Ami volt... Ami van... Ami lesz...

"cseppet"  megcsúsztam...
(Inkább szétcsúsztam... ha elhallgatok itt a blogon az sose jelent jót) de nem erről írok most.

Munka rengeteg, kimerültség, gondok-bajok, agyalni való még több, hangulat nulla. Így indultunk neki az ünnepeknek.  Hát nem túl szép kilátások. De végül is egész jól kialakult.  Nagyon jól!!

A program fix volt:

23-án este tettem le a lantot. ... És bár mindig megfogadom, hogy jövőre időben csomagolok,  késő éjszakáig ragasztottam, szalagoztam, cimkéztem. Apa pedig húst aprított, készült a másnapi főzéshez. 

24-én főztünk, díszítettünk,  ünnepeltünk Anyuéknál,  illetve itthon.

25-én naaagy családi banzáj nálunk,
26-án ugyanez a család másik felével Apuéknál.

Ajándék hegyek,  boldogság,  gyermekmosoly. Csak ez számít. 

Minden szabad percben játszottunk a gyerekekkel.  Marcival autópályáztunk,  Zozit bámultuk ahogy ügyeskedik az új peonzájával, illetve társasjátékoztunk az új Blanco-val. Ha épp nem volt kedvük velünk játszani olvastunk, beszélgettünk. Rövid,  de értékes időt töltöttünk együtt.  Jó volt.  Nagyon jó. 

27-én meghívtam Apácskát ebédelni Kecskemétre egy étterembe. Ugyanis ma lett 40 éves,  de ma mindenki dolgozott. 

Tehát a hosszú hétvége,  az ünnepek egy szempillantás alatt tova tűntek...  Lehet várni a következőt.

...Ami van....
Mi nagyok dolgozunk...  Az apróbbak Maminál...  Jó lenne itthon lenni,  de ez most kizárt...

...Ami lesz...
31-én is dolgozunk... Zoli 4-ig, én is kb.akkor kerülök elő... Délig leszünk nyitva,  utána leltár, éves zárás,  statisztika, és...

...És elköszönök a munkahelyemtől... 
Maradok a szakmámban, csak egy pár lépcsőfokot ugrok.  Adódott egy lehetőség,  amit vétek lett volna kihagyni. Hívtak,  rám gondoltak...  Hát elfogadtam.  Nagyon más lesz,  nagyon idegen.  Nagyon izgulok helyt tudok-e állni,  úgy ahogy elvárom magamtól és ahogy elvárják tőlem.  Majd kiderül... 
Az biztos,  hogy nehéz elköszönni... 

Most nézem ahogy a kollázsokat készítettem, alig készültek képek...

Ezt már nem tudom....

.... szavakba önteni.... 

Micsoda csoda ez a gyerek :-)  (most épp Zoziról van szó megint) 

Hétfőn reggelenként van a tanítás előtt a templomban egy kis hét kezdő áhítat. Ennek keretében Zoziék osztálya adventi műsort adott. Ebben a műsorban Zozi előadta azt a bizonyos verset, amivel november végén különdíjat hozott el az országos versmondó versenyről.

Nos... hétfőn délután csörgött a telefonom. Anita néni volt, Zozi tanító nénije, hogy elmondhatná-e Zozi a verset vasárnap az Istentiszteleten.... Hááát persze...!!! :-)
Így ma reggel testileg-lelkileg ünneplőbe öltöztünk, és mindannyian templomba mentünk. Zozi szavalni, mi pedig hallgatni ŐT.  (bár mondta már ennél szebben is... de az érzés... leírhatatlan :-) 

(azt meg csak úúúgy megsúgom, mert Zozi sem tud róla, a Művelődési központ szervezésében a városi karácsonyi műsoron két alkalommal kellene előadnia citerán a Mennyből az angyal-t... Azért csak kellene, mert ütközik az időpont a sulis ünnepséggel... így majd máskor...)  Mondom én, hogy csoda ez a gyerek :-)

Mikulás itt is, ott is...

Mi másról is szólt volna az egész hét, mint a Mikulásról, illetve annak várásáról...

Marciéknak már kedden megérkezett az óvodába. Volt mindenféle ünneplés, zenebohóc, mikulásbuli. Állítólag, még verset is mondott Marci neki :-)  Nem volt nagyon közlékeny, amikor azt kérdeztem, mit mondott neki a Mikulás... 

-Hááát, semmit, csak, hogy mondjam el a verset... 

-Khm... azt nem, hogy ne szomorkodj reggelente?

- ....Hááát lehet, hogy azt is mondta...      :-) 

Kaptak színezőt, meg kis csomagot a nagy-szakállútól. Boldogság volt ám, hogy Ő kapta a családban először a csomagot. 

Még a hétfői citera órán mondta Gábor bácsi, hogy csütörtökön várja szeretettel a fiúkat, lesz némi mikulásozás a hangversenyteremben.  Naná, hogy 3-5-ig.... amikor 3/4 5-ig dolgozom...  Nos, a lényeg, hogy Apácska szabaddá tette a délutánját, felmarkolta a fiúkat és buliztak egyet. No itt kicsit kettéválik a mesélés, mert Apa azt mondta, égetni valóan rosszak voltak, a fiúk pedig, hogy milyen jót buliztak, haza sem akartak jönni. Végül is a kettő együtt is megy nekik :-)  Na a lényeg a feladat volt, Zozi egy másik citerázó fiúval együtt zenéltek. Apácska természetesen felvette :-) Ahogy néztem a videót, szinte hihetetlen, hogy nem gyakoroltak előtte együtt, sőt nem is találkoztak még csak akkor, ott. A másik csodálatos dolog számomra, hallgatni, ahogy Zozi zenél. Lehet, hogy az elfogódottság is, de nekem annyira ügyes. (mondjuk Gábor bácsi is sokat dicsérte) Tehát, ahhoz képest, hogy szeptemberben fogott a kezébe először pengetőt.... szerintem szuper :-) 

No és  pénteken megérkezett a "városi" Mikulás is. Minden évben a városháza erkélyéről ereszkedik le kötélen, és a krampuszokkal bohóckodnak kicsit a megjelent gyerekeknek. Ilyenkor minden óvoda viszi a gyerekeket, sőt az alsósok is ott vannak. Ovis csoportonként kapnak ilyenkor egy nagy piros zsákban csomagokat, minden kisgyermeknek névre szólót. Ez egy városi rendezvény a kicsiknek, de szerintem kedves.

Pénteken délután zenesuli után megnéztük, hogy Mamáéknál is hagyott-e ajándékot a piros ruhás. (naná, hogy igen) 

Szombaton mi Apával kimenősök voltunk, némi beszerző körút volt betervezve, így a gyerekek Maminál voltak. Na ott is járt a Mikulás.

Még szombaton késő este nagy csizmapucolásba kezdtek a fiúk, mert még mi is vártuk... Sőt, Zozi rajzolt egy képet is csalogatónak. ...és ha netán megéhezett volna Mikulásunk, készítettek a fiúk neki tejet és kekszet. Egy zsebkendőt is kapott a tálca mellé, nehogy elcseppenjen az orra... :-D (na ezen jót mosolyogtam) 

Így aztán nem volt hiába a sok-sok csalogatás, mert vasárnap reggelre megteltek a kirakott csizmák, sőt bele sem fért a sok ajándék. De biztos sietett a Mikulás, mert egy csomó szaloncukrot és apró csokit szétszórt a csizmák mellett :-) 

Hát ez volt a mi mikulásváró hetünk :-) 

Bónuszként íme a videó, ami a zenesuliban készült: 

Pici ember, nagy siker :-)

Őrületesen büszke vagyok rá!!!

Kérünk...

...némi szurkolást holnapra...

Zozival a Református Általános Iskolák országos szavalóversenyére megyünk.

Aquaworld és erdei séta

Csütörtöki napra "tűztük ki" a pancsolós kirándulást.  Reggel gyorsan összekaptuk magunkat,  és usgyííí irány Budapest. 
Némi dugó volt ugyan az autópályán,  de nem szegte kedvünk.  Szerencsére a tömött parkoló sem annak a jele volt,  hogy mindenki ezt találta volna ki erre a napra. 
"Törzsvendégként" (már egyszer voltunk itt) tudtuk a dolgunk,  vetkőztünk,  pihenőágyat foglaltunk ééés irány a víz. 
Bár néhány medencét kipróbáltunk,  de legtöbbször a csúszdás gyerekmedencében tartózkodtunk. Zozi és Marci hol felváltva,  hol egyszerre csúsztak,  mi pedig hűségesen vártuk őket a vízbeérkezéskor.  Volt, hogy átmentünk a hullámmedencébe, utána kicsit melegedni a "húslevesbe " (a jakuzzi hívjuk így,  mert olyan,  mint egy hatalmas forrásban levő fazék víz, tele hússal,  vagyis emberekkel)   Végül persze újra a gyerekcsúszdához értünk vissza.
Ha röviden akarnám leírni: fürdés, ebéd, fürdés, uzsi,  fürdés. 
Hazafelé sikerült a fiúkat ébren tartani,  így este egy csepp gond sem volt az elalvással. 

...És eljött a péntek...  A szünet utolsó napja...  Délelőtt részemről mosás, főzés,  Apa részéről autó takarítás volt a program.  De, hogy ebben a csodás időben ne ragadjunk a szobában teljesen,  egy rövid erdei sétát iktattunk be délutánra.  Csak itt a helyi erdőben.  KB egy éve voltunk a fiúkkal,  de Zoli még nem látta a Basa-fát, amit 2013-ban az év fájának nyilvánítottak.  Kicsit többet róla itt.
Vittük a bringákat az autóban,  a kicsik tekertek,  mi pedig ráérősen sétáltunk mögöttük. 

...És ennyi... Eltelt az őszi szünet...  Nagyon tartalmasra sikeredett. Az különösen jó volt,  hogy mindenki itthon volt.  Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy kapunk szabit mindketten.  De ez így volt megírva. 
Hétvégén temető látogatás,  aztán indul újra a verkli. ... Nem várom...

Állatkert Jászberény

Keddre is kellemes őszi időt ígért az időjós,  így a terveket tett követte. 

Tulajdonképpen tőlünk csupán egy órányi autóút,  nem indultunk korán.

Sok évvel ezelőtt voltam utoljára itt,  Zsuzsi akkora volt,  mint most Marci.  Azóta minimum kettő felújításon esett át az állatkert.  Emlékeimben tágas kifutók voltak,  és sok-sok majom. 

Hááát az első sokk a pénztárnál ért minket...  Igen borsos áron kaptuk a belépőket. ... És hát nem tudom...  Többet vártunk...  Komor állatokat láttunk, nem túl nagy helyen...  Már ha láttuk őket, mert nem nagyon bújtak elő még.  Félóránként van látvány etetés, mi a pingvinekét és a gibbonokét  néztük meg.  Ezek tényleg érdekesek voltak. Hiányoltam viszont az apró majmokat...  voltak,  de sokkal többre emlékeztem.  Viszont aranyosak voltak nagyon :-)  Sétáltunk egy nagyot a botanikai tanösvényen.  A kicsik végülis nagyon jól érezték magukat. Még indulás előtt ugráltak egy keveset a játszótéren, aztán indulás tovább. 

Tanulság: vagy ne várj túl sokat,  vagy dobj hozzá két ezrest és menj a fővárosiba....

Őszi kirándulás: Szilvásvárad

Mindenki itthon van nálunk.  Ki őszi szüneten,  ki szabadságon.
Igyekszünk aktívan kihasználni az együtt töltött időt.  

Hétfőn reggel Szilvásvárad volt az uticél.  Az őszi erdő hihetetlenül gyönyörű.  Az időjárás is nagyon baráti volt.  Pont sétára való. Regényeket írhatnék róla.

A felejthetetlen pillanatokat igyekszem mélyen elraktározni. Ilyen pl Marci ámuló arcocskája ahogy nézte a "csúzdás" utat (a szerpentin) Zozi rácsodálkozása tulajdonképpen mindenre és okos kérdései,  Zsuzsi kajlasága, meg ahogy érezhetően megérintette ez a sok tiszta gyönyörűség.  Mi ahogy próbálunk kiszakadni a taposómalomból.  Szerintem sikerült :-)

De inkább a képek mondják el.

Ám legyen :-) Az én ötvenem...

Minden pillanatát imádtam Erika és Bea Ötvenjének, így csatlakozom.  Bár sok újat nem hiszem,  hogy tudok írni.  Íme a nálunk elhangzó 50 mondat.

1, Jó reggelt Kincseim.
2,  Mit szeretnétek reggelizni? Naná, hogy ami gyorsan elfogy.
3,  Igen,  ringatlak amíg melegszik a tej. Persze,  téged is.
4,  Kapd már be azt a falatot, ne nézegesd!
5,  Egyééél mááár!! 
6,  Mondom... Egyééél... Mááár!!! 
7,  Jó... Menj pisilni...
8,  Na,  ki győz ma, Ti a reggelivel,  vagy én a fürdőszobában?
9,  Siessetek már, 10 perc és indulnunk kell.
10,  Mi lenne egyszer meglepnétek és nem kellene vitázni?
11,  Már indulni kellett volna 5 perce. 
12, Na jó... Veszem a cipőmet,  indulok. Aki kész van jön,  aki nem az marad. 
13,  Indulhattok.  Hátsó ajtónál találkozunk. 
14,  Néma csendben a lépcsőházban!  Pssszt!!! Mondtam hogy ne üvölts!
15,  Nem,  Marci/Zozi tegnap is te nyitottad az ajtót. Most Zozi/Marci következik. 
16, Ne vitázzatok már ki megy ki hamarabb... 
17,  Fogjátok egymás kezét!  Nem én nem tudom fogni a kezed,  a fülemen is csomag lóg.
18,  Kerüld ki a pocsolyát.
19,  Ááááá ne menj le a fűbe...! Minden csupa kutyasz@r.
20.  Beszállás! Nem egyszerre!!!!
21,  Ne töröld a lábad a kárpitba!
22,  Puszi,  ügyes legyél.  Figyelj oda, jelentkezz!
23,  Integess Marcinak, tudod hogy várja. 
24, Igen, megvárlak amíg felérsz az osztályba. 
25, Szeretlek!
26,  Nézd Marci,  markoló/kukásautó/kamion/stb...
27,  Nem, nem tudok olyan lassan menni az óvodáig hogy minden kukaürítést megnézzünk.
28,  Kiszállás,  végállomás!
29,  Varázscukor? Persze hogy van!
30,  Ne rohanj a folyosón! 
31,  Puszi, Mami jön uzsi után.  Szeretlek!
32,  Mi volt a suliban/oviban?
33,  Ne egyszerre mondjátok már hárman, csak két fülem van!
34,  Vacsoraaaa!!
35,  Itt mindenki süket?
36,  Vetkőzés,  fürdés!
37,  Pisilés alvás előtt! Nem egyszerre!!!  Egymás után!
38,  Na jó, még egy korty víz!
39,  Feküdjetek már,  reggel meg csak nyavalyogtok, hogy álmosak vagytok!
40, Tegnap Marci oltotta a lámpát akkor most Zozi következik.
41,  Jó éjt,  szép álmokat.  Reggelig egyikőtöket sem akarom látni! 
42,  Nem veszem meg. Azt sem!
43,  Na most ne legyél beteg,  nincs rá idő...! 
44,  Nem érdekel,  hogy Pisti /Marcsi /Peti azt csinálja,  engem az érdekel, hogy te NE TEDD! 
45,  Gyorsabban,  lassabban.
46,  Most miért verted/csípte/rúgtad meg? 
47, Mi lenne, ha nem versenyeznétek folyton?
48,  Azért, mert csak!
49,  Csak 5 perc nyugalmat kérek. 
50,  Ááááá,  ezt nem hiszem el! 

Tök-jó nap

Zoziéknál a mai napon volt a Tök-jó nap.  Mit is takar ez?
A napközis tanító nénijük, Ica néni olyan igazi hagyományőrző. Az elmúlt hónapban sok-sok népi mondókát, játékot,  körjátékot tanított a gyerekeknek.  Ezekből kaptunk kis ízelítőt ma délután mi szülők is.
Édesek voltak.  És annyira komolyan vették az egészet. 
A tökhöz csupán annyi köze volt, hogy lehetett bevinni szépen faragott tököt.  Ez utóbbiak kivilágítva díszítették az osztályt. 

Kééépek: