Már vagy egy hónapja olvastam mikor is van az iskolai beiratkozás, de annyira nem hatott meg.
Így szerettük volna, így készültünk.
Annyira nem is számoltam vele, hogy végül majdnem el is felejtettem elmenni az iskolába. Marci óvónénije egyik reggel kezembe nyomta a szakvéleményt, hogy ezt is vinni kell. Aznap épp nagyon siettem (mikor nem), így bedobtam a kocsiba.
Másnap délután eszméltem rá, hogy hoppá, a mai napon el kell intéznem, mert elfogyott az idő...
Így aztán amikor délután Zoziért mentem, átballagtunk a nagyiskolába.
Azt hittem nagyobb sorállás lesz, de senki sem várakozott. Marci iratait lemásolták, beírták, hogy majd jövőre jön és kész. Jót mosolyogtak azon, hogy Zozi van velem, tán újrakezdi az első osztályt :-)
Hát kb. ennyi... Hosszabb volt leírni, mint megélni.
Szeptemberben Marcit is várják a suliváró foglalkozásokon..... Ééés jövőre ilyenkor számítanak ránk.
Hm. Kicsit sajnálom előre Marcit... Nem lehet könnyű Zozi "árnyékában" élni, teljesíteni. Mert hiába kis okostojás ő is, mert tényleg az, de teljesen más. Másképp okos, más a lelkivilága, más az egész gyerek. Ők csupán külsőre hasonlítanak nagyon.
Az óvodában is küzdöttünk ezzel, tudom a suliban sem lesz másképp. De ezen még kár rágódni.
Hiszen kaptunk egy évet ajándékba :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése