Marci és a szemüveg

Pénteken délelőtt telefonáltak az optikából, hogy kész a szemüveg.  Munka után felkaptam Marcit Anyunál és spuriztunk, hogy odaérjünk.  Sikerült. 
Annyira aranyos vele, olyan jól áll szerintem. 
Szombaton csavarogtunk még,  így vasárnap reggelre volt betervezve, hogy leragasztjuk a bal szemét.  Aztán ahogy beteg lett, tanakodtunk mi is legyen...  Van elég baja... De meggyőztük magunkat,  hogy mégis ragasszuk le.

Marci kb negyed óra múlva szólt, hogy elég volt, mikor vesszük le... Mondtam neki, hogy nyáron...  Na itt kicsit meglepődött.  De belenyugodott.
Mindig szépen elmagyaráztam, hogy azért kell,  mert a másik szemét meg kell tanítani látni. Érti miről van szó.  Így csak 4-5 alkalommal panaszkodott, hogy kényelmetlen és szúr, viszket stb...
Azt is inkább olyankor amikor rosszul volt. 
De sem tegnap,  sem ma nem említette.  Gondolom csak megszokja... 

Majd még az lesz nagy próba,  amikor cserélni kell a tapaszt.  El sem tudom képzelni hogy veszem majd le... Az a vékony kis bőre hogy bírja majd...

Szóval Marci ismét egy kis hős. Le a kalappal,  rosszabbra számítottam.
Persze most itthon biztosan könnyebb,  mert mi lesz az oviban...  Majd kiderül. 

Íme az én okos kis hősöm :