Erdei kirándulás

Apa nincs itthon péntek hajnal óta...
Pénteken munka után indultak céges sportnapra. Majd csak vasárnap délután jön haza.

Egyrészt hangulat-terelésül, másrészt mert olyan csodás idő volt ma, szabadtéri programot terveztem. Már hétköznap körvonalazódott a terv, de véglegesen csak tegnap döntöttem el, hogy hová menjünk. Persze maradhattunk volna itt a lakótelepen is, de már kibírhatatlanul unalmas... már minden repedést ismerek a járdákon...

Tehát... van nekünk a várostól nem messze egy Pusztai tölgyesek nevű parkerdő félénk. Gyerekkorom kedvelt helyszíne... itt tartották régen a majálisokat, ide jártunk kerékpárral szalonnát sütögetni, bográcsozni, vagy csak úgy sétálni. Van itt egy hatalmas nagyon öreg tölgyfa, a Basa-fa. Mondák, legendák születtek róla. Itt olvasható róla bővebben.

Szóval az jutott az eszembe, hogy megnézzük ma az őszi erdőt. Ebéd után icipicit aludtak a fiúk, aztán nekivágtunk. Milyen jó lett volna, ha már Marci is bicajozna mehettünk volna azzal. De sajnos nem...  így az autóban utazott Zozi biciklije és Marci futóbiciklije. Az erdőbe nem szabad autóval bemenni, de van egy parkoló a bejáratánál ott megálltunk mi is. A fiúk onnantól tekertek, suhantak :-) Csak úgy céltalanul mentünk utacskákon, ösvényeken.
Bár őszi erdőt nem nagyon láttunk, mert még minden eleven zöld, de sok érdekességre rácsodálkoztak a fiúk. Azthiszem nagyon tetszett nekik. Láttunk érdekes madarat, bogarakat, gombákat, faodut. És persze nem hagytuk ki a Basafát sem. Na volt ám ott hűű, meg  óóó... :-)
Klassz volt:-)

Pecások

Valahogy úgy alakult, hogy idén nyáron Apácska alig volt horgászni. Mindig volt valami fontosabb, valami előrébb való. Pedig neki ez jelenti a teljes kikapcsolódást. Ráadásul Zozi is nagyon szeretett volna vele menni, mint a múlt nyáron, egy egész éjszakára. Hát sajnos erről lemaradt idén...
Tegnap útközben hoztam fel, hogy miért nem megy ki ide nem messzire a szomszéd falu magán-tavára legalább délelőttre. Ha nem hoz semmit haza az sem gond, csak szellőztesse ki az agyát. Kicsit tovább is gondoltuk, hogy akár Zozit is vihetné magával...

Így is lett, hajnali ébresztő, gyors öltözés és indulás. Folyamatosan közvetítették épp mi történt, így percre pontosan tudtam :-D

Zozinak is lett igazi kis horgászbotja, rögtön ki is próbálták. Sikeresen!!! Zozikám csillagom megfogta élete első halacskáját!!

Élvezte nagyon ezt az Apa-Fia programot. Körbesétálta a tavat, nézelődött, néha nekiült horgászni.  Jól elvolt. Délben aztán összepakoltak.
Ebédre hazatért a két munkában megfáradt horgászember :-)

Hajógyári szigetes- csúszdás

Zozi kb. májusban kezdte emlegetni, hogy menjünk el a szigetre csúszdázni. De akkor még azt mondogattam neki, hogy melegben, nyáron nem lehet, mert felforrósodik a fémcsúszda és odasül a hátsójuk. Majd ősszel úgy irányítjuk a dolgokat, hogy beleférjen az időbe.
Igazából nem sok kedvem volt velük együtt menni Zsuzsi és az anyuja randijára, mert sem az állapota nem túl jó mostanában, sem a Tegyesz kapcsolattartó szobája... (hihetetlenül elhanyagolt, koszos lett a helység) 
Ahhoz pedig nagy távolság, hogy csak úgy odaruccanjunk pár csúszás kedvéért.

Ezek tükrében böktem erre a szombatra a naptárban, illetve a múlt szombatra, de akkor max úszni tudtunk volna.... akkor voltak azok a nagy esők.

Most viszont az időjárás is tökéletesnek ígérkezett, így gyors telefonos egyeztetés után -(persze biztosan ott lesz, naná hogy mégsem)- szombat reggel pest felé fordult az autónk orra.
A találkozás ugyan sikertelen volt, de az azt követő órák tökéletesek :-)

Bár a szigeten sokan voltak, de elég nagy a terület ahhoz, hogy jól kirohangálják magukat a fiúk. Először a 17-18 fok kevésnek tűnt így pulcsiban kezdték a bulit, de később a rövid ujjú póló is majdnem soknak bizonyult. Csatakosra izzadták magukat. Néha megettek egy szalámis kiflit aztán hajtás újra... hogy fér beléjük ennyi energia...? 

Mindent kipróbáltak, mindenre felmásztak, csúsztak ülve, hanyatt, hason, előre, hátra, forogtak, forgatták őket, pörögtek, pörgettek... 

Nagyon nem is tiltakoztak amikor kora délután előálltunk az ötlettel, hogy együnk valami rendeset és induljunk haza. A KÖKIN levő Kfc-re esett a választás. Útba is esik. Tökéletes.
Miután jól telepakolták a pocakjukat indulás haza. Nem hiszem, hogy kellett 2 perc, mindhárman!!!! aludtak :-D

Ének óra

Tegnapi kedvenc :-)

A feladat: Hangoztasd a ritmust majd másold le.

Kis Drágám szó szerint vette :-)

Ti rájöttetek mi az amin mosolyogtam?

Munkás, dolgos, sulis, ovis hét...

Ez a hét már élesben ment. Így összegezve azthiszem egészen jól vette mindenki az akadályokat. Bár ez nem az én érdemem, hanem a gyerekeim ennyire csodálatosan rugalmasak.
Persze nagyon izgultam -és azthiszem fogok is még- minden délután...

Zsuzsinak még mindig nincs végleges órarendje, de bízom benne nem marad így ahogy most van... heti 3 alkalommal van 0. órájuk ami 5 órás ébredést jelent... viszont pénteken csak a 4. órával kezdenek és csak 2 órájuk van... többet utazik, mint amit ott van...
Szokatlan neki a tempó... kicsit kiborult ma emiatt, mert az egyik tanárnő szinte élvezi is, szándékosan gyorsan diktál. Hát igen ez már nem az ovi, lépést kell tartani. De majd belerázódik.

Zozinál már minden szépen elrendeződött. Gyűlnek a piros pontok és csillagok.
Apropó: -Ti mivel jutalmazzátok, ösztönzitek a lurkókat?
Volt szerdán egy maratoni szülői értekezlet is. Viszont mindent átbeszéltünk. Jó kis csapatnak tűnik az osztály is és a szülők is. Közvetlenek, nyitottak. Szuper.
Zozi hétfőn magára borította a padot... fogalmam sincs hogy sikerült, mert -másnap megnéztem- jó stabilak alig tudtam megmoccantani...  Na mindegy neki sikerült. Hintázott a széken, gondolom megbillent és magára rántotta. Szerencsére nem történt nagyobb baj az ijedtségen, egy buksi-púpon és egy arcon levő kékes folton  kívül. Viszont egy életre megtanulta: nem hintázunk a széken.
Elkezdődött a suliban a szolfézs is, kíváncsi vagyok tetszeni fog-e Zozinak...
A tanulmányi versenyeket szerintem idén még kihagyjuk. Majd jövőre ha kedve lesz indulhat. Lesznek majd versmondó versenyek, arra viszont jó lenne benevezni.

Marci nem nagyon barátkozik az óvodával. Illetve az elválás a nagyon nehéz, mert állítólag játszik, jó kedvű egész nap, énekel, mondja a verseket, jól eszik. Hát nem tudom remélem nem csak vígaszként mondja az óvó néni...
Itthon jó kedve van, még amikor reggel Zozit visszük akkor sincs baj, csak amikor odaérünk és át kell öltözni akkor szomorodik el. Most azt próbálgatom mi lenne a jobb... eddig öltözés után gyorsan elköszöntünk beadtam, aztán tiszta lelkibeteg voltam hogy sírva hagyom ott... Hétfőn annyira zokogott, hogy hányt is... Keddtől egy kicsit csücsülünk a folyosón összebújva és Marci szól ha úgy érzi bemegy már. Persze így is pityereg, de talán nem annyira. Ez időben kb. 5-10 perc, de ha ez kell ahhoz, hogy jobb legyen neki,  legyen így.

Zozi és Zsuzsi ügyesen jöttek haza minden délután, nem volt semmi gond. Kedden amikor előre jelezték az esős időt akkor kaptam észbe, hogy semmi vízhatlan ruhájuk nincs még... így extra sebességre kapcsoltunk délután és lett gumicsizmájuk és új esőkabátjuk. Azt találtam ki, hogy a suliban marad és ha esik akkor jön Zozi benne haza. Reggel visszavisszük. Olyankor úgyis autózunk nincs jelentősége... (bár ma reggel kb 20 mp alatt áztam szó szerint bőrig...)

Hát ennyi volt az első hét. Szerintem belejövünk :-)

Főpróba... avagy én a kém... :-)

Jelentem a próba jól sikerült :-) épségben hazaértek.

Marciért mentem az oviba fél 4-re onnan pedig leselkedni Zozi és Zsuzsi hogy jönnek át a város legforgalmasabb útján.

Pont olyan parkolóhelyet sikerült találnom ahonnan klasszul ráláttam a gyalogátkelőre, de takarásban voltam. Legalábbis ezt gondoltam. Zsuzsi persze kiszúrt... még integetett is...
Amikor elhaladtak már az utca előtt ahol álltam átmentem egy másik pontra amerre jönnek. Naná hogy ott is integetett Zsuzsi vigyorogva...

Azthiszem a következő hivatásom nem kém lesz sem magándetektív...

A harmadik nap kilencedikesként

Vajon miért nem lep meg, hogy a legtöbb mérget miatta nyelem...
Banális apróságok, de így besűrítve már kicsit na jó nagyon besokalltam...

Tudom új iskola, új tanárok, új közösség, új szokások. Miért gondolja, hogy minden körülötte forog és minden érte van, mindenki a kívánságait lesi. Milliószor átbeszéltük és mégis... mintha a falnak beszélnék... Előre félek mekkorát koppan majd, mert fog az biztos csak nem mindegy milyen magasról zuhan.

Jaaj most nagyon kamasz... olyan, mint egy dackorszakos 3 éves... akivel veszekedni kell még azért is, hogy az évnyitóra az ünneplő ruha fehér blúzt fekete szoknyát jelent, nem pedig sötét farmert fehér pólóval... és nem, gyerekem a fekete szoknyához nem való a kék-fekete sportcipő...  (válasz: kib... jó hogy a tanárok mondják meg mi az ünneplő és mi nem)

Az évnyitója egyébként hétfőn volt reggel 8-kor. Esélytelen volt ottlennünk, de itt viszont jól jött a kamaszsága mert cikinek találta volna :-)

Majd lesz jobb is.
A harmadik napra viszont elértük, hogy van bérlete, sikerült venni menetrendet, még a buszt is elérte. Vannak már tankönyvei is, amiket az idén először egyedül csomagolt... órarendje még nincs csak ideiglenes, de majd... nyugi...

Mondom én alakul... remélem komolyodik is...
Amit nagyon melegen ajánlok neki :-) mert a tervek azok nagyok. Ő fogja hazahozni/kísérni Zozit az iskolából...

A héten még szabin vagyok, így gyakorló üzemmódban vagyunk... Tegnap és ma autóval bár de végigjártuk pontosan merre jönnek. Holnap-holnapután már ő megy Zoziért, én pedig tisztes távolból lesem... Hétfőtől pedig élesüzem... Ők jönnek haza kettesben, Marcit Anyu hozza az oviból, én kb. 5-kor itthon vagyok Zoli meg valamikor amikor végez...
Szóval ezek a tervek. Remélem beválik, mert B terv (még)nincs...

Végülis elmondhatom, hogy elkezdtük a tanévet. Még élünk, idegbajt sem kapott senki (csak engem kerülget néha)

Ja és évkezdős fénykép sincs most róla...  (na nehogy már ünneplőben fényképezz)
Egy lesifotó a szorgosan tanulóról :-D

A második nap középsősként...

Amikor augusztusban szóba került az óvoda témája Marci és köztem a következő párbeszéd hangzott el:
A:-Találkoztam ma Zsuzsa nénivel (dajka  nénink) azt üzeni vár már nagyon az oviban.
M:-De én már nem járok óvodába!
A:-Dehogynem hát szeptembertől újra ovi van.
M:-De már megvolt az utolsó nap! ...és már ballagás is volt!
A:-Persze Zozinak. Ő iskolába megy, te pedig óvodába. Nanna másik iskolába, Apa Anya dolgozni.
M:-Márpedig én nem megyek óvodába.

Tehát ilyenek voltak az előzmények. Teljes tagadás... :-(

Vasárnap bármit kérdeztem mit milyen ruhát tegyek a zsákjába nem érdekelte elszaladt. Egyedül este csodálkozott a megtömött ovis-zsákra, illetve az azon levő jelére a zöld sünire. ...és miután nem igazán fértek el a ruhák benne, előkotortam Zozi régi zsákját és átvarázsoltam éjjel a sünit és a belevalót.

Hétfő reggel persze görbülő szájjal vette tudomásul, hogy nemhogy nem maradunk itthon, hanem mi az uticél... Na ezt még sikerült azzal hárítani, hogy előtte Zozit elfuvarozzuk az iskolába, és ebéd után megyünk érte. Némi sírás volt azért, de délután mosolyogva fogadta a dicséreteket milyen ügyes volt egész nap.

Ma a második napon az első kérdése az volt, hogy ugye nem megyünk oviba. Hát de... viszont ma nem sírás követte a hírt. Nagyon jól reggelizett, bohóckodva öltözött, viháncolva, Zozival kézenfogva mentek a garázsig. Zozit elfurikáztuk a suliba, kipakoltunk, elköszöntünk.

Megbeszéltük milyen jó lesz, ő fogja az ovi kapujának kódját beütni. Közben megláttunk egy "porszívós autót" bocsánat... köztisztasági járművet :-)
Csodáltuk egy ideig aztán irány az ovi. Minden jól ment. Mosolyogva kódot ütött, még a cipő cserénél sem volt gond. De aztán a szomszédos kiscsoportban egy nagyon sírt egy kislány... így persze elszállt a bátorság... ő is sírni kezdett... ömlöttek a könnyei... szorította a nyakam, alig tudtam átadni az óvónéninek.

A könnyei sósságát még akkor is éreztem amikor beszálltam az autóba... a szív megszakad napról napra...

Az első nap elsősként...

Fél 8-körül. Ez volt a tanítói instrukció az érkezésre. Ott is voltunk bár korainak találtam kissé, mert mit is csinálunk még fél órán keresztül...

Más nem gondolta korainak... sőt...
Majdnem tele volt az osztály amikor felcuccolva beléptünk. Kicsit elkenődtem, mert az a pad ahol Zozi ült a suliváró órákon már foglalt volt. De ő nem esett kétségbe kis vacillálás után az egyik második padsor középső székét foglalta el.

Még némi pakolás következett, tornacucc, úszóscucc, tisztasági csomag, technika-doboz, pohár-szalvéta elhelyezése... Tehát igen jól kihasználtuk az időt. Gyors fénykép az elsősről aztán -jaaj anyaaa... puszi-puszi, integetés után leléptünk azzal az ígérettel, hogy ebéd után itt vagyunk. Csak ma lehetett elhozni őket hamarabb, holnaptól szigorúan 4-kor.

A megbeszélt fél 2-re ott is voltunk. Márti néni vagy háromszor megkérdezte, hogy a tolltartó a táskában van-e... 1 szabály ne hidd el hanem nézd meg!! Naná hogy nem volt... de ez már csak itthon derült ki...

Ma kapták meg a tankönyveket a gyerekek, így a házi feladat adott volt. Csomagoltunk, cimkéztünk, bepakoltunk volna... de a holnapi órarend természetesen a tolltartóba lett betéve... Némi telefonos segítség után persze minden rendbejött :-)

Zozi egyébként nagyon jól érezte magát. Összebarátkozott a padtársával Petinek hívják. Együtt játszottak a szünetekben. 

Kérdeztem milyen volt Anita néni... -ó hát ő nagyon de nagyon aranyos :-) és Márti néni? Ő is aranyos. Szeretem.
Kell ennél nagyobb dícséret?
Kívánom, hogy így maradjon egész évben.

Kicsit vissza: Készülődés a tanévkezdésre...

A szerdai szülőin ugyan elhangzott, hogy szinte semmit nem kell majd venni, mégis kiderült, hogy néhány dolgot be kell szereznünk mert vagy kinőtték... vagy nem jó... vagy valami...
A szombati napot tűztük ki, hogy akkor majd aztán mindent beszerzünk.
Korán indultunk, mert félő volt hogy nem végzünk éjfélig sem...

Mindent sikerült végülis beszerezni, még olyat is ami eredetileg nem volt tervbe véve.
Ez pedig egy íróasztal volt. Mi "felnőttek" azt terveztük, hogy hát ott a mienk ami 4 fiókos ebből már egyet úgyis Zozi birtokol, kap még egy fiókot a könyveknek. Meg hát a suliban mindent megtanulnak amit gyakorolni kell majd gyakorolja a mienken...

Naná hogy Zozi nem így gondolta... okosan érvelt és győzött... kell neki egy saját igazi íróasztal. Persze ez szobarendezéssel is járt ami szintén nem volt betervezve... persze az sem, hogy a lapraszerelve csomagolt asztalt majd még össze is kell szerelni... és még nem is beszéltem Marci oviscuccairól... idő...idő...idő...

De végül varázsütésre minden elkészült, és vasárnap estére bekerült az utolsó tornapóló, váltócipő, sőt a MÁK igazolás is :-)
Annyi de annyi cucc volt az előszobába készítve, mintha költöznénk. De akárhogy is nézem azt tettük. Áthelyeztük a székhelyünk az iskolába és az óvodába...