Nagyon nehéz kitalálni merre, hova menjünk Marcival, ha kicsit ki szeretnénk mozdulni. A lakótelepünk játszótere katasztrófa... tele csikkekkel, törött üvegekkel... és a kutyások sem gondolnak a gyerekekre...
Van nekünk, mármint a városunknak egy ligete, parkja (azt hiszem ez a legjobb elnevezés) Cifra-kert a neve. Aránylag elfogadható kis hely, van sok minden, persze inkább csak akkor van benne élet amikor már jó az idő. Van egy csepp kis játszótere is, bekerítve, úgy ahogy illik. Kár, hogy tőlünk jó messze van, gyalog jó kis túra nekem is. Viszont nincs messze attól a gumiszerelőtől ahova vinni szoktam az autót ha kell. Most aktuális volt a nyári gumi átszerelés, így útba esett...
Nos ide látogattunk el Marcival az egyik délelőtt. Rajtunk kívül csak a közmunkások voltak, akik még az ősszel lehullott leveleket gereblyézték. Így miénk volt az egész terület :) Marci jól kiszaladgálhatta magát. El is fáradt rendesen. ...én meg csak ültem/álltam, néztem élvezettel :) olyan volt, mint egy kiscsikó akit szabadon engedtek. Mindent megvizsgált, a kavicsokat, a nyíló virágokat, a lehullott leveleket. Maga a játszótér még nem nagyon érdekelte, illetve nagyon szívesen csúszdázott, mert azt nagyon szereti, mászókázott ha tartottam :) A hintát sajnos nem az ő méretére építették... (soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek a játszóterekre legalább egy olyan hintát ami babáknak való) bár nem is a kedvence a hintázás. Szóval imádta az egészet :) Annyira elfáradt, hogy a visszaúton már sétálni sem volt kedve, csak cipeltette magát :)
Van nekünk, mármint a városunknak egy ligete, parkja (azt hiszem ez a legjobb elnevezés) Cifra-kert a neve. Aránylag elfogadható kis hely, van sok minden, persze inkább csak akkor van benne élet amikor már jó az idő. Van egy csepp kis játszótere is, bekerítve, úgy ahogy illik. Kár, hogy tőlünk jó messze van, gyalog jó kis túra nekem is. Viszont nincs messze attól a gumiszerelőtől ahova vinni szoktam az autót ha kell. Most aktuális volt a nyári gumi átszerelés, így útba esett...
Nos ide látogattunk el Marcival az egyik délelőtt. Rajtunk kívül csak a közmunkások voltak, akik még az ősszel lehullott leveleket gereblyézték. Így miénk volt az egész terület :) Marci jól kiszaladgálhatta magát. El is fáradt rendesen. ...én meg csak ültem/álltam, néztem élvezettel :) olyan volt, mint egy kiscsikó akit szabadon engedtek. Mindent megvizsgált, a kavicsokat, a nyíló virágokat, a lehullott leveleket. Maga a játszótér még nem nagyon érdekelte, illetve nagyon szívesen csúszdázott, mert azt nagyon szereti, mászókázott ha tartottam :) A hintát sajnos nem az ő méretére építették... (soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek a játszóterekre legalább egy olyan hintát ami babáknak való) bár nem is a kedvence a hintázás. Szóval imádta az egészet :) Annyira elfáradt, hogy a visszaúton már sétálni sem volt kedve, csak cipeltette magát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése