Két napja pakolunk a gyerekek szobájában. Ruhákat selejtezünk, fiókokat ürítünk az elmúlt tanév összegyűjtögetett lomjaival együtt. Kezembe akad egy nekem címzett boríték. Olyan Zozi féle összeeszkábált, ragasztott, csoda. El szoktam tenni ezeket a kincseket, mert később olyan szivet melengető olvasni.
A borítékon ez áll: " A szeretet mindig veled van" valamint: "Gyógyulj meg, én hiszek benned!"
Hmhm... óóó cuki-muki kisfiam... olvadoztam. (Bár ezt a gyógyulj meg szöveget nem tudtam hova tenni, mert jóideje nem voltam beteg...)
Na lássuk a levelet: "Kedves Anya! Sajnálom, hogy beteg vagy, de csütörtökön nem tableteztünk, pénteken se tableteztünk. Szombaton nem annyira érdemeltük meg. Vasárnap felhúztam a redőnyt, az ágyneműt elraktam. Zozó"
Szóval miután a levelet az íróasztal fiókjában találtam, így arra jutottam, hogy valószínű vasárnapra vagy meggyógyultam vagy tabletezhettek...
😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése