Szülői értekezletről

Hétfőn délután volt Zozi iskolájában a szülői értekezlet.
Tulajdonképpen semmi olyan nem hangzott el amit ne tudtam volna...
Statisztika:
- Az osztályban 11 gyermek bizonyítványa lett kitűnő, azaz mindenből kiválóan teljesített. (27-en vannak)
- Az osztályban 17 gyermek kapott egy vagy több tárgyból dicséretet.
-Iskolaszinten 17 tantestületi dicséretet osztottak ki (félévkor???)
-Iskolaszinten 4,69 a magatartás, 4,58 a szorgalom átlag.

Március elején lesznek tanulmányi versenyek.  Szinte minden tantárgyból.  Jelentkezés önkéntes.  (hááát kíváncsi vagyok mire megy el Zozi)

Jó hosszú lesz a tavaszi szünet,  mert az iskola ad nekik pár plusz napot, így másfél hétig itthon lehetnek.  (ebből előreláthatólag 1 hetet itthon leszek én is)

Már tudjuk a tanévzáró időpontját  :-) június 19. 10 óra.

Szó volt még a kirándulásról, de döntés nem született.  Vagy Csongrád western-tanya, vagy Budapest állatkert és cirkusz. Tavaly Marci az óvodával Csongrádon volt, imádták.  Nekem ez sokkal jobban tetszene.  No majd eldöntik. 

Még mi szülők kicsit maradtunk, mert megbeszéltük a tanítónénik év végi búcsú ajándékát.  Harmadik-negyedik osztályban már másik tanító nénijük lesz. Voltak jó és kevésbé jó ötletek,  végül 1-1 fotókönyv mellett döntött a többség.

Ötlet szinten felmerült, hogy rendezhetnénk egy családi napot a közeli erdőben.  Amolyan összedobós bulit, mindenki vinne valamit.  Jó lenne.  A gyerekek biztos élveznék.

Hát ennyi.  Hasznos másfél óra volt.

Marci és a szemüveg

Pénteken délelőtt telefonáltak az optikából, hogy kész a szemüveg.  Munka után felkaptam Marcit Anyunál és spuriztunk, hogy odaérjünk.  Sikerült. 
Annyira aranyos vele, olyan jól áll szerintem. 
Szombaton csavarogtunk még,  így vasárnap reggelre volt betervezve, hogy leragasztjuk a bal szemét.  Aztán ahogy beteg lett, tanakodtunk mi is legyen...  Van elég baja... De meggyőztük magunkat,  hogy mégis ragasszuk le.

Marci kb negyed óra múlva szólt, hogy elég volt, mikor vesszük le... Mondtam neki, hogy nyáron...  Na itt kicsit meglepődött.  De belenyugodott.
Mindig szépen elmagyaráztam, hogy azért kell,  mert a másik szemét meg kell tanítani látni. Érti miről van szó.  Így csak 4-5 alkalommal panaszkodott, hogy kényelmetlen és szúr, viszket stb...
Azt is inkább olyankor amikor rosszul volt. 
De sem tegnap,  sem ma nem említette.  Gondolom csak megszokja... 

Majd még az lesz nagy próba,  amikor cserélni kell a tapaszt.  El sem tudom képzelni hogy veszem majd le... Az a vékony kis bőre hogy bírja majd...

Szóval Marci ismét egy kis hős. Le a kalappal,  rosszabbra számítottam.
Persze most itthon biztosan könnyebb,  mert mi lesz az oviban...  Majd kiderül. 

Íme az én okos kis hősöm :

Farsangról

Már január elején kihirdették a farsangok időpontját.  Az ovis január utolsó péntek, iskolás február első péntek.  Ennek nagyon örültem. 
Ugyanis: A tavalyi farsangon Zozi nem tudott részt venni,  mert akkor volt beteg.  A jelmeze készen várta, hogy újra farsang legyen és elővegyük.  Dr Rédei Zoltán akart lenni. Amikor felpróbáltuk, hogy jó-e még,  Marci is lecsapott rá, hogy ő is doktorúr lesz.
Óóó ennek még jobban örültem, egy jelmez, két farsang,  tökéletes.  Most nem volt semmi ötletem úgy sem. 

Ahan...  miért is lenne ekkorra szerencsém...  Marci farsangját áttették ugyanarra a napra, mint Zozié. Így mégis alkottam még egy orvosi köpenyt, lett két orvosi táska,  fecskendő, névtábla. 

Lett két doktorbácsink. Sajnos közös kép nem készült, mert az utolsó este pakolás közben vettem észre,  hogy az egyik köpenyen van egy folt,  azt gyorsan kimostam még. Reggel pedig úgy húzták a fiúk az időt, hogy örültem annak hogy aránylag időben indultunk.

Marci úgy ment be a csoportba, hogy előre beöltözött.  Nekik egész nap buli volt.  Gyorsan lőttem róla a folyosón pár képet.  Nagyon lelkes volt.  Vitt sütit is -linzerkarikát-, bár nem saját gyártmány volt,  de nagyon jót készítenek az egyik pékségben. Nagyon jót bulizott. Mindig van valami program is ilyenkor.  Idén készítettek egy színes csákót, zene volt, táncolás,  süti,  szörp. Szóval bulizás :-) 

Zoziék bulija délután volt.  Ebéd után az egész osztály átsétált a nagy iskolába, ott az egyik teremben átöltöztek jelmezbe és a tornateremben már indult is a banzáj. Valaki tett fel képeket a fb csoportba, így láttam én is milyen volt.
Hááát látszik, hogy nem volt senki aki segítsen öltözni nekik...  Zozi csak felkapta a köpenyt, fogta a táskát ... és kész.  Bár nem hirdettek nyertest,  de így olyan semmi volt... 5 és 6 között lehetett menni értük.  Amikor odaértünk (Marcival) akkor kezdődött a tombola sorsolás.  Tartott kb 3/4 órát... Rengeteg apró tárgyat sorsoltak ki. Akkora már szinte minden gyerekért jött valaki... annyira zsúfolt volt a tornaterem, levegő sem volt. Próbáltunk úgy helyezkedni, hogy Zozi lássa hol vagyunk.  Ez jól is jött,  mert szegénykém nem nyert semmit,  ezért a fődíj sorsolása után eltört kicsit a mécses. 
Gyorsan megvígasztalódott,  és végül is nagyon jól érezte magát. A lényeg pedig pont ez. 

Dr Rédei Marcell

Sulis buli 

Reménykedve várják,hogy Zozi számait kisorsolják...

Ez a fb kép, nem vitte túlzásba a beöltözést... 

Itthon vagyunk...

Nem is tudom hol kezdjem...

Már említettem, hogy sok az elmaradásom.

Tehát fogok írni:
-Marciról és a szemüvegről.
-Farsangról.
-Iskolaérettségi vizsgálatról.
-Szülői értekezletről

Most viszont:

-itthon vagyunk a kicsikkel hármasban. Betegek...

Szombaton kezdte Marci,  lázzal, torokfájással. Vasárnap hányt is sokat...  Tulajdonképpen épp csak egy-egy korty víz maradt meg a pocakjában.
Vasárnap estére már Zozi is kedvetlen volt.  Biztonság kedvéért adtam neki egy nurofent, így jól is aludt,  de reggel hányni kezdett ő is.  Neki nincs ugyan láza,  de harmatgyenge.  El is aludt rögtön ahogy hazaértünk az orvostól.

Kivételesen a "midokinkhoz" mentünk,  mert betegállományba csak ő vehet.  Meglepően normális volt.  Bár azt külön kérni kellett, hogy Marci tüdejét hallgassa meg, mert köhög is.  (állítólag tiszta)
Kaptak a fiúk antibiotikumot, és remélem sikerült is eltalálnia, hogy mi a bajuk. Szerinte bakteriális fertőzés. 
Így most 3 nap itthon. 

Most kicsit nehezen...

...jönnek a szavak...

Pedig van pár dolog amiről írni szerettem volna. 
Most a legfrissebb:
Marcival voltunk szemésznél. 
Egy ideje ha valamit néz, meg-megdörzsöli a szemét.  Gondoltuk jobb megnézetni.

Első körben ahhoz az optikushoz vittük ahová mi járunk. Ott már kiderült, hogy valami nem jó,  de ott gyerekeknek nem adnak szemüveget, hanem havi két alkalommal rendel egy szemész orvos is. Így második nekifutásra őt kerestük fel tegnap.
Hát egy "cseppet"  sokkolt az eredmény.

A jobb szemének 40%-át nem használja Marci,  nem csak rövidlátó, hanem tórikus is a szeme.
Azért, hogy munkára fogjuk a rosszabbik szemét, a másik takarást kap előreláthatólag fél évig. 
Ráadásul a szigorúbb fajtát.  Két hétig teljes takarás,  0-24-ig. Csak a csere idejére lehet szabadon a szeme, nincs lazítás, hogy kicsit levesszük aztán visszatesszük. A két hét után 6nap takarás 1nap szünet.  A 2-3 hónapban 5nap takarás 2nap szünet.  Aztán kontroll, hogy javult-e.
A jó hír, hogy a másik (bal szeme) tökéletes. 

Úgyhiszem nagyon nehéz napok, hónapok állnak előttünk. De majd leküzdjük.

Szerintem nincs okom panaszra :-)

Ma hozta haza Zozi a félévi értesítőt. 

Nagy izgalomban volt már reggel,  mert:
-Mi van ha lesz benne négyes... 
-Hát a világ nem dől össze - mondtam neki. 
-De... Egy kicsit összedől... - válaszolta kicsit szomorúan,  és nagyon szorongva. 

Azthiszem a világ  egyben marad :-)

Baleset...

Mostmár leírom...  Már csak némi remegés van a gyomromban...

Csütörtökön egy kusza,  nehéz nap vége felé csörgött a telefonom.  Zozi napközis tanító nénije volt.  Zozinak vérzik a feje,  baleset érte az iskola udvarán.
Nulla idő alatt adtam át a fontosabb teendőket, és kb 5 perc múlva értem a sulihoz. ... És valóban...  Nem vicc volt. Zozi feje vérzett.  Egy kisfiúval ütköztek össze,  olyan szerencsétlenül, hogy Zozi szemöldöke alatt egy kb 6cm-es sérülés volt,  ami kb másfél cm-en fel is szakadt.

Nos,  tudni kell,  hogy eü téren városunk a béka hátsója alatt van...  Nincs sürgősségi rendelés...  Délután nincs sebészet.  Így az első utunk a gyermekorvosi rendelőbe vezetett. 
Szerencsére a Doktor néni soron kívül behívott. 
Miután csak felületi a sérülés nem látta indokoltnak, hogy a szomszéd város kórházba menjünk. Ellátta Zozit, aki kapott egy vékony tapaszt ami összehúzza a sebet. Szerencsére  nem volt mély a seb,  csak nagyon vérzékeny helyen... 

Biztos ami biztos kaptunk beutalót koponyaröntgenre és szemészetre.  Az utóbbit sikerült is elintézni, bár ott elég sokat kellett várunk.  Mire sorra kerültünk a ragasztót eláztatta a szivárgó vér,  így újra kellett kötözni.  Szemészetileg minden rendben volt, még így is ducira dagadt szemmel is végig tudta olvasni a táblát.  A szemgolyó pedig megúszta,  nem kapott ütést. 
A röntgenen nem volt már rendelés,  így -miután nem volt sem ájulás, sem rosszullét-  ezzel megvártuk a reggelt.  Ott is mindent rendben találtak. 

Pénteken pihent Zozi itthon, illetve Maminál.  Most pedig elég színes egyéniség lett. Lila,  bordó, kék,  sárgás-zöldes a szeme környéke.  De már legalább nem dagadt. 

Ma már ment suliba,  azzal a feltétellel,  hogy nem ugrál,  nem szalad,  nem tornázik legalább a héten. 

Ez is meg van

Marci nagyon nehezen tanult meg beszélni.  Bár mindent megértett és megértetett, de sokára szólalt meg és voltak hangok amiket nem mondott helyesen.  (persze mára már kész dumagép és szédületes szókincse van)
De az a fránya R csak nem akart megpördülni.  Néha, sikerült ugyan,  de amikor gyakoroltuk sohasem.
Marcit viszont nagyon letörte a sikertelenség,  így nem gyötörtem. Pláne,  hogy beszélgettem azzal a logopédussal (ismerem is, külön kérésemre Marcira is ránézett) aki vizsgálta a nagycsoportosokat.  Szerinte nincs nagy baj,  valószínűleg pár hónap és rendeződik. Ezért nem terhelné ha nem muszáj külön foglalkozásokkal.

Na tehát,  ezek szerint igaza lett,  ugyanis ma délutántól egészen jól pörög az az RRRRR :-)
Egész lefekvésig olyan szavakat kellett kitalálni amiben megtalálható.... És csak mondta, mondta, mondta.

Olyan lelkes,  olyan boldog és olyan büszke :-)
 
Egész nagyfiús lett ahogy beszél, jól állt neki az L is :-) de persze így a jó.

Imádom! ... És olyan büszke vagyok rá.

Szánkós...

Az új munkahelynek köszönhetően hamarabb hazaérünk. Még így is, hogy megyek Zoziért a suliba, Marciért Anyuhoz,  így kb fél 5 körül itthon vagyunk.  Még nem sikerült átállni rá, ezért tegnap már 6 után nem sokkal túl voltunk a vacsorán is... 

Hát mi lenne ha szánkóznánk egyet?  Lehet, hogy pillanatok alatt elolvad és jaj nem is szánkóztak a gyerekek idén.  (akkor még nem olvastam azt az előrejelzést,  ami kb. 10 cm havat jósol) 

Nos, mire kigondoltam és kimondtam az összes gyerek felöltözve az ajtóban állt.
 
Nem mentünk messzire,  csak épp a ház környékére, nem is sokáig,  mert sötét is volt,  na meg hideg is. De arra jó volt, hogy pirosra színezze a puha pofikat :-)

Szilveszteri-Újévi

Szilveszterkor itthon voltunk, illetve a parkolóban  tűzijátékoztunk és pezsgőztünk este 10-kor a munkatársammal és családjával. Nem mertük későbbre hagyni,  mert félő volt, hogy bealszik valamelyikünk. 
Szép volt.  Marci sem sírta végig, mint tavaly.  Sőt!!!  Tetszett neki. 
Éjfél előtt fél órával kidőlt a legkissebb.  Így Zozi koccintott velünk a kicsik közül csak. Még néztük egy darabig a tűzijátékokat,  és 1 óra körül aludni mentünk.

1-én Apuéknál ebédeltünk a jól megszokott lencselevest. Aztán itthon csak punnyadtunk.
Nem mostam,  nem varrtam,  nem öntöttem ki a felmosóvizet, sőt a szemetet sem vittem ki.  Gyakorlatilag semmi különöset nem csináltunk,  így remélem minden tiltott dolog kimaradt  :-)

A képek közé tettem egy olyan uncsitesós képet, ahol a fiúk bátyám kislányával Anitával vannak. Megdöbbentő a hasonlóság. 

Az utolsó képet csak Marci tincse kedvéért :-)