Zozi dumák

Egyik reggel nagyon fájt a hasam.  Zozi kérdezte mi a baj, nagyjából vázoltam neki. Erre Ő:
-Ha fáj a hasam akkor fogom és leguggolok kicsit. 
Majd gondolkodva hozzátette: -Áááá, ez neked nem lenne jó, mert ha te leguggolsz,  soha többé nem fogsz felállni... 
(kedves neeem?)

Főzök.  Kirohan a konyhába. 
-Anya, ki találta fel a focit?
-Fogalmam sincs,  szerintem csak úgy kialakult. 
-Biztos feltalálta valaki.  Örökké hálás leszek neki.
...és elrohan...

Egy vers volt feladva hétvégére. De nem volt hozzá kedve. Marcit lefektettem delelni,  Zozi meg jött puncsolni,  hogy játszhasson a tableten.  Megegyeztünk, hogy előtte tanul. Gyorsan végzett,  szépen fel is mondta a verset.
-Oké, mostmár játszhatsz.
Ölel, puszilgat :- Anya te olyan jószívű vagy!
-Akkor is,  amikor kiabálsz. (épp ebéd előtt volt némi helyrerakás)
Nevetek :- De olyankor fogadjunk nem így gondolod. 
Nevet:- Háát,  olyankor nem. 

Anyák napja Zozival

Olyan vágyódva olvastam itt is,  ott is, hogy ünnepeltek suliban, oviban.  De végre eljött a mi napunk.  Zoziék megtartották az anyák napi ünnepséget.

Reggel kicsit odaköltöztünk a suliba. Iskolatáska,  szép ruha,  citera. Viszont elkövettem azt a bakit, hogy sem esőkabátot,  sem esernyőt nem vittünk...  Mert ugye mikor máskor szakadna az eső, amikor mennek át a nagyiskolába... 

Nagyon hosszú,  de igényesen, szépen összeállított műsor volt.  Énekeltek, táncoltak, verset- és zenei aláfestéssel egy szöveget mondtak, mesét adtak elő, voltak hangszeres előadók. 

Megható volt nagyon.  Na jó... Túl megható...  Akármennyire próbáltam,  de nem tudtam visszatuszkolni azokat a fránya könnycseppeket...  Potyogtak megállíthatatlanul... Zozi értetlenül ki is szólt csak úgy némán tátogva,  hogy zsebkendő????  :-)

Rengeteg apró, és nagyobb ajándékkal készültek.   Mamák papírvirágot kaptak.  Mi anyukák pedig egy kis csokrot,  egy papír tündért,  egy papír cukortartó dobozkát,  egy papír pénztárcát. A fő-fő ajándék pedig egy könyv volt. Olyan "félig megírt" a gyerekek fejezték be a rajzokat,  szövegeket.

 
Nagyon sokat készültek rá. Nagyon sok munkájuk van benne.  Nekem felejthetetlen élmény. 

Csokigyurma

Még régebben,  a Csokifesztiválon vettük meg ezt a -számunkra ismeretlen- dolgot.  A csokigyurmát. Nem foglalkoztunk vele,  igazából csak tettük egyik helyről a másikra... 

Ma viszont Marcinak eszébe jutott,  hogy bontsuk ki, és együk meg :-)
Ebéd utánra ígértem,  persze ha jól esznek...  :-)

Három különböző csoki van benne,  egy ét,  tej, és egy fehér csoki.  Na nem nagy darabkák,  mert az egész csupán egy közepes táblányi -80 g- ...

Jóóó kemény volt alapból,  de a kéz melegétől puhult.  Tényleg nem ragadt, nem kenődött.  Tényleg olyan gyurma tapintású. 

Készült belőle egy dobókocka,  egy bárány,  egy malac (szerintem kutyára jobban hasonlít) és egy csigacsalád.  Bocsi,  két kocka,  mert Marci egyet teljesen magától is készített. 
Tök jó mulatság volt.  Pláne, hogy a végén fel is lehet falni :-)

Szent György napi forgatag

Minden évben nagyon nagy rendezvény van ilyenkor György nap környékén. 
Tulajdonképpen az egész hetet már ennek az előszele lengi be. 

Nekünk pénteken kezdődött a buli.  Aznap volt többek között a zeneiskola névadójának ünnepe is, ilyenkor rendezik meg a Weiner Leó hetet. Ennek záróünnepsége minden évben egy hangverseny.  Nos ennek az első fellépője volt Zozi :-) két darabot játszott el. Ügyesen,  mint mindig.  Le a kalappal,  mert minden izgalom nélkül,  szépen eljátszotta. 

Szombaton kezdődött a bulizós rész.  Ilyenkor van virágvásár is,  az egész városközpontot lezárják,  mindenféle árusok kínálják portékáikat. És a megmaradt pénzedet el is költheted mert a főtér tele van különböző körhinták,  ugrálóvárak, trambulinok, stb... tömkelegével.  Na jó,  ilyenkor erre készülünk fel. 
A kicsik ezt jól ki is használták :-)

Mi kétszer is besétáltunk a központba.  Egyszer ebéd után szinte rögtön,  akkor volt a nagy körhinta parti,  majd este visszamentünk, mert TNT koncert volt.  Bár rezgett a léc, mert az eső közben rákezdett,  de mi kitartottunk,  na meg vittünk esőkabátot a gyerekeknek.  És milyen jól tettük, szuper koncert volt. 
Gyakorlatilag azt a majdnem másfél órát Zoli Zozival a kezében, én pedig Marcit fogva ugráltuk,  táncoltuk végig. (a lábam még mindig érzem) Majdnem 10-re értünk haza.

Marci úgy összegezte: -Jól meghosszabbítottuk a napot!  Jó buli volt.

...és tényleg az volt... 

Marci betűrejtvénye

Tegnap este Marci írt és rajzolt nekem.  Na nem egy nagy rajzművész, de annak fényében, hogy eddig nem akart ceruzát fogni a kezébe egész jó kis mű.

De a lényeg a bal oldali betűrejtvény.  Imádom, ahogy próbálgatja összerakni a betűket szavakká :-) teljesen egyedül,  segítség nélkül.  Messze nem tökéletes még,  de hát hol van még az iskola :-)

Na ki találja ki mit is akart írni?

Csokifesztivál

Hétvégén tartották Kecskeméten az 1. Országos Csokifesztivált.
Bár ez csak pót-pót programként volt észben tartva,  de mégis itt voltunk. 

Az első verzió szerint,  szombaton Pestre mentünk volna Zsuzsanna édesanyjával kapcsolattartásra. Ezután -csak mert a fiúk rágják a fülem- a Hajógyári szigeten csúzdaparkoztunk volna.  De...  Nem volt jó az időpont sem ennek,  sem annak,  így elnapoltuk a dolgot. 

A második verzió szerint,  szombaton ebéd után mentünk volna Kecskemétre. De.... Zozi reggel úgy ébredt, hogy valami a szemébe ment.  Semmit nem láttam,  kimostuk, de nem lett jobb, így az ügyeleten kötöttünk ki.  Ott sem láttak semmit,  kaptunk szemcseppet,  és ha pár (3) órán belül nem javulna,  egy beutalót a kórházba....

Szerencsére jobb lett.  Vasárnap reggel még kicsit duzzadt volt ugyan,  de a vörösség és a könnyezés teljesen elmúlt. 

Na így aztán,  vasárnap ebéd után felkerekedtünk. 
Maga a fesztivál nem volt egy nagy szám.  Az erős szél miatt beköltöztették a műv.ház aulájába. Ami ugyan hatalmas,  de nem ennyi ember számára.  

A csokik szépek (és drágák) voltak.  Kicsit érzékenyen érintett,  hogy a gyerekek részére szervezett -és hirdetett- program mind fizetős volt.  Így csak néhány dolgot próbáltak ki. 

Úgyhogy ez számomra az "itt is voltunk" kategória lett.
A gyerekek persze nagyon élvezték és végül is ez számít.

Marci be(nem)íratkozása az iskolába

Már vagy egy hónapja olvastam mikor is van az iskolai beiratkozás, de annyira nem hatott meg. 
Így szerettük volna,  így készültünk. 

Annyira nem is számoltam vele, hogy végül majdnem el is felejtettem elmenni az iskolába. Marci óvónénije egyik reggel kezembe nyomta a szakvéleményt, hogy ezt is vinni kell. Aznap épp nagyon siettem (mikor nem), így bedobtam a kocsiba.
Másnap délután eszméltem rá,  hogy hoppá,  a mai napon el kell intéznem,  mert elfogyott az idő...

Így aztán amikor délután Zoziért mentem,   átballagtunk a nagyiskolába. 
Azt hittem nagyobb sorállás lesz,  de senki sem várakozott.  Marci iratait lemásolták, beírták, hogy majd jövőre jön és kész.  Jót mosolyogtak azon, hogy Zozi van velem, tán újrakezdi az első osztályt :-)
Hát kb. ennyi...  Hosszabb volt leírni,  mint megélni. 

Szeptemberben Marcit is várják a suliváró foglalkozásokon..... Ééés jövőre ilyenkor számítanak ránk. 
Hm. Kicsit sajnálom előre Marcit...  Nem lehet könnyű Zozi "árnyékában" élni, teljesíteni.  Mert hiába kis okostojás ő is, mert tényleg az, de teljesen más.  Másképp okos,  más a lelkivilága, más az egész gyerek.  Ők csupán külsőre hasonlítanak nagyon. 
Az óvodában is küzdöttünk ezzel,  tudom a suliban sem lesz másképp.  De ezen még kár rágódni. 
Hiszen kaptunk egy évet ajándékba :-)

Vasárnap reggeli szösz :-)

Nagy szerepet játszik nálam a reggeli "észheztéréshez" a kávé. 
A legelső csupán egy "kavarós" 3:1, de kell és kész.  Amióta az eszemet tudom lehetőleg az ágyban iszom meg.  Erre elég gyorsan sikerült rászoktatni Zolit is :-) Még akkor is inkább beviszem, ha én készítem el.  (az esetek 99,9%-ban így van, mert a többi kávét viszont Apácska főzi)

Viszont,  néhány hete a legnagyobb meglepetésemre Zozi elkészítette és behozta nekünk.  És ez annyira de annyira jól esett. 
Azóta is szinte minden hétvégén ágyba kapom a kávémat, és pont úgy ahogy szeretem <3

Olyan jóóóó nekem :-)

Szemorvosnál... - avagy kicsit hurrá :-)

Ma volt időpontunk Marcival a szemorvosnál.  Igen-igen. Már ennyi idő eltelt.  A vizsgálat szerint,  20%-ot javult Marci szeme.  Illetve amit használ belőle.  Most így 60%-nál járunk.  A következő találkozás 2 hónap múlva esedékes,  akkorra kb. 80%-nál fogunk tartani a legjobb esetben.  A tapasz hordása marad a jelenlegi felállásban,  5 nap takarás, 2 nap szünet. 
Nagyon megdicsérte Marcit a Doktorúr, hogy milyen szépen hordja a tapaszt.
És valóban...  Le a kalappal előtte.  Egy hős veszett el benne.  Soha egy nyafogás nem hagyja el a száját,  pedig szinte minden levétel után csúnya vörös,  majdnem sebes a kis bőre... Pedig annyira de annyira próbálom óvatosan levenni,  de mégis tépi, mert annyira odaragad...  Szerencsére szépen és gyorsan gyógyul egy kis bepanten segítségével.  Na szó ami szó, ügyes. És van okunk az örömre :-)

Ha már ott voltunk,  Zozi szemét is megnézettem. Nincs panasza, csak nehogy későn vegyük észre, ha baj lenne. 
De szerencsére minden rendben van :-) A gép mutatott ugyan valami nagyon csekély eltérést, de erre még nem kell szemüveg.  Évente nézetni érdemes. 

Az elmúlt napokban...

Na, szépen vagyunk... Jól megünnepeltetem a blogot én meg eltűnök... Csak egy kicsit...

Tehát volt egy húsvét...  Khm...  Már egy hete...  Az azt megelőző héten csak hétfőn dolgoztam. Igaz akkor nagyon sokat és sokáig. Kedden vizsgáztam.  Szerdától viszont szabadságon voltam. 
Egy kicsit a gyerekekkel,  egy kicsit Apácskával szöktünk.  Nagyon régen csavarogtunk kettesben.  Anyu pénteken kora délutántól vigyázott a gyerekekre.  Zoli talált a közelben egy szuper helyet.  Ott töltöttünk egy éjszakát.  (képek lent)
Szombaton délelőtt felmarkoltuk az apraját a csapatnak és moziztunk. 
Vasárnap jött a nyuszi.  A fiúk focikapukat kaptak. Mostanában egyre többet fociznak,  így az örömük határtalan volt.  Zsuzsi sminkelős cuccokat... Háát bár nem nagyon mutatta,  de bízom benne, hogy kicsit örült neki. 
Hétfőn a család női tagjait locsolták a fiúk. Nagyon nem vittük túlzásba a verstanulást, mert nem igazán találtam nekik olyan igazi igazit... De végül egész jól összehoztuk.

Marci ezt mondta:
-Én még kicsi legény vagyok,  verset így még nem tudtatok.  De a Bátyám erős, okos,  a verset ezért tőle kapod.  Szabad-e locsolni? 
Zozi folytatta:
-Hétfőn reggel korán keltem,  ünneplőbe felöltöztem. Rózsavízzel elindultam,  e kis házba bekopogtam. Üdvözlöm a ház lakóit, keresek egy szép lányt itt. Rózsavízzel locsolkodom, piros tojást elfogadom. Szabad -e locsolni?

Kedden sajnos dolgozni kellett menni,  pedig olyan jó lett volna még itthon lógni.

Szerdán már minden visszazökkent a régi kerékvágásba...  Ovi, suli,  munka, én meg megint vizsgáztam egyet... (még kettő vár rám...) 
Viszont így rövid volt a hét. 

Viszont,  hogy ne legyen minden ilyen szép,  kerek, azért némi betegség is akadt. 
Marci már két hete nem tud kimászni a náthából.  Nem folyik olyan nagyon az orra, de mégsincs teljesen jól.  Ráadásul gyanús volt nekem,  hogy gyakran visszakérdez,  mint aki nem hall jól.  Szombaton reggel így elvittem a "fülecskés" doktor bácsi magánrendelésére.  Hét közben esélytelen végigvárni a sort a rendelőben.  Kiderült, hogy jól gondolom,  tényleg nem hall rendesen Marci, mert mindkét füle be van gyulladva.  Az érdekes, hogy nem panaszkodott rá, hogy fáj... 
Kapott antibiotikumot,  oviba nem mehet,  következő szombaton újra megyünk.  Remélem jobban lesz. 

Nos. Egyelőre ennyi jutott az eszembe...  
Ja, és készült szokásos húsvéti "ötös" fénykép is.