Baleset...

Mostmár leírom...  Már csak némi remegés van a gyomromban...

Csütörtökön egy kusza,  nehéz nap vége felé csörgött a telefonom.  Zozi napközis tanító nénije volt.  Zozinak vérzik a feje,  baleset érte az iskola udvarán.
Nulla idő alatt adtam át a fontosabb teendőket, és kb 5 perc múlva értem a sulihoz. ... És valóban...  Nem vicc volt. Zozi feje vérzett.  Egy kisfiúval ütköztek össze,  olyan szerencsétlenül, hogy Zozi szemöldöke alatt egy kb 6cm-es sérülés volt,  ami kb másfél cm-en fel is szakadt.

Nos,  tudni kell,  hogy eü téren városunk a béka hátsója alatt van...  Nincs sürgősségi rendelés...  Délután nincs sebészet.  Így az első utunk a gyermekorvosi rendelőbe vezetett. 
Szerencsére a Doktor néni soron kívül behívott. 
Miután csak felületi a sérülés nem látta indokoltnak, hogy a szomszéd város kórházba menjünk. Ellátta Zozit, aki kapott egy vékony tapaszt ami összehúzza a sebet. Szerencsére  nem volt mély a seb,  csak nagyon vérzékeny helyen... 

Biztos ami biztos kaptunk beutalót koponyaröntgenre és szemészetre.  Az utóbbit sikerült is elintézni, bár ott elég sokat kellett várunk.  Mire sorra kerültünk a ragasztót eláztatta a szivárgó vér,  így újra kellett kötözni.  Szemészetileg minden rendben volt, még így is ducira dagadt szemmel is végig tudta olvasni a táblát.  A szemgolyó pedig megúszta,  nem kapott ütést. 
A röntgenen nem volt már rendelés,  így -miután nem volt sem ájulás, sem rosszullét-  ezzel megvártuk a reggelt.  Ott is mindent rendben találtak. 

Pénteken pihent Zozi itthon, illetve Maminál.  Most pedig elég színes egyéniség lett. Lila,  bordó, kék,  sárgás-zöldes a szeme környéke.  De már legalább nem dagadt. 

Ma már ment suliba,  azzal a feltétellel,  hogy nem ugrál,  nem szalad,  nem tornázik legalább a héten.