Tegnap...

Elvittük Zsuzsit táborba. Eddig még sohasem volt tőlem távol... Volt kicsi pityergés búcsúzáskor, de két perc múlva már a többiekkel vigyorgott. Nem hiszem, hogy bármi baj lenne ezután. (de biztos ami biztos, a telefonszámom le van adva...) Gyorsan barátkozik, biztosan jól érzi magát. Hétfőn reggel lehet majd menni érte.

...és a maradék...

Kedden Marci-kukkra voltunk hivatalosak. Szándékosan kicsit korábban mentünk, mert szerettem volna, ha találkozunk Csillagbabával. Nagyon izgultam, nehogy szabin legyen épp, hiszen olyan ritkán van lehetőség/idő egy-egy találkozásra. De szerencsére dolgozott, így tudtunk néhány szót váltani. Az, hogy mennyire örültünk egymásnak az nem leírható :) Gyanítom, hogy még mindig ott ülnénk és beszélgetnénk, ha nem időre kellett volna mennünk...

Marcink köszöni szépen jól van. Méretei teljesen a korának megfelelőek. Sajnos nagyon sokan voltunk, így nem volt mozizás, képek sem készültek... dvd-t kértünk azért. Valahogy így fekszik bennem :DD (a rajztudásért bocsi, és az ötlet is kölcsönvett, de nekem tetszik)

És akkor jöjjenek az elmaradt képek:

Sümeg

Kinizsi-vár Nagyvázsony

Vitorlázós:

És van egy nyaralás előtti ribizlivel ismerkedős :)  Megjegyzem, nagyon finom volt,  brutál savanyú, de ette hősiesen :)

Nyaralásos összefoglaló

Írom ám, itthon vagyunk, csak... elhavazódtam, lusta vagyok... és bevallom most nincs túl jó kedvem sem...

Maga a nyaralás szép volt, jó volt, bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Sőt... de amikor elindultunk megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó a kedvemet elrontani azzal, hogy a rossz idő miatt kesergek. ...és végülis minden csúnya dologban meglehet találni a szépet is...

Tehát hétfőn elindultunk, uticélunk Balatonfüred. Egy apartmanházban volt szállásunk, amit délután lehetett elfoglalni, tehát nem siettünk. Útközben nem kellett megállni sem, mert Zozi az egész utat végigaludta. Bár csavarogni a majdhogynem viharos északi szélben senkinek sem lett volna kedve.  Gyors kipakolás után azért kimerészkedtünk egy rövidebb sétára a környéken.

Másnap csak romlott az idő, már az eső is esett, de vállalkozókedvünk töretlen volt, hiszen autóval is lehet kirándulni-nézelődni :) Boltfelderítés is szükségessé vált, mert önellátósra terveztük a nyaralásunkat.

Szerda reggel végre száz ágra sütött a nap, és bár a fák majdnem a földig hajoltak, mi elindultunk várnézőbe. Személy szerint imádom a várromokat és szerettem volna, ha néhányat megnézünk. Az első Nagyvázsonyban a Kinizsi-vár volt. Három éve én már láttam, de bármikor visszamennék, mert annyira elvarázsol. Szépen rendbe tették, vannak berendezett szobák, így könnyen lehet azonosulni az akkori korral. Nehézséget csak az okozott, amikor a lakótoronyba mentünk fel, keskeny csigalépcsőn. Zozit Apácska cipelte, Zsuzsi felszaladt én pedig hátul másztam a lépcsőket. Még felfelé csak-csak... de lefelé már kissé szédítő volt, bár nem félek a magasságtól, de mostanában nem látom a pocakomtól, hogy hova kell lépni :) A vár mellett található egy aprócska Posta- és Távközlési Múzeum. Ledöbbentő, de egyben csodálatos is, hogy olyan telefonközpontok vannak benne, amivel még én is dolgoztam.  Na most mondja valaki, hogy nem egy múzeumi darab vagyok én is :)) Ezután még bekukkantottunk a Panoptikumba, ami szintén egy meglehetősen mini változat, de nekem nagyon tetszett.

Következett a következő vár: Sümeg. Na itt még soha nem voltam és még az emlékeimből sem tudtam előkaparni egy képet, hogy milyen. Hát amikor odaértünk és megláttam... maga a vár gyönyörű....de mi a csudának kellett olyan piszok magasra építeni???? Na jó a választ tudom/tudtam is, csak azt nem, hogy fogok én oda felmászni... Bár működtetnek vár-taxit nem kevés pénzért, de a büszkeségem nem engedte, hogy autón furikázzak fel. Így szépen nekivágtunk, megmásztuk szépen lassan nyugis tempóban. Csak arra kellett vigyázni, hogy a szél le ne fújjon bennünket. Jó sok időt töltöttünk el itt is, nagyon szép volt minden. Berendezett kovácsműhely, pékség, stb. Lefelé viszonylag gyorsan leértünk, és mivel már jócskán benne voltunk a délutánban, hazafelé vettük az irányt, bár még két vár volt amit meg szerettünk volna nézni. Természetesen az esti séta a parton nem maradhatott el.

Csütörtökön reggel személy szerint alig birtam felkelni az ágyból, olyan izomlázam volt, de úgy voltam vele, majdcsak bejáródok :) A nap sütött, és a szél továbbra is nagyon fújt. Mi pedig Tihanyba mentünk, ott először a Belső-tónál tettünk egy meglehetősen nagy sétát, majd az Apátságot vettük célba. A tó körüli séta után, Zozi egy perc alatt ájulás-szerűen elaludt a kocsiban, majd amikor egy parkolóban megálltunk és Zoli kivette, hogy majd kézben hozza ő félálomban nyöszörögve engem követelt. Így az Apátsághoz súlyozva sétáltunk fel. Naná, hogy mire felértünk felébredt :) így viszont kipihenve, jókedvűen, korához egyátalán nem illő komolysággal nézegette végig a dolgokat. Hazafelé meg szerettem volna állni szedni levendulát, de sajnos körbe lett kerítve a terület, így ez elmaradt. Aznap az este kezdődött a Bor-és halfesztivál Füreden, természetesen ott a helyünk. Ettünk finom sült keszeget fűszeres krumplival és belekóstoltunk egy pincészet borába. (igen én is, de szó szerint csak belekóstoltam)

Péntekre hajókázást terveztünk, ami nagyon sikeres is volt. Vitorlásoztunk egy órácskát. Legalábbis nekünk nagyon tetszett. Hát Zozinak nem annyira, mert az út első felében szemben velem ült az ölemben és szinte belém bújt, visszafelé pedig elaludt... Az nem derült ki, hogy a szél nem tetszett neki, vagy félt volna, mert csak a szeme sarkából kukucskált amikor mutattunk valamit. Délután először csak punnyadtunk, majd estefelé ismét séta a parton. Természetesen nem lehetett kihagyni a hattyúkat és a hápi-kacsákat sem. Az összes maradék kenyeret odahordtuk nekik.

Szombaton csak pihentünk és sétálgattunk, semmi különös program nem volt.

Vasárnap reggel úgy tünt végre eljött a mi időnk, kimerészkedtünk a strandra. Nehogymár úgy menjünk haza a nyaralásból, hogy a fürdőruhánk száraz maradjon. Na Zolién kívül mindenkié az maradt, mert bár a nap sütött, meleg is volt, de a víz csak 18 fokosra melegedett fel... személy szerint csak bokáig merészkedtem bele... Zsuzsi még annyira sem, Zozi pedig csak a kis viziszörny alakú csónakjában szállt vízre kb. két percig, amíg apukája bírta a hideg vizet :) este megetettük a maradék kenyeret a szárnyasokkal, sétáltunk egy nagyot búcsúzóul. Bár úgy terveztem, hogy délután mindent összepakolok, hogy reggel csak indulni kelljen, a csomagolás mégis estére maradt amikor a gyerekek már elaludtak.

Hétfőn gyors reggeli és nemsokkal 9 után indultunk haza.

Tehát ennyi. Szép volt nagyon, jól éreztük magunkat, együtt voltunk. Szerintem elég tartalmasan töltöttük el ezt a pár napot ahhoz, hogy az emlékek kitartsanak valameddig.

Képek is vannak, bár nem sok, mert valahogy a gépet csak párszor cipeltük magunkkal. Majd jövök még azokkal is, meg a keddi Marci-kukkal.

Elmegyünk...

...egy szép nap innen elmegyünk...

...és holnap lesz a szép nap... de 28-án azért visszajövünk ám. Kicsit pihenünk, kicsit összeragadunk, együtt töltünk egy kis időt még négyesben.

Majd jövök, addig is Mindenkinek szép napokat!

Apácskának :)

Mert ma van...  

                   ...Apák napja :)

Bár még annyira nem terjedt el, mint az anyák napja, de mi már néhány éve megemlékezünk róla/Rólad.

Mit is írjak ezzel kapcsolatban? Az érzéseimet nehéz szavakba foglalni...

Tőled kaptam azt a mindent elsöprő érzést, hogy anya lettem...

Te vagy az a férfi akinek gyermekeimet köszönhetem...

Te általad hallom naponta százszor-ezerszer a cérnavékony kis hangocskát amikor szüksége van rám: anya.

Téged várunk haza minden nap, figyelve az órát, hogy vajon jössz-e már.

Veled együtt lett a kerekből gömbölyű, a nevetésből kacagás, az életből teljes boldogság.

Hosszú és rögös utat tettünk meg mindketten, mire idáig elértünk, de a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak.

Köszönöm, hogy vagy nekünk és általad lettünk azzá akik most vagyunk.

Az én apukám
Írta: Baráth Gabriella

Az én apukám csudijó!
Van neki egy tutijó
Sapka, sálja, nagy kabátja,
Így mindenki őt csodálja

De az én apukám mást is tud!
Mókát, játékot, mosolyt hoz!
És akkor is, ha rossz vagyok,
Én tudom, ő akkor is SZERET nagyon! 

...és az elmúlt két hétvége...

Mai találóskérdés:

Mit lehet játszani anya nagyra nőtt pocakján?? Hááááát parkolóházast :DD ...és az autók csak gyűltek-gyűltek... Aztán legurultak... de nagyon jó móka volt :)

Íme: (na jó azért belecsempésztem egy hallgatózós szeretgetőst is )

Az elmúlt két hétvége jó zsúfolt volt, szokásunk szerint. :) Voltunk egy jó kis főzős összejövetelen a Hűvösvölgyben.

Voltunk Mamáéknál ahol megtartottuk az elmaradt gyereknapot, Zoli testvérének szülinapját, és Mama névnapját. A kicsik közös ajándéka volt a homokozó, amit a nagy melegre való tekintettel medencének neveztünk ki. Azt a pancsolást látni kellett volna, sajnos a visongást a képek nem adják vissza...

Adóságom...

Már több, mint egy hete kész van a kispasik szobája, csak épp roppant lusta voltam olyan rendet tenni benne, hogy fényképezhető legyen. No azért  ebben Zozi is sokat segített, mert mire a polcon rend volt, addigra a többi apró vacak borította be a földet :)  Hurrá mi lesz itt egy év múlva, mikor már két apróság pakol szét mindent :)

Lássuk csak akkor képekben... (a képek szokás szerint kattra nőnek)

Kispasik szobája... Ez egy L alakú szoba elég keskeny így jó nehéz benne bármit is normálisan elhelyezni. Ezt tudtuk kihozni belőle:

Amikor belépünk.

Kicsit balra nézve...

A szemben levő fal...

Az ágyak egyenlőre így vannak, de még lehet, hogy felcserélődnek. A kisrácsoshoz természetesen még tessék hozzáképzelni a baldachint és a fejvédőt.

Az ablakkal szemben, rögtön a szoba ajtajánál volt egy holt tér, oda vettünk gardróbszekrényeket, így legalább a fél lakás lomja elfér benne :)

...és akkor a szobarészecskék, avagy díszítő elemek:

Maradt az autós-szőnyeg, az alacsony polc a játékoknak, a falon mindig mosolygó napocska (ezt imádom), a micimackós képek és a lámpán hintázó bohóc (ez nagyon fontos az esti elköszönéshez)

Ami új az a csigabiga, a szekrény és Zozi ágya.

Zsuzsi szobája szerintem igazán csajos lett. Ez egy egészen apró szoba, de arra tökéletes, hogy ha vissza szeretne húzódni vagy épp netán tanulni szeretne a nyugalma meglegyen. Az ajtóból ezt látjuk:

Meg ezt:

Az ajtó mögé épp elfért a régi könyvespolca. Hát túl nagy rend nincs rajta, de még nem vettem kezelésbe...

Az ágyat nemrég kapta, és a szekrény is új. Az elefántos tapétacsík annyira meglepi volt, hogy fel volt ragasztva egyszer mire hazaért a suliból. De telitalálat.

Még azért bújkál benne a gyerek, mert az ágyát éjjel-nappal örzi egy maci :)

Zozi ágya és a hozzá fűzött remények beválni látszanak, amióta megvan ott alszik, néha délután a mi ágyunkat választja. Eddig két éjszaka lepett meg, hogy szép csendben megállt az ágyunk mellett és megszólalt, hogy anyaaaa...Szó szerint frászt kaptam, mert annyira csendben jött ki a szobából, hogy nem ébredtem rá fel... Most a meleg miatt többször 3-4-szer ébred, de már volt néhány teljesen átaludt éjszaka is. Na jó, olyankor fél 6-6 körül könyörtelenül riadó van, de sokkal nyugodtabban alszik, mint eddig. Reménykedem, hogy így marad...

 Hát ennyi...

Lenne még mit írni, de meglátjuk jut-e rá idő...

Itt vagyok ám...

... a kutyák sem ettek még meg :DD

Gyakorlatilag a kispasik szobája készen van, de...  Zozi megrendelt ágya még nem érkezett meg. Talán a hét vége felé... Ezért a "kisrácsos" még a mi mi szobánkban van. Szeretném, ha úgy költözne át, hogy akkor már a végleges helyén legyen az ágya és abban aludna. (álom-álom édes álom...) Nagyon bízom benne, hogy végre sikerül kicsit jobb alvásra bírni...  Így a fotók még mindig nem készültek el.

De, hogy ne maradjon ez a bejegyzés képek nélkül, teszek fel néhányat. Ezek a pünkösdi hosszú hétvégén készültek, Újszilváson voltunk a Pálinkafesztiválon :) Zoli Anyukája hívott minket, Ő a munkatársaival benevezett a főzőversenyre is. A második helyezést hozták el, így ezúton is gratula nekik. Csoda jót ettünk, bámészkodtunk, kóstolgattunk :) na nem csak pálinkát lehetett, hanem sajtokat, sütiket is. Volt ökörsütés, ami már csak azért is tetszett nagyon, mert eddig még így élőben sosem láttam. Zolikám kipróbálta a körhintát, kicsit tartottam tőle, hogy elszédül, vagy félni fog, így Zsuzsi is felült vele, de nagyon alaptalan volt a félelmem, mert végig nevetgélte a menetet integetett és nagyon büszke volt magára, hogy "igazi" autóban ül és ő vezeti.  

Tehát:

És az év nagy felfedezése: az eper. Imádja, nem lehet eleget adni belőle. Két kézzel tömi magába. Illetve most már villával, mert ez az új mánia, hogy ha valami darabos, akkor azt nem eszi meg kézzel, csak villával...

Íme:

Mostmár tuti kutyaeledel leszek...

...avagy beszóltam már megint egy kutyásnak...

Az tény, hogy nem vagyok egy olyan őrült nagy kutyabarát, de elviselem őket, sőt némelyiket szeretem is. Csakhogy vannak dolgok amiket nehezen viselek. Ilyen a kutyapiszok...

Lakótelepen élünk, bár ez nem egy olyan túlzsúfolt fajtából való, de nem is csendes kertváros. Birkózunk az összes nehézségével és próbáljuk megtalálni a szépségeit is ennek a létnek... nem könnyű. Amikor ebbe a lakásba költöztem, nagyon örültem annak a kis zsebkendőnyi zöldnek amit akkor látok, amikor a konyhában vagyok. Tavasszal tele pitypanggal, százszorszéppel igen kellemes látvány.Szerencsére az önkormányzat rendszeresen nyíratja a füvet, így az gondozott. Itt szoktak focizni a nagyobb fiúk délutánonként, itt próbálgatják az aprók az első lépéseiket, télen itt épülnek a hóembercsodák és jégkunyhók, itt tanultuk meg fújni a pitypang magvait.  ...és ide járnak a kutyások is... Sajnos gátlástalanul itt végeztetik el a kutyáik szükségletét és utána mint ha mi sem történt volna tovább állnak... Egyetlenegy kutyatulajdonos van, aki kezében ott a zacskó és összetakarít kedvence után. Már nem egyszer jártunk úgy, hogy cipőmosás lett a fűben hancúrozás vége. Persze azon kívül, hogy gusztustalan roppant bosszantó is, hogy elveszik ezt a kis területet a gyerekektől. Nem vagyok kutyás, de úgyhiszem nekik mindegy, hogy az árokparton végzik a dolgukat vagy máshol, de véleményem szerint illene összeszedni a gazdájának a végterméket. Ha látom, szólni szoktam. Pontosabban kérdezni, hogy esetleg dobjak-e le egy zacskót. Volt aki észbekapott és papírzsepivel összekotorta, de általában sértésnek veszik és visszaszólogatnak. Nem érdekel, mert ha csak néhány összeszedné, már az is eredmény lenne.  No ma egy fiatal kölyöknek szóltam épp, akinek a kb.80 kilós kutyája nem kis rakást hagyott maga után. Hát az, hogy nem arattam sikert a zacskókínálással az nem kifejezés, pedig tényleg nem csúnyán kérdeztem... Szó szót követett a vége pedig az lett, hogy ígéretet kaptam rá, hogy rámuszítja a kutyáját, ha találkozunk. Tehát, ha nem jönnék akkor megettek a kutyák... :)  (legalább jól laknak szegények)

Ha...

...még nem lenne mára belőlem elég... Régi-új kedvenceim, közülük is a mostani legaktuáliasabb...