By Marci

Na ez amit nem lehet kihagyni :-)
Majd pár év múlva ha kéri törlöm...

Augusztusi elmaradások pótlása...4.

Augusztus 20 után minden visszazökkent a "normális" kerékvágásba, Apácska is és én is dolgozni kezdtünk, a gyerekek pedig Maminál töltötték az utolsó napokat. Ráadásul ugye rövid hétvége is volt, mert szombati az munkanap volt. Vasárnapra szervezett a munkahelyem egy családi napot, így a nap nagy részét ott töltöttük. Volt minden gyerekbarát dolog, trambulin, légvár, lufis-bohóc, arcfestés, meg hasonlók. Zozit le sem lehetett szedni a légvárról szinte, de Marcit nem érdekelte. 

Kora délutánig voltunk ott, utána pedig még egy utolsó nagy bevásárlás az oviba, suliba. Már majdnem mindent beszereztünk, de még így is egy nagy rakás szatyorral tértünk haza. 

Az elmúlt hétvégét pedig horgászósra szerveztük. Apa reggel korán elindult, mi pedig dél körül mentünk utána. Volt néhány halacska is, de inkább a finom levegőn szaladgálás volt a kicsiknek a lényeg. 

Ééééésss ezennel meg is kezdtük a szeptembert...

a tanévet...

az óvodát...

az iskolát...

Augusztusi elmaradások pótlása...3.

Azt hiszem ott hagytam abba, hogy milyen jó is volt a nyaralás. Kicsit feltöltődve értünk haza szombat délután. 

Úgy terveztük, hogy vasárnap este már meg is kezdjük az évi nagy bulizást, hiszen ilyenkor összeérnek az ünnepek. Zozi kezdi a szülinapjával Zsuzsi folytatja a névnapjával, Marci pedig a szülinapjával zárja az ünnepség-sorozatot. Egyszerűbbnek tűnik így összevonva megtartani... Szóval, a terv az volt, hogy vasárnap este jönnek Édesapámék hétfőn pedig Zoli családja és Anyuék. De hát ember tervez... a vírusok pedig győznek... Vasárnap reggel már apácskánk nem érezte jól magát, délutánra pedig teljesen kidőlt... (de annyira, hogy ki kellett hívni az orvosi ügyeletet...)  Nagyon úgy tűnt, elkapta a fiúktól a betegséget. Így a vasárnap este lemondva (a vacsora természetesen már félkész állapotban volt, a süti pedig teljesen készen...) A hétfői pedig részben keddre átcsúsztatva... (a tortát ugyanis Zozi keresztanyuja sütötte ezért ők eljöttek) 

Így azért bár sokkal szerényebben, de megtartottuk az ünneplést. 

Augusztusi elmaradások pótlása...2.

A nyaralás:

Soha életemben nem volt még ilyen, hogy két teljes hetet tölthessek a Balatonnál. Jól tettük, hogy így terveztük. A szállásunk ugyanott volt, mint tavaly Balatonfüreden. Ez is tökéletes választásnak bizonyult, most sem csalódtunk. Bár jó előre, még télen lefoglaltuk, hogy biztosan legyen hely :-)

Az időjárás is nagy barátunk volt, a legmelegebb napok épp akkor voltak. Na jó, 1-2 hűvösebb nap becsúszott, de ez pont kellett ahhoz, hogy felfrissüljön minden. Kedvencünk a csopaki strand, oda jártunk át fürödni szinte minden nap az első héten. Úgy terveztük, hogy jóóól kiáztatjuk magunkat és csak a második hétre terveztünk kirándulásokat. Hát ez egészen másképp alakult.

Egyik hajnalban Zozi tűzforrón ébredt és a torkát fájlalta. Alig vártam, hogy reggel legyen, elrohantunk orvoshoz, mert ez sajnos több volt, mint kis hőemelkedés... mandulagyulladása volt, amit nem igazán értettünk, mert bár evett fagyit, de okosan lassan nyalogatva, nem ivott hideget stb... Kereken egy egész napig volt 40 fokot súroló láza, hol kicsit felette, hol kicsit alatta. Semmi lázcsillapító nem hatott, a hűtőfürdő is csak addig amíg a vízben feküdt. Csak aludt, vagy sírt vagy hányt a láztól...  Aztán amikor eltelt 24 óra, ahogy jött a láz, úgy ment is, csak borzasztó torokfájás maradt. Másnapra persze Marci is belázasodott, így volt egy lábadozónk és egy nagyon lázas gyerekünk... Újra doki keresés. Neki is hasonlóan zajlott a dolog, egy teljes nap láz utána torokfájás...

Mire mindketten valamennyire jobban lettek, eltelt a második hét is majdnem. Két napunk maradt arra amit beterveztünk egy hétre. Így ugyan kicsit sűrítve, de elmentünk hajókázni ahol Zozi igazán az elemében volt, imádta :-) még a hajó kormányát is kipróbálhatta :-)

Marci viszont most nagyon félt, szinte az egész utat rám tapadva töltötte. (még jó, hogy csak 1 órás utat választottunk) Nem tudtuk, hogy rosszul van, vagy csak a ringatózás nem tetszik neki.

Viszont a városi kis vonat annyira tetszett a fiúknak, hogy ott két menetet is mentünk. A másodiknál Zozi elaludt apának dőlve :-)

Augusztusban tartja a város a borheteket, így a parti sétány tele van kirakodóval. Köztük volt egy "tulipános ház" is, ami Zozi kedvence lett, főleg mert az eladó nénivel nagyon jókat tudott beszélgetni és nagyon finom szörpöket árult. Ki nem hagyhattuk amikor arra jártunk. Sőt amikor haza indultunk még külön oda el kellett menni, hogy elköszönjenek egymástól :-)

Persze minden nap megetettük a kacsákat és hattyúkat is, mert szegények biztosan nagyon éhesek voltak... :-)  Már profi módon apróra felkockázott szikkadt kenyérrel érkeztük, hogy ne ott kelljen tépkedni.

Ahogy Zozi elnevezte még két éve a "földi csobogó" sem maradhatott ki a napi sétából. Jó időben kicsit pancsolhattak is benne. Csak módjával, mert -bár idén merült fel bennem először- vajon mennyire tiszta az a víz????

Tehát úgy gondolom jó kis nyaralás volt még így a betegségekkel megspékelve is... Pihentünk, együtt voltunk és ez nagy kincs manapság.

Valaki súghatna, hogy a tutijó és éles képekből nagyon jó felbontással készített videó miért lesz feltöltés után életlen...

Augusztusi elmaradások pótlása...1.

A július végét nem csak Zozi szülinapjával hanem nagy-nagy hőséggel zártuk, így az erélyen ismét medence-party volt. Nappal a kicsiknek, az éjszaka leple alatt nekünk nagyoknak :-) (persze csak róluk készült fénykép :-D )

Zozi szülinapját úgy ünnepeltük, -miután dolgoztam aznap is-  az előző nap sütöttük meg közösen a tortáját. Meggyes-joghurtos volt a rendelés így azt készítettünk. Hogy Marci is fújhasson a gyertyát a maradék krémet kis pohárkába tettem megdermedni és neki is szúrtam bele egy szál gyertyát. Nagy volt a boldogság.  

Zozi már előre megkapta az ajándékát -a kerékpárt- de valami kis apróság kellett a kis kezébe a nagy napon is, így a legó gyűjteménye gyarapodott egy bányászautóval és egy társasjátékkal ami rögtön a kedvencévé is vált. 

Persze volt nagy közös szülinap is Marcival, amolyan nagy bulinak tervezve aztán másképp alakult, de csak szépen sorban-sorban... :-) 

Az első nap után

Tegnap amikor telefonáltam az oviba már minden rendben volt Marcival. Nem sírt, készülődtek épp a tízóraizáshoz. Így valamennyire meg is tudtam nyugtatni magam :-) De délután már "nem bírtam" magammal, 3 órakor elindultam a fiúkért az oviba :-) Ez azt jelenti, ha a lehető leglassabban is megyek 3 perc alatt odaérek... Na az ébredésen már túl voltak, épp a mosdóban tettek-vettek. Zozi jött, ölelt, puszilt, csimpaszkodott. Öleltem, szorítottam...

Megkerestük Marci óvónénijét, aki ezekkel a szavakkal összefoglalta a napot: -Hát anya, szerintem túl aggódtad te ezt az óvoda-dolgot, nem kell pánikolni :-)  Szépen megnyugodott reggel Marci, játszott, amikor az udvaron találkoztak Zozival akkor szinte fékezhetetlenül rohangáltak :-) Bár nem nagyon evett, de ivott sok folyadékot. (hát nem éppen a kedvence volt ebédre, így nem is csodálom lencseleves és mákos tészta) Ebéd után szépen elaludt, nem volt semmi gond.  

Épp csak befejezte a mondandóját jöttek ki a kicsik a mosdóból, Marcival az élen. Amint meglátott sírva rohant hozzám. Öleltük egymást. Jaj nem tudom mi járhat a kis buksijában ilyenkor. Persze a tőle megszokott viselkedést is megkaptam később. Ugyanis ő ilyenkor szerintem haragszik és büntet. (nem tart persze sokáig, de pont elég ebből pár perc is) Nem foghatom a kezét, nem simizhetem meg a buksiját, puszit pedig főleg nem adhatok... Így aztán a hazafelé vezető út úgy nézett ki, hogy elöl ment a két fiú egymás kezét fogva én pedig kullogtam utánuk...  

Itthon Zoziból ömlött a szó, mesélte hogy az udvaron megkereste (!) Marcit, csak vele játszott. Imádom érte :-) előre mondogatta, hogy majd ő vigyáz Marcira :-) 

A második nap? Hát ahogy várható volt, nehezebben ment, mint a tegnapi... már tudta, hogy eljövök és ott hagyom. (bár ezt mondogattam jó előre, csak szerintem nem hitte el eddig...) Már a reggeli öltözéskor eltört a mécses Marcinál, hogy ő nem akar menni az óvónénihez... Ezt úgy hullámokban elismételte néha amikor eszébe jutott. Amikor Apa hazaért (elrohant ma is dolgozni aztán hazajött, hogy ott legyen velünk) mesélte, hogy van az ovi sarkán egy rendőr bácsi aki átkíséri a gyerekeket az úton. Na addig szinte repültek a fiúk. De Marcinál az ovi kapuban ismét görbült a szája... Bizony-bizony ma is sírva hagytam ott... Visszaolvastam hogy volt ez Zozinál, hát nagyon-nagyon hasonlóan... Így azért van rá remény, hogy majd Marci is elfogadja az ovit...

Zozikám nagyon szépen okosan, mosolyogva ment a csoportjába. Szokás szerint fel kellett olvasnom a mai menüt... hát nem hiszem, hogy ma egyik gyerek is jól lakik... sárgarépa-főzelék lesz... nem szeretik. Na majd valami nekik valót kitalálok vacsorára  :-) 

Szóval most fél 2... még 2 hosszú óra...

2+1= 2 ovis és 1 iskolás...

Ma reggel fejest ugrottunk a tanévkezdésbe...  hüpp-hüpp...

Az iskolással nem is volt semmi gond, Ő tette a dolgát, felkelt, reggelizett, elindult.

Még tegnap a kicsiknek mindent összekészítettünk, így ma reggel már csak a ruhákba kellett beleugrani és evésre bírni a népet... Apával úgy beszéltük meg, hogy kicsit besegít (lelkileg főleg). Így aztán négyesben ballagtunk át az oviba. A fiúk pörögtek, átöltöztek, nevetgéltek, bohóckodtak. Aztán Zozinál volt egy kis szájgörbülés, mert azt hitte másik csoportba kell mennie, de szerencsére gyorsan megvigasztalódott. Szépen bement a csoportba és odabújt a dajkanénihez. Hát igen, ő már nagycsoportos, igazi nagyfiú. 

Marcikám pedig végig azt állította, hogy az ő jele nem a zöld süni, hanem a piros autó :-) Bekukkantott a csoport ajtaján és közölte, hogy ő oda nem megy be. Ölelés, millió puszi és krokodil könnyek... Délután, uzsonna után találkozunk... A csoportban sírás, folyosón szétmorzsolt könnycseppek... Induláskor még kicsit hallgatóztunk az ablaknál, de már csak az óvónéni hangját hallottuk, hogy játékokat mutogatnak valószínűleg Marcinak. Kicsit később telefonálhatok majd, hogy mi a helyzet, sír-e még a kis drágám... 

Hát nem kicsit várom a délután fél 4-et... így egyedül itthon nagyon árva vagyok...

Addig is, már jó előre elterveztem mi mindent fogok csinálni a héten, ugyanis kaptam szabit. Minden napra kitaláltam valami léleksimogató dolgot is, nem csak itthon "romeltakarítok" (bár az is be van tervezve) Megyek kozmetikushoz, fodrászhoz, szeretném behozni a sok-sok mesélni valót itt a blogon... (hajjaj, csak győzzétek majd olvasni :-) ) Szeretnék elmenni babalátogatóba egy kedves ismerős majdnem egy hónapos kislányához, van egy kis hivatalos intézni való is, na meg jó lenne feltölteni a megunt játékokat kinőtt ruhákat a vaterára. Úgy hiszem kevés is lesz ez a hét... de majd meglátjuk mi minden fér bele...

Marci, a 3 éves nagyfiú

...hát nem titok könnybe lábad a szemem, ha erre gondolok, hogy mennyire nagy már. Pedig milyen icurka-picurka volt amikor megszületett :-)

Most pedig majdnem nagyobb, mint a nagytesó :-) 16,2 kg és 99 cm

Tökéletes alkat. Erős, de nem duci, eltűnt róla az összes babaháj... ezen persze nem csodálkozom, mert amikor ébren van mindig siet valahova, mindig tesz-vesz, mindig csinál valamit. 

Az elmúlt egy évben rengeteget fejlődött. (persze ez volt a dolga) 

-Beszél. BESZÉL!!!!! végre úgy döntött, hogy szóba áll velünk. Mindenre van saját szava (ez eddig is megvolt) de most már egyre érthetőbb kívülállók számára is. Várható volt, hogy szinte mondatokban kezd majd beszélni, a legkedvesebb számomra amikor Apával telefonál és mondja neki: -Apa deje haza! Szépen tagoltan ahogy kell :-) De szól Zozinak is: -Zozó deje ide! Mindenkit nevén nevez (Apa, Anya, Zozó, Nanna, Mama, Papa, Mami, Lilla) 

- A másik nagy áttörés, hogy szobatiszta. Kis dolgokat felnőtt módra egyedül intézi, de a nagyobbakhoz (illetve ha álmos akkor a kicsikhez is) kell a bili. Persze vannak balesetek, főleg, ha belemerül a játékba, de ha figyelünk a jelzéseire akkor egész nap tiszta és száraz marad. Sőt, úgy tűnik egyszerűen megunta a pelenkát, mert szinte egyidőben a nappali szinte biztos szobatisztasággal éjszaka is száraz maradt a pelus. Így amióta hazajöttünk a nyaralásból a szekrényben pihennek a maradék pelusok :) (nanááá, hogy nem rég vettem egy nagy dobozzal (109 darabosat)... amit fel sem bontottunk)

-Kedvenc játékai az autók, élvezettel brümmög nagyon sokáig velük a szoba autós szőnyegén, illetve mostanában szeret fasínekkel játszani. Na meg a lego nagy kedvenc, ha épp rákerül a sor. 

- Mozgása is nagyon sokat finomult. Végre rájött, hogy a műanyag motorra ráülve gyorsabban halad, mintha tolja :-)  Ő is kapott egy szülinapos előleges biciklit, ugyanolyan kétkerekűt pótkerekekkel, mint Zozi, csak kisebbet. Bár még nem tekeri, de szerintem sejti, mit akarunk tőle, mert a kezével mutatja, csak a lábával nem megy még. Na majd rájön. Motoron kívül nagy futkározó. Ha megyünk valahova, előreszalad, majd ha szólunk utána akkor vissza, vagy ha úgy tartja kedve inkább nem hallja meg :-) 

-Nem rég hoztam neki egy matricás foglalkoztató füzetet, hát addig nem tágított amíg végére nem értünk :-) úgy sejtem, hogy hasonlóan Zozihoz ő is szeretni fogja. Nem rajzol, csak firkálgat, de még ezzel is ráér. Ismeri a színeket, ha kérdezem milyen színű akkor minden kék, szerintem mert épp ez a kedvence, de ha kérem, hogy mutasson pirosat, barnát, zöldet, sárgát, fehéret, stb akkor pontosan azt mutatja. 

-Mesemanó. Tátott szájjal nézi, nincs kedvenc, mindent imád. Este ha kérem, hogy válasszon mesekönyvet akkor AnnaPetiGergőt hoz, vagy Boribont. 

-Nagy vitás... Kapásból mindenre rámondja hogy "NEM" ha valamire én mondok nemet akkor pedig hogy "DE" Igazi akarnok, nagyon nehéz elterelni attól amit ő akar és esetleg mi nem... De nem lehetetlen :-) 

-Bohóc... Hihetetlen humorérzéke van. Mindenből viccet csinál. Olyan igazi kópé. Ha tudja, hogy valami rosszat csinált akkor nagyon komoly tud lenni. Olyankor odabújik és láthatóan szégyenli magát. Ha megkérdezem, hogy ez most a bocsánatkérés akar lenni akkor rázza a fejét, hogy nem... :-) 

-Nem nagyon keresi a gyerekek társaságát, hamarabb szóba áll a játszótéren a szüleikkel. Pláne ha szólnak hozzá, akkor nincs menekvés, szórakoztatja őket.

- Számomra hihetetlen tudománya, hogy felismeri a betűket és a számokat (0-9-ig)... Majd egyszer ha engedi meg is örökítem, mert ez számomra a fantasztikus dolgok határát súrolja. Arról nem is beszélve, hogy elmondja az ABC-t... Ezt az egyik kedvenc játékától tanulta, igaz dalolva mondja és persze nem is tudja, hogy mit énekel, de lelkesen utánozza. 

- Bújós kiscica lett amióta dolgozom... millió puszit kapok amikor hazaérek. Este amikor lefektetem őket akkor ringatni kell a karomban néhány percig, mint amikor kisbaba volt. Olyankor suttogok neki mindenféle jóéjt kívánó dolgokat. Ez nagyon fontos neki, bármennyire fáradt. Amikor reggel ébred akkor csak csimpaszkodik, ölel percekig. Ez annyira jóóó, annyira kell nekem is :-D 

-Szeptembertől ovis lesz... Hááát... könnycseppek.... büszkeség.... félelem....  Féltem. Olyan kicsi még, olyan baba. Persze nagyfiú tudom, de -biztosan amiért ő a legkisebb- nekem baba marad. 

Ő a mi kicsi kincsünk!!!!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGASÁGOM!!

Zozi 5 éves lett

Igen ám... milyen nagy fiú már... az én ici-pici szuszogó csomagom...

Mielőtt ideültem a géphez millió gondolat cikázott a fejemben amit le szerettem volna írni Róla... Aztán most huss, elillantak... 

Tehát: 

-méreteket kivételesen pontosan tudok, mert múlt héten voltunk a védőnéninél... Kereken 16 kg és 103 cm. Nem túl nagy, viszont szép arányos. Szerintem nagyon vékonyka. Bár az ő étvágyához képest ezek az eredmények túl jók is... igazából fogalmam sincs honnan veszi az erejét, annyira keveset eszik... Kedvence reggelire újabban a májasos kenyér kakaóval vagy tejeskávéval, ebédre még mindig a "fácánleves" a nyerő, újabban a sült csirkecomb sok-sok bőrével (...) krumplipüré, vacsorára pedig jöhet spagetti, pizza, melegszendvics. Ez így nagyon jó kis étrend lenne, ha minden nap ez lehetne :-)

-mozgás: futóbiciklijét lassan kiszorítja egy igazi kétkerekű, amin még ugyan van segédkerék. Ez egy megelőlegezett szülinapi ajándék. Szinte minden este le kell menni "tekerni" kicsit, de nem bánom, mert hátha erősödik cseppet. 

-rajzol-rajzol-rajzol. Egyre ügyesebben. Minap egy kutyával lepett meg, amit bátyám kislányával Anitával közösen alkottak. 

-Továbbra is a legjobb barátai a számok... Csak ámulok és bámulok, hogy milyen ügyesen adja össze, vonja ki őket 10-es számkörben biztosan, felette még kicsi segítséggel. Az 5-6 éveseknek szóló foglalkoztató füzetek nem jelentenek akadályt, bármilyen témakörben hozhatom haza, imádja és falja...

Viszont színezni nem szeret, mostanában a vonalkövető feladatokat utoljára hagyja, mert ahhoz nincs annyi türelme még. Persze ráér :-) 

Szereti a puzzlekat, a labirintusos játékokat. Mostanában elég sokat társasoznak Zsuzsival, kezdi érteni a Malom lényegét, bár ez még akkora sikerélményt nem hozott neki.

-Mesék, továbbra is bármennyi, bármilyen. Bár ez utóbbi nem teljesen igaz, mert ha "buta mese" (értsd erőszakos, verekedős) van a tévében akkor átkapcsol másra vagy kijön a szobából. Persze az esti mesélés nem maradhat el. Igazi kedvence nincs.

-Mostanában sokat harcolnak Marcival... legnagyobb bánatomra van amikor össze is verekednek. Néha nem lépek közbe, próbálják megoldani a konfliktust közösen, de ha valamelyik odacsap akkor közbelépek... Mindketten tudják, hogy ez nekem nagyon nagy bánatot okoz, van ilyenkor ígérgetés és bocsánatkérés, (ugye anya holnap már elfelejted). Mindkettőnek bocsánatot kell kérni/meg kell bocsátani és átölelni a másikat. Nem nagyon tudom még kezelni ezeket a hatalmi harcokat...

De mindezek ellenére nagyon jó testvérek. Zozi élvezettel tanítgatja Marcit beszélni :-) na meg minden másra... (naná, hogy rosszalkodni is :-D )

Zsuzsival kevesebb a konfliktus, mert ő a nagy és sokszor inkább enged...

-Ugyanúgy imád hozzám bújni mint eddig, ebben semmi nem változott. Nagyon kell neki a simogatás, a dicséret, a megerősítés. Hihetetlen mértékű és mennyiségű szeretet van benne, ezt ki is nyilvánítja. nagyon szeret ajándékozni is. Általában rajzokat, de van amikor saját kis kincseit csomagolja be és adja nekem :-) ez számomra nagyon megható. Lesi, várja hogy valakinek szülinapja/névnapja vagy bármi ünnepe legyen, készül rá, számolgatja a napokat és nem felejti el :-)

-Tudományok: hát sokszor meglep mennyi mindent tud :-)  hogy vörös a Mars, melyik szám páros, melyik szó milyen betűvel kezdődik, meg még sok hasonló dolog, amit nem is gondolnánk hogy tudja... honnan? rejtély... nem tudom valamit hall vagy lát megjegyzi. Szivacsagyú... minden tudományt magába szív. Remélem ez később is így marad :-)

Rosszat is írjak? Nem tudok... persze elfogult vagyok. Ő is mint minden gyerek hisztizik olykor, akaratos is tud lenni, pimasz meg vissza is beszél. Van amikor nagyon kihoz a sodromból. De ezek mind, mind eltörpülnek amellett, hogy igenis aranyos, okos, gyönyörű kisfiú. 

...ÉS A MIÉNK... 

IMÁDLAK KICSI CSILLAG!!! 

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!

Nevessünk is...-Marci is elkezdi...

Mekiben ülünk, a kicsik gyerekmenüt, mi nagyok salátát eszünk. Zoli Marci szája felé tart egy salátalevelet, Marci gyanakvással méregeti...
Apa: -Marci tessék finom saláta!! Egyél!! -De Marci a fejét rázza.
Apa nem adja fel: - Marci!! Tessék FŰ!
Marci: -FŰŰŰ??? NEEEM!!!

Persze itt inkább a látvány és a hangsúly volt a poén, de nagyon sokáig nevettünk.