Olyan vágyódva olvastam itt is, ott is, hogy ünnepeltek suliban, oviban. De végre eljött a mi napunk. Zoziék megtartották az anyák napi ünnepséget.
Reggel kicsit odaköltöztünk a suliba. Iskolatáska, szép ruha, citera. Viszont elkövettem azt a bakit, hogy sem esőkabátot, sem esernyőt nem vittünk... Mert ugye mikor máskor szakadna az eső, amikor mennek át a nagyiskolába...
Nagyon hosszú, de igényesen, szépen összeállított műsor volt. Énekeltek, táncoltak, verset- és zenei aláfestéssel egy szöveget mondtak, mesét adtak elő, voltak hangszeres előadók.
Megható volt nagyon. Na jó... Túl megható... Akármennyire próbáltam, de nem tudtam visszatuszkolni azokat a fránya könnycseppeket... Potyogtak megállíthatatlanul... Zozi értetlenül ki is szólt csak úgy némán tátogva, hogy zsebkendő???? :-)
Rengeteg apró, és nagyobb ajándékkal készültek. Mamák papírvirágot kaptak. Mi anyukák pedig egy kis csokrot, egy papír tündért, egy papír cukortartó dobozkát, egy papír pénztárcát. A fő-fő ajándék pedig egy könyv volt. Olyan "félig megírt" a gyerekek fejezték be a rajzokat, szövegeket.
Nagyon sokat készültek rá. Nagyon sok munkájuk van benne. Nekem felejthetetlen élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése