Nyaralásos 1. -érkezés...

Azthittem, ha hazaérkezünk rögtön többrészes bejegyzéseket fogok írni a nyaralásról. Ehhez képest... lassan egy hete itthon vagyunk és egy mukkot sem írtam...
Biztos azért is, mert idő sincs semmire, na meg szerintem a szívem-lelkem egy darabkája ott maradt.

Kezdetek:  a tavaly szeptemberi kettesben töltött Olasz hétvége után mindketten tudtuk, hogy oda vissza KELL menni. Így ért bennünk egyre jobban az elhatározás,  hogy ott fogunk nyaralni. Nem bíztuk a véletlenre, még télen keresni kezdtünk szállást. Akkor még jobban lehet válogatni.  Sikerült is,  egy parti szállodában elfogadható áron helyet találni. Lefoglaltuk.
Ahogy közeledett a nyár úgy lettünk egyre izgatottabbak. A fiúkat is beavattuk, így ők is egyre jobban várták. 

Eljött a nagy nap,  indulás. Csomagok készen, minden bőröndben. Hajnali indulást terveztünk, mert hosszú az út, két megállóval számolva, belekalkulálva, hogy az olasz autópálya átépítés alatt áll. 10-12 órát számoltunk. Hát kb be is jött.
Délután becsekkoltunk és irány a tenger.
Ó az a fantasztikus tengerillat, az a sóóós víz... homokos tengerpart...
A fiúk még soha nem láttak tengert így az első mozdulat az volt,  hogy megkóstolták. Tényleg sós.  Nagyon sós. De tiszta, és nincs hínár,  és mennyi kagyló... ott is... ott is. Kb 5 perc alatt egy nagy maréknyit szedtek össze.  Rohangáltak ki-be. Élvezték az aránylag magas hullámokat. A hőfoka nagyon kellemes volt. Olyan 25 fok körüli. 

Lubickolás után vacsizni mentünk, meg kicsit szétnézni.  

Na az az egy biztos, hogy senkit nem kellett altatni. 😀