Izgalmas napok

Hétfőre volt időpontom Pestre a genetikai tanácsadóba. Anyu kísért el. Utazással, címmel, annak megtalálásával semmi gond nem volt. Nem vagyok egy elveszős tipus :) Hanem a parkolással. Hát az valami katasztrófa. Az egy dolog, hogy a kórház környékén nincs szabad parkoló, sőt a kórház saját parkolója is dugig volt. Így körözni kezdtem... Az első kör után találtam is egy roppant szimpatikus helyet. Kocsit benavigáltam, parkolójegyet megvettem, cuccok ki, Zozit kihalásztam az ülésből, minden ok. Épp közben ért oda a mellettem levő autó gazdája, kérdezi sokáig leszünk? Mondtam, bár időpontra megyünk, de nincs kizárva. Erre ő: akkor jobb lesz, ha másik parkoló után nézek és mutatja a 6000 Ft-os büntetés csekkjét. Kb 5 méterrel előttem volt egy várakozni tilos tábla... óó én szőke liba... nem figyeltem... Hát ezért volt szabad hely... Na kocsiba vissza, mégegy kör... Felfedeztem egy parkolóházat nem túl messze, irány oda. Hát az sem volt túl üres, de a -2. szinten sikerült helyet találni. Innen már kapkodni kellett a lábunkat, mert vészesen közeledett az idő, amikorra hívva lettem. De ok, rendben megtaláltam a rendelőt is, millió emberkével a folyosón. Beszedték a beutalókat és nagyon örültem, mert az elsők közt szólítottak. Kár volt, mert csak az adatokat vették fel először mindenkitől, lehetett tovább várakozni. Esetünkben ez 2 és fél óra volt. Zozikám feltalálta magát, bohóckodott. De legalább a környékünkön várakozó kismamik sem unatkoztak. Azt játszotta, hogy úgy csinál, mint aki elszalad, de ha valaki ránézett vagy szólt hozzá, visszarohant kacagva. Meg persze evett, ivott, dumált, játszott a játékokkal amiket vittünk. Nagy nehezen én is sorra kerültem, amit a rendelőben töltöttem az nem volt több 5-6 percnél. Mondták, hogy bár az eredményeim jók, de a korom miatt fel kell ajánlják az amniocentézist. Nos én -természetesen az orvosom tudtával- úgy döntöttem, hogy nem kérem. Rendben, kinyomtatták  a papírt, aláírtam és viszontlátásra. Mennyivel más volt, mint amikor Zozit vártam. Akkor máshol voltam és ott aztán megkaptam, hogy micsoda felelőtlen anya vagyok...  Nagyon gyorsan hazaértünk. Zsuzsi már itthon volt. Vele reggel megbeszéltem, hogy lehet későn jövök, ebédet megtalálja a hűtőben, tanuljon, aztán, ha ott az idő induljon edzésre. Evett is, meg állítólag tanult :)
Tegnap reggel Zsuzsi mielőtt indult a suliba vitte le a szemetet (ez mindig így van, ez az ő dolga) látta, hogy tele a postaládánk. Gyorsan felhozta a leveleket még. Na itt kezdett kezem-lábam remegni... Ajánlott levél a Magzati Diagnosztikai Központtól... Mindenhülyeség  átfutott az agyamon. Amikor levették a második adag vért azt mondták, hogy 3 hét ez is mire megérkezik, majd érdeklődjek. De addig még van majdnem másfél hét...! Szentül meg voltam győződve róla, hogy rossz lett az eredmény, és azért jön levélben a lelet. De szerencsére minden rendben, sőt annyira jó, hogy a Down-szindróma esélye már csak 1:5100.  Küldtek még egy tájékoztatót, hogy van lehetőség az őssejt megörzésre, meg ha én is úgy gondolom, várnak 4D-s ultrahangra.
Végezetül egy kép Zoziról, próbálgatja, hogy belenőtt-e Apa cipőjébe :)) Hát nekem úgy tűnik, még várnia kell kicsit :) A kép sajnos roppant sárga, mert este ilyenek a fények nálunk az előszobában... (kattra ezek is megnőnek )