Neeem, ez nem maradt el.
De azért itt is volt némi bosszúság... Vagy lehet már én vagyok túl fáradt, túl hisztis... A konkrét problémám az, hogy én nagyon, de nagyon szeretnék az összes ovis-sulis bemutatón, nyílt órán, előadáson részt venni.... De gyanítom az iskolába-óvodába az én gyerekeimen kívül egyik gyereknek sem dolgoznak a szülei... Vagy csak délig... Mi a csudáért kell egy karácsonyi ünnepséget fél 3-ra hirdetni?! Na mindegy, eljöttem 2 órával hamarabb (amit később persze le kell dolgozni)... és itt a dühös rész: pontosan fél 3 előtt 5 perccel az iskolában voltam, ahol nemes egyszerűséggel közölték, hogy majd csak 3 után kezdünk, mert nem tudunk hamarabb az ebédlőbe bemenni... Hát köszi... Persze majdnem 4 volt, mire átért az osztály.
Na de félre harag, karácsony van vagy mi...
A gyerekek előadtak egy népi játékot, amivel az utolsó nap szerepelnek az iskolai nagy karácsonyi ünnepségen. Itt-ott kicsit hiányos volt a banda, mert néhány gyerek beteg volt. Nem is voltak beöltözve, de ettől még jól átjött a Betlehemi hangulat.
Zozi szólót énekelt. Ezen jól meglepődtem, mert előző nap még azt mondta, nem tanultak sem verset, sem éneket. Bár lehet meglepinek szánta. Sikerült :-)
Volt még kézműveskedés. Lehetett arany csillagot vágni, angyaldíszt készíteni, üvegből mécsestartót díszíteni, mécseseket dekorálni, sütöttek mézeskalácsot (ezért volt az ebédlőben tartva)
A hangulat jó volt nagyon, valamilyen szinten egy kötetlen buli volt az egész. Szokatlan volt, hogy nem műsort adtak a gyerekek, így aztán nem volt könnyes meghatódás. De ha jól belegondolok, annyira nem is hiányzott. A gyerekek édesek voltak, közvetlenek, nyíltak, vihogó minikamaszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése