Izgalmas napok

Hétfőre volt időpontom Pestre a genetikai tanácsadóba. Anyu kísért el. Utazással, címmel, annak megtalálásával semmi gond nem volt. Nem vagyok egy elveszős tipus :) Hanem a parkolással. Hát az valami katasztrófa. Az egy dolog, hogy a kórház környékén nincs szabad parkoló, sőt a kórház saját parkolója is dugig volt. Így körözni kezdtem... Az első kör után találtam is egy roppant szimpatikus helyet. Kocsit benavigáltam, parkolójegyet megvettem, cuccok ki, Zozit kihalásztam az ülésből, minden ok. Épp közben ért oda a mellettem levő autó gazdája, kérdezi sokáig leszünk? Mondtam, bár időpontra megyünk, de nincs kizárva. Erre ő: akkor jobb lesz, ha másik parkoló után nézek és mutatja a 6000 Ft-os büntetés csekkjét. Kb 5 méterrel előttem volt egy várakozni tilos tábla... óó én szőke liba... nem figyeltem... Hát ezért volt szabad hely... Na kocsiba vissza, mégegy kör... Felfedeztem egy parkolóházat nem túl messze, irány oda. Hát az sem volt túl üres, de a -2. szinten sikerült helyet találni. Innen már kapkodni kellett a lábunkat, mert vészesen közeledett az idő, amikorra hívva lettem. De ok, rendben megtaláltam a rendelőt is, millió emberkével a folyosón. Beszedték a beutalókat és nagyon örültem, mert az elsők közt szólítottak. Kár volt, mert csak az adatokat vették fel először mindenkitől, lehetett tovább várakozni. Esetünkben ez 2 és fél óra volt. Zozikám feltalálta magát, bohóckodott. De legalább a környékünkön várakozó kismamik sem unatkoztak. Azt játszotta, hogy úgy csinál, mint aki elszalad, de ha valaki ránézett vagy szólt hozzá, visszarohant kacagva. Meg persze evett, ivott, dumált, játszott a játékokkal amiket vittünk. Nagy nehezen én is sorra kerültem, amit a rendelőben töltöttem az nem volt több 5-6 percnél. Mondták, hogy bár az eredményeim jók, de a korom miatt fel kell ajánlják az amniocentézist. Nos én -természetesen az orvosom tudtával- úgy döntöttem, hogy nem kérem. Rendben, kinyomtatták  a papírt, aláírtam és viszontlátásra. Mennyivel más volt, mint amikor Zozit vártam. Akkor máshol voltam és ott aztán megkaptam, hogy micsoda felelőtlen anya vagyok...  Nagyon gyorsan hazaértünk. Zsuzsi már itthon volt. Vele reggel megbeszéltem, hogy lehet későn jövök, ebédet megtalálja a hűtőben, tanuljon, aztán, ha ott az idő induljon edzésre. Evett is, meg állítólag tanult :)
Tegnap reggel Zsuzsi mielőtt indult a suliba vitte le a szemetet (ez mindig így van, ez az ő dolga) látta, hogy tele a postaládánk. Gyorsan felhozta a leveleket még. Na itt kezdett kezem-lábam remegni... Ajánlott levél a Magzati Diagnosztikai Központtól... Mindenhülyeség  átfutott az agyamon. Amikor levették a második adag vért azt mondták, hogy 3 hét ez is mire megérkezik, majd érdeklődjek. De addig még van majdnem másfél hét...! Szentül meg voltam győződve róla, hogy rossz lett az eredmény, és azért jön levélben a lelet. De szerencsére minden rendben, sőt annyira jó, hogy a Down-szindróma esélye már csak 1:5100.  Küldtek még egy tájékoztatót, hogy van lehetőség az őssejt megörzésre, meg ha én is úgy gondolom, várnak 4D-s ultrahangra.
Végezetül egy kép Zoziról, próbálgatja, hogy belenőtt-e Apa cipőjébe :)) Hát nekem úgy tűnik, még várnia kell kicsit :) A kép sajnos roppant sárga, mert este ilyenek a fények nálunk az előszobában... (kattra ezek is megnőnek )


  

Blogdíj

Köszönet érte

Szerinek  :)

...és amiket tennem kell érte:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam. 

2. A logót ki kell tennem a blogomra.

3. Ki kell linkelnem azt, akitől kaptam a díjat

4. 7 bloggernek tovább kell adnom a díjat.

5. Be kell őket linkelnem.

6. Üzenetet kell hagynom a blogjukon, hogy tudják díjat kaptak tőlem.

1-2-3. megvolt.

4-5-6 kihagynám, mert akinek adnám annak már van, esetleg akinek mégsincs, annak sok-sok szeretettel átadom.

Hát jó pár dologgal le vagyok maradva...

Akkor először is a névnapozós: A bulizás jól elhúzódott, mert tudvalevő, elég kiterjedt famíliával rendelkezünk. Így a buli a napját megelőző hétvégén kezdődött és az azt követő hétvégén is tartott :)  A napján sem valami szokásos módon ünnepeltünk. Ugyanis Zoli aznapra kapott időpontot kontrollra, így Pesten voltunk. Ott szerencsére mindent rendben találtak. Így bosszúságot csak a várakozás jelentette, ami több órán keresztül tartott, pedig időre mentünk. Az ajándékokat nem részletezem, volt ez is, az is, mindenféle jobbnál jobb dolog kicsinek nagynak egyaránt. Nálunk ez a nap nem csak a fiúk névnapja, mert bár nőnap is van, de Anyu szülinapját is aznap ünnepeljük. Úgy szoktam mondani: emeletes ünnep.

Az elmúlt két hétben volt még dokibácsi látogatás, újabb babakukk, vérvétel, meg minden jóság. Sorban pedig így következtek egymás után:  Megérkezett a kombinált teszt eredménye. 1: 1200 Negatív :)  Zolikával 1:1630 volt.  Mindenesetre ajánlották az Integrált tesztet is. (természetesen ez már fizetős) Kedden levették az AFP-hez a vért, szerdán pedig a teszthez. Most újabb várakozás. Szerdán délután az eddigi összes leletemmel elballagtam a dokibácsihoz, ő is nagyon meg van mindennel elégedve. Csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szuper, tankönyvbe illő vérképet soha az életben nem produkáltam, kivéve amikor Zozival voltam várandós. Szóval, megbeszéltük a következő ultrahang időpontját április elsejére :) Másnap jegyzetfüzetet magam mellé gyűjtve vad telefonálásba kezdtem, hívtam a genetikai rendelést időpontot egyeztetni, kaptam is márc 29-re. Szuper, kell friss ultrahang lelet és beutaló. Újabb telefon a dokinak, hogy hozzuk előre az uh-ot, így csütörtökön sikerült azt is megejteni. Hihetetlenül jó fej volt (már ha illik ilyet mondani egy deresedő halántékú nagytudású dokibácsira) alig értünk be a kórházba, máris mehettünk be az uh-ra. Kértük, hogy vegyük dvd-re, természetesen az is sikerült :) ...és amiket megtudtunk: Kismaszat, köszöni szépen jól van, láttunk szebbnél szebb piruetteket, megmérni alig lehetett mert úgy fickándozott. ...ááá itt a feje, hopp ez már a feneke... A másodperc töredéke alatt képes megfordulni. Tökéletes méretekkel rendelkezik, van keze lába, vannak ujjai... ééééés, na mije van neki??? Fütyije :))))) mégegy pasi :)))))))))  titokban ebben reménykedtem ám... Így utólag bevallotta Apácska, hogy ő is. Reggel még felhős volt az ég, de mire végeztünk a nap is kisütött :) Így aztán feldobódva mentünk haza. Persze a lényeg, hogy minden rendben és jól van a legkisebb. Az uh közben Zolikám hihetetlenül édes volt, végig magyarázott a monitornak. Jó lenne tudni, hogy érti, tudja hogy ott a tesót látta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja ő ezt a tesó dolgot megélni. Mostanában nagyon változóan, szerintem hangulatától is függ. Van amikor simogatja a pocakom, van amikor teljes a tagadás. A múltkor felhúzta a pólómat, megsimogatta  a pocim és mondja: cici, mondom, nem ez egy pocak, ott lakik a kistesó. Rázza a fejét: cicííííí  :)  Az biztos, hogy Zsuzsi örül neki, várja már nagyon, hogy érezhetően mocorogjon. Hát még én sem érzem, pedig a nagykönyv szerint illene... Na majd. Zozit a 19. héten kezdtem érezni.

Na mi is volt még....? Volt Zoli horgászni, hozott egy rakás halat. kárászokat, keszegeket, pontyot. Az utóbbi kifilézve fagyoskodva várja, hogy legyen még mellé másik is, és halászlé készül belőle. azt aprókat pedig aznap este paprikás lisztben megsütöttük és felfaltuk. Mmmmm már annyira vártam. Nagyon szeretjük. Zolikám is evett belőle, nem is akárhogy :) alig tudta kivárni, hogy szálkamentesítsem... :) Zsuzsi is befalt párat.

Most szombaton pedig nyakunkba kaptuk a lábunk és autókereskedéseket jártunk... Itt jön az én nagy bánatom... Sok-sok év után múlt év áprilisában teljesült az álmom és lett egy kis Peugeot-om (206-os) olyan, mint amire mindig is vágytam, meggybordó. Nem túl fiatal, nem túl öreg, csilli-villi kis ékszerdoboz. Imádom, mert ...imádom és kész. Négyen klasszul el is férünk benne. De... öten már nem. Ugyebár a két gyerekülés mellé nem fér egy nagy gyerek... Persze agyalás, hogy a pici úgyis hordozóban lesz egy darabig, és azt előre kötöm. De mi van, ha mindannyian menni akarunk? Tehát kinéztünk a neten két árban elfogadhatónak tűnő autót és hajrá. Aztán jól pofára estünk. Az egyik hihetetlen módon lelakott karcos volt, a vezető oldali ajtó lógott, tehát nem kellett gondolkodni, akarjuk-e. A másik tényleg gyönyörű, kicsit drágább, de nagyon jó állapotban. Két dolog volt ami miatt nemet mondtunk: a hirdetésben nem írták, mennyi km-t futott.... hát túl sokat.... és azt is kifelejtették, hogy a szélvédője törött. Ügyesen volt fényképezve, mert nem látszott. Hazafelé pedig megállapítottuk, hogy a miénk még így is többet ér, pedig öregebb is és kisebb is. Na mindegy, kirándulásnak jó volt. Ötleteket várok, hogy a több gyerekesek hogy oldják meg, ha menni akarnak valahova. Ill. milyen autóba fér két gyerekülés + mégegy gyerek?

Névnap

Boldog névnapot kívánok a két legdrágább Zoltánnak!! Köszönöm, hogy vagytok nekem!!

Horoszkóp

Mikor még Zozi a pocakomban volt, kaptam egy mappát, -azthiszem az egyik kismamis újsághoz volt ajándék- a hátoldalán babahoroszkópok voltak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi jön be belőle... A napokban nézegettem a "kincsesdobozom" (minden benne van ami Zozival való várandósságommal és születésével kapcsolatos) Ezt is megtaláltam. Hát nálunk úgy tűnik, nagyon is jó a jellemzés.

Tehát, Zozi oroszlán. Ezt írja:

Nem könnyű eset a kisoroszlán. Első hónapoktól kimutatja a vérmérsékletét. (Jaja ez nagyon bejött)

Dühkitörései hatásosak, de hamar elmúlnak. (pláne, ha nem veszünk róla tudomást, elárulom nem mindig sikerül...)

Ha a cumisüveg nem áll a rendelkezésére, azonnal tudtára adja a környezetének (Nálunk a cumisüveg a cicivel helyettesítendő...hát igen ha éhes nincs kegyelem enni/menni kell)

Igazi egyéniség, az oroszlán-bébire mondják, hogy van benne valami plussz. (az tuti, hogy nagyon sokan megcsodálják)

Mosolygós, szereti produkálni magát, s igyekszik másokat is jókedvre deríteni. (Az biztos, hogy a legmorcosabb emberek arcára is mosolyt csal sokszor. A legjobb sztori, amikor egy kétajtós szekrény méretű biztonsági őr állt le vele gügyögni)

Imádja ha a figyelem középpontjában lehet. (mindig ott van, hol is máshol lehetne...)

Kislányomnak!!

Nem tudok mit mondani, mert nincsenek szavak, csak gondolatok. Így egyszerűen: Jó, hogy vagy nekünk! Legyél nagyon boldog!

Szeretlek!!

Babakukk és egyebek...

Csakazértis az egyebekkel kezdem :))

Túl van a banda -illetve a pasik- a megfázásos betegségen. Mi nők -innen is látszik ki az erősebb- ezt is megúsztuk :) Az viszont igaz, hogy brutális napok és éjszakák voltak. Zolikám csak úgy kapott levegőt sokszor, hogy ültem az ágyban és fogtam a kezemben... csak szortyogott, horkolt szegény így is. Zolit is elkapta elég rendesen, Őt Neocitránnal próbáltam kúrálni. (már amikor hagyta) De mára már szerencsére túl vannak rajta mindketten. Zolikám újra békét köt talán a porszívóval, lelkesen tologatja amikor szétszedem és csak a cső marad meg a fej :) Magát a poszívót tegyem el, nyitja a szekrény ajtaját és húzza oda...

Azt nem írtam szándékosan, -mert nem tudtam, lesz-e jövője a dolognak- hogy Zsuzsi karatézni kezdett úgy kb. 1 hónapja. Nagyon lelkesen jár egyenlőre, bár túlzottan nincsenek még hajtva. Gondolom a feketeleves majd pár hét múlva jön. Heti három alkalommal van edzés, egy-egy óra. A mozgás nagyon kell neki, és annak is örülök, hogy az étvágyával sincs azóta megint baj. Aki ismeri kicsi korától, az tudja, hogy Ő szuper jó evő volt, de a suli menzáján leszokott az evésről. Nna most ez megszünni látszik, mindegy mit adok, csak sok legyen... :)

Na és akkor a tegnapi babakukk:

Kicsit (nagyon) csalódottan jöttünk el. Az történt ugyanis, hogy a dokibácsinkat elhívták szüléshez. (ilyen a mi formánk, hogy az a gyerek miért nem tudott még 10 percet bennmaradni...) Egy másik, nem túl szimpatikus orvos készítette így az ultrahangot. Az egy dolog, hogy kb. 3 perc alatt lezavarta az egészet, de igazán sokat nem is mutogatott... Na mindegy, láttuk, hogy mozog, sőt, Zoli szerint szopizta az ujját :) Készpénznek veszi, hogy kislány lesz. Készült egy kép is. Kis soványka még, de majd meghízik. A méretei pedig: CRL 64mm, BPD 22 mm, NT 1,6 mm Orrcsont és végtagok láthatóak, szívműködés jó. Ennyi. Végülis a lényeget, hogy minden rendben azt megtudtuk. Majd a következő uh-nál hátha nagyobb lesz a szerencsénk. Ami viszont pozitívum volt, hogy találkoztunk Csillagbabával :) Nagyon jó volt látni és beszélgetni kicsit. Köszönöm Csillagom, hogy jöttél Te is!! Ma pedig újra  megcsapoltak, ma vették le a down-szűréshez a vért. Azt mondták kb. 3 hét mire kész lesz... az jó sok...

Na úgy látom mára ennyi... felébredt a délelőtti alvásából a kis diktátorom.

...és akkor a kép a legkissebbről. Már nem olyan paca formájú azért :) Kattra megnő. (mármint a kép, nem a gyerek :)

18 hós vizsgálatok...

Nnna, jól megjártuk csütörtökön a 18 hós tanácsadást... Már reggel a fiamra kellett volna hallgatnom, amikor indulás előtt fél órával csukogatni kezdte volna a szemét, hogy Ő bizony aludna egy kicsit. Hagytam is volna az egészet a fenébe, és eltolom egy héttel későbbre, ha nem lett volna megbeszélve a kis barátnője Csenge Anyujával, hogy őket is elviszem... Így aztán mégis nekiindultunk. Az még csak hagyján, hogy millióan voltak és a vetkőzőben borzasztó meleg volt. Na jó, ez valamennyire indokolt a csupasz aprónép miatt, de most különösen rosszul esett, mert az állóképességem valahogy a nulla felé közelít mostanság :(  Fél 11-re mentünk, délben már be is jutottunk... Dokibácsi szépen megvizsgálta, majd belebökte mindkét szurit a kis Drágám combijába. Persze volt nagy sírás, bár nem igazán a fájdalom, hanem a vizsgálóasztalhoz szorítás miatt. Lényeg, hogy mire kiértünk és felöltöztettem Zozit már csak a könnyes kis szempillái árukodtak a bent történt borzalmakról. Fáradt is volt már nagyon, hiszen jócskán benne voltunk az ebéd és alvásidőben. Mire hazaértünk, addigra el is aludt. Aki eléggé vizuális az el tudja képzelni a következőket: Kiszállok, kulcsokat az autó tetejére teszem, hogy kéznél legyenek, kocsiból a gyereket kihalászom természetesen csúszik mindenfelé, alig lehet fogni a vastag télikabátban. Szerencsére az egyik lakó a lépcsőház ajtóban beszélget, így nem kell az orrom hegyével a zár kódját beütögetni... lépcsőn fel... a bejárati ajtó előtt újabb zsonglőrködés, hogy be tudjak jutni... csizma lerúg... gyerek ágybatesz... végre én is lekabátolok és elkezdem Zoziról lehámozni lassan, óvatosan a nem éppen kevés ruhát. Naná, hogy szinte mindenen tépőzár van, aminek a nyitására mindig moccan. De most szerencsére (?) annyira alszik, hogy nem ébred fel... Nagy sóhaj, sikerült!!! Alszik vagy másfél órát. Az ébredés sajnos nem volt túl jó, mert nagyon belázasodott. Adtam lázcsillapítót, ami szépen le is vitte, de pár óra elteltével újra az egekig szökött. Ezt játszottuk estig illetve még egész éjjel. Zéró alvás... Jó sokára lett reggel, ami nem azt hozta, amit vártunk. Bár Zolikámnak csak hőemelkedése volt, de folyt az orra és köhögni is elkezdett. Jó szokás szerint valami kórságot megint összeszedett a tanácsadáson, ahova ugye elméletileg egészséges gyerekeket visznek... Az 1 éves státuszvizsgálatkor ugyanígy jártunk... Péntek lévén a doki csak délután rendelt így addig csak lázatcsillapítani mertem, illetve tengervizes orrsprét nyomkodtam Zozi orrába. Szerencsére a tüdeje, torka, füle rendben, nem is kapott orrcseppet és lázkúpot. Szombaton estére még belázasodott, de vasárnap már szerencsére egyátalán nem. A legijesztőbb az volt, hogy nem evett szinte semmit. Csütörtökön déluán egyátalán, pénteken reggel pár falat, estefelé egy joghurt. Szombaton reggel szintén pár falat, aztán semmi... Vasárnap reegel úgy kelt fel, hogy hamm-hamm, de ez a lelkesedés csak 3 falat erejéig tartott, délben egy kis húslevest sikerült bekanalazni, estig viszont semmi mást. Jó, tudom, nekünk sincs jó étvágyunk betegen, de ez nagyon kevésnek tünt. Mondjuk sokszor szopizott, de szerintem ami tejcsi van az már nem mennyiség... sajnos... Mára már kicsit jobb a kedve is, reggel evett elég szépen, de a tízórai helyett inkább elaludt. A porszívót ha már meglátja elmenekül, az orrcseppekről nem is beszélve. Már attól félek, hogy megutál, mert akár hányszor hozzányúltam az utóbbi napokban valami rossz történt. Hol egy orrcsepp, hol egy kúp, vagy porszívó... de mindig elmondom neki, hogy csak jót akarok és utána sokkal jobb lesz... bízom benne, hogy megérti... Annyira nem tudja mire vélni az egészet, mert még nem volt csak egyszer beteg. Jajj, az ember -ha tudná- átvenné inkább az összes kínját, csak neki ne lenne baja. ...és tudom ez csak egy egyszerű nátha, de nem vagyunk mi ehhez szokva, mert Zsuzsi sem beteges szerencsére.

Különben meg minden más rendben van, én is voltam terhesgondozáson, megkaptam a beutalókat. Holnap már mehetek is vérvételre. Rögtön háromszor is szúrnak... Lesz egy éhgyomros, aztán reggeli (tej és zsemle) majd egy óra múlva újabb szúrás. De közben egy másik laborban is vesznek vért a vércsoporthoz... Jó nem? Ha sikerül megcsináltatom az ekg-t is és egyenlőre kész. Nagyon várom már a jövő keddi ultrahangot, hogy a múltkori "kis paca" (bocsi kicsim)  mekkorára nőtt :)  

Életjel... minden szemszögből :)

Hát akkor először is elnézést mindenkitől, akik azt hitték elvesztünk, eltűntünk, világgá mentünk és egyebek. Semmi ilyesmiről szó sincs. Köszönjük jól vagyunk, mi több igen remekül. Belecsöppentünk a 2010-be rendesen. Annyi minden történt illetve történik, hogy szinte ünnepnapnak számít, ha kicsit le tudok ülni a gép elé. Naná, hogy olyankor vagy a gondolatok nem úgy jönnek, hogy az leírható legyen, vagy Zozi balhézik, hogy nem vele foglalkozom. Érdekes jelenség(ek) ütötték fel a fejüket nálunk. Illetve Zozinál.  Úgy jellemezném, hogy jóvátétel, megelőzés, bocsánatkérés és tagadás. Na, hogy kicsit érthetőbb is legyen a dolog... Jóvátétel: ha valamit nem szándékosan csinál, pl. ha véletlenül összekoppan a fejünk, vagy megüt, rögtön puszit ad :) Megelőzés: Tudja, hogy vannak dolgok, amik számára tiltottak (távirányítók, billentyűzet, egér, hangfalak, telefonok...) nos ezeket ha látjuk, hogy megkaparintja, azonnal ideadja. Általában, ha épp tv-t nézünk, Zozi fogja a billentyűzetet és egeret (vezeték nélküli ) és tüntetőleg hozza oda, hogy ez nem az Ő kezébe való és milyen ügyes-okos, nem teszi tönkre, hanem ideadja. Legalábbis az arcáról ilyenkor ez olvasható le. Tagadás: ha ugyanezeket az eszközöket megkaparintja és nem látjuk, hanem később bukik le, (nagy általánosságban rákérdezek, hogy Zozi, mit csinálsz) azonnal repül a kezéből minden és ő máris a lakás másik pontján terem, mintha ott sem lett volna... :) Illetve van még a bocsánatkérés, ha valami olyan csínyt követ el, amit nem szabad és ezért megszidom(aztakutyafájátmostmárneki) egy percig farkasszemet nézünk, lehajtja a fejét, oldalsó pillantással lesi a hatást (na én ilyenkor már pukkadozom a visszafojtott nevetéstől) odafúrja a buksiját a nyakamhoz és ad egy puszit. (na ki tud ilyenkor ezek után szigorú lenni? ) Nagy puszi osztó lett, nem csak köszönéskor, hanem csak úgy magától is ad. De a legdrágább, amikor ébred, felnéz, nyugtázza, hogy ott vagyunk-e mellette és ha alszunk, ha nem akkor is kapunk. Imádok így ébredni. Nagyon sokat okosodott az utóbbi napokban, a passzív szókincse fel sem mérhető, mert mindent megért amit kérek tőle vagy mondok neki. Még az összetettebb dolgokat is. Pl: Hozd ki Zsuzsi szobájából a malackát. (na jó, ha közben nem terelődik el a figyelme, de úgy gondolom ez még megbocsátható) Az aktív szókincse viszont nem sokat változott, a hangutánzás jól megy, (tik-tak, bimm-bamm, +állathangok közül a kutya továbbra is a favorit) valamiért imádja a szirénázós autókat, pedig picinek nagyon félt tőlük. Imádom, ha meghall valamit amit meg szeretne osztani, a mutatóujjával a fülére mutat és kérdezi:hatodd? (vagy valami hasonló) Pár napja ha elég kitartóan kérem- és senki nincs itthon, ismétel dolgokat: néni, autó Na ezek csodaszépen tisztán és érthetően. Illetve tegnap este fürdés közben sikerült becsapni és azt is mondta, hogy anya :D Vasárnap másfél éves lesz, így jövő héten csütörtökön megyünk tanácsadásra, kettő szurit is kapni fog, de szerencsére egy jó hosszú időre letudjuk és 6 éves koráig nem lesz benne már része. Kibújt a 13. fogacska is, a bal felső szemfog. Jól megkínozta ez is, volt jó pár sikítozós éjszaka miatta. Ilyenkor frászt kapok, mert közben alszik, és nem ébred fel, csak nyöszörög és sirdogál... Ha már a sírdogálásnál tartunk: január legelején volt egy éjszaka amikor szó szerint nem tudtam, hogy mit csináljak: nagyon nyűgös volt Zozi kb. hajnali kettőtől, forgolódott, sírdogált, ráfogtam ezt is a fogára. Aztán hajnalban hányni kezdett. Mellette olyan kis nyeklő-csukló rongybaba lett, hogy nem tudta magát tartani, de én is alig bírtam fogni. Gyors átöltözés és öltöztetés, ágy rendbetétele. Szopizni akart, gondoltam ha kéri akkor nagy bajt nem csinálhatok vele, még örültem is, hogy lesz folyadékpótlás. De sajnos visszaköszönt a tejcsi is... Borzasztóan sajnáltam. Közben felszökött a láza is, nem túl magasra, de érezhetően melegebb lett a kis teste. Még kétszer hányt, majd a beadott lázkúpnak köszönhetően a láza is lement. Mondanom sem kell, reggelre kutya baja sem volt.

Zsuzsi is szerencsésen visszacsöppent a téli szünet után a sulis hétköznapokba. Megkapta a félévi értékelést is. Ők még mindig szövegeset kapnak. Hogy ez mekkora ökörség... Így aztán tuti nem tudjuk, hogy a gyerekünk mit tud... mert persze hiába hozott haza év közben négyeseket és ötösöket csak sejteni lehet, hogy mire képesek illetve mire nem. Nagyon haragszom erre a rendszerre. Az sem mellékes, hogy majd felső tagozatban esnek nagyon pofára amikor a tanárok majd rendesen osztályozni kezdenek. Na mindegy, amit ki tudtam hámozni belőle, hogy vannak hiányosságok (szövegértésben és a szöveges feladatokban), de alapvetően jó. Magatartása sokat javult, már csak annyi volt beírva, hogy kicsit sokat beszél... :D... Vitáink azért akadnak bőséggel, mert lehet én vagyok maradi, de ha kapnak valami feladatot, akkor miért kell itthon könyörögni még fél délutánt, hogy legyen elvégezve rendesen, ne csak úgy tessék-lássék összecsapva??? Meg miért kell mindent az utolsó utáni másodpercre hagyni? Áááá lesznek itt még komoly háborúk érzem...

Zoli túl van a féléves vizsgáin. Jó sok izgalommal járt ez is, de szerencsére mind megvan. Nagyon várja, hogy jobb idő legyen és mehessen horgászni. ...és kb. két hónap könyörgés után, végre időpontot kért kontrollra... márc. elején megyünk.

Na és akkor egy kicsit én is... Aki észrevette, annak nem annyira újdonság, aki meg nem az nézze meg gyorsan, hogy van mégegy vonalzónk :D Igen, igen, igen, lesz mégegy picurkánk augusztus végén. :D  Kb. nyár végén fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó is lenne ha mégegy csöppségünk lenne. És ha ezt tényleg szeretnénk akkor hajrá, mert az idő nagyon telik és én meg már olyan vén vagyok mint az országút. Így aztán, hogy az elhatározás meglett, ...na most mit részletezzem? Szóval dec. 22-én pozitív lett a teszt is. Ezért is írtam, hogy a karácsonyunk felejthetetlen lett, mert bár egymásnak nem vettünk külön ajándékot, de én a titokban megcsinált tesztet becsomagolva adtam át karácsony reggelén (odáig bírtam magamban tartani) Azóta meg? Csücsülök a rózsaszín kis felhőcskémen és dudorászva lógatom a lábam. Legalábbis a legjobban ez jellemez. Na jó, azért a csupasz valóság sokkal egyszerűbb, mert bár jól vagyok (ha épp nem sütök húst, vagy nem érzek zsírszagot és nem kell bevenni a vitamint) de igyekszem boldogságomat kordában tartani. Háát nem könnyű... Még a család nem tudja. Ani néni, ha olvasol, légyszi Te is tartsd titokban még Apu szülinapjáig. A hírverést akkorra szeretnénk időzíteni. Zsuzsi sem tudja még. Szerencsére egy jó ideje rágja a fülem, hogy Ő szobát akar cserélni Zolikával,mert az övé kissebb és kuckósodni kíván. Szerintem csak azt hiszi, hogy pici szobában kissebb rumlit lehet csinálni. Óóó hogy mennyire téved :) De nekünk nagyon jól jön, hogy a nagyobbik szoba lesz a két kicsié. Kismaszatról híreket és remélem képeket majd csak febr. 16 után tudok mutatni, mert akkor megyek uh-ra. Ó Katám (A.A Anyuja) el sem hiszed milyen nehéz volt nem leírni, hogy az álmod igenis nagyon helyénvaló... :) ... és így válnak valóra szép lassan az álmok, így lesz életem minden apró darabkája helyére téve...

Év eleji év végi...

Többeknél láttam, hogy számba veszik mi történt az elmúlt évben. Kicsit megpróbálom én is összekaparni...

Az év eleje szinte esemény nélkül telt, Apácska dolgozott, Zsuzsi suliban, mi Zolikámmal itthon töltöttük a napokat, milliószor rácsodálkozva mennyit fejlődött. Tavasszal Zsuzsira voltunk nagyon büszkék a versenyeken elért helyezések miatt. Eltöltöttünk egy csodálatos hétvégét Balatonalmádiban. Közben Apácska kivizsgálása volt folyamatban, a május végi műtét miatt. Ezen is túl voltunk, kiheverte, szépen gyógyult. Ennek köszönhetően a nyarat itthon töltötte, így együtt voltunk mind a négyen a nyári szünet alatt. A nyarat apróbb kirándulások, balatoni pancsolás tarkította. Illetve felújítottuk a fürdőszobát, járólapot kapott a konyha és az előszoba padlója. Volt vele méreg rendesen, de mára már csak annak örülünk, hogy kész van, túl vagyunk rajta. Zolikám is és én is nyáron szülinapoztunk:) Ahogy eljött a szeptember, Zsuzsinak az iskolakezdés, Apácska is dolgozni kezdett, így megint kettesben maradtunk az én kicsikémmel. Nem mondom, hogy könnyen szoktunk hozzá a "magányhoz"... Az őszt két nagyon szép és emlékezetes kirándulás tette színesebbé, az egyik a Veresegyházi Mackófarm, a másik pedig a csodálatos szilvásváradi Fátyolvízesés.  Szerencsére jó hosszú és meleg őszünk volt, így szinte minden nap nagy sétákat tettünk. Zolikám is végre önjáró lett, így már a babakocsi csak ritkán került ki a tárolóból.  Decemberben a mikulást vártuk, majd a karácsonyt, ami meg is érkezett időben :) Kissé nehezítette a bevásárlásokat, hogy Zozi a boltokban szinte minden polcon leltárt tartott. :D A karácsony felejthetetlenre sikeredett. Előszilveszter gyanánt Apácska szülinapját ünnepeltük. Majd a szilveszteri tüzijátékokat illetve petárda és pezsgő durrogtatást az otthon melegében összebújva buliztuk át.

NNa ez már a vég.... a képes összesítés is megvan, illetve az már megvolt decemberben, de valamiért nem jelenednek meg a képek. Ezzel pedig sose volt problémám... :(

 ...és akkor a karácsony: