajándék volt tőlük)

 Még egy kép ami közvetlenül az ünnepek előtt készült. Így ez az aktuális kedvenc.

Békés, boldog Karácsonyt!!

azt hiszem, ebben a versben minden benne van...

Kívánok minden kedves olvasómnak, családtagjaiknak, szeretteiknek

 BÉKÉS BOLDOG ÁLDOTT ÜNNEPEKET!!

Akkor hát a videók...

Csoda egy dolog ez a telefon. Ha valami akció van felveszem (bár még nem rögzült, hogy ennél a telefonnál fektetve kell tartani, mert így nem az igazi...), párszor megnézem és a feledés homályába vész. Illetve ilyenkor amikor nagytakarítást végzek a telefonon előkerülnek a rég látott csodapillanatokat megőrző képsorok. Többek közt ilyen amikor Zozi épp csak megtanult bicajozni és az első teljes körét rótta a garázs előtt:

...vagy még egy nyári felvétel... igen, tudom ezt a zenét egyszer már elsütöttem Marci révén, de ez olyan igazi Zozis :-)  Tulajdonképpen csakis Verde macsós-videó kérésére ágyazom be. De imádom :-) (mint ahogy a többit)

Már az előzőekben írtam, hogy nagyon várták a mikulást, a karácsonyt pedig nagyon-nagyon :-) Ehhez kapcsolódik Zozi verse amivel majd szerdán a karácsonyi műsorban szerepel. Naná, hogy Marci is látszódni akart...

...és akkor jöjjön egy kis Marci szereplés :-) Az első ovis vers amit még itthon megtanultunk, de ez volt az oviban is az első. Imádom, mert mindig úgy fejezi be, hogy utána mondja: ügyeees! Most kihagyta, de Zozi a háttérből pótolta :-)


A következő a Télapó itt van... Igazi Marci módra, a második versszaktól cseppet rockosítva :-)


A végére hagytam a legfőbb kedvencemet. KETTEN énekelnek. Számomra is ez volt a legelső. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen szépen végigéneklik.

Hát ennyi... jó lesz majd később újra végignézni.