Akkor először is a névnapozós: A bulizás jól elhúzódott, mert tudvalevő, elég kiterjedt famíliával rendelkezünk. Így a buli a napját megelőző hétvégén kezdődött és az azt követő hétvégén is tartott :) A napján sem valami szokásos módon ünnepeltünk. Ugyanis Zoli aznapra kapott időpontot kontrollra, így Pesten voltunk. Ott szerencsére mindent rendben találtak. Így bosszúságot csak a várakozás jelentette, ami több órán keresztül tartott, pedig időre mentünk. Az ajándékokat nem részletezem, volt ez is, az is, mindenféle jobbnál jobb dolog kicsinek nagynak egyaránt. Nálunk ez a nap nem csak a fiúk névnapja, mert bár nőnap is van, de Anyu szülinapját is aznap ünnepeljük. Úgy szoktam mondani: emeletes ünnep.
Az elmúlt két hétben volt még dokibácsi látogatás, újabb babakukk, vérvétel, meg minden jóság. Sorban pedig így következtek egymás után: Megérkezett a kombinált teszt eredménye. 1: 1200 Negatív :) Zolikával 1:1630 volt. Mindenesetre ajánlották az Integrált tesztet is. (természetesen ez már fizetős) Kedden levették az AFP-hez a vért, szerdán pedig a teszthez. Most újabb várakozás. Szerdán délután az eddigi összes leletemmel elballagtam a dokibácsihoz, ő is nagyon meg van mindennel elégedve. Csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szuper, tankönyvbe illő vérképet soha az életben nem produkáltam, kivéve amikor Zozival voltam várandós. Szóval, megbeszéltük a következő ultrahang időpontját április elsejére :) Másnap jegyzetfüzetet magam mellé gyűjtve vad telefonálásba kezdtem, hívtam a genetikai rendelést időpontot egyeztetni, kaptam is márc 29-re. Szuper, kell friss ultrahang lelet és beutaló. Újabb telefon a dokinak, hogy hozzuk előre az uh-ot, így csütörtökön sikerült azt is megejteni. Hihetetlenül jó fej volt (már ha illik ilyet mondani egy deresedő halántékú nagytudású dokibácsira) alig értünk be a kórházba, máris mehettünk be az uh-ra. Kértük, hogy vegyük dvd-re, természetesen az is sikerült :) ...és amiket megtudtunk: Kismaszat, köszöni szépen jól van, láttunk szebbnél szebb piruetteket, megmérni alig lehetett mert úgy fickándozott. ...ááá itt a feje, hopp ez már a feneke... A másodperc töredéke alatt képes megfordulni. Tökéletes méretekkel rendelkezik, van keze lába, vannak ujjai... ééééés, na mije van neki??? Fütyije :))))) mégegy pasi :))))))))) titokban ebben reménykedtem ám... Így utólag bevallotta Apácska, hogy ő is. Reggel még felhős volt az ég, de mire végeztünk a nap is kisütött :) Így aztán feldobódva mentünk haza. Persze a lényeg, hogy minden rendben és jól van a legkisebb. Az uh közben Zolikám hihetetlenül édes volt, végig magyarázott a monitornak. Jó lenne tudni, hogy érti, tudja hogy ott a tesót látta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja ő ezt a tesó dolgot megélni. Mostanában nagyon változóan, szerintem hangulatától is függ. Van amikor simogatja a pocakom, van amikor teljes a tagadás. A múltkor felhúzta a pólómat, megsimogatta a pocim és mondja: cici, mondom, nem ez egy pocak, ott lakik a kistesó. Rázza a fejét: cicííííí :) Az biztos, hogy Zsuzsi örül neki, várja már nagyon, hogy érezhetően mocorogjon. Hát még én sem érzem, pedig a nagykönyv szerint illene... Na majd. Zozit a 19. héten kezdtem érezni.
Na mi is volt még....? Volt Zoli horgászni, hozott egy rakás halat. kárászokat, keszegeket, pontyot. Az utóbbi kifilézve fagyoskodva várja, hogy legyen még mellé másik is, és halászlé készül belőle. azt aprókat pedig aznap este paprikás lisztben megsütöttük és felfaltuk. Mmmmm már annyira vártam. Nagyon szeretjük. Zolikám is evett belőle, nem is akárhogy :) alig tudta kivárni, hogy szálkamentesítsem... :) Zsuzsi is befalt párat.
Most szombaton pedig nyakunkba kaptuk a lábunk és autókereskedéseket jártunk... Itt jön az én nagy bánatom... Sok-sok év után múlt év áprilisában teljesült az álmom és lett egy kis Peugeot-om (206-os) olyan, mint amire mindig is vágytam, meggybordó. Nem túl fiatal, nem túl öreg, csilli-villi kis ékszerdoboz. Imádom, mert ...imádom és kész. Négyen klasszul el is férünk benne. De... öten már nem. Ugyebár a két gyerekülés mellé nem fér egy nagy gyerek... Persze agyalás, hogy a pici úgyis hordozóban lesz egy darabig, és azt előre kötöm. De mi van, ha mindannyian menni akarunk? Tehát kinéztünk a neten két árban elfogadhatónak tűnő autót és hajrá. Aztán jól pofára estünk. Az egyik hihetetlen módon lelakott karcos volt, a vezető oldali ajtó lógott, tehát nem kellett gondolkodni, akarjuk-e. A másik tényleg gyönyörű, kicsit drágább, de nagyon jó állapotban. Két dolog volt ami miatt nemet mondtunk: a hirdetésben nem írták, mennyi km-t futott.... hát túl sokat.... és azt is kifelejtették, hogy a szélvédője törött. Ügyesen volt fényképezve, mert nem látszott. Hazafelé pedig megállapítottuk, hogy a miénk még így is többet ér, pedig öregebb is és kisebb is. Na mindegy, kirándulásnak jó volt. Ötleteket várok, hogy a több gyerekesek hogy oldják meg, ha menni akarnak valahova. Ill. milyen autóba fér két gyerekülés + mégegy gyerek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése