2018. július 2., hétfő

Napsugár tábor

Június utolsó hetében a fiúk mindketten az iskola által szervezett Napsugár gyülekezeti táborban vettek részt. Tavaly Zozi már volt, nagyon jól érezte magát,  így nem volt kérdéses  hogy menni szeretne-e. Idén már Marci is elkísérte. Először kicsit tartott tőle, de amikor kiderült, hogy legkedvesebb barátja is ott lesz, már rögtön lelkesen készült. 

Napközis tábor jellegű, délelőtt némi hittan-foglalkozás, délután pedig szuper programokkal.

Idén ez így nézett ki:
Minden reggel torna, éneklés, miniáhítat.
Tízórai, foglalkozások, ebéd. 
Utána pedig:

Hétfőn fafaragás, póló batikolás, gyöngyfűzés. 

Kedden a 8 év felettiek felmehettek a templom toronyba. Marci nagyon nehezményezte, hogy ő mindjárt 8 és nem mehet... dehát a szabály az szabály.  Én cseppet sem bántam... majd jövőre.
A kicsik addig csillámtetkót kaptak. Lehetett úszni a suli uszodájában, és kipróbálhatták a templomi orgonát. (De kár,  hogy nem vagyok gyerek)

Szerdán elvitték a csapatot Szarvasra az arborétumba és a MiniMagyarországot is megnézték. Mázlisták, mert addig amíg ott voltak nem esett az eső.  Itthon egész nap szakadt. 

Csütörtökön ismét úszás, csillámtetkó, ijjászkodás.

Pénteken KiMitTud. Ajándék osztás, táborzárás. Bulizás.

Most is azt mondom  le a kalappal a tanítók előtt. Kimondhatatlan mennyi szeretetet, odafigyelést kaptak a gyerekek.  Még tábor nyitáskor kaptak egy csomagot, egy hátizsákot abban notesz  ceruzák, tollak, egy nyomtatott feladatlap, énekeskönyv.  Ezt haza is hozhatták.

Étellel-itallal jól el voltak látva, a suli ebédlőben kapták az ebédet.  De volt tízórai, uzsonna, korlátlanul gyümölcs,  tea, limonádé, péksütik.

Kor szerint csoportokra voltak osztva. Lehetett volna kérni  hogy egy csoportban legyenek a fiúk, de nem voltam annyira rajta, jó volt ez így.  Az asztaluk egymás mellett volt, ha akartak együtt lehettek, de nem volt jellemző.  A csoportok 10-12 gyerekből álltak. Minden csoporthoz két tanító és egy segítő nagydiák volt beosztva.
 
Annyira jól sikerült,  annyira jól érezte magát mindkét fiú, hogy alig lehetett őket délutánonként hazacsalogatni.
Pénteken pedig meg kellett ígérnem  hogy jövőre is mehetnek. 

A képek fb-ról letöltöttek, így sajnos nem túl nagy minőség...

2 megjegyzés: