Zenetábor

Na csak nem tudok haladni a történettel...

Alig fejeződött be a suli, a vakáció első hetében volt a zeneiskolában a tehetséggondozó napok név alatt futó zenetábor. 

Olyan napközistábor stílusú.
Szabin voltam azon a héten.  Így minden reggel elballagtunk, délután pedig haza. Na jó, mi Marcival közben hazamentünk.

Érdekes volt.  Zozi imádta. Csoportokra voltak osztva, hát ő a nagyfiúkkal volt. Na péntekre meg is volt az eredménye, olyan szlengeket használt, amit addig soha. 

Kellett egy csapatnevet választani, plakátot rajzolni, csapatindulót írni, csatakiáltást kitalálni. Az ő nevük Csövesbánatok volt. Az első pillanatban csupán nagyra nyílt a szemem, hogy milyen idióta nevet találtak ki. De felvilágosítottak, hogy ez egy igazi banda... hm... kigugliztam... sőt, youtube-on megnéztem... na akkor aztán a tarkómig szaladt a szemöldököm...
Miért? ...keressetek rá... 
Na mindegy, minden csoda három napig... nem reagáltam túl, hátha hamar feledésbe merül a dolog...

Nos, tehát a napjaik úgy teltek, hogy délelőtt zenéltek, tanultak új darabokat.
Délben ebédelni mentek, aztán csendes pihenő.... kérdeztem ez mit takart, aludtak? Hát nem... mindenki a telefonját nyomkodta... hm... no comment...
Utána vagy zenéltek,  vagy filmet néztek, vagy az udvaron voltak.
Hát nem túl érdekfeszítő program,  de Zozi jól érezte magát és ez a lényeg. 

Pénteken volt egy záróhangverseny. Azokat a darabokat adták elő, amit most tanultak.  Húhú,  fantasztikus volt. Annyira más,  mint év közben.  Zozi gitározott is, szólót is, meg az egyik nagyobb fiúval közösen is. Meg citerázott is, két nagyfiúval együttesben. Felvettem videóra, nagyon szuperek voltak. A finálé pedig... valami fantasztikus. Majd megpróbálom összevágni és feltenni, mert tényleg jók.

Amíg Zozi zenélgetett, mi Marcival itthon főztünk, takarítottunk. Olyan nagyon jó volt, nyugiban  nem kapkodva. Mindenre volt idő. Jókat beszélgettünk. Okos,  komoly dolgokról. Pl... mi történne, ha megállna a föld... és mondta, és magyarázta. Én meg úgy, de úgy élveztem.