Nyaralásos...2...- Dolce Vita

A második nap reggelén na jó, hajnalán esőre ébredtünk. Nem baj, majd kirándulunk.
De mire a reggelihez összeszedtük magunkat el is állt az eső. Mire végeztünk száz ágra sütött a nap. 
Húú, valami nulla idő alatt öltöztünk át fürdőruhába. 

Jutalmunk az volt, hogy gyakorlatilag szinte senki nem volt még a parton.
Minden hotel rendelkezik a parton egy-egy  szakasszal ahol csak a saját vendégei foglalhatják el a napágyat. Mi is megkerestük a mi területünket -nem volt nehéz- pont a hotel előtti sávban volt.
Lecuccoltunk és irány a víz...

Kicsit fújt a szél, de kimondottan kellemes volt. Viszont arra elég erős, hogy jókora hullámok legyenek. A kezdeti bénázás után rájöttünk, hogy ha nem közvetlenül a parton derékig érő vízben ugrálunk, akkor nem fel és beborít a hullám   hanem finoman felemel és ringat. Igen mééég engem is 😁

A fiúk persze nagyon élvezték. Érdekes, de itt soha nem kékült a szájuk a kihűléstől. Biztosan azért, mert folyamatosan mozogtak.
Azért persze, mikor mindannyian olyan ráncosra áztunk, mint egy vizihulla kimentünk a partra száradni. Ez konkrétan azt jelentette, hogy túrtuk a homokot.
Építettünk "gátat" a hullámok ellen. Komoly medencét fallal körülvéve. Persze ez elég sziszi-fuszi munka volt, mert egy nagyobb hullám elmosta a falat. 

Dél körül már kissé unalmas móka volt. Letusoltuk a part melletti zuhanynál a nagyja homokot és szinte azzal a lendülettel a fiúk ugrottak is be az édesvizű kristálytiszta medencébe. Mi pedig a medence melletti bár vendégszeretetét élveztük. Nagyon fincsi kávét ittunk, mérhetetlen mennyiségű ásványvizet (valami eszméletlen finom)
Kicsit később a kicsik ettek sült krumplit vagy pizzát. Kb annyi időre lehetett őket kicsalogatni a medencéből. 

Délután, kora este útnak indultunk.
Jesolo főutcája esténként sétáló utcává válik. Azthiszem 7-től nem mehetnek autók rajta.  Sokat sétáltunk, de a végére soha nem értünk. Kipróbáltuk a bringó-hintót is. Jó móka.

Vacsorázni két étterem tünt szimpatikusnak. Az egyik a La Gondola, a másik pedig  A Terasz. (Hú ezt most nem jut eszembe hogy volt írva)

Mindkettőben jókat ettünk.  Mindkettőben nagyon kedvesek voltak velünk. A La Gondolaban a pincérnő már megismert.  Kézzel-lábbal elmesélte  hogy volt már Magyarországon és milyen gyönyörű.  Minden este amikor ott voltunk kaptak a fiúk ajándékot.  Nyalókát, hűtőmágnest. Készítettem egy közös fotót is, hogy megmaradjon emléknek. Az utolsó estén pedig a fiúk rajzoltak egy búcsú képet ajándékba.
A Terasz-ba az érdekessége miatt mentünk be. Maga a ház... hát hogy is mondjam... kissé győzikés volt... csupa rikító szín... de a kert nagyon szép.  Na jó, a pálmafákra felvezetett ledfénysor kicsit sok volt...

Bárhol is voltunk, a jellemző az volt, hogy a gyerekek mindig előnyt élveztek. Nagyon szeretik őket. Még az utolsó bangladesi árus is kedveskedett nekik valami aprósággal.
Mindenki kérdezgette, hogy ikrek-e a fiúk. Nagyon tetszett, hogy egyformák. Szerintük.

Ja amit még le akartam írni a partról... hihetetlen "házaló" árus volt. Volt thai masszőrnő, néger táska-, törölköző-, napszemüveg-, óra árus, volt egy olyan tincsfonó nő. Na ők kicsit erőszakosak voltak, de  a gyerekek is gyorsan megtanulták, hogy nem szabad megnézni se mit árulnak  mert akkor nagyon nehéz őket lerázni. A tincsfonót például alig tudtuk elküldeni, mert meglátta Marci babahajtincsét és mindenáron fonni akarta.

 

Szóval kedd, szerda, csütörtök, szombat így telt.

Ha két szóval kellene jellemeznem:
Édes élet.