A napokban...

...is történtek ám dolgok :)  

Valamikor... majdnem 2 hete ígértem Zozi karácsonyos verseit, dalait... Hát ember tervez... Másnapra kicsit kidőltem valami szuper vírus söpört át gyorsan rajtam. Aztán Zozi náthásodott be kicsit. Nem is tudtam rendesen felvenni, mert vagy Zozinak nem volt kedve, vagy valami más történt mindig... de végül, tegnap megszületett a mű.  Kicsit "dáthás" még a drágám, viszont nagyon lelkesen közreműködött :)  Volt amit többször fel kellett venni, mert néhányszor Marci is közbeszólt, vagy csak úgy beleugrott a képbe.

Na az előzőeket addig írtam, amíg töltődött fel az összevágott videó a youtubera... Sajnos mégsem kapjátok meg... ugyanis valami szörnyű lett a hangminőség. Olyan brekegős az egész. Így ha lesz csepp időm akkor dolgozom még rajta...

Készülünk az ünnepekre mi is. Idén először, -hogy kissé ünnepi hangulatba kerüljek én is...- mézeskalácsot sütöttem. Amikor Zozi meghallotta mire készülünk akkor elhatározta, hogy majd ő szurkálja ki a figurákat. ... aztán valahogy elfogyott a lelkesedés, inkább megyek legozni felkiáltással a második süti után lelépett... :) Nesze neked közös készülődés... :D 

Szerencsére Marci nem csak a műtét közben volt hős, hanem itthon is :) nem fájnak a sebei (merthogy kettő is van belőlük) sőt, úgy kell visszafogni a rohangálástól... Azért biztos ami biztos, amikor elmentünk megvenni a fenyőfát akkor babakocsival mentünk, mert nem akartam, hogy akkora távot gyalogoljon. Nem tiltakozott,  de csak Apa tolhatta a kocsit :)  Elég nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő fenyőt, mert elég kicsi a hely ahová tenni tudjuk, így én nem szerettem volna nagyon nagyot. Nem is lett az, csak kb 2 méteres :D  Viszont gyönyörű, formás. Alig várom, hogy díszítsük. Idén is közös lesz a fadíszítés, így szoktuk. De hogy a csoda is megmaradjon, a jelszavunk: -Ha szépre díszítjük a fát és a Jézuskának tetszik akkor hoz alá ajándékot :) 

Tegnap pedig a szobájukban tettem-vettem, az ablakra mázolt őszi képet is időszerű volt végre lemosni és valami ünnepibbet varázsolni. (Bár amikor már majdnem odafagyott a kezem az ecsethez akkor megfordult a fejemben, hogy mi a fészkes fenének csinálom amikor úgyis világvége lesz ma :D De megnyugodtam, mert elmaradt ez a program.)

Ma délutánra egy kis kézműveskedést terveztem, készítünk együtt karácsonyi képeslapokat :) remélem ehhez több lesz a kedv, mint a mézeskalácshoz :) 

Nevessünk is- Zoziszáj 15.

Gondolom az ovi hatására -mindent megkérdez: Anya kifújhatom az orrom? Anya mehetek a mosdóba?
Egy ilyen mosdós alkalommal kérdezem tőle:
- Hát most voltál akkor nem pisiltél?
- De igen. Csak ma én ilyen pisilős gyerek vagyok.
(szerencsére nincs felfázva, csak a sok-sok tea amit megiszik)


...és két kis okoskodós, amitől ledöbbentem... Pláne a szóhasználaton, honnan ismeri ezeket a fogalmakat??? (csúcs, szög)

- Anya, ha a négyzetet a csúcsa felől nézzük akkor az rombusz ugye?

- A körnek nincsenek szögei?!!

Túl a műtéten

Nem szeretnék róla túl sokat írni, mert jó lenne már agyban is túl lenni rajta. 

Minden rendben ment... az altatás, a műtét, az ébredés, a hazaérkezés szóval minden. 

Na jó emlékké azért nem nyilvánítom, mert torokszorító volt a félig elkábított kismanó amikor bevitték a műtőbe, és az oxigénmaszk, a monitorozás amikor kihozták...

Marcit ezennel hőssé nyilvánítom :) Számomra mindenképpen az volt és lesz, de olyan példásan és fegyelmezetten tűrte az egészet, hogy az szavakkal szinte nem is kimondható. 

Még hétfőn vár ránk a doktorbácsi egy varratszedésre, aztán csak pár kontroll vizsgálat lesz még. 

Na meg nekem kell majd a gyerekorvosunkhoz menni... Zoli kérdezte, hogy minek, az első válaszom az volt, hogy ráborítani az asztalt :) de megígérem, hogy jó kislány leszek és csak Zozi igazolását kérem el tőle :D

...és köszönöm a szurkolásokat, nagyon sokat jelentettek. Köszönöm a műtét utáni érdeklődést Márti,  nem tudtam gép közelbe kerülni, hogy válaszolhassak. 

Amikor semmi sem történik...

...vagyis dehogyisnem, csak nem jutok géphez :)

Itthon vagyunk a fiúkkal, mármint az aprajával. Jövő hétfőn lesz Marci műtétje és nem kockáztatom meg, hogy Zozi valami bacit hazahozzon az oviból. Nem nagyon mozdulunk mi sem ki, aki pedig hazajön annak az első útja a fürdőszobába vezet egy fertőtlenítős kézmosásra.
Na ebből azt akartam kihozni, hogy nem unatkozom. Ma kb hatszor szerettem volna nekikezdeni írni, de csak nem jutottam oda. Most ebéd utáni szieszta van, illetve Zozi már itt dumál mellettem... de lekenyereztem, hogy játsszon kicsit csendben a telefonomon :) (fúúúj)

Tehát nálunk is volt ám a mikulás. Méghozzá este fürdés közben érkezett, amíg Apa lefoglalta a fiúkat a kádban addig én a bejárati ajtó elé kirakott csizmákat megtöltöttem. Még előtte délután bohóckodtunk egy mikulás sapkát találva, mindenki próbálgatta a fejére (6-9 hónap van beleírva tehát reménytelen volt) viszont jó képek készültek:

Marci aki nem is igazán csokiimádó azóta folyamatosan csokimikulásokat bontogat. Jó esetben meg is eszi, nem túl jó esetben pedig az ágyán találom apró morzsákban... Amikor meg is eszi, általában így néz ki :D

Hozzánk is megérkezett a hóesés..., nem szeretem..., nem hiányzott..., szerencsére csak 2 cm, így nem csábítja  a kicsiket sem még. Az egyik délután a szürkeségben két felhő közül kikukucskált a napocska, másnap reggel pedig már hófehér volt minden. Nem vitatom, gyönyörű, talán az egyik legszebb, legmegnyugtatóbb látvány. Ilyennek láttam a konyha ablakából:

Végül még egy sorozat, ami nagyon friss, tegnap délutáni. Készült a vacsora (tejszínes-gombás csirkemell rizzsel) Marcinak újabban kedvenc szokása hogy odahúzza a széket és nézi mit csinálok. Nem szokott hozzányúlni, így nem izgatott a dolog. Most amíg a hűtőből kivettem az ottfelejtett tejszínt magához ragadta a fakanalat :)  Bár lélegzet-visszafojtva néztem, de annyira biztonságosan állt és nem vett észre csak a végén, hogy meg is örökítettem :) Szerencsére aránylag jók is lettek a képek (persze a világítás nem tökéletes) 

Valami ilyesmit képzelek el, ami lejátszódhatott közben Marciban: 

1-2. - senki nem lát? Biztosan nem?

3- kicsit megkeverem...

4- megkóstolom hiányzik-e belőle még egy kis fűszer...

5-6. -óóó le ne kapja, kevergetem kicsit...

7- mintha lenne itt valaki

8- lebuktam.... ááááá nem én voltam :D 

Ha minden úgy megy ahogy elgondoltam, ma Zozi szépen elmondja nekem a téli verseket én pedig felveszem őket és elkészülök a téli összeállítással is :) Majd jövök ...

Kitört...

...rajtam a pánik 

Basszus  egy hónapom van már csak az édes itthonlétből... 

Talán pont ezért hirtelen annyi, de annyi teendőm lett. Természetesen olyanok amiknek semmi értelmük nincs, hiszen nem a világvége jön (az hamarabb lesz kicsit) csak dolgozni kezdek...

Még meg szeretném csinálni:

-a beépített szekrények rendberakását, (még neki sem kezdtem)

-a gyerekek szobájában a ruhák selejtezését, (na jó ez már félig megvan)

-a mi ruháink selejtezését, (szerintem ez elmarad)

-egy olyan igazi "mindentkihúzogatós" nagytakarítást, (nem kihagyható)

Na jó egyetlen értelmes dolgot találtam:

...mindeközben tartalmas, meghitt, vidám együttlétet szeretnék a családommal... 

...mert januártól tudom semmire nem lesz időm. 

Ezért kicsit elmebetegként viselkedem. Legszívesebben magamra ragasztanám a szeretteim és úgy léteznék...

Különben meg minden rendben, a gyerekek gyógyulgatnak, telnek a napok, sodródunk. 

Ma...

... 5 éve lett kétcsíkos Zozival a tesztem :)))

Megmosolyogtató pillanatok

Azért voltak ám jó pillanataink is :) Jókat mulatok mindig amikor letakarítom a telefonról a képeket, (vagyis átmentegetem őket a számítógépre) igazi gyöngyszemeket találok :) Na ezek ilyenek.

Valamikor Zozi is imádta a mi cipőinket próbálgatni. Most Marcin a sor :) nagy előszeretettel bújik a nagy cipőkbe. Itt épp Apa horgászós bakancsába:

Zozit gyakran megkérem hogy segítsen apróbb dolgokban. Egy ilyen alkalom volt, hogy nézze meg, mit ír ki a mosógép, milyen szám van rajta. Vagyis hány perc van még hátra a mosásból. Bátran tettem ezt, mert felismeri a számokat. Kis idő eltelt, gondoltam elcsábította valami játék és megfeledkezett róla. De nem, hozta a rajzolós füzetét és mutatta a rajzot: -Anya, már nem forog és ezt írja ki.

(akkor írja ki ezt a jelzést amikor lejár a program) Nagyot nevetve öleltem meg a találékonyságáért. Mekkora munka lehetett neki, még ha nem is sikerült pontosan, de olyan ügyes, nem?

Találtam egy régebbi képet is. Rajzolnak nagy-nagy egyetértésben. Mindketten tudják meddig tart a saját térfelük és nagyon ügyesen alkotnak. Én pedig nagyon meghatódom ilyenkor...

Mamáéknál búcsú volt Márton napkor. Mi is ott voltunk :) Marci ugyan még nem akart most sem felülni a körhintára, de nagyon tetszett neki a horgászat (apja fia)  :D Csak akkor kellett vele alkudozni, amikor ő a kifogott műanyag halacskát akarta hazahozni, az érte járó ajándék nem kellett neki. Végül kiegyezett egy ugyanolyan pókember figurában amit Zozi nyert. Zozi viszont nagy körhintás, most sem maradhatott ki, sőt most először kipróbálta a láncos hintát is. Délelőtt lévén olyan kevesen voltak még, hogy csak az ő kedvéért indították be :) azért valamit tud ez a gyerek :)

Végül nem hagyhatom ki, mert akkorát nevettem, hogy a könnyem is kicsordult :) egy horgászcsali automatát láttunk az egyik bevásárlóközpont parkolójában. ...és tök komolyan, a mindenféle ízesített kukorica és egyéb okosságok mellett még csonti és giliszta is volt benne...  :D 

Ajjaj, majdnem lemaradtunk :)

Tudtátok, hogy tegnap volt a Nemzetközi férfinap? ...én sem... 

Ezt találtam róla Wikipédiában:


A nemzetközi férfinapot (november 19) először 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény ezt követően nagy elismertséget kapott a férfiaktól világszerte. Magyarországon 2009-től szerveznek a nemzetközi férfinaphoz köthető rendezvényeket.

A jeles nap célja
A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.

Így hát ha megkésve is de szeretettel köszöntök minden kedves férfiolvasómat. Kiemelt szeretettel pedig a körülöttem élő férfiakat :)

Boldog férfinapot Drágáim!!

Kellett az idő...

...hogy átrágjam magam, hogy kissé feldolgozzam az elmúlt heteket napokat. Nem szeretem amikor csak jönnek- jönnek a rosszak és nem tudok tenni ellenük... Egyébként is olyan vagyok, hogy nehezen emésztem meg a történteket, ha pánikolok elhallgatok utána pedig kibeszélem magamból. 

Ez utóbbiban nagyon sokat segített a barátnőm, szinte állandó telefonos kapcsolatban voltunk (ajajjj következő telefonszámla) Jó, mert oda-vissza működik ez a felhívjuk egymást ha valami baj (vagy éppen jó dolog) történik vagy ha nem vagyunk biztosan és csak megerősítésre várunk. Na meg egyébként is :)

Hogy kicsit érthetőbb legyen ez a majdnem zagyvaság... 

Kezdődött Marci kruppos fulladásával, majd Zoli műtétjével. Aztán folytatódott az én pesti kalandommal, ami már csak hab volt a tortán... Szerencsére kiderült közben, hogy Zoli szövettanja jó lett, így egy cseppet fellélegeztünk. 

A következő pár nap történéseinek megértéséhez viszont kell némi visszatekintés, amiről itt nem is írtam.

Zozinál nyár vége felé úgy láttam, hogy nem lesz rendben a fütyije, részleges letapadást véltem felfedezni. (ami tulajdonképpen így is van, de még fél évet várni kell, mert lehet, hogy magától oldódni fog.) Ezt egy Kecskeméten rendelő szegedi gyermeksebész magánrendelésén tudtuk meg. (kb másfél hónap a várakozási idő a rendelésére) Amikor ott voltunk Zozival akkor megemlítettem neki, hogy van nekem egy kétéves Marcim is akinek mintha nem mindig találnám meg az egyik heréjét. A (nemszeretett) gyerekorvosunknak ugyan mondtam párszor a státuszvizsgálatkor, de amikor megnézte akkor ő annyit mondott, hogy áááá megvan az csak kicsit felcsúszott (?)  én pedig bíztam benne, mert mégis csak ő az orvos... 

Ez a doktorbácsi viszont azt mondta, hogy inkább megnézné, mert ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak. ...és igen kiderült, hogy nem csak hogy nem jó helyen van, hanem bizony műteni is kell Marcit igen-igen gyorsan, mert 2 éves kor felett elkezd sorvadni a here, ha nem a helyén van. Igazából 1 évesen már műteni kellett volna... (na ezt most biztosan nem túl szakszavakkal írtam le, de a lényege konyhanyelven ez)  Gyors egyeztetés történt és december 17-re időpontot is kaptunk a műtétre... Szegeden műtik, ha minden jól megy akkor még aznap haza is jöhetünk és karácsonykor kell visszamenni varratszedésre... Minden beutalót kórházi papírt megkaptunk, már csak az kell, hogy addig egészséges maradjon Marci, nem köhöghet, nem lehet megfázva, szóval csúcsformában kell neki lenni, hogy altatható legyen...

Na én itt sokkolódtam le teljesen, a düh amit a gyerekorvosunk miatt érzek az nem kimondható. Arról még fogalmam sincs mi lesz és hogy lesz, most sodródunk az eseményekkel és próbálom beszámíthatóvá összekaparni magam.

Még úgy bónuszként Zozi pénteken köhögni kezdett olyan igazi fojtós száraz köhögéssel, így nem ment ma 

oviba. Délután megyünk ahhoz a doktornénihez aki helyettesíteni szokta a "midokinkat",  mert vele nem szeretnék mostanában találkozni. (szerintem neki is jobb ez így)

Mélyrepülés továbbra is...

... majd írok róla...
most nem, idő sincs...