Cifra-kert

Nagyon nehéz kitalálni merre, hova menjünk Marcival, ha kicsit ki szeretnénk mozdulni. A lakótelepünk játszótere katasztrófa... tele csikkekkel, törött üvegekkel... és a kutyások sem gondolnak a gyerekekre...

Van nekünk, mármint a városunknak egy ligete, parkja (azt hiszem ez a legjobb elnevezés) Cifra-kert a neve. Aránylag elfogadható kis hely, van sok minden, persze inkább csak akkor van benne élet amikor már jó az idő. Van egy csepp kis játszótere is, bekerítve, úgy ahogy illik. Kár, hogy tőlünk jó messze van, gyalog jó kis túra nekem is. Viszont nincs messze attól a gumiszerelőtől ahova vinni szoktam az autót ha kell. Most aktuális volt a nyári gumi átszerelés, így útba esett...  
Nos ide látogattunk el Marcival az egyik délelőtt. Rajtunk kívül csak a közmunkások voltak, akik még az ősszel lehullott leveleket gereblyézték. Így miénk volt az egész terület :) Marci jól kiszaladgálhatta magát. El is fáradt rendesen. ...én meg csak ültem/álltam, néztem élvezettel :) olyan volt, mint egy kiscsikó akit szabadon engedtek. Mindent megvizsgált, a kavicsokat, a nyíló virágokat, a lehullott leveleket. Maga a játszótér még nem nagyon érdekelte, illetve nagyon szívesen csúszdázott, mert azt nagyon szereti, mászókázott ha tartottam :) A hintát sajnos nem az ő méretére építették... (soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek a játszóterekre legalább egy olyan hintát ami babáknak való) bár nem is a kedvence a hintázás. Szóval imádta az egészet :) Annyira elfáradt, hogy a visszaúton már sétálni sem volt kedve, csak cipeltette magát :)

Mi is volt?

...ajjajjajj, nem szabad ilyen sokáig halogatni az írást, mert aztán annyira össze jönnek a közölni valók, hogy kisregényt írhatok... mint most :)

Tehát:
Zozival még mindig a fülecskés aranyos doktorbácsihoz (ahogy Zozi hívja) járunk... holnap lesz 1 hónapja, hogy nem volt oviban... Jól van, nem folyik az orra, nem köhög, nincs láza, nem fáj már a füle sem. Kop-kop-kop... Csak épp azt mondta a doktor úr, hogy ne hűljön át, ne fertőződjön vissza, ne rohangáljon... na ezt nem tudom garantálni, csak akkor, ha itthon őrzöm... így itthon van/volt.  Ráadásul össznépi influenza megbetegedések voltak, az oviban a csoportjukban összesen 4 gyerek volt... természetesen nem túl egészségesen, csak őket nem tudták elhelyezni sehol... Na de ma reggel belátogattunk az oviba és 14-re emelkedett a csoportlétszám, nagyjából jól vannak.  Így arra a döntésre jutottunk, hogy holnaptól megszűnik a szabadság, munka van kérem, tanulni kell az ovis verseket húsvétra :) Jövő hét vége felé még egyszer visszamegyünk a fülészetre egy hallásvizsgálatra, mert sajnos nem volt még jó az eredmény. Remélem tökéletes lesz már.

A hosszú hétvégén megejtettük első pecás napunkat is... Persze Apácska remekelt :) először fogott egy kis csukát, aztán egy nagyot. Íme :)

Sajnos volt ismét egy malac-katasztrófánk... Most már Marcinak nincs magasság-akadály sem, felmászik mindenhova, ha nem tud széket tol és annak a segítségével éri el amit akar... Így történhetett, hogy a Zozi ágyán levő annyira óvott és imádott malacot ismét megkaparintotta... és ripityomra tépkedte/rágta... Így ez a látvány fogadott amikor beléptem...

Zozi persze vigasztalhatatlan volt, joggal persze... De egyszerűen képtelenség még egyszer eljátszani a beteg volt, de meggyógyult mesét... egyszerűen nem lehet havonta új malacot kikönyörögni valakitől... Megbeszéltük, hogy kap egy olyan malacot amin nem fog Marci foga sem... :)  Így esett a választás erre a kis jószágra... Ami formáját tekintve szerintem inkább kutyaféle... de ki látott már rózsaszínű kutyát? Persze nem öleli olyan nagy szeretettel még, mint a régit, de majdcsak összeszoknak... :)

Marci újra a szorongós korszakát éli... az még csak hagyján, hogy rám van tapadva, mintha odaragasztották volna... de ha jön valaki, vagy megyünk valahova akár a szemben levő kisboltba) olyan sírásban tör ki, mint anno bátyuskája... na de remélem nem tart nála sem hosszú hónapokig... Ezért nagyon érdekesen és izgalmasan alakult a hétvégi programunk is. Anyu szülinapi köszöntése ugyanis mostanra halasztódott a múlt heti nálunk-buli miatt. Jaaa, hogy még arról sem írtam... Kééésőbb... Szóval, volt egy elmaradt Anyu-bulink és egy színházjegyünk az Operett-színházba vasárnapra a Miss Saigonra. Na ezt a kettőt ötvöztük, mint utóbb kiderült sikeresen :) Ebédeltünk Anyuéknál, és amíg a picik deleltek, mi meglógtunk... na jó, Zozi tudta, megértette és örült is neki, de Marcit így kicsit kicseleztük, mert az előre sejthető volt, hogy ha felébred jó esetben csak keres, de lefoglalják a játékok. Meg különben is szeret ő Anyunál lenni, csak ne lássa, hogy otthagyom... A színház, fantasztikus volt, bárkinek szívből ajánlom a darabot, nagyon profin megrendezett és előadott műsor volt. A gyerekek pedig demo-üzemre váltottak, sírás nélkül szépen lefeküdtek és aludtak... hogy itthon miért nem lehet kicsit így?

...és hogy Marciról is legyen kép (kattra nő) :) ezt választottam. Története, egyik ebéd közben már egyértelműen jelezte, nem kér többet elég volt. Elkészítettem az ágyát, és amikor mentem érte a konyhában találtam rá... ezek szerint úgy döntött mégsem hagyja meg azt a pár falatot :)

Na és akkor nálunkbuli: volt egy januárról elmaradt Marci nap, egy én névnapom, egy februári Zsuzsi szülinapja, és egy-két márciusi nemzetközi Zoltán nap :) szóval mindenki ünnepelve lett két napon keresztül. A családunk méretéből adódóan jó sokan voltunk :) ...és sajnos a fényképezőnk szabadságon tartózkodott, mert egyik nap sem jutott eszébe senkinek fényképezni :) Jó buli volt.

Biztosan maradt ki még néhány dolog... pedig igyekeztem összekaparni magam...

Ismét blogdíj :)

Mickától kaptam megható szavakkal kísérve :) 

Köszönet érte! Már nem adnám név szerint tovább, de aki szeretné vinni természetesen vigye :)

Névnapos...

Életem két legfontosabb Zoltánjának kívánok nagyon boldog névnapot!!

Nemes Nagy Ágnes

Köszöntő!

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

Nevessünk is- Zoziszáj 10.

Egy jó ideje, már lehet egy éve is amióta gyakran elhangzik a következő párbeszéd:

-Anya! Van egy ötletem!!

-Milyen ötleted?

-Egy zöld ötletem!

...aztán semmi... nincs tovább...

Zozi beteg, ennek megfelelően az étvágya borzalmas, a megevett reggeli kb a nullával egyenlő... :(  Pont ezért is örültem neki, amikor délelőtt kijött hozzám a konyhába és kért egy tejeskávét. Gyorsan neki is kezdtem elkészíteni.

-Fekete tejeskávét kérek.

Értetlenül nézek rá: -A tejeskávé nem fekete, hanem tejeskávé színű.

-Olyan fekete tejeskávét kérek!  -azzal felmutat a szekrényben levő kakaósdobozra.

-De az nem kávé, hanem kakaó. -közben elkészült a kávé, leteszem elé az asztalra...

Eltolta magától és nagy komolyan közölte:

-Jó akkor, te iszol egy tejeskávét, nekem pedig csinálsz egy kakaót.

Mai friss :) Már vagy fél órája próbálom letölteni az adóbevalláshoz a programot... nem túl sok sikerrel... Támaszkodok a könyökömön, bámulom a monitort... Zozi odajön, nézi-nézi... :

-Anya ez meg milyen játék amit játszol?? (bevallom nagyon-nagyon csúnya válaszokat tudnék rá adni)

Érintések...

Már biztosan ezerszer leírtam mennyire imádom Őket, de a legújabbakat is kőbe kell vésni :)

Zozi nagyon gyakran mondogatja hogy szeretlek anya :) és nagyon imád bújni :) Mostanában éjszakánként odavándorol hozzánk, bemászik közénk két kezébe fogja az arcomat és úgy alszunk vissza :) Nagyon meg sem merek moccanni olyankor :) (ki-ki mennyire vizuális, de én ezt annyira imádom)

Marci soha nem volt az az "ölbe-baba" mostanában viszont gyakran csimpaszkodik, hogy vegyem fel. Még nem nem mond szinte semmit, de a szemei beszélnek helyette :) ...és olyankor nagyon finoman, puhán végigsimogatja az arcom :) Aztán nézzük egymást mosolyogva és elfészkeli magát a vállamon. Legszívesebben megállítanám ezt a pillanatot :)

Jó nekem :)

Másfeles

...Ő is öregszik... :D

Szinte hihetetlen számomra, hogy mááár háromszor 9 hónapot töltöttünk együtt :) Egy aprócska pöttyként kezdte, most pedig egy örökmozgó, mindent alaposan szemügyre vevő, mindent szétszedő, mindenbe belekotnyeleskedő, mosolygós, meg néha morcos, éppen szeparációs szorongós, anyába bújós onnan kikukucskálós, általában vidám, de akaratos kis-gombóc. Na jó, nem is gombóc, mert igenis fantasztikusan formás kisember. Még kicsit babás, de már a nagyfiús vonások is fellelhetők, ha -mint most- rövidre van nyírva a haja, olyan igazi csibészessé válik a tekintete.

Nem beszél még mindig, ő az én néma leventém, de mindent megért és mindent megértet. Ha épp nem beteg, nagyon jókat eszik, viszont ha beteg akkor borzasztó nyűgössé tud válni (pasiból van...:D...) olyankor szinte semmivel nem lehet megetetni. Jó az alvókája (istennek hála) napközben egyszer alszik (kb két és fél, három órát) este 8-kor kidől és bár többször megébred (van amikor 8-10 alkalommal, ha beteg még többször), de reggel fél 7-7-ig durmol.

Jókat játszik, ha épp kedve van egyedül is elvan, nézegeti a könyveket, lepakolja a polcról az összes játékot beül középre és mindet megnézegeti közelebbről (persze nem mindegyik bírja az ilyen kiképzést) Egyre többet autózik, tologatja őket, berreg hozzá :) Most a napokban felfedezte, hogy a tv alatti fiókban milyen kincsek vannak...-mindenféle tv-t, számítógépet különböző kütyükkel összekötő kábelek, cd-k, dvd-k, fejhallgató, stb...- nos mostanában ezeket nézegeti ma például kb 1 órát elvolt azzal, hogy kipakolta, bepakolta. Igaz a szobánkat így elég nehéz megközelíteni, de ő jól elvan.

Csütörtökön lett volna esedékes a 18 hós oltás... hááát elmaradt (hátha majd jövő héten...)  Elirigyelte Zozitól a legújabb vírusos nyavajáját, így most újra köhög, folyik az orra ... Tehát így pontos méreteket sem tudok mondani/írni, a súlya kb 12 kg, a magassága pedig olyan 85 körül lehet...  Ilyen... itt még a két betegség közt, hurkaevősen :) bohócosan kópéskodva,vigyorogva, ...és még hosszú hajjal...

...és hogy mi ismét ez a nagy dokihoz járás... Zozi ismét hazahozott egy vírust az oviból. Láza ugyan nem volt, de valami borzasztóan köhögött, és az orra is folyt... doki látta, kapott gyógyszereket, aznap éjszaka viszont nem aludt szinte semmit. Sírt. először, hogy fáj a feje, kapott nurofent, aztán pedig, hogy fáj a füle... (na az még sohasem fájt neki) Másnap fülészet, sajnos fülgyulladása lett... kapott rá gyógyszert, de csak Cataflam cseppeket... két nap múlva kontroll, még mindig nincs jól, így mégis kap antibiotikumot is. Hétfőn kontroll... Tegnap délután már Marci is kezdte a köhögést, ma reggelre az orrfolyást, adom neki is a gyógyszereket, hát meglátjuk... Az biztos, hogy a hét végére eléri az alvással töltött időm a 8 órát...   összesen...

Lehetne már tavasz...

Igen, igen...

... tudom, tudom...

adós vagyok egy másfél éves beszámolóval... (nincs elfelejtve a kis Drágám) ...csak most megint dokihoz járós, nem alvós, extra nyűgös, vigasztalhatatlan napokat élünk.

Szóval, ... majd jövök...

Zsuzsinak!!

 komment

Azért nem semmi a 13.... :D

Nagyon boldog születésnapot kívánunk!!!

Az első ovis farsang

Elég zaklatottan indult a reggel, még át is futott az agyamon, hogy atyaúristen hogy lesz ebből farsangi bulizás...

Ugyanis Marci hajnali 4-kor úgy döntött, hogy neki elég volt az alvásból, de az egész éjszakai nemalvásának inkább az lehetett az oka, hogy fájhatott a pocakja... Tehát 4 óra, Marci beszélgetni kezdett, kicsit ringattam, nem volt jó, magunk közé fektettem, úgysem, hasamra fektettem-úgysem... Vissza az ágyba, hátsimi... 

Jött Zozi is, odabújt a helyemre és próbáltunk csendben lenni... Már 3/4 5 volt amikor hallottam és pláne éreztem, hogy pelenkabajok vannak Marcinál. Szép csendesen kiosontunk a fürdőszobába, fürdetés és komplett ruhacsere után vissza az ágyba. Akkor már apácskának kelnie is kellett. De mindkét gyerek szépen csendben volt, nem aludtak, de szundikáltak. Apa elindult a dolgozóba, Zozi kicsit fészkelődött és 6 után nemsokkal elaludt. Fél 8-kor már muszáj volt kirángatni őket az ágyból, hogy el tudjunk indulni.

Odaértünk az oviba, átöltöztettem Zozit, illetve már jelmezben kellett a csoportba menni. Öltözködés közben Zozi megjegyezte, hogy szerinte ez egy csodás nap lesz :) Bíztam benne, hogy jól érzi magát. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott egész nap, olyan jó lett volna látni hogy buliznak. Vittem egy fényképezőgépet, legalább legyen néhány képen megörökítve ez az első farsang :) néhány jó pillanatot sikerült is :) Délelőtt előadás volt, a Cibere Meseszínház adott egy kis hangulatot a további bulihoz. Utána a csoportban táncoltak, játszottak. Hát nem sikerült még beszélgetni az óvónénivel, de szinte minden képen Zozi Vikivel táncol :) Nagyon édes kislány, imádom, együtt szoktunk hazajönni, ők is a lakótelepen laknak.

...és a képek:

Az elsőn főleg a jelmez, hát elég nehéz volt fényképezni, mert Marci abban a pillanatban a fényképező elé ugrott amikor végre sikerült Zozit úgy beállítani, hogy látszódjon is meg épp ne grimaszoljon :)

A második már az ovis bulipercek :) Volt itt kérem dínom-dánom... :D