2+1= 2 ovis és 1 iskolás...

Ma reggel fejest ugrottunk a tanévkezdésbe...  hüpp-hüpp...

Az iskolással nem is volt semmi gond, Ő tette a dolgát, felkelt, reggelizett, elindult.

Még tegnap a kicsiknek mindent összekészítettünk, így ma reggel már csak a ruhákba kellett beleugrani és evésre bírni a népet... Apával úgy beszéltük meg, hogy kicsit besegít (lelkileg főleg). Így aztán négyesben ballagtunk át az oviba. A fiúk pörögtek, átöltöztek, nevetgéltek, bohóckodtak. Aztán Zozinál volt egy kis szájgörbülés, mert azt hitte másik csoportba kell mennie, de szerencsére gyorsan megvigasztalódott. Szépen bement a csoportba és odabújt a dajkanénihez. Hát igen, ő már nagycsoportos, igazi nagyfiú. 

Marcikám pedig végig azt állította, hogy az ő jele nem a zöld süni, hanem a piros autó :-) Bekukkantott a csoport ajtaján és közölte, hogy ő oda nem megy be. Ölelés, millió puszi és krokodil könnyek... Délután, uzsonna után találkozunk... A csoportban sírás, folyosón szétmorzsolt könnycseppek... Induláskor még kicsit hallgatóztunk az ablaknál, de már csak az óvónéni hangját hallottuk, hogy játékokat mutogatnak valószínűleg Marcinak. Kicsit később telefonálhatok majd, hogy mi a helyzet, sír-e még a kis drágám... 

Hát nem kicsit várom a délután fél 4-et... így egyedül itthon nagyon árva vagyok...

Addig is, már jó előre elterveztem mi mindent fogok csinálni a héten, ugyanis kaptam szabit. Minden napra kitaláltam valami léleksimogató dolgot is, nem csak itthon "romeltakarítok" (bár az is be van tervezve) Megyek kozmetikushoz, fodrászhoz, szeretném behozni a sok-sok mesélni valót itt a blogon... (hajjaj, csak győzzétek majd olvasni :-) ) Szeretnék elmenni babalátogatóba egy kedves ismerős majdnem egy hónapos kislányához, van egy kis hivatalos intézni való is, na meg jó lenne feltölteni a megunt játékokat kinőtt ruhákat a vaterára. Úgy hiszem kevés is lesz ez a hét... de majd meglátjuk mi minden fér bele...