Na jól eltelt a január anélkül, hogy írtam volna bármit is.
Egy naagy rohanás volt az elmúlt év.
...aztán lapoztunk egyet a naptárunkban, ... és rohantunk tovább... Pedig nagyon jó lenne kicsit lassítani. Nem jó így. Nem tudjuk megélni a pillanatokat. Az, ha csupán fényképről visszanézzük kevés. Legalábbis nekem.
Még csak azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna a január. Tettük a dolgunk, futva persze, mert nekünk csak így megy... És hopp már el is telt ez a hónap is.
Az első nagy élmény az volt, hogy leesett az idei első hó (remélem az utolsó is) bármennyire nem szeretem, még az első napokban élveztem is. Volt szánkózás, hóember, hóangyal, aztán jött rá némi ónos eső, és azóta már nem is tetszik annyira. Minden csúszik, minden hideg, az utak minősíthetetlenek... Félelmetes... Persze a hidegnek -bármennyire is gyűlölöm - örülök, hátha pusztulnak a vírusok, bacik. Aztán meg hát semmi sem tart örökké... a tél sem. Az időképen már látni a végét :-)
Na szóval, az általános megőrülést megelőzendően fogtuk magunkat és megnéztük a befagyott Balatont. Még soha nem láttam. Soha nem voltam pocsolyánál nagyobb méretű jégen. Igen, még sohasem korcsolyáztam (most sem) Alsóörsön szálltunk meg, de voltunk természetesen Füreden, Almádiban is. A legnagyobb buli mégis Alsóörsön volt. Hoztuk a formánkat, belecsöppentünk egy jégkarneválba. Volt tea, forraltbor, jelmezes korcsolyázók. Vidám emberek. Ééés jég, hideg mindenütt. Nagyon élveztük. Sőt, még frissen sült lángost is ettünk. Jó volt.
Nehéz is volt visszaszokni a hétköznapokba, pedig csak 2 nap volt a kimaradás.
Aztán a másik dolog, az az iskolai félév zárás. Zozi hozta a formáját, vagyis egy kitűnő bizonyítványt, amiben 3 dicséret is szerepel. Szerinte a legnehezebb tantárgy a magatartás, merthogy olyan nehéz kibírni :-) nehéz visszafogni magát amikor felhúzzák. Hát igen ez soha nem volt az erőssége... Jutalmul hazafelé vettünk is egy könyvet neki.
Marci szerencsére örömmel várja a szerdákat, azaz a suliváró foglalkozásokat. Ki nem hagyná semmiért. Végülis ügyes nagyon. Sokat köszönhetünk M. néninek, akihez hétfőnként jár kicsit tanulni. Imádja, szerintem élvezi, hogy csak vele foglalkozik. Csupán 1 óra, de 8-10 feladatlapot is megoldanak. Nem könnyűeket. Nagyon örülök, hogy szeptember végén belevágtunk.
Lassan ki kell választani milyen tagozatra menjen Marci. Legjobban az angol kéttannyelvű felé hajlunk, már csak azért is, mert az a tanító néni szimpatikus Marcinak. Szerencsés véletlen, hogy ez a tagozat volt a kiszemelt.
Az egyik suliváró alatt volt a szülőknek egy fórumbeszélgetés. A most másodikos gyerekek szülei tartották, ugyebár ezeket a tanítókat kapjuk most mi. Sok újdonságot nem tudtam meg, de kicsit megerősített, hogy nem lesz rossz választás.
Ja. És Marciról még meg akartam említeni, milyen kis kötelességtudó... Itthon voltam két napot, az egyik pont a foci napjára esett. Ilyenkor délben elhozom az oviból, de 3-ra megyünk a focira. Nekem nem volt túl nagy kedvem hozzá, ezért feltettem a kérdést, hogy nem akarná-e inkább kihagyni. És nem, hát, ha foci van akkor foci van, nem azért íratkozott be, hogy ne járjon. :-) imádom.
Na kb. ennyi volt a január lényege. Persze voltak kisebb dolgok amiket ha megírok nem veszik feledésbe...
