Csakazértis tavasz

A kép a munkahelyem udvarán készült.   A jég kb 5-6 cm vastag.
Fogalmam sincs hogy csinálta a hóvirág...  De olyan szivet melengető, mosolyt fakasztó.

Vagyunk...

Na jól eltelt a január anélkül,  hogy írtam volna bármit is.

Egy naagy rohanás volt az elmúlt év.
...aztán lapoztunk egyet a naptárunkban, ... és rohantunk tovább...  Pedig nagyon jó lenne kicsit lassítani.  Nem jó így.  Nem tudjuk megélni a pillanatokat. Az, ha csupán fényképről visszanézzük kevés.  Legalábbis nekem. 

Még csak azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna a január.  Tettük a dolgunk,  futva persze,  mert nekünk csak így megy...  És hopp már el is telt ez a hónap is.
Az első nagy élmény az volt,  hogy leesett az idei első hó (remélem az utolsó is)  bármennyire nem szeretem, még az első napokban élveztem is.  Volt szánkózás,  hóember,  hóangyal, aztán jött rá némi ónos eső, és azóta már nem is tetszik annyira.  Minden csúszik,  minden hideg,  az utak minősíthetetlenek... Félelmetes...  Persze a hidegnek -bármennyire is gyűlölöm - örülök,  hátha pusztulnak a vírusok,  bacik.  Aztán meg hát semmi sem tart örökké...  a tél sem.  Az időképen már látni a végét :-)

Na szóval,  az általános megőrülést megelőzendően fogtuk magunkat és megnéztük a befagyott Balatont. Még soha nem láttam.  Soha nem voltam pocsolyánál nagyobb méretű jégen.  Igen,  még sohasem korcsolyáztam (most sem)  Alsóörsön szálltunk meg,  de voltunk természetesen Füreden,  Almádiban is. A legnagyobb buli mégis Alsóörsön volt.  Hoztuk a formánkat, belecsöppentünk egy jégkarneválba. Volt tea, forraltbor, jelmezes korcsolyázók. Vidám emberek.  Ééés jég, hideg mindenütt.  Nagyon élveztük. Sőt, még frissen sült lángost is ettünk. Jó volt.
Nehéz is volt visszaszokni a hétköznapokba, pedig csak 2 nap volt a kimaradás.

Aztán a másik dolog,  az az iskolai félév zárás.  Zozi hozta a formáját, vagyis egy kitűnő bizonyítványt, amiben 3 dicséret is szerepel.  Szerinte a legnehezebb tantárgy a magatartás,  merthogy olyan nehéz kibírni :-)  nehéz visszafogni magát amikor felhúzzák. Hát igen ez soha nem volt az erőssége...  Jutalmul hazafelé vettünk is egy könyvet neki. 

Marci szerencsére örömmel várja a szerdákat,  azaz a suliváró foglalkozásokat. Ki nem hagyná semmiért.  Végülis ügyes nagyon. Sokat köszönhetünk M. néninek,  akihez hétfőnként jár kicsit tanulni. Imádja, szerintem élvezi, hogy csak vele foglalkozik.  Csupán 1 óra, de 8-10 feladatlapot is megoldanak. Nem könnyűeket.  Nagyon örülök,  hogy szeptember végén belevágtunk. 
Lassan ki kell választani milyen tagozatra menjen Marci.  Legjobban az angol kéttannyelvű felé hajlunk,  már csak azért is, mert az a tanító néni szimpatikus Marcinak.  Szerencsés véletlen, hogy ez a tagozat volt a kiszemelt.
Az egyik suliváró alatt volt a szülőknek egy fórumbeszélgetés. A most másodikos gyerekek szülei tartották,  ugyebár ezeket a tanítókat kapjuk most mi. Sok újdonságot nem tudtam meg, de kicsit megerősített, hogy nem lesz rossz választás. 
Ja. És Marciról még meg akartam említeni, milyen kis kötelességtudó... Itthon voltam két napot,  az egyik pont a foci napjára esett.  Ilyenkor délben elhozom az oviból,  de 3-ra megyünk a focira. Nekem nem volt túl nagy kedvem hozzá, ezért feltettem a kérdést,  hogy nem akarná-e inkább kihagyni. És nem,  hát,  ha foci van akkor foci van,  nem azért íratkozott be, hogy ne járjon.  :-) imádom.

Na kb. ennyi volt a január lényege. Persze voltak kisebb dolgok amiket ha megírok nem veszik feledésbe... 

Boldog Új Évet Kívánok

Aranyosi Ervin:  Szilveszterkor

Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok.

Tündérkert

Csak így hívom. Évek óta épül-szépül. Ez a csodavilág alig pár kilométerre van tőlünk. Két város közt a főúton egy falu szélén.  Valamikor sok évvel ezelőtt álltunk meg -még Zsuzsi kicsi volt -,  hogy megnézzük, ne csak elsuhanjunk mellette.  De ezt látni kell,  szinte érezni a csodát.
Most a kicsiknek is megmutattuk közelről.  Imádták.

"Minden évben több mint háromszázezer égővel díszíti fel a kertjét dr. Évin Sándor nyársapáti állatorvos, akinek az otthonát nap mint nap rengetegen megcsodálják.

A monumentális karácsonyi díszkivilágítás a férfi otthona előtti park teljes növényzetét érinti. A fák ágain óriási fényfüzérek ragyognak, a bokrok szivárványszínben pompáznak, a kapukat pedig hatalmas hullócsillagok ékesítik.

A kert esti díszkivilágításban. A horribilis villanyszámlát egy alapítvány és az önkormányzat állja

– A díszkivilágítás ebben a formájában 2000 óta létezik. Korábban is volt, de jóval kisebb méretű. Amikor ide költöztünk a családdal, rögtön elkezdtünk parkosítani, és karácsonykor a gyerekek mindig újabb és újabb dí­sze­ket szerettek volna – me­sélte lapunknak az állatorvos, akinek há­rom fia közben felnőtt, de az ünnepi világítás évről évre újra felkerül.

A 441-es út mellett található karácsonyi fénykavalkád mellett sokan az ünnepek előtti rohanást megszakítva leparkolják járművüket, és a rideg időjárás ellenére közelebbről is szemügyre veszik az ünneplőbe öltöztetett parkot."
(borsonline)

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek

A házak ablakában távoli fények
Átölelik hóarcát a didergő télnek.
Csillagszóró szórja nevető sugarát,
Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.

Fenyőkből árad a reménység illata,
Bútok és gondotok ne legyen már soha!Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:
Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!

(Simon Ágnes: Karácsonyi képeslap)

Karácsonyi vásárban Győr

Na, majdcsak utolérem már magamat :-)
Végülis majdnem egy hetes a történet...

Az úúúgy volt...  nem szeretem a telet...a hideget...a sok ruhát...de főleg a szürkeségét, korai estéket...meg úgy egyébként sem. Ráadásul mostanában szinte semmi jó nem történt.  Ugyanazokat a köröket futottam hetek óta. Óvoda,  suli, munka,  óvoda, suli, munka.  Úgy éreztem belefulladok ebbe a háromszögbe. Mondtam Zolinak, hogy valahova menjünk el,  mert ez így szörnyű.  Kitalálta, hogy menjünk el vasárnap Győrbe, karácsonyi vásárba. Ott lakik egy kollégája, ezer éve nem találkoztunk,  itt a lehetőség.  Tehát útirány meg volt. 
Kicsit neccessé vált ugyan a dolog,  mert itt a városban szinte minden második ember beteg, valami hányós vírus egyeli a népet.  Bár a kicsik és apukájuk szerintem még rögtön a legelején túl voltak rajta.  Hát mikor máskor sikerül nekem belemászni... szombaton este... Amikor hajnali 3-kor még a legkisebb helységben a túlélésért küzdöttem, nem voltam benne biztos, hogy utazni fogunk.  6-kor ébresztő volt...
A reggeli kávémat ugyan nem sikerült meginnom, de éreztem, hogy jobb lesz, a nehezén túl vagyok.

Kicsit izgalmas volt az autópályáig az utunk, mert jégpáncél borította az aszfaltot. Ez volt a második pont, hogy nem kellene mennünk.  De félre félelem,  hajrá csavargás.
Ééés nem bántuk meg.  Fantasztikus nap, csodálatos emberekkel.  Nagyon nagyon nagyon jó volt.  A vásár gyönyörű,  hatalmas. Igazi mesevilág. És még a gyerekek is demoüzemmódba kapcsoltak. Nem veszekedtek,  nem nyűglődtek. Nagyon jól elvoltak.

Ráadásul egy igazi különleges eseményre csöppentünk.  Akkor érkeztek meg az új harangok Győrbe Rómából.

"A hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg a bencés templomban.

Az idén 375 éves Loyolai Szent Ignác bencés templom eredeti négy harangját az első világháborúban lefoglalták és beolvasztották.

A hat új harangot a győri önkormányzat, helyi vállalkozások, a bencés perjelség és győri polgárok adománya révén 37 millió forintból, az 1599-ben alapított innsbrucki Grassmayr Harangöntödében öntötték újra, méretüket és eredeti hangképüket a fennmaradt harangszék, nyelvek és jármok méretei, valamint levéltári források alapján rekonstruálták.

A harangokat Ferenc pápa december 7-én Rómában megáldotta. Az összesen hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg."

(MTI/Blog21)

Nos az egyik harang beemelésének voltunk mi szemtanúi. Csodálatosan felemelő élmény volt.  Tátott szájjal,  lélegzet-visszafojtva lestük.

Szívesen bóklásztunk volna még az óvárosban, ...ha nem lett volna ennyire hideg, ...ha nem lett volna vasárnap délután, de megbeszéltük, hogy valamikor visszajövünk több napra.
Óóó de jól feltöltött lelkileg ez a kiruccanás.

Zozi SuliKarácsony

Neeem,  ez nem maradt el.
De azért itt is volt némi bosszúság... Vagy lehet már én vagyok túl fáradt,  túl hisztis...  A konkrét problémám az, hogy én nagyon,  de nagyon szeretnék az összes ovis-sulis bemutatón, nyílt órán, előadáson részt venni.... De gyanítom az iskolába-óvodába az én gyerekeimen kívül egyik gyereknek sem dolgoznak a szülei... Vagy csak délig...  Mi a csudáért kell egy karácsonyi ünnepséget fél 3-ra hirdetni?!  Na mindegy,  eljöttem 2 órával hamarabb (amit később persze le kell dolgozni)... és itt a dühös rész: pontosan fél 3 előtt 5 perccel az iskolában voltam,  ahol nemes egyszerűséggel közölték,  hogy majd csak 3 után kezdünk,  mert nem tudunk hamarabb az ebédlőbe bemenni... Hát köszi...  Persze majdnem 4 volt,  mire átért az osztály. 

Na de félre harag, karácsony van vagy mi...

A gyerekek előadtak egy népi játékot, amivel az utolsó nap szerepelnek az iskolai nagy karácsonyi ünnepségen. Itt-ott kicsit hiányos volt a banda, mert néhány gyerek beteg volt.  Nem is voltak beöltözve, de ettől még jól átjött a Betlehemi hangulat.
Zozi szólót énekelt. Ezen jól meglepődtem,  mert előző nap még azt mondta, nem tanultak sem verset, sem éneket. Bár lehet meglepinek szánta. Sikerült :-)
Volt még kézműveskedés. Lehetett arany csillagot vágni, angyaldíszt készíteni,  üvegből mécsestartót díszíteni, mécseseket dekorálni, sütöttek mézeskalácsot (ezért volt az ebédlőben tartva)
A hangulat jó volt nagyon,  valamilyen szinten egy kötetlen buli volt az egész.  Szokatlan volt,  hogy nem műsort adtak a gyerekek,  így aztán nem volt könnyes meghatódás. De ha jól belegondolok, annyira nem is hiányzott. A gyerekek édesek voltak,  közvetlenek, nyíltak,  vihogó minikamaszok.

Karácsonyi ovis délután Marcival...

...hát ez elmaradt...

Egy hete lett volna az ovis karácsonyi munkadélután.  Nagyon készültek a nagyok, műsort próbáltak minden nap.  Aztán amikor hétfőn Apa szabin volt és vitte Marcit, meg az ünneplős szép ruhát,  szólt neki az óvónéni,  hogy bizonytalan meg lesz-e tartva, mert a szereplők 70%-a hiányzik...
Később,  úgy dél körül ezt telefonon is megerősítették.
Sajnálom...  Nagyon készült Marci.  Jó hosszú -számomra tök ismeretlen- verset kapott. Még a neten sem találtuk meg.  De szépen elmondta nekem itthon. 
Jó lett volna látni. 

Csak nézem Őket...

...és boldog vagyok.
Ez a bulihangulat fogadott egyik délután. 
Imádom!

Süssünk...

...mézest...

Általában advent végén készül nálunk a karácsonyi mézeskalács.  Nagyon nagyon szeretjük, így aztán nagyobb mennyiségben készítjük.
Na most ez az idén 2,5 kiló lisztből és a többi hozzávalókból...  Brutális mennyiség...
Már akkor sejtettem amikor kimértem a hozzávalókat,  hogy nem lesz könnyű menet.
De volt két kis kuktám, akik ügyesen segítettek.  Az elején mindketten nagyon lelkesek voltak.  Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kinyújtsam a tésztát,  és a sütőbe tegyem majd kivegyem a tepsit. Kb 1 óra múlva Zozit elcsábította valami szuper izgalmas mese. Marci viszont csak annyi időre hagyott magamra amíg fürödtek.  Még pizsiben is visszakuncsorogta magát,  hogy szurkálhassa a formákat.  Viszont így szuper volt. Kb fél 4 körül kezdtünk neki és pontosan 8-kor vettem ki az utolsó tepsivel. Marci legnagyobb bánata az volt,  hogy így ő nem festheti a mintákat. 
Azt altatás után késő éjszakáig csináltam. 
Hálás köszönet a fiúknak a sok segítségért. Nem hittem volna,  hogy ilyen szuperül össze tudunk dolgozni. Szerintem nélkülük még mindig sütném :-)