3 és fél

...öregszik... :D

Épp ma 3 és fél...

Imádni valóan ördögfióka. Olykor hisztizsák, olykor kenyérre kenhető, bármit megcsináló okos nagyfiú. Aki NEM ügyes. Mert hát Ő kikéri magának, ha valaki ezzel a jelzővel dicséri:  -Nem vagyok ügyes, okos vagyok :)

Nagyon szereti újabban a foglalkoztató füzeteket, de csak azokat, amibe matricákat lehet ragasztani. Színezni nem szeret ugyanis, de bármilyen más feladat van benne (összekötős, kisebb-nagyobb, különbséges, útkeresős) szívesen megcsinálja, csak színezni ne kelljen. Rajzolni szeret. illetve csak úgy firkálgatni bele a nagyvilágba olyanokat aminek se füle-se farka, ha kérdezem mit rajzoltál, a válasz, hogy irka-firkát :) Pont ezért egyik nap amikor Marci még aludt csak lapokat vettem elő, nem füzetet és rajzolni kezdtünk. A karikák, vonalak eddig is jól mentek, most megtanultunk néhány olyan egyszerűbb rajzot, amit ezek segítségével rajzolhat. Így készült csiga-biga, napocska, virág, sőt emberke is. Ez utóbbit meg is mutatom, mert szerintem ahhoz képest, hogy ez a legelső teljesen jó lett. Pláne, hogy ő mondta, mit kell rajzolni a fejre, hová rajzoljuk a kezeket lábakat.  Sőt a szemfülesek még azt is megfigyelhetik, hogy nénit rajzolt a drágám, mert még cicije is van :D (na ezen kb 10 percig fulladoztam a visszafojtott nevetéstől) Bár a jobb keze kicsit kuszára sikerült, és a füle is elég Shrek-es de ennyi még szerintem bőven elmegy. nem vagyok hozzáértő, de nekem tetszik :) meg vagyok vele elégedve :D

Tehát a mű:

Kicsi Kincsem! Sok-sok ilyen boldog 3 és felet kívánok még!!

Hangzavar...

...na az van minálunk. Jóóó nagy. Rájöttem, hogy a hangzavar nagysága a gyerekek számával nem egyenesen aránylik, hanem arányosan növekszik... Sőt, ha lehet, hatványozottan... Jó lenne ilyenkor egy kicsi, csak egy ici-pici csend... egy csendes zug...

...és rosszalkodnak... úgy igazán kiborítóak néha... de úgy röhögősen ám :) Ha Zozi valami olyat szeretne csinálni amit tudja, hogy nem fogok engedni, megcsináltatja Marcival. Folyamatosan adja neki az instrukciókat, mit hogy kell...

Minap jövök-megyek, teszem a dolgom, hallom, hogy a mi szobánkban vannak. Közelebb lépek, hogy jobban halljam mit csinálnak... meg egy kicsit kukucskáltam is :) Nekem háttal mindkét rosszcsont, térdelnek a tv-házimozi előtt. Zozi mutogat és magyaráz: -Marci ne aaazt nyomjad, ezt kell nyomni, hogy bekapcsolódjon és ott legyenek a betűk! ...és Marci nyomja boldogan, ...és hangosan röhögnek hozzá...

Másik gyöngyszem: Marci nagyon rá van kattanva a műszaki dolgokra, minden gombot meg kell nyomni, és ha még hangot is ad ki az maga a gyönyörűség. Így folyamatosan kapcsolgatja a mosogatógépet, a mosógépet, a házimozit, az UPC egységét, a számítógépet, ha sikerül belógnia a fürdőbe a mosógépet (ez külön gyönyörűség, mert minden be és kikapcsoláskor dallamot is játszik, meg nagyon szép kéken világít) Kis rafkós, már arra is rájött, ha egy fellépőt az asztal mellé tol és arra feláll, akkor eléri a monitor kapcsológombját... :)

Így aztán Anya folyamatosan csak azt mondogatja, hogy nem, nem  nem, Marci nem szabad... Bár a sok nemezést igyekszem felváltani arra, hogy -vigyázz, mert veszélyes, -jó akkor most már kapcsold ki és ennek különböző szinonimái... De az a próbálkozás, hogy fogom és elviszem onnan az nagyon nem jön be. egyrészt olyan üvöltés rá a válasz, hogy a szomszédok a gyámügyet akarják kihívni szerintem, másrészt pedig az első útja úgyis ugyanoda vezet. Próbáltam már kihúzni-kikapcsolni az elosztókat, de ezzel csak magamat szívattam meg... mert ugye áram nélkül nem működik semmi, ráadásul a mosogatógépet úgy izgalmas kikapcsolni, ha épp a program közepén tart... Most egy kapcsolós konnektoron gondolkodom.

Csoda vagy csalás...?

..nem is vallom helyesnek az efféle nevelési elveket... dehát az elvek azért vannak, hogy megdőljenek, pláne, ha a gyerekem szemébe könnycsepp helyett örömöt varázsolunk vele.

Na ennyit a bevezetőről, a történet pedig a következő:

Zoli hazahozott a munkahelyéről egy puha, pont egy maroknyi méretű kabalamalacot. (nem tudom mi az anyagának a neve, olyan műanyag, de szivacs szerű valami) Zozó azonnal a kedvencének kiáltotta ki, azzal aludt, de úgy, hogy még álmában is szorongatta, nappal pedig mindig az ágyán várta a kisgazdáját. Soha nem volt még számára ennyire kedves egy tárgy sem.  Egyik délután a delelés után a malaccal a kezében odakucorodott a mi ágyunkra, később pedig valami érdekes játék elcsábította. Igen ám, de a malac ott maradt... Marci pedig kihasználta a figyelmetlenségét, játszani kezdett vele. Először csak nézegette, aztán pedig meg is kóstolta... annyira jól sikerült a kóstoló, hogy sajnos a malac egyik lábát le is harapta... Apa vette észre... hívta gyorsan anyát... gondolkodóba estek, hogy most aztán mi is legyen... arra jutottak, hogy hátha sikerül még egy ugyanilyen malacot szerezni, addig pedig a malac fájós lába be lesz kötve, hogy meggyógyuljon. Persze amikor Zozi számára világossá vált, hogy a malac elvesztette a lábát, voltak könnyek, de megígértük, hogy biztosan meggyógyul csak sokat kell szeretgetni, ölelgetni. Hosszú hetek teltek el, 2 vagy talán 3 is, mire sikerült valaki olyan munkatársat fellelni, akinek van ilyen malackája és nincs rá szüksége, elhozta nekünk. Az aznapi esti lefekvésnél volt nagy öröm, csodák-csodájára meggyógyult a malac lába :) Azóta a beteg lábú malac bekerült Zozi "dobozába" amiben a tárgyacskáit -első ruhácska, első hajtincs...stb... -gyűjtögetem. Az új malac pedig továbbra is nagyon nagy kedvenc, azzal alszik, vele ébred és naponta elhangzik, hogy nagyon kell rá vigyázni, nehogy beteg legyen ez is :)

Amikor a "nagy" szót fogad...

Ma délben az egész napos havaseső eredményeként, óvodából hazaérve a minden pocsolya mélységét megvizsgáló nagy és okos fiam bokáig sáros csizmában lépett be a lépcsőházba. Kértem tőle, hogy ballagjon szépen fel, addig elteszem a babakocsit és úgyis utolérem. De feltétlenül minden lábtörlőn törölje meg a csizma talpát. (úgy gondoltam minden lépcsősor elején kihelyezettekbe)

Hát Zozi szó szerint értette, és így is tett :D ...Minden ajtó elé kitett lábtörlön rajta volt a csizma talpának lenyomata :D

...Még jó, hogy a negyedik lakás a mienk :)

Marcinak! Mert neki ma van :)

Kicsi Drágám, nagyon boldog névnapot kívánunk Neked!

Nagyon szeretünk!!

Az első önálló séta :)

Mármint Marcinak.

Két lábon nagyobb távolságot még nem tett meg eddig. Amióta viszont önjáró, azóta nagyon nehezen viseli el a babakocsit, pedig lényegesen gyorsabb, egyszerűbb ...nekem...  Így hát ma sétálva mentünk Zoziért az oviba, ami nem több, mint 300 m, oda-vissza az már 600. De amíg vártuk, hogy megebédeljenek az ovisok és kinyissák a kaput, hogy bemehessünk értük, még legalább ennyit sétálgattunk unaloműzőként... hát azoknak az apró lábaknak szerintem nem kevés. Ebben volt 2 hasra esés, megszámlálhatatlan kavics-söröskupak-cigarettacsikk-csatornafedél megvizsgálása közelebbről, 2 kutya és egy cica megbámulása, sok-sok autó köztük 4-5 kamion megcsodálása :) Még jó, hogy jó melegnek találtam a kinti hőmérsékletet és csak egy vékonyabb szabadidő-felsőt kaptam magamra, mert még így is a hátamon csorgott a víz rendesen mire hazaértünk...

...és Marci még csak el sem fáradt... :D (én igen)

2011. ...ABC-ben

Csak hogy kicsit rendhagyó legyen. Az ötlet nem magamtól, hanem Ferilkától
származik, egyszer valamikor Ő készített hasonlót, és megtetszett.

ALVÁS: Egy éve a felállás a következő volt: Marci kapott egy utazóágyat így abban aludt, de nagyon sok ébredéssel, Zozi pedig a gyerekszobában saját ágyában. Na most ez arra módosult, hogy bár mindenki a helyén alszik el, de a mi ágyunkban ébredünk négyen. Hát nem mondom, hogy túl kényelmes :D
BESZÉD: Zozi hihetetlenül sokat fejlődött szókincs ügyileg, eszméletlen dolgokat mond. Marci mindent megért, meg is érteti magát, de semmit nem beszél. Illetve a kis haspók egyetlen "szava", hogy hamma... vagyis enni kér :) na jó, még lelkesen tik-takozik és brümmög, nénózik, vau-vauzik, béget :D  ...de semmi anya, apa vagy valami értelmes...
CUMI: A nem cumizó Marci a fogzáskor kicsit rászokott a cumira, de nem kell állandóan, csak ha eszébe jut rág rajta egyet-kettőt. Viszont nem mindegy, hogy milyen, ragaszkodik ahhoz a két darabos kiszerelésűhöz amit egyszer a Tescoban vettem. Az egyiket el is hagytuk egy séta alkalmával, de nem tudom pótolni sem, mert egyszerűen eltünt a polcokról...
CSALÁD: A létszám nem változott 2011-ben :)
DOKI: Sajnos jó sokszor látogattuk őket...
EVÉS: Nincs rá panasz, Zozi szépen önállóan, Marci kis segítséggel eszik.
ÉTVÁGY: Zozinak lehetne jobb is, pláne az oviban. Marci viszont mindenevő, bármit szívesen. Na jó, a tejbegrízt ő sem szereti...
FOG: Zozi 20 fogú lett, nála az egész fogzás könnyített menet volt. Marci nagyon fájdalmasan növesztette őket, ...és még nincs vége... hátra vannak a szemfogak és a hátsó rágók...
GONDOLATOK: Vannak szépek, csúnyák, okosak és ostobák. Van amikor nem sikerül úgy megfogalmazni ahogy szeretném.
GYEREKDOKI: Sok-sok bosszúság... Hát végül nem cserélődött le... nem volt kire, de nem hozzá hordom a kicsiket, hanem ahhoz a doktornőhöz, akivel egy a rendelőjük és váltják egymást. Kicsit trükközni kell ugyan, de megéri...
HISZTI: Szerencsére nem nagyon volt vele dolgunk :) alapból nem hisztisek, amit meg nem szabad azt akkor sem szabad.
IKREK: Ikreeek? Na ezzel még mindig a sírba tudnak kergetni.... Mert bár nagyon hasonlítanak, de a korkülönbség azért látszik.
JÁTÉK: Köszönjük szépen van elég. Sőőőt... Komolyabban, imádnak játszani, legyen az bármi, akár egyedül, akár együtt szívesen játszanak. Szeretem csak úgy nézni is amikor elmélyülnek valamivel :)
KÖNYV: A másik kedvenc :) Zozi minap azzal lepett meg, hogy a kedvencét a Boribon kirándul-t elmesélte magától. Marci is szívesen lapozgatja. Bár rá figyelni kell, mert szó szerint falja a könyveket... :)
LOTTÓ: Mivel többször bebizonyosodott, hogy Zozi milyen szerencsés, ősszel kitöltettünk vele egy lottót. Hát már azóta többször volt kettese... :D egyszer csak telibe találja...
MESE: mese és mese és mese. Mindig, ha van rá idő. Zozinak minden este, de egyre többször jön Marci is egy könyvvel, hogy meséljek :)
NŐK: Az ovikezdéssel az is bebizonyosodott, hogy Zozi bizony a nők/lányok kedvence :D Szeretik az óvónénik, a dadusok, de a csoportban van két kislány akik szó szerint versenyeznek érte :D (most még jót mosolygok, nem tudom később is ennyire tetszik-e)
NYARALÁS: ...hát sok szerencsénk most sem volt, de majd a 2012-es talán jobb lesz.
OLTÁS: Mindhármuknak volt benne része... a legmeglepőbb, hogy mindenki jól viselte.
ÓVODA: Sokat írtam a könnyes kezdésről. A téli szünet előtti utolsó napon délután volt rá lehetőség, hogy mi szülők is bemehettünk és a gyerekekkel együtt karácsonyi díszeket készítettünk. Közben az óvónénivel nagyon jót beszélgettünk Zoziról. Nagyon látványos a fejlődés amin keresztül ment, már nemcsak, hogy nem sír, de nagyon szépen kinyílt. Mindenben közreműködik, a verseket nagyon gyorsan megtanulja és tanítja a többieknek :D Vidám és barátkozó. Hát majdnem sírtam örömömben :)
PELENKA: Zozival elköszöntünk tőle nappalra tavasszal, de nyár eleje óta éjszakára sem kell. Marcinak kell még természetesen.
RÖVID: ...minden nadrágjuk..., minden éjszaka..., minden pihenéssel töltött idő...
SULI: Nemsokára kiderül milyen Zsuzsinak a félévije, mennyire vált be az új iskola. Hát egyenlőre úgy tűnik, minden rendben, aztán majd meglátjuk.
SZOPTATÁS: Marcinál nagy kudarc, de lassan túl teszem rajta magam. Zozi még esténként mindig kéri.
TESTVÉR: Jó testvérek szerintem. Persze vannak konfliktusok, de szeretik egymást.
TY (a tyúkon kívül nem jut eszembe értelmes szó, azt meg csak esszük :D )
UTAZÁS: Szeretünk utazni, pláne, ha csak úgy magunk kedvéért tesszük. A gyerekek is partnerek benne, szeretnek csavarogni :)
ÚJ: Van új családtag nálunk is azért :) beköltözött a fürdőszobába egy mosó-szárítógép. Hogy ez mekkora találmány!!!!!!! Biztosan van más új is, de én ennek örülök a legjobban :)
ÜNNEP: Majdnem minden hónapra jut 1-2 ünnepelni való. Igyekszünk senkit nem elfelejteni...
Ű (na ű betűs meg pláne nem ugrik be...)
VICCES: Mostanában sok vicces dolgot mond Zozi,igyekszem őket észben tartani, amit pedig lehet ide is leírom. Idén sem lesz ez másképp.
ZENE: Gyakran szól. Szeretjük, van amikor táncra is perdülünk :)
ZSUZSI: Igen, mostanában sokkal kevesebb szó esik róla tudom, de ő már lassan kinövi a babablog kategóriát. Kamasz és nehéz róla olyan dolgokat írni, ami ne sértené a hiúságát.

Karácsonyi képes és ami utána jött :)

Nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... szinte észbe sem kaptunk és már január lett. Persze nem csak a napok peregtek, hanem az események is, mert nálunk ez már csak így van :)

A karácsony estéjét ötösben töltöttük, vasárnap kezdődött a "buli" nálunk voltak Anyuék, Öcsém, Zoli Anyuja és testvére a családjával. Karácsony második ünnepén Apuékhoz mentünk ebédre, ott találkoztunk a család többi tagjával. Egyszóval zsúfolt, rohanós, fárasztó, de nagyon boldog ünnepünk volt. A gyerekeknek pedig szerintem így volt a legjobb :)

Most csak képekkel jövök, nagyjából időrendben vannak :)

Voltunk kirándulni is, méghozzá Agárdra mentünk el a termálfürdőbe :) bár erről nem készültek képek, de nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekeket úgy kellett kihúzni a vízből. Van egy családi medence csúszdával meg mindenféle jóval, na ez volt a nyerő. (alapból nem szeretem csak a természetes vizeket, de ezt a fürdőt bárkinek ajánlom)

Az új évet itthon köszöntöttük, szilveszter délutánján eljöttek barátnőmék (az ő kicsijeik egyidősek a mieinkkel) este tűzijátékoztunk is, gondolom fél lakótelep szentségelt, mert igen hangosra sikeredett... :) Az éjfélt Zozi és Marci már átaludták, Zsuzsi jött koccintani és ő is lefeküdt. Meg mi is, csak úgy öregesen :) de így legalább nem voltunk olyan nagyon álmosak másnap, amikor Apuéknál volt az újévi lencseleves és még mennyi finomság tálalva.

...és van még egy kép (lehet ezzel kellett volna kezdeni...)  december elején sikerült végre találkozni Zsuzsi nővérével (utoljára kislány volt amikor láttam)

...Apácska a karácsonyi ebéd nyersanyagával :) saját fogás természetesen, és Badeni csuka néven fut a recept ahogy elkészült. Ajánlom bárkinek aki szereti a halat, mert valami fantasztikus :)

...aztán (mondhatnám bibibííííí) lett egy mosó-szárító csodagépünk, ami szintén fantasztikus, pláne, hogy azóta a lakás páratartalma jelentősen csökkent :)

...és Marci mostanság így... kis műszaki zsenim... :D

...ahogy a karácsonynak vége lett, Apa is öregebb lett egy évvel :)