Ezisazis

Lehet, hogy lopnom kellene az ötletet Erikától és pontokba szedve írni. Sok apró rövid történet van.

Szerda este Zozi mondta, hogy ő csütörtökön inkább úszik, most nincs kedve hangszerórára menni. Úgyis pénteken vizsgázik, a darabokat tudja. Így is lett. G bácsit felhívtuk, aztmondta oké, de a házi feladat ötször eljátszani a vizsgaanyagot. Így is lett. 

Csütörtökön Zozi a sulikapuban szétbőgött fejjel fogadott... kezében a szemüveg... a két hetes új szemüveg...
Egy harmadikos fiú, -mert Zozi osztálytársa nemet mondott egy közös focizásra- Zozit mérgében a tujafák közé lökte, közben a szemüveg lerepült... a fiú felkapta és dühében földhöz vágta...
Bár nem tört össze,  de kiesett a lencséje...
Úgy kapásból hirtelen a döbbenettől nem is tudtam mit csináljak.  Elrohantunk az optikushoz. Szerencsére szépen sikerült visszatennie. Feltett szándékom az volt, hogy ha új kell,  akkor számlát kérek és a gyerek szülei kifizetik.

Másnapra a mérgem annyira csillapodott, hogy nem csináltam ügyet belőle, mert pénzbe sem került. Csupán a bosszúság és döbbenet maradt, hogy egy kisgyerek már ekkoraként erre képes akkor mi lesz később. Zozinak mondtam, hogy csak annyit mondjon, hogy nem kellett fizetni, de egy bocsánat kéréshez ragaszkodjon.
Miután tanár is látta a dolgot, így igazgató úr elé került az ügy, aki behívta a gyerek szüleit. Tán az anyuka sírva ment haza... hm... komolyan sajnáltam... jóféle csemete lehet... Mindegy. Pontot tettünk a dolog végére.

Pénteken Zozi ebéd után eljött a suliból  mert csak úgy tudtunk beérni a hangszervizsgára. Nem mehettem be, csak a vizsgázók. Így a folyosón rágtam tövig a körmöm... De vigyorogva jött ki. Szerinte jól ment. Eredmény azaz bizonyítvány majd 15-én. 

Látszik, hogy mindjárt vége a tanévnek. Péntek este volt a fiúknak a Jóga óra utolsó foglalkozása. Bár nem tudták, de ebből is vizsga volt. Kaptak oklevelet meg apró ajándékot.
Hétfőtől pedig unatkozunk? Se zeneiskola, se jóga  se semmi... tisztára fura lesz, hogy nem kell rohanni sehova...

Közben beírattam a fiúkat a gyülekezeti táborba, tavaly még csak Zozi volt, de most már Marci is megy. Június utolsó hetében lesz majd. Zozi nagyon élvezte, remélem most is nagy élmény lesz.

Zozit megint hívták a suli utáni héten tartandó tehetség kutató zenetáborba. Naná, hogy menni fog.

Mindkettő napközistábor jellegű, reggeltől délutánig.

Aztán meg máris itt a július...

Na hirtelen ennyi jutott az eszembe.
Illetve van még valami, de maradni kell holnapra is mesének 😊

Marci szolfézs zárófoglalkozása

Valamikor kb egy hónapja kaptunk két papírt a zeneiskolából.  Az egyik egy jelentkezési lap volt a következő tanévre, a másik egy meghívó a zárófoglalkozásra és a beíratkozás időpontja. Ez utóbbit a naptár mellé tűztem, nehogy úgy járjunk, mint tavaly,  hogy úgy telefonálnak utánunk, hogy igazán tegyük tiszteletünket személyesen is...

Szóval eljött a nagy nap, kedden. Fél 1-kor kezdődött a buli. Érdekes  hogy nem a saját termükben tartják a szolfézs órát, hanem összevonva a bésekkel. Pedig sokan járnak az osztályukból. 
Végülis azthiszem mindegy.
K. Néni már rajzolt a táblára hanglépcsőt, ritmusokat, és pár hangból álló dallamot is.
Kicsit beénekeltek, aztán ritmust tapsoltak, szolmizációs hangokat mutogattak el. És a főfő produkció az volt, hogy szolmizálva, mutogatva kellett elénekelni dalokat. Erre 3 gyerek jelentkezett. Marci volt az első.  Nagyon ügyes volt. Bár K.néni szerint az a ré kicsit függőlegesen lett mutatva.

Tapsoltak ritmusokat egyenként, majd ezt egy nagy ritmuskígyóvá gyurták össze. Mindenki tapsolta a sajátját összekötve az előzővel.

A végén pedig K.néni kiosztotta a bizonyítványt. Ezt megelőzően mondta, hogy lesz még hangszerválasztó foglalkozás, amikor bemennek a zeneiskolába, és minden tanár bemutatja milyen hangszereken lehet tanulni. De persze K.néni már puhatolózott ki mit szeretne.
Végül minden gyerekkel kezet fogott, mondott pár jó szót, (Marcinál kiemelte, hogy nagyon szépen énekel és tökéletes a ritmusérzéke) majd a gyerekek megmondták az előzetesen kiválasztott hangszert. Na ezt nálunk eddig titkos volt, mert Marci nem nagyon tudja mit is szeretne. De akkor és ott, teljes határozottsággal a gitárt jelölte meg. Örülök neki. 

Marci is csavarog...

Hétfőn reggel nem kellett ébreszteni Marcit. Aznap volt a kirándulás. Bocsi... A KIRÁNDULÁS... jaj nagyon be volt sózva.

Budapestre mentek az Elevenparkba. Mi már jól ismerjük a terepet, így nagyon várta. Busszal mentek. 7-kor volt a gyülekező, jött 2 busz. Egy óriási és egy kicsi. Ezekre felfért a három első osztály.  Már jó néhány napja ki volt írva a faliújságra, hogy tapadós talpú zoknit KELL vinni... hát úgy szombat délután nem titok, azt gondoltam,  hogy akkor vegyen az, aki kitalálta. Mert Marci 36-os lábára esélytelen történet. 
Na végül megoldottam egy régebbi zoknira cikkcakkokat rajzoltam ragasztópisztollyal.
Na de kirándulás... Reggel az anyukák lehet jobban izgultak, mint a kicsik.
Fél nyolc körül végre elindultak. Valamikor délelőtt kaptunk egy képet a fb.csoportba, hogy megérkeztek. Később pedig egy üzenetet  hogy remekül vannak.
Aztán hogy 3/4 4 körül érnek haza  és minden második gyerek alszik a buszon.

Hatalmas élmény volt Marcinak.  Be sem állt a szája. Csak mesélt, mesélt.
Nagyon jól viselkedtek ezért kedden fagyizni mentek.

Zozi a csavargó... avagy Az erdei iskola

Múlt héten kedden indultak Zoziék a várva várt erdei iskolába. Már tanév elejétől készültek rá. Házi feladatnak is ki volt adva például,  hogy meg kell tanulniuk az ágyneműt fel és lehúzni. Na jó, azt épp nem túl  sokat gyakoroltuk...

Aztán eljött a nagy nap.  De milyen a mi formánk... a megelőző hetekben hőmérsékleti csúcsokat döntöttünk, aznap reggel viszont leszakadt az ég. 
Nem szakadó, hanem ömlő esőben indultak útnak. 
Hát nem kicsit izgultam... azért három éjszaka,  mégis  csak  három éjszaka... indulás előtt megkapta a 3-szor 10 jóéjtpuszit... egy apró, parfümömmel befújt plüssmalacot is becsempésztem a csomagba... de úgy tűnt nekem esett rosszabbul az elválás.

Na itt jobb, ha beszúrom az iskola fb. bejegyzését...

Negyedik évfolyamunk az erdei iskolában

Május 15-18-ig negyedikeseink ismét a Mátrában töltöttek négy felejthetetlen napot. Első nap a parádsasvári üvegmanufaktúrába és a szomszédos üvegmúzeumba látogattak el, majd estefelé megérkeztek szálláshelyükre, a mátraházai Református Üdülőbe.
Második napon, szerdán másfél órás gyalogtúrán elérték a kékestetői hegycsúcsot, felmásztak a kilátó tetejére is, majd vacsorára visszaérkeztek a szállodába. Minden gyermeknek és az őket kísérő pedagógusoknak is becsületére vált ez az erőpróba.
A harmadik napon délelőtt a környékbeli erdők növény- és állatvilágáról hivatásos erdész előadását hallgatták meg. A délutánt az Adrenalin Parkban kezdték, majd a sástói kilátó tetejéről csodálatos panoráma tárult eléjük.  Este a szálláson bátorságpróbán vehettek részt tanulóink.  
Utolsó napon, pénteken reggel indultak, Mátrafüreden felszálltak a kisvasútra, elkerekeztek Gyöngyösig, ott megtekintették a Mátra Múzeum állandó tárlatát. Hazafelé útjukon megálltak Jászberényben, a Jász Múzeum kiállításán Lehel kürtjét is láthatták.
A változatos hegyvidéki táj élménye elmélyítette tanulóink évközben szerzett elméleti tudását. Osztályainkat elkísérték osztályfőnökeik és napközis nevelőik. A túrákat az igazgató úr vezette.

Gyakorlatilag ennyi...
Bár minden este beszéltünk telefonon, de nagyon hiányzott.  Marci az első este már hiányolta és rajzolt egy képet Zozinak,  hogy majd ha hazajön megtalálja az ágyán az ágytakaró alatt eldugva. Minden este elmondta neki telefonon, hogy mennyire várja. Olyan kis elárvult volt egyedül.
Na de eljött a péntek, megvolt a nagy öröm.  Zozi hazajött. Kapott tőle egy hűtőmágnest és kulcstartót.
Zozi hihetetlen nagy élményekkel jött haza. Na meg közel 1600 képpel.  Mindent dokumentált. Vannak közte nagyon-nagyon jók is. Majd lementem és mutatom...
Most a tanító nénik képei vannak még csak.

Marcis Anyák napja

Csütörtökön volt Marciék osztályában az Anyák napi ünnepség. 
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat.  Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák. 

Úgy volt hirdetve, hogy 4-kor kezdődik.  Hát cseppet korábban, 3/4-kor értem oda, azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy olyan helyre tudjak ülni, ahonnan jól látom Marcit.
4 előtt 1-2 perccel még az iskola ajtajában voltunk,  mert be volt zárva az ajtó...
Hogy miért az csak később derült ki... akkor amikor kinyitotta E néni. Sorfalat álltak a csöpp gyermekek. Na nekem könnybe is lábadt a szemem rögtön, olyan kedves gesztus volt.  Amikor odaértem Marci elé, kézenfogott és bekísért a szépen feldíszített terembe.
Mondtak verset,  énekeltek, magyarul is angolul is. Édesek voltak.  Nekem külön meglepetés volt a vers, mert Marci olyan jól titkolta, hogy mit mond  hogy nem derült ki. Egyszer ugyan rákérdeztem  hogy gyakoroljuk-e, de nem engedte, mert akkor megtudom. 
A műsor végén kaptuk meg az ajándékokat. Ők is rajzoltak rólunk egy portrét, és kaptunk virágot meg egy kis fából készült szivecskét.
A helyválasztás olyan jól sikerült,  hogy Marci pont mellettem állt. Néha-néha megfogta a kezem.
Szép délután volt.  Kicsit könnyes, megható, kedves.
Hazafelé természetesen járt a gombóc fagyi.

Kismenők...

Kb két hete... vagyis pont a ballagás napján Marci szemüvege eltörött. Vagyis nem a lencse, hanem a szára lett használhatatlan.
Pont következő kedden rendelt a szemészdoktor bácsi. Jó nagy hátszéllel tudtunk bejutni a rendelésére, de sikerült.
A helyzet:
-Marci szeme fél dioptriát javult. Nagyon örülök neki. Mondjuk hordja is a szemüveget szorgalmasan.

De ha már ott van Zozi is, őt is megnézné. Ok persze...
Hááát ott már nem jó híreket kaptunk... Zozinak is kell szemüveg...
De hátha kell,  akkor kell... nincs mese.
Így ő is választott egy klassz keretet.

Péntekre el is készült mindkettő szemüveg. 
Szerintem klassz nagyon.  Olyan jó kis tudós feje lett Zozinak

Szombaton viszont elmentünk fodrászhoz a fiúkkal.  Vagyis Zoli akart menni, de mentünk mindannyian.
Ezt a most divatos hajat már nem tudom vágni...
Úgyhogy kis okostojás fejük lett kicsi menőséggel gyúrva

Képek fodrász előtti és utáni állapotban.

Hát kell ennél több?

Esti búcsúzásnál Marci:
- Te vagy életem földi menyországa!

(kérdeztem honnan vette ezeket a szavakat, egy anyák napi versből)

Múlt vasárnap...

...hát mi megint csavarogtunk.
Szombaton reggel olvasott Zoli egy cikket, hogy Balatonfüreden veterán autó kiállítás  van hétvégén.  Így aztán vasárnap reggel útnak is indultunk.
Csoda szépségeket láttunk.
Volt köztük több, mint 100 éves autó is  aminek a lámpája gyertya volt, a kereke pedig fából készült. A legkülönlegesebb számomra Erzsébet királynő limuzinja volt. Hihetetlenül pompás, tiszteletet parancsoló autó.
A fiúknak legjobban a pici autócsodák tetszettek.
Miután kigyönyörködtük magunkat, ebédelni Csopakra mentünk, Gyula bácsi kaktusz büféjébe. Természetesen hekket evett mindenki. Nála jobban tuti senki nem süti az országban. 
Miután a pocak is tele volt, hát meg kellett nézni milyen meleg/hideg a víz. Készültünk fürdőruhával is biztos ami biztos. Hááát én csak térdig merészkedtem bele, Zozi úgy kb derékig, Marci egy pillanat alatt vizibolhát játszott,  ő belefutott, Apa és Zsuzsi be is úsztak... pedig tényleg hideg volt...  kb 5 percet hagytam a kicsiket pancsolni, aztán szigorúan kiparancsoltam őket.  Törölközés, száraz ruha és mehettek játszani. 
Kár, hogy nem volt hétfőn szabadnap, mert alig akartunk haza jönni...