Reggel az Óvónéni csodálkozva kérdezte, hogy nem megyek el megnézni Zozit? ... hát miután épp itthon vagyunk, mert mindkét Manó beteg és én sem vagyok túl jól, így szabad volt a délelőttünk és elsétáltunk Marcival. Gondoltam, ha beengednek akkor beszökünk. Naná, hogy sikerült, ráadásul olyan szerencsénk volt, hogy odaérésünk után Zozi kb a harmadik szereplő volt. (rengeteg gyerek volt, 150 biztosan) Szépen mondta, tényleg nagyon szépen. A zsűri pedig olvadozott, mert "ki sem látszik ez a csöpp fiú a földből és milyen ügyes" ezeket a szavakat a folyosón mellettem elhaladó tanárnénik mondták, akik nem tudták hogy Zozi az enyém :-) ...és hogy miért a folyosón? Egyrészt nem akartam megkockáztatni, hogy Marci közbekiabáljon valamit ezzel megzavarva a versenyzőket. Másrészt pedig jobbnak láttam, ha Zozi nem tudja hogy ott vagyok, nem akartam, hogy feszélyezze esetleg.
Marcinak csak egy bánata volt, hogy ő nem kapott oklevelet, úgyhogy mindjárt neki is állok készítek egyet, mert le a kalappal, türelmesen végig várta az egész versenyt. (na jó csak 1-2 alkalommal rohant végig a folyosón de azt legalább csendben tette :-) )
Egyszóval nagyon büszke vagyok, kimondhatatlan boldogság ez nekem, hogy ilyen ügyesen szerepelt. (és ez természetesen akkor is így lenne, ha nem aranyat hoz, mert igazán nagy dolog rengeteg ember elé kiállni és szerepelni )
Gratulálunk neki, hogy ezt a cseppet sem rövid és könnyű verset el tudta mondani és még annyira jól is sikerült, hogy arany minősítést kapott! :)
VálaszTörlésKöszönjük :-)
VálaszTörlésGratulálok! Ölelés
VálaszTörlésKöszönöm, drága vagy :-)
TörlésGratulálok :D
VálaszTörlésKöszííí :-D
VálaszTörlésKomolyan osztozom a büszkeségedben :D
VálaszTörlésA kis szívtiprók :D
Gratula! :D
Köszönjük :-)
Törlés