Marci, a 2 és fél éves minitornádó :)

Ilyenkor amikor valamelyik gyerekemről írok éves-féléves beszámolót akkor (is) döbbenek meg, hogy úúúristen, már mekkorák...hogy telik az idő...

Ha lehunyom a szemem, még érzem az illatát amikor odatartották az első puszira amikor megszületett. Még hallom ahogy először vékony hangon nyöszörgött, majd teli-torokból rázendített :) Még fel tudom idézni az érzést, amikor a kórházi ágyamon ülve a karomban jóllakottan beájult az első szoptatások egyike után...

Most pedig ha ránézek már inkább a kisfiút látom benne, mint a babát. Bár vannak még babás pillantásai, de egyre inkább komoly kisfiú aki nem rejti véka alá sem az érzéseit, sem az akaratát. Bizony-bizony tökéletesen tudjuk amikor mérges, vagy épp ha örül valaminek. Akaratos is rendesen, de aránylag könnyen elterelhető a figyelme ha épp egy hiszti van alakulóban. Nagyon tud szeretni... nagyon tud bújni... imád puszikat osztogatni... ha van hozzá kedve. Nem lehet ugyanis kicsikarni belőle semmilyen trükkel ha nincs hozzá kedve. Imádja Zozit, nagy példaképe, utánozza szinte mindenben igen-igen a rosszban is... Szerintem erősebb Zozinál, legalábbis gondolkodás nélkül nekimegy ha úgy látja igazságosnak... néha akkor is, ha nem neki van igaza :) Olyankor birkózás van... és általában vagy púp vagy kék folt az eredmény... :D dehát fiúk a drágáim...

Továbbra sem beszél és továbbra sem érdekli a bili... A bilitémát én "jegeltem" egy ideig, mert túl hidegnek találom a lakást az állandó pucérkodáshoz. Hát a beszéd viszont... nem tudom, szerintem tudna beszélni ha akarna. Mondja ő a maga nyelvén, csak az épp nem egyezik meg a mienkkel. Mindent tökéletesen értünk amit akar, ha nem értjük akkor odahozza, megcsinálja, odahúz, mutatja. Bízom benne, hogy most már hamarosan velünk is megosztja a gondolatait... Énekel :) sok-sok dallam felismerhető, de a szöveg az halandzsa. Mondókákat is vélek ismerőseket felfedezni, de ez sem a mi nyelvünkön van... Állathangok tökéletesen mennek, illetve a színeket is hiba nélkül megmutatja ha kérdezzük. Összetettebb feladatokat megold, (pl. hozd ki a szobából az asztalról a kávéscsészét)  Továbbra is szívesen segít, leginkább a főzés és a porszívózás a kedvence, de ha kérem, hogy rakjunk rendet akkor szépen a helyére teszi a játékokat. (persze itt sorolni kell, hogy épp mit tegyen el)

Hát ilyen Ő... és ma két és fél éves...

...és az aktuális kedvencek: 

Ha már így alakult...

...hogy a mai napon itthon vagyok :) blogra vetek néhány dolgot. 

Itt van például, február elején megnyitott a városunk galériájában Zozi óvodás társainak a rajzaiból "Kicsi kezek nagy alkotásai" címmel kiállítás. Múlt szombaton sikerült végre ellátogatni nekünk is. Örömmel fedeztük fel, hogy Zozinak több képe is szerepel a kiállított művek közt. Nagyon szeretem az ilyesmit, és számomra szinte hihetetlen, hogy ezek az apró "tökmagok" ilyen fantasztikus dolgokat tudnak alkotni. 

 Bár csak pénteken lesz a farsang az oviban, de vasárnap elkészült Zozi jelmeze. Idén rendőrbácsi akart lenni , így aránylag könnyű dolgom volt. Lakik a lépcsőházunkban egy rendőr "bácsi" és tőle kértem segítséget, hogy valamennyire élethűvé sikerüljön varázsolni a jelmezt. Hát szerintem fantasztikusan édes kis rendőrünk lett :) ...és milyen büszkén feszített az "egyenruhában"... A nagy nap persze még hátravan, de megelőlegezem:

...és hogy a legkisebb se maradjon ki... Hát az ő kedvenc elfoglaltsága újabban Apa telefonjának a gyötrése :) Ezen a képen épp zenét hallgat... :D de ez a jobbik eset, szokott sms-t és emailt is írni, illetve felhívni 1-2 munkatársat :) 

A vidám dolgok közt azért akad 1-2 borúsabb nap is... Marcival múlt héten már megint doki nénit látogattunk... Apácska sem volt valami jól... nagyon megfázott, én pedig beértem egy tüdőgyulladással... De már gyógyul a banda. :) 

...mert a mai nap...

... Zsuzsi napja!!!

Isten éltessen kislányom!! Boldog születésnapot!!

A hó, a hóember és mi...

Az elmúlt télen úgy alakult, hogy amikor hó esett nem tudtunk lemenni szánkózni és bolondozni kicsit a hóban. Akkor volt Zozinak a fülgyulladása és hasonlók...Miután már február van és közeleg a tavasz most is félő volt, hogy kimaradunk ebből a programból. Ezért megfogadtam, ha legalább 2 cm hó esik, akkor is lemegyünk és építünk egy hóembert. Tegnap este amikor szakadni kezdett a hó kicsit félő volt, hogy elolvad mára, de reggelre szerencsére csupa fehérség borított mindent. Így aztán fenébe a vasárnapi ebéddel, körettel meg mindennel, délelőtt felöltöztettük a kicsiket és leporoltuk a szánkót. Bár én kevesebb időre tippeltem amit lenn töltünk, nem gondoltam, hogy ennyire belemelegednek :) Építettünk egy csodaszép hóembert is, pedig nem tapadt a hó rendesen. Még fagyasztott répát is vittünk az orrának és félbevágott krumplit a szemének :)  jól megdolgoztatott Apácskával minket. A fiúk öröme mindenért kárpótolt. Talán ezért is esett olyan rosszul amikor delelés után már csak egy hókupac volt a művünk helyén.... De legalább képeken megmaradt.

Nevessünk is-Zoziszáj 16.

Blogra vetem gyorsan az elmúlt heti kettő édes-aranyköpést, mert később majd a feledés homályába vész...

Munka után szokásos program, megyek értük. Most kivételesen Anyu mondja, hogy várjunk egy percet, mert ő is indul velünk, lemegy a kis boltba.
Mi már felöltözve a lépcsőházban várakozunk, amikor Zozi közli:
-Én a Mami kezét fogom.
Mami:-Jó de várj egy cseppet, bezárom az ajtót.
Zozi (kicsit türelmetlenül): -Akkor inkább megyek az én csapatommal...

Másik:
Megkérem valamire, már nem emlékszem mire, de valamit be kellett hoznia. Nagyon ügyesen, gyorsan megérkezett vele, így megdicsérem:
A: -Nagyon ügyes vagy Drágám, köszönöm szépen!
Z: -Hát mire valók az igazi jó barátok?

Az első munkás-dolgos hét...

...nem volt könnyű... ezután sem lesz az... 

Felfedeztem, hogy szinte újra írni kell megtanulni, mármint kézzel írni, fejben számolni meg pláne :D... elszoktam tőle... Az 5 év alatt minden megváltozott... minden gépesítve lett, újak a programok...ami nem is lenne baj,csak nem könnyű ...még... állítólag...biztosan belejövök majd, de még minden nagyon új. Na magamról ennyit :) 

A többiek: 

Zozi: a múlt hétvégét komplett végigsírta, mert nem értette, hogy miért nem fogok érte menni... aztán kedden mintha varázspálcával suhintott volna valaki, jókedvűen, boldogan ment be a csoportba, nem volt semmi gond. Jókedvűen várt, és ez így ment a hét minden napján. 

Marci: hát ő a második nap lebetegedett... (belebetegedett...???) hétfő éjszakától kezdve sírt éjszaka, csak úgy tudtam visszaaltatni, ha ringattam... kedden az egész estét végigsírta, végül gyors fürdés és átöltözés után a kezemben fél 7-kor!!!! elaludt. éjjel be is lázasodott, így szerdán mi voltunk az elsők a doktornéninél (kikerülve a dokibácsinkat) fülgyulladása van a drágámnak... kapott rá gyógyszereket, talán javul már... Egyébként jókedvűen hagyom ott anyunál, nem sír, sőt csukja be az ajtót, integet. Jó az étvágya, jókat eszik, játszik, nagyokat alszik :) Amikor megyek értük akkor hozza a csizmáját és mehetünk is haza. Érzi, tudja mikor mi a program. 

Zsuzsi: Hát őt nem viselte meg a távollétem :) Szerintem titokban élvezi is a nagyszülői dédelgetést :D 

Apácska: Le a kalappal a türelméért, kitartásáért és segítőkészségéért!  ...és ez szerintem mindent elmond :)

Hát nagyjából ennyi :) 

4 és fél éves lett Zozi

Igen, Zozi mááár ennyire nagyfiú. Hihetetlen ugye? 

Sorolhatnám miket tud, de valószínűleg sokkal többet, mint gondolom, mert olyan dolgokkal lep meg amit álmomban sem képzelek. Minden érdekli, mindenre nyitott, mindent megjegyez. Olyan az agya, mint a szivacs :) 

Bújós, csupaszív-csupalélek, simulékony, érzékeny kisember. Igazi ovis. Néha-néha bepróbálkozik ugyan, hogy ő itthon sokkal jobban szeret lenni, mint az oviban, de alapvetően imád ott lenni. Van egy új barátnője :) Fanninak hívják, igazi lelki társak az óvónéni szerint. Nagyon egyformák, egymásra találtak, azóta együtt játszanak szépen csendben elvonulva a zajongóktól. Persze tud pajkos kisherceg is lenni, de egy fél mondattal le tudja csillapítani a kedélyeket :) 

-Most haragszol rám? 

-Sajnálom.... 

-Rám mosolyogsz? 

...Na ki tudna ilyenkor tovább mérgeskedni? :) 

Annyi minden járt az eszemben, magamban ezerszer megfogalmaztam már mi az amit le szeretnék írni róla, de szétröppentek a gondolatok. 

Inkább még beszúrok valamit amivel a héten lepte meg a családot... én kis híján hanyatt estem, mert a csoda sem gondolta volna, hogy max. kétszeri elolvasás után, -ami ráadásul nem is egy nap volt- ilyen ügyesen megjegyzi. ( bár mivel este készült, így elég sötét, de a lényeg látszik és hallatszik) A bolygós könyv most a nagy szerelem, gyakran lapozgatja. ...és olyanokat kérdez....