Pünkösdi kirándulás

Azt tudtuk, hogy valahova menni szeretnénk, de nem volt végleges a terv.
Azt tudtuk, hogy valami sétálós kirándulás lenne jó. Szóba kerültek az ország magasösvényei, de tőlünk szinte mind olyan messze van.  Utolsó kettő befutó a makói és a gyomaendrődi volt.  Végül a gyomaendrődi magasösvény lett a nyerő. Bár reggel még úgy keltünk fel,  hogy na mi legyen. Menjünk vagy maradjunk...  Jól tettük, hogy mentünk.
Nagyon klassz,  nagyon tetszett.  Rövid programnak kiváló, de kötni kell valami máshoz is, mert csak ezért ennyit autózni vétek.
Maga a tanösvény ingyenes.  Földön, vizen, levegőben.  Ez a szlogenjük. Földön: Kb 1 km séta, kényelmesen, árnyas fák alatt. Közben bemutató táblákon meg lehet ismerni az itt élő madarakat, növényeket. 
Vizen: egy apró stég,  itt is vannak bemutató táblák, halakról, szúnyogokról (az utóbbi csípéseit megtapasztalni is lehet)  Mi egy csomó törpeharcsát fedeztünk fel,  ott fürödtek csapatostul a part szélénél.  Lehet csónakot bérelni is és a holtágon csónakázni. Mi ezt kihagytuk, mert brutálisan sütött a nap és nem szándékoztunk odakozmálni.
Levegőben: na ez maga a magasösvény.  A kilátóból lehet megközelíteni, de ez már fizetős.  Kibírható, nem vágnak meg nagyon.  Sőt, játékra is invitált a pénztáros lányka. Kódokat helyeztek el az ösvényen,  és ha helyesen fejtettük meg, egy madár nevét olvashattuk ki. A kilátó nagyon klassz.  Van a felső szinten egy üvegből készült erkély,  amire kiállhatnak a bátrabbak.  No hát nem tartoztam közéjük, féltem, hogy betörik alattam :-)  A kilátó minden szintjén van valami tábla, szintén madaras. Jó buli.  A fiúk kétszer is körbementek, sőt kétszer kellett felmenni a kilátóba is. 
Úgy mindennel együtt kb másfél óra program. 

Mi ezután Szarvast vettük célba,  egyrészt ott ebédeltünk másrészt pedig az arborétumra voltunk nagyon kíváncsiak.  Hát kb 25-30 éve voltunk mindketten.  Azóta jó nagy változáson ment keresztül.  Na ott viszont nem szégyenlősködnek a pénztárnál...  Kombinált jegyet vettünk,  mert ha már ott vagyunk akkor lássuk a makettparkot is.
Az arborétum gyönyörű.  Hihetetlenül szépen van gondozva, szinte vágytam rá,  hogy egy fa árnyékában aludjak egyet a gyönyörű füvön :-)  Egyébként is imádom az arborétumokat, de ez tényleg szép.  Sokkal több időt lehetne eltölteni.
Számomra nagyon nagy csodák voltak a Tündöklő kövek. Ha nem telt volna annyira el az idő, biztosan maradtunk volna csodálni még kicsit őket.
A makettpark is szuper, már sokat hallottam róla,  de így, hogy élőben láttuk mégis csak jobb volt.  Marcit a vonatok ejtették rabul, alig lehetett arrébb csalogatni. Ennek csak egy hibája van,  hogy nincs árnyék egy csepp sem.  Ráadásul rengetegen voltak,  sort kellett állni ha el akartuk olvasni az épületek leírását.
Összességében nagyon klassz volt.  Nagyon elfáradtunk. De megérte.

Marci ballagása

Nem jó így írni... Ennyi idő elteltével...   Az érzések ennyi idő alatt ülepednek...

Ééés eljött a június. A várva várt.  Rögtön az első napján Marci óvodai évzáró ünnepsége és a ballagás.

Nem kicsit féltem tőle,  talán nem alaptalanul. Az évzárón csak az ő csoportjuk, a pillangó csoport szerepelt. Táncoltak,  verseket mondtak,  valamint egy mesét adtak elő.  A Nagytakarítás a napnál címűt. Aranyos mese, aranyosak voltak.  Marci volt a mesélő. Ügyesen végig mondta a szerepét.  Sőt, igazából az egész mesét tudta, mert egy-két gyereknek súgott is :-)
Aztán amikor vége lett,  kivonultak.

Jött az óvónéni,  és kitessékelt mindenkit, mert a Dínó csoport évzárója következett.  Az szm.anyuka itt gyorsan összeterelte a ballagós szülőket,  és átadták az ajándékokat. Természetesen az szm.anyuka mondott szöveget,  az szm.anyuka kisfia mondott verset.  Szm.apuka pedig beállt középre (mert ott jó a fény) és vette kamerával hitvesét. És persze az szm.család adta át az ajándékokat. Áááá annyira,  de annyira gáz volt.  Nem csak szerintem,  hanem úgy általános vélemény volt.  Itt nem a gyerekek búcsúztak,  hanem az szm.család. 

Majd ebből a teremből is kitessékeltek mindenkit az udvarra.  A fennmaradó kb fél órában voltak gyerekek akik trambulinoztak, futkároztak, homokoztak. Szerencsére Marci csupán egyszer említette meg,  hogy szeretne mókuskerekezni, de elég volt csak mondani neki,  hogy a ballagáson gyűrött lesz a szép új ingje és le is tett róla. Nagyobb baj volt,  hogy szomjas volt.  Szerencsére a konyhában az egyik dajka néni tett-vett, így kértünk tőle vizet. 
Na lassan kezdtek szivárogni ki a Dínós szülők, így gyorsan összetereltem a családom és bementünk, hátha lesz helyünk. Szerencsénk volt.  Épp megüresedett egy pad és azt gyorsan elfoglaltuk.
Jöttek a ballagók. Mondtak közösen egy-két verset. Elbúcsúztak a Pillangók aztán a Dínók egy-egy verssel.  Ezután a terem közepére helyeztek egy virágból készült kaput. Ez egy nagyon szép és megható rész volt.  Az óvónénik egyesével szólították a gyerekeket: -Az óvodától búcsúzik Rédei Marcell Pillangó csoportos gyermek.  És a gyermek a kapu alatt elmondta a saját kis négysoros búcsúversét. Kapott egy tarisznyát és egy búcsúpuszit, majd kilépett a kapun.
(Hát itt kellett kicsit szemet törölnöm...)
Majd integetve kivonultak.

A gyerekek végig vonultak az udvaron,  ott lehetett fényképezni.
Ezután mi elköszöntünk a családtól,  mert a ballagókat még megvendégelték sütikkel, üdítőkkel. Na itt Zozi is beszállt :-)
Amikor jól kibulizták magukat még visszamentünk a csoportba, lőttem néhány képet és eljöttünk haza.
Végülis túlélhető volt.  Nem hullattam könnyeket, hogy vége az óvodának. Úgy léptünk ki a kapun, hogy véééége. Sóhaj, pont.

Mai csoda

Végre itt is kitört a Vakáció!

Befurakodott ez a bejegyzés az elmaradás pótlása közé. Meeeert vééégre itt a Vakáció! 

Utolsó nap az iskolában,  iskolatáska már a sarokban,  könyvek a fiókban. Zozi utolsó napja jól telt a suliban,  játszóházat csináltak az udvaron. Volt ugrálóvár, élő csocsó, szumó, óriás-buborékfújó, meg még ki tudja mi más. 
Az iskola falát egy sávban papírba csomagolták és arra egész nap lehetett rajzolni.  Szuper lehetett :-)

Még május... -Gyermeknap

A fényképek szerint a gyermeknap volt a következő megemlítendő dolog. 
...biztos volt más is, a naptárban minden nap fullosra volt írva májusban. 
A városi gyermeknapot szombaton tartották.  Milyen mázli, mert nekünk az a vasárnap egy igazán jeles nap lett, de nem lövöm le a poént...
Szóval jó korán ebédeltünk,  mert ki szerettünk volna menni a felújított Cifra-kertbe.  Ez a város úúúj projektje... Vagyis az egyik.  Már régebben írtam,  ez egy park.  Fás, árnyékos, réges-régi park.  Volt...  A város pályázott és nyert egy valag pénzt, ebből újjáépítették a Cifra-kertet. Sok régi dolgot lebontottak, építettek egy hasonlót,  lett egy játszótér,  ez igazán klassz...  De... Rengeteg egészséges fát kivágtak... Nem az összeset, de nagyon sokat... Odalett az árnyas, park... Lett helyette egy óóóriási placc térkőből...  Ide szervezik ezentúl a városi rendezvényeket. Lett a régi,  már nem működő kertmozi helyett színpad. Meg tényleg mutatós, új, modern,  de elveszett a régi varázslatos,  csupafa, madárcsicsergős parkunk.
Na elég a kesergésből (lenne még mit)

Szóval kora délután kiautóztunk. Volt minden.  De szó szerint... minividámpark. Szerencsére a fiúk nem kattantak rá mindenre, dodgemeztünk, meg ugrálóváraztak. Néhány limonádé is lecsúszott, de inkább érdekesnek találták azokat a játékokat, amik a rendezvény részei voltak.  Ezen a napon ingyenes szokott lenni.  Dobtak dárdát, ijjászkodtak, törtek diót,  horgásztak, játszottak egy csomó népi játékkal,  de a legnagyobb szám a kalandpálya és a mászófal volt. Ezeken többször is végig mentek.  Nem volt őrült sorbanállás, így jól kijátszhatták magukat. Már estébé hajlott az idő, mire hazaindultunk. Még megkoronáztuk a napot egy finom fagyival.

Még május... -Zozi kirándul

Igen... Mééég májusban történt...  Így le vagyok megint maradva...

Zozi egyik nap azzal jött haza a suliból,  hogy eldöntötték az osztálykirándulás helyét és időpontját.  Igen és Anyaaa fényképezőgépet is lehet vinni... Na kb ennyit tudtam meg,  mert nem bökte ki a részleteket.  Aztán persze szép apránként megtudtam... Budapest az uticél, azon belül Hősök tere,  Parlament,  Margitsziget,  Dunapart. Éééés vonattal,  trolival,  villamossal...  Na az én szívem kb itt állt meg...  Hogy ennyi gyerek tömegközlekedésen? Szülők meg nem mehetnek? 

Volt kb 4-5 napom, hogy barátkozzak a gondolattal.  Ráadásul Zozi minden nap olyan témával állt elő, hogy mit kell csinálni,  ha lemarad a csoporttól, fennmarad a villamoson, elveszik meg hasonlók...  Annak fényében,  hogy tavalyi tanévben ott felejtették Zozit a másik iskolában amikor valami rendezvény volt...  Hát minden voltam csak nyugodt nem... 

Aztán eljött a nagy nap,  8 órás vonattal indultak. Oda Zoli vitte. Szerencsére Ica néni 3 képet napközben megosztott a fb csoportban.  Csekkoltam, hogy igen látom, akkor megvan még.  Tudom, túlparáztam, de nem tudtam nyugodt lenni. 

5-kor ért be a vonat amivel jöttek,  de mi Marcival már fél órája ott ültünk "vonatokat lesni".  Jöttek sorban a szülők.  Szerintem hallani lehetett azokat a hegyomlásokat amik zuhogtak le az anyukák szívéről amikor megérkeztek.  Retkesen,  izzadtan,  fáradtan és hiánytalanul. :-)  Élmény hegyek.  Csak mesélt, mesélt. Itthon megnéztük a fényképeket amiket készített.  Meglepően jól sikerültek.  Ahhoz képest,  hogy egy ezer éves kis gépet adtam oda, amiért annyira nem is lett volna kár,   ha baja esik netán elhagyja. De vigyázott rá :-) ügyesen. 

Szóval itt bebizonyosodott, hogy nem vagyok én még elég érett egy ilyen kalandos kirándulásra. Pedig jobb, ha edzem magam,  mert negyedikben 4 napos erdei iskolába mennek a Mátrába... :-)

Másnap mindenkit megdicsért a Tanító néni,  fegyelmezett és szófogadó volt az osztály.

Na lássuk, milyen Budapest Zozi szemével:  (az utolsó kép pedig találós kérdés,  szerintetek mit fényképezett)

Mennyire nagy esemény egy ovis ballagás?

Bocsánat Erika Tőled loptam a címet,  mert ugyanaz a kérdés nálunk is. 

Kb 1 hónapja lebegtette meg a témát az óvónéni.  Most hétfőn volt szülői értekezlet,  biztossá vált a dátum...  és a program...

-Első sokk: június 1-én CSÜTÖRTÖKÖN!!!!! fél 4-kor lesz az évzáró...  Utána kb 3/4 óra szünet, mert a másik csoport utánunk tartja. 5-kor ballagás...
Kérdés: addig mit csináljunk a gyerekekkel?  Válasz: játszhatnak az udvaron...  (nanáááá, fehér ingben,  ünneplőben)

-Második sokk: Ha lehet ne hívjunk vendégeket a ballagásra,  mert azt egyszerre tartja a két nagycsoport és nem férünk el a teremben. 
Kérdés: miért nem lehet az udvaron tartani? Válasz: háát nincsenek felkészülve egy esetleges rossz idöre...
(Nanááá, majd szólok a családnak,  hogy kész, menjetek haza a ballagás az a mi ünnepünk...)

Szóval mennyire fontos egy ovis ballagás???  Gyanítom,  hogy csak nekünk az...  Facsarodik a szívem,  ha eszembe jut...  és naponta többször megesik... Mert a legkisebb miért nem kaphat ugyanannyi figyelmet,  ünneplést, mint a nagyobbak?  Neki is lezárul egy korszak az életében...  Neki is becsukódik egy ajtó és kinyílik egy másik.  Miért nem köszönhetünk el méltó módon a kisgyermek kortól? 

Az még csak egy ráadás volt a szülőin, hogy kategorikusan közölték,  hogy a tervezett június 19-i zárást előre hozták június 2-re. Már ha lehet pénteken ne is vigyük a gyerekeket.
Háát viszlát óvoda.... No comment... 

Zozis Anyák napja

Tegnap volt.  Fél 5-kor kezdődött.  Igaz úgy bő 20 perces késéssel kezdték a gyerekek a műsort, mert az egyik fiúnak valami vizsgálatra kellett mennie és így végzett.  Addig viszont K.néni tartott egy rögtönzött szülőit. Így legalább megtudtam időben,  hogy jövő pénteken nem lesz suli..  Hétfőn viszont kirándulni mennek.  Budapest az uticél.  Parlament,  Hősök tere,  Margitsziget.  Vonattal,  trolival, villamossal. Jaaaj de hosszú nap lesz ez nekem...  Mire hazaérnek azthiszem lesz ezerrel több ősz hajszálam...
Na de visszakanyar:
Hosszú,  nagyon hosszú műsor volt.  Mindenki szerepelt. Három részre lehetett osztani,  az elsőben verseket mondtak, de hogy ne legyen annyira egyhangú,  közben a zeneiskolások egy-egy dalt eljátszottak.
A második részben Anyák napi jeleneteket adtak elő. Szám szerint hármat. Zozi az egyiknek a főszereplője volt. 
A harmadik részben táncoltak.  Ez meglepi volt,  mert ezt nem árulta el. 
Nagyon izgultak, nagyon sokat készültek.  Ügyesen adták elő az egészet. Nem volt az a full megható könnycsorgatós műsor, mert tele volt vidám elemekkel.  Pont jó volt,  nekik, nekünk való volt.  Magukat adták,  kiskamaszosan,  kicsit szégyenlősen, de azthiszem mindenki nagyon élvezte.  Legalábbis én nagyon.

Május 1.

Azt még nem is írtam, hogy merre jártunk május 1-én. 
Az biztos volt, hogy valahova menni akarunk,  de uticél nem volt sokáig.  Nézegettük az ország különböző pontjain a rendezvényeket, de olyan igazi-igazi nem volt köztük.  Erre Zoli feldobta, hogy úgyis jó idő lesz,  menjünk Hegyestűre. Hát menjünk.
Reggel jó időben sikerült elindulni.  Első megálló Füreden volt.  Kissé elkeseredve láttuk, hogy a kikötőnél a nagy parkolót egy az egyben megszűntették. Na nem is szoktunk ott parkolni, deeee egy brutálisan nagy építési terület lett az egész...  Hát bakker szálloda lesz...  Állítólag.  Valahogy nem tudom elhinni...  Az egy csudazöld árnyas parkoló volt,  mindig dugig autókkal....
Hogy kicsit vigasztalódjunk, sétáltunk egyet a kikötőben,  a sétányon. Ittunk savanyú vizet,  megsimiztük a halász és révész csizmáját. ... És tovább álltunk.  Csopakon megnéztük hogy helyileg hol lesz a szállásunk nyaraláskor. Ezután ebédre Gyula bácsinál a strandon ettünk hekket. 
Újból autóba szálltunk és meg sem álltunk Hegyestűig. Hát így, melegben eső nélkül sokkal jobb élmény volt.  Felmásztunk a tetejéig. Na jó, egy ösvényen felsétáltunk. Na jó, mire felértünk majd kiköptem a tüdőmet :-) nem nagyon,  de majdnem.  Gyönyörű a kilátás.  És hihetetlenül meleg volt.  Ennek okát mire leértünk meg is fejtettük. A tippünk: bazalt, fekete,  és szinte visszasugározza a magába szívott meleget.  És érdekes módon ott nem fújt a szél. 
Még kicsit sétáltunk a hegy bejárható részein és nekivágtunk a hazavezető útnak. 
A fiúk alig hagytuk el a Balatont el is aludtak.  Ha hagyjuk őket tuti hazáig durmolnak, de gonosz módon félúton zenét kapcsoltam,  mert így esélyes volt, hogy itthon nem virrasztanak hajnalig.
Jó kis program volt.