Májusunk...

Hát jól nem adtam hírt magunkról, de ennek most több oka van, minthogy mesélni kezdjem. 

Így inkább képeket hoztam, merthogy jó pillanataink is voltak...

Április legvégén amikor olyan csuda jó idő volt, fagyizós-sétálós délutánt tartottunk és még egy körhintázás is belefért. 

Május első napjaiban horgászni voltunk. Bár hal nem került a hálóba, de nagyon sok képet sikerült készíteni a gyerkőcökről. Találtam köztük néhány jobbat is... 

Marcit még mindig nehéz fényképezni, mert hozzám hasonlóan nem szereti, illetve állandó mozgásban van, így mire lekapnám már csak a háta van megörökítve... vagy én vagyok lassú???

Zoziról viszont annál több kép van, mert ő szívesen megáll egy-két pillanatra :-) Olykor persze pofákat is vág, mert azt hiszi milyen mókás... viszont tökéletesen igaz, hogy bármilyen arcot is vágnak a gyerekek a képeken, nekik jól áll.

Végre Zsuzsi is felülemelkedett a morcosságán, így róla is készült néhány jól sikerült... Úgy hiszem most vagy egy évig nem szabad kérnem tőle hasonlót...

Aztán eljött a május vége és az ovis évzáróval egybekötött anyák napi műsor is. Édesek voltak, mint mindig. Zozi külön kérte, hogy az óvónénivel is készüljön kép, kérése teljesítve, sőt túlteljesítve, még a kedvenc dadusunkat is sikerült rábeszélni egy csoportképre.

Június első szombatján Zsuzsival pestre kellett mennünk, így kerestünk valami gyerekbarát programot is, kimentünk a Hajógyári szigetre. Szerencsére az idő csodás volt, a gyerekek pedig nagyon élvezték a játékokat. Zozi az első pillanatban birtokba vette a csúszdákat, Marci inkább motorozott futkározott. Azt hiszem máskor is odalátogatunk :-)

Blogdíj

Kaptam egy nagyon kedves díjat egy számomra nagyon kedves blog-baráttól Mártitól . :-D

Sajnos mostanában elvesztem a mindennapok sűrűjében és ezt a nagyon kevés maradék időt nem a gép előtt töltöm... Így igazából nem is olyan nagyon érdemlem meg ezt a kedves virágot hozó kisleányt... De mindenesetre nagyon megtisztelő számomra, hogy Márti rám gondolt, az pedig ahogy átadta az olyan igazán a szívemig hatolt. Igazi mentőöv volt ez most nekem... Nehéz hónap volt ez a május, bár voltunk fenn a nap közelében is, de bizony megjártuk a poklot is... 

Persze ez itt most az ünneplés ideje :-D  Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm Márti :-) 

A szabályok pedig: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról

Az 1. pont kipipálva :-)

2. Na itt nem lesz könnyű dolgom, hiszen pont a "lustaságom" miatt már sokan megkapták a díjat...

Szeretném átadni Pocilakónak . Nagyon kedves ez a lány nekem. Bár most nagyon nehéz napok/ hónapok vannak mögötte, de szeretnék egy csepp mosolyt csalni az arcára, és biztosítani arról, hogy igenis nagyon értékes emberke. Nagyon-nagyon szurkolok érte. 

Következő választottam Szeri  akivel (és családjával) igazi élmény volt a találkozás :-)  Szeretem lazaságát, hogy komoly dolgokat is olyan könnyedén tud venni, de mégis meg van benne a "kötelező" higgadtság.

A harmadik Virág akinek két csöpp fiáról mindig szívesen olvasom a történéseket. Szeretem kópéságukat, Virág pedig úgy írja le, hogy szinte magam előtt látom őket.

A negyedik pedig Verde Lunaria bár nála csak ritkán kommentelek, de mindig szívesen olvasom. Ő számomra amolyan jókedvre derítő lány. Ha nála vagyok szinte mindig mosolyogva jövök el.

Vannak még, lennének még kedvenceim, de ők már vagy megkapták a díjat, vagy bezárkóztak. 

Anyák napjára

Idén anyák napjára Zozi a következő versekkel és énekkel készült. 

Így kívánunk mi minden kedves Anyukának, Nagymamának, leendő Anyukának nagyon boldog anyák napját.

Nem hiszem el...

...hogy ez a nap is eljött...

...hogy már Marci is ekkora nagyfiú, nem pedig az én ici-pici szuszogó kisbabám...

...hogy Ő is bekerül az élet taposómalmába...

Felvették Marcit az óvodába, így a 2013/2014-es tanévben már Ő is a Hétszínvirág Óvoda kiskölykei között tölti a napjait. 

Persze örülök is neki, mert jó, hogy ott lesz Zozi mellett, mert sokat fog tanulni, mert olyan okosságokat tanítanak majd neki, amihez én már kevés vagyok, mert tudom ez a világ rendje... De az egyik szemem akkor is sír, ha a másik nevet is... Megnőnek...

Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról

Olyan ez az óvoda,

mint egy mesepalota.

Csupa dal, csupa vers,

csupa játék.

Énekel itt valahány

kicsi fiú, kicsi lány.

Ha lehetne még,

én is ide járnék.

Óvó néni úgy szeretne:

anyám helyett anyám lenne.

Sose sírnék, sose rínék,

Egész nap csak énekelnék.

Kedvenc remekművek

Imádom amikor Zozi valami újjal rukkol elő, szuper műveket készítenek az oviban. Ezeket természetesen megkapjuk év végén, de amikor elkészülnek mindig megnézhetjük a faliújságon. Ilyenkor telefonnal képeket kell készíteni, hogy Apa is láthassa :-)
Nos, mostanában rendetlenkedik a telefonom, így nagytakarítást végeztem rajta... Így jókora csokorral tudok mutatni a fent említett művekről. Persze vannak még téliek is köztük...

Ez egy meseillusztráció lenne, tündért ábrázol :-)

Persze itthon is készülnek remekek, bár ezeket nem lehet olyan jól fotózni... mert általában tollal vagy grafittal készülnek... De imádom mindegyiket :-) 

A palota:

Apa

Házikó

és a családunk

A legutolsó kérésre készült, és kb két perc alatt.... (szerintem nem nagyon volt türelme jobban kidolgozni, kiszínezni pláne... de így sem rossz) 

Balról-jobbra: anya, Apa, Zozi, Nanna, Marci. Igen-igen a lányoknak van cicijük és köldökük :-) A fejünk felett szívecskés lufik szállnak és épp azokkal labdázunk :-) Illetve az én kezemben van egy tölcsér fagyi is...

Nevessünk is-Zoziszáj 17.

Egyik nap Zozival összebújva beszélgettünk az ágyunkon. Simogattam a haját, ő pedig cirógatta az arcomat. (imádom ezeket a meghitt pillanatokat) 

Végigsimította a szemem környékét is ott ahol már látszanak kisebb-nagyobb ráncok...(a fenébe...) , majd nagy komolyan megkérdezte:

-Anyaaa, mik ezek??? DÍSZEK???

Ez egy szép nap :-)

1.: A holnapi napra szabit kértem, mert az óvodában nyílt nap lesz és nem akartam lemaradni róla. Erre ma reggel megérkezett a helyettesítő munkatársam... Így a mai napot is megkaptam ☺ Gyorsan átadtam a teendőket és a készletet, és már repültem is haza ☺ 

2.: Hetek óta munkába menet és jövet nézegetem kíváncsian az egyik kertben ébredező virágágyást. Nem kicsit sajnáltam amikor jöttek a fagyok, amikor belepte a hó a nárciszokat, de néhány napja biztossá vált, hogy erősebbek a gyenge kis szárak minden fagynál, hidegnél. Akárhányszor elmegyek a kert mellett mosolyognom kell, mert annyira szép, annyira vidám látvány. Sajnos őrzi-védi egy óriási kutya a házat, és eddig nem tudtam mertem lefényképezni... Ma végre sikerült. (ezen a képen kb tizede látható, mint amekkora nárcisz-szőnyeg van)

3.: Sőt... ma amikor száguldoztam haza, épp szedte az ott lakó néni a virágokat. Pofátlanul megkérdeztem, hogy ad-e el belőle. (piacon szokta árulni, így tudtam, hogy igen lesz a válasz) Ő viszont megismert engem, így kaptam egy akkora csokrot, hogy alig fért a kezembe. Így ma a szobánkba is beköltözött egy kis tavasz ☺

Tapéta...

Sajnos nem tudom hűen visszaadni a "párbeszédünket" Marcival...
A történet ott kezdődött, hogy ismét letépte a tapéta dísz-csíkját...
Megszidtam, elmagyaráztam neki, hogy így csúnya, úgy tűnt megértette, legalábbis helyeslően bólogatott.
Elmentem bevásárolni, a fiúk Apával maradtak. Mire hazaértem újabb tépésnyomot találtam, plusz mérges Apát és durcás gyereket... Kérdeztem Marcit mi történt... Elmesélte: mutatta a falat, majd magát. Aztán a kezét mutatta és Apára mutatott mímelt hüppögéssel. Megsimogatta a kézfejét és tartotta hogy adjak rá puszit.  Kitalálható a történet?

(az első mobilon szerkesztett bejegyzést olvashattátok)

Mai gyorshír

A mai napon Marci is beíratkozott az óvodába...(22-i héten lehet menni a határozatért, hogy felvették-e)

hüpphüpphüpp...
NEM HISZEM EL, hogy nem kisbaba már, hanem ősztől ovis nagyfiú lesz...

Szabadságon

Igenigenigen,  sikerült!! Bár nagyon rezgett a léc, de itthon vagyok három egész napot :-)

Beterveztem mára ablakpucolást és hasonló finom dolgokat, de kicsit átíródott a program. Kicsit izgalmasabb lett...

Marci tegnap előtt estére kipöttyösödött... Olyan nagyon érdekesen, hogy nem is tudtam mire vélni. Pont egy hónapja kapta meg a bárányhimlő elleni védőoltást, így elméletileg annak már valamennyire védettséget kellene adni...de a pöttyök eléggé hasonlóak voltak, bár nem folyadékkal teltek, hanem olyan egyszínű piros göbök... A megjelenési helyük sem jellemző, mert neki a tarkóján jelent meg úgy kb 10-12, majd másnap délre (tegnap) a bal vállgödre felé még ugyanennyi.... Na itt volt az a pont, hogy munka után beballagtunk az ügyeletre és megnézte egy doktorbácsi. Hümmögött, nézegette, ....és azt mondta, hogy nem meri rámondani sem azt, hogy himlő, sem azt, hogy nem az :-) Na okosabb nem lettem... Így ma reggel az első dolgom nem a függönyleszedés lett, hanem a doktornénihez mentünk el. Na ő viszont látott már sok-sok himlős gyereket és azt mondta, hogy ez tuti nem himlő, de azért figyeljem :-) Még jó, hogy nem vagyok (mindig) az a parázós fajta, csak mosolygok az egészen. Végülis Marci nem lázas, hangulata étvágya jó, így egyenlőre belenyugodtunk a pöttyökbe. Persze ha tovább terjednének akkor biztosan nem lennék ennyire nyugodt...

Szóval ablakpucolás ma elmaradt... (de sajnos nem öntisztító, így biztosan megvár...) helyette kimostam minden ruhát és sütöttem sajtoskifliket.

...és letöltöttem a fényképezőgépről a februári és márciusi képeket... Hát töredéke, mint ami akkor volt amikor még itthon voltam... (és itt-ott belelógnak a száradó ruhák...) De lettek nagyon aranyosak is  :-)

Például Zsuzsi tortás képe :-) Khm...még februárról...

Vagy amikor kaptak a kicsik egy-egy burgerkinges koronát és Marci első reggeli mozdulata az volt, hogy a fejére tette, átsétált hozzánk, eldőlt és aludt tovább :-)

De jók lettek azok is amikor csak úgy kattintgattam és jó kis sorozat lett Zozi-arcos képeiből:

Illetve Marci-arcok is vannak (őt most nagyon nehéz fényképezni, mert nem tud nyugton ülni egy pillanatra sem, ezért sok a homályos kép):

De imádom a szemeiket is :-) Főleg, hogy olyan csillogóak, olyan mosolygósak és olyan ártatlanok.

Marcié:

 Zozié:

...és a mai Zozi segítős. A saját készítésű kiflijeit "festegeti" tojással. Nyugi, az ecset a kezében nem az amivel az ablakot szoktam festeni :-D  Volt egy régi kenőtollam, de a költözésnél elveszett, azóta pedig lusta voltam

 mindig elfelejtek venni másikat, így egy valamikor vadi új vastag ecsetet fogtam be erre a célra. 

...és vége a márciusnak, pedig még csak most kezdődött el...