Beach-club 3 négyzetméteren és Zsuzsi-haj

Ezt már mi sem bírjuk... - ezt a borzasztó meleget... így Apácskánk fejéből pattant ki az az okos ötlet, hogy vegyünk egy kismedencét az erkélyre :) Alattunk úgysem laknak, így mehet a pancsolás :) Megy is, minden nap 2-3 alkalommal beleugranak a kicsik :) ...és volt már olyan este amikor sötétedés után mi ketten is megmártóztunk :D (igen elfértünk) 
Zozikám azóta amióta beszereztük (múlt hét szerdáján azt hiszem) mindenkinek újságolja, hogy van ám medencénk :)  Szóval imádják, jól elvannak, nekünk pedig jó sport a vizet kihordani a fürdőből vödörrel... a vízszámla majd később jön... de most jóóó :) 


Zsuzsi haja pedig ilyen lett, nekünk nagyon tetszik, és a mi a lényeg, hogy neki is :)  A reggeli fésülködés pedig minimumra csökkent, csak beletúr a hajába és kész :D
Utoljára ennyire picinek volt rövid a haja, akkor is jól állt neki szerintem :)
(hú hogy fog morogni ezekért a képekért ha meglátja)

Nevessünk is...-Zoziszáj 13.

Autóval mentünk bevásárolni, hazafelé egy gyalogátkelőhelynél átengedtem egy gyalogost. Zozi kérdezi: -Anya miért álltál meg?

A: -Mert a néni arra várt a zebránál, hogy átmehessen.

Z: -De mi megyünk az úton.

A: -A zebrán neki van elsőbbsége, meg különben is, nekem is jól esik, ha átengednek.

Z: -Anyaaa, te milyen jószívű vagy...    :DD

Megrendeltem a szokásos kontaktlencse adagomat egy webáruházból. Futár szállította házhoz. Amikor csengetett a kaputelefonon és beengedtem Zozi megszólal:

-Ki jött?

A: - Futár bácsi.

Z: - Pizzát hozott? (ezt a kérdést úgy tette fel, mintha már érezte volna a szájában az ízét)

A: -Dehogyis!-mosolyogtam

Z. felkiáltva:  -Akkor palacsintát?

Szegény futár bácsi szerintem nem tudta elképzelni sem, hogy mi az amin annyira nevetek, hogy potyogó könnyekkel kell aláírnom a papírokat...

Júniusi hónapzáró képek

Így telt a júniusunk...

Június elején Apácska 3 napos távolléte alatt mi is szöktünk a gyerekekkel :) nagyon kellemes barátos, közösen főzőcskézős napot töltöttünk együtt.  A gyerekek élvezték a kertet, Marci még fára is mászott (na jó kis segítséget elfogadott) Aztán ahogy véget ért az ovi-suli, itthon megszaporodott a létszám... igazából szinte sosem tudom hányan is leszünk nap közben :) hol Zozinak az egyik kis csoporttársa jön, hol Zsuzsi barátnőzik, vagy egyszerre mindkettő :) Mindegy, szeretem mindegyiket, jól elvannak, aranyosak együtt.

Marci evészetéről már többször esett szó :) nem tudom megunni, de ígérem igyekszem befejezni :D Most még egy utolsó (?) sorozat... Csak mert annyira édes rajtuk :)  Egyenlőre elfogytak ebben a témában készült képek :)

Zozit elég nehéz mostanában fotózni, mindenféle pofákat vág :) ilyeneket...

Na jó, azért vannak jobban sikerültek is :)

Zsuzsi továbbra sem kíván szerepelni a képeken, itt-ott azért megtalálható... De hátha ma majd megenged néhány képet feltenni magáról... fodrászhoz megy ugyanis :) meglepő és egyben kicsit meghökkentő hajat talált magának. Kíváncsi vagyok a végeredményre... :-o

Marcis

Végre odáig eljutottam, hogy a gépre áttöltöttem a fényképezőről a júniusi képeket... Találtam 3 Marcis videót is.

A történeteik:

1. Vonatozós: amikor Zozi játszik a fasínekkel, Marcinak is készíteni kell egy mini pályát, így tuti nincs vita, hogy ki milyen sebességgel, merre megy. Marci viszont nagy élvezettel játszik rajta. Sajnos ez a felvétel most nagyon rövidkére sikeredett, mert a másik szobában a tv-ben valami reklám elcsábította...

2. Ebédelős: Már írtam, hogy egészen ügyesen eszik, darabos ételt, de már a leves is egészen jól megy. Amit nem tudok nevetés nélkül megállni, amikor a másik kezével is besegít, hogy a kanál a szájába találjon :)

3. Mesélős: nagyon sokat lapozgatja az AnnaPetigergőt, mostanában meséli is.... a saját nyelvén... de azt megállás nélkül... :) már nagyon várom, hogy végre számomra is érthető legyen a Marci-duma :)

Aztán majd jövök képekkel is :)

  

Nevessünk is...- Zoziszáj 12.

Zozi tervezget:
-Anya, ha lesz a boldog születésnapod tudod eeekkkora ajándékot adok neked (mutatja a karját széttárva) és tudod mi lesz benne?
Mosolyogva hallgatom: -Mi lesz benne?
-Hááát lesz benne gyűrű. (hm kis gavallér máris a fiam)
-Festőkészlet, filctoll, festék. (itt már egy kicsit magának kedvez)
-Éééés tudod még mi? Csavarhúzó!!!
Igazán szép ajándék :)


...és akkor az ominózus nap reggelén :)
Z: -Reggel van?
A: -Igen, reggel.
Z: -Akkor boldog szülinapot!
A: -Köszönöm Drágaságom! (elgyengülés)
Z: -Hol az ajándékod?
A: -Hát hol?
Z: -Nem tudom.
A: -Akkor adj egy ölelést, az lesz az ajándék.
Z: -Az nem ajándék, az mindig van! :)

...hátazúúúúgyvolt...

...hogy kicsit elvesztünk, kicsit "pihentünk" , kicsit lelkileg bezárkóztam...

Vége a sulinak, ovinak, mások a napok, mások a tennivalók, más a napirend, szokjuk egymást újra... De durva ezt leírni... Szinte hihetetlen nem?? Jó, hogy itthon vannak, imádom ahogy együtt játszanak, veszekednek, visítoznak, összekapnak, kibékülnek, örök barátod leszek, soha nem leszek a barátod, nagyon szeretlek, haragszom rád, stb... DE nagyon strapás... Mindeközben erkély felújítás, kész az üvegezés, járólapozás, szép, tiszta, még itt-ott van javítani való a festésen :)

Kicsik szerencsére jól vannak, de ez nem mondható el a legnagyobbról... ááááá mert a hülyeség és makacsság határtalan...  Csütörtökön Zsuzsi megkapta az oly régóta áhított kerékpárt, csili-vili gyönyörűséget, mindennel felszerelve... Az első út előtt a lelkére kötöttük, hogy ez naaagy bicikli, másképp működik/gurul, mint az elődei, óóóóóvatosan!!! Na tippelhet mindenki mennyit bírt ki szófogadás/esés nélkül... miután szerintem senki nem tippelne ilyen keveset, elárulom: 40 percet... Este 6 órakor kapta meg, és 6.50-kor szóltak, hogy elesett, menjünk érte... Na mit is csinált ez a csodalány? Mit kell egy vadiúj szokatlan kerékpárral? Földes úton versenyezni... szóval akkorát bukott, hogy nem emlékezett semmire... A könyökét verte be úgy rendesen, mozgatni ugyan tudta, de fájt. Az oldalán lett egy jókora horzsolás, ugyanígy a tenyerén sincs sok bőr, illetve a mellét is sikerült horzsolnia. Elküldtem megfürödni, mert az egész gyereket homok borította, de amikor végzett kicsit megijedtünk -igen lehet jobban is- mert szédülni kezdett... Így gyorsan autóba tuszkoltam és átrobogtunk a szomszéd város kórházába. A balesetin megröntgenezték a kezét és a fejét, szerencsére nem tört csontja. Arról nem kaptunk leírást, hogy mennyi agyat találtak a fejében :D  Így a szédülés miatt na meg főleg amiatt, hogy nem tudta megmondani beütötte-e a fejét, felküldtek minket a gyermekosztályra, ahol gyorsan ágyba dugták és közölték, hogy reggelig megfigyelés alatt tartják. Így egyedül tértem haza... Másnap reggel gyors telefonálásba kezdtem, hogy mi újság, de nem jó hírek vártak... reggel elájult Zsuzsi... így már biztos volt, hogy nem jöhet haza... Így vittem neki mindent, hogy kicsit jobban érezze magát. Napközben végeztek néhány vizsgálatot, de semmit nem találtak, szerencsére ezt az ájuldozósdit sem ismételte meg, így szombaton reggel mehettünk is érte... Bár keddig papíron még ott van...

A kerékpárt még nem mertem megnézni... ahogy elmesélték valószínű egy darabig még nem is szeretném...

Szóval a vakáció első hete igazán izgalmasan és tartalmasan telt.... szeretnék kicsit többet unatkozni inkább...

Apák napjára

Apa, kezdődik a köszöntésed,
Minden jót kívánok néked.
Kívánom, hogy mindig szeressél,
És hogy rám büszke lehessél!
Kívánom, hogy mindig élj,
És, hogy semmitől se félj,
Legyél mindig tök jó fej,
Ha fáradt vagy, lazulj el,
Ha összerogysz a fáradtságtól,
Majd én leszek az, aki ápol!
Ha sok a dolgod, majd segítek,
Mert én téged úgy szeretlek!
Megígérem, bennem bízhatsz,
Ha velem játszol, sört is ihatsz!
Anyának is megígérem,
Szórakoztatlak majd szépen,
Nem fogsz velem unatkozni
Neked fogok bohóckodni!
Ajándékul azt ígérem,
Jó leszek a jövő héten,
Talán utána is kicsit,
Most pedig kapsz sok-sok puszit!

Ovis kirándulás éééés...

...VAKÁCIÓÓÓÓ!!!

vagyis Zozinál kitört a nyári szünet :) Ma elköszöntünk az óvónéniktől, dadustól, hazaköltöztettük az ovis dolgokat. Már a héten is nagyon kevesen voltak az oviban, így reggelente össze voltak vonva másik csoporttal. Hétfőn konkrétan Zozi az ajtóban megállt és közölte, hogy ő ugyan nem megy be a csoportba, mert az ő Irénke nénije nincs ott, és különben is hová lett a Klári néni?  :)  Na végül Klárika nénit megtaláltuk, így a görbülő kis szája mosolyra húzódott újra.  Szóval azért is szerettem volna még a héten vinni, mert csütörtökön volt az ovis kirándulás. Ebből nem maradhattunk ki mi sem, sőt jó sok szülő -persze én is- kedvet kapott, hogy elkísérje az ovisokat, és nem csalódtunk, egy fantasztikus délelőttöt töltöttünk együtt :) Reggel az ovi udvarán volt a gyülekező, majd a csoportszobában eligazítás, kicsiknek ügyes-bajos mosdós dolgok intézése után, nagy nagy örömünkre megérkezett a busz. Bocsánat, úgy kellett volna írni: A BUSZ :D  Sok kisgyermek -Zozi is- még először ült buszon, így nagy volt az élmény. Rövidke utazás volt csak, IDE látogattunk. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt írom, mindenki nagyon jól érezte magát. A kicsik nagyon édesek voltak, kiscsikó módjára nyargalásztak. Ilyenkor ismét azt mondom le a kalappal a pedagógusok előtt, mert egy hangyaboly hozzájuk képest semmiség :D

Még a kirándulás előtt nagyon sokat vívódtam azon, hogy mi legyen Marcival, vigyem-e vagy ne... Egyrészt jó magam mellett tudni mindkét kicsit, viszont olyan kevés az a minőségi idő amit Zozival ketten tölthetek, amikor csak ő van. Így azért nem kevés lelkiismeret furdalással, de Marcit itthon hagytam Anyuval. Azzal -is- vigasztaltam magam, hogy úgysem régen voltunk az állatkertben, meg majd megyünk ismét családostul. ...és nagyon-nagyon jó volt csak Zozira koncentrálni, minden rezdülését figyelni...

Az eredeti cím az volt, "csak röviden", és nem is terveztem hosszan írni, de így sikerült :D

Képek:

Napok...

...még mindig itt tartok :) szerintem soha nem sikerül a végére jutni...

Tehát akkor kicsit a hétköznapokról:

Zozi már nagyfiú :D ennek örömére kapott egy rendes nagyfiús heverőt, a körbe-támlásat pedig Marci megörökölte. Bár ő egyenlőre csak a déli sziesztát tölti benne, mert az éjszakák időnként nagyon mozgalmasak tudnak lenni... Így biztosabbnak látom, ha Zozi a saját helyén, Marci pedig mellettünk alszik az ágyában. De bízom benne, hogy hamarosan mindkét fiú a gyerekszobában alszik(!) éjjelente. Azt hittem Marci majd nem akar ott elaludni, de szerencsére az első perctől imád ott aludni :) Zozi pedig még csak egyszer gurult le... na de majd csak megszokja ő is :)

Így most alvós képekkel jöttem :)


Zoziéba belecsempésztem egy közöset is amin mondjuk nem alszanak, csak nagy egyetértésben bemásztak Marci ágyába :)
Marci is nagyfiú :D jó sokáig váratott magára a pillanat, hogy végre kivegye a kanalat a kezemből. Ugyanis eddig nem volt hajlandó egyedül enni (kivéve a szamócát) Na jó eszegetett ő egyedül is, de általában kézzel-lábbal. Most szinte egyik percről a másikra megunta az etetősdit, fogta a kanalat és csak akkor nézett fel amikor fényképeztem, illetve amikor kiürült a tányér :D Biztosan kellett az is hozzá, hogy meglehetősen éhes is volt, és ráadásul az egyik nagy kedvence -tojásos-nokedli- volt az ebéd :)


...és akkor jöjjön még egy ünnepnap. A pedagógusnap:
Már néhány hete kitaláltam, mi is legyen, hogy is legyen, szerencsére Zozi nagyon partner volt a dologban, így sikerült tökéletes meglepetést szerezni az óvónéniknek pénteken délben. Azért akkor, mert ez volt az az időpont amikor mindketten ott vannak és a dajkanéni is megtalálható. Zozi nagyon szépen megtanulta a verset, gyönyörűen hibátlanul el is mondta, átadta a kis ajándékát és a virágot. Mi így köszöntük meg az egész évi munkájukat. Volt kis örömködés, dicsérték Zozit, ügyes okos igazi óvodássá vált :)


Az ajándék a vers kinyomtatott képeslapnak elkészített példánya volt, amit Zozi díszített fel az ujjával szívecskéket festve rá.

(ezek a képek kattra nőnek)











A virág pedig egy szál fehér rózsa, pontosan, mint a versben :)

Alvókás :)

Úgy alakult, hogy az erkélyünkön az össze-vissza repedezett üveget most kicseréltetjük. Délben jött a mester, kivette az üveget, most kb 1 órája a segédje kalapáccsal és vésővel a gittet tisztogatja ki a keretből. Akkora dörömbölés van, hogy nem csak az agyam, de a lakótelep is ettől zeng... sőt a panel szinte remeg...

Marci pedig csak alszik és alszik :)