...még mindig itt tartok :) szerintem soha nem sikerül a végére jutni...
Tehát akkor kicsit a hétköznapokról:
Zozi már nagyfiú :D ennek örömére kapott egy rendes nagyfiús heverőt, a körbe-támlásat pedig Marci megörökölte. Bár ő egyenlőre csak a déli sziesztát tölti benne, mert az éjszakák időnként nagyon mozgalmasak tudnak lenni... Így biztosabbnak látom, ha Zozi a saját helyén, Marci pedig mellettünk alszik az ágyában. De bízom benne, hogy hamarosan mindkét fiú a gyerekszobában alszik(!) éjjelente. Azt hittem Marci majd nem akar ott elaludni, de szerencsére az első perctől imád ott aludni :) Zozi pedig még csak egyszer gurult le... na de majd csak megszokja ő is :)
Így most alvós képekkel jöttem :)
Zoziéba belecsempésztem egy közöset is amin mondjuk nem alszanak, csak nagy egyetértésben bemásztak Marci ágyába :)
Marci is nagyfiú :D jó sokáig váratott magára a pillanat, hogy végre kivegye a kanalat a kezemből. Ugyanis eddig nem volt hajlandó egyedül enni (kivéve a szamócát) Na jó eszegetett ő egyedül is, de általában kézzel-lábbal. Most szinte egyik percről a másikra megunta az etetősdit, fogta a kanalat és csak akkor nézett fel amikor fényképeztem, illetve amikor kiürült a tányér :D Biztosan kellett az is hozzá, hogy meglehetősen éhes is volt, és ráadásul az egyik nagy kedvence -tojásos-nokedli- volt az ebéd :)
...és akkor jöjjön még egy ünnepnap. A pedagógusnap:
Már néhány hete kitaláltam, mi is legyen, hogy is legyen, szerencsére Zozi nagyon partner volt a dologban, így sikerült tökéletes meglepetést szerezni az óvónéniknek pénteken délben. Azért akkor, mert ez volt az az időpont amikor mindketten ott vannak és a dajkanéni is megtalálható. Zozi nagyon szépen megtanulta a verset, gyönyörűen hibátlanul el is mondta, átadta a kis ajándékát és a virágot. Mi így köszöntük meg az egész évi munkájukat. Volt kis örömködés, dicsérték Zozit, ügyes okos igazi óvodássá vált :)
Az ajándék a vers kinyomtatott képeslapnak elkészített példánya volt, amit Zozi díszített fel az ujjával szívecskéket festve rá.
(ezek a képek kattra nőnek)
A virág pedig egy szál fehér rózsa, pontosan, mint a versben :)
Tehát akkor kicsit a hétköznapokról:
Zozi már nagyfiú :D ennek örömére kapott egy rendes nagyfiús heverőt, a körbe-támlásat pedig Marci megörökölte. Bár ő egyenlőre csak a déli sziesztát tölti benne, mert az éjszakák időnként nagyon mozgalmasak tudnak lenni... Így biztosabbnak látom, ha Zozi a saját helyén, Marci pedig mellettünk alszik az ágyában. De bízom benne, hogy hamarosan mindkét fiú a gyerekszobában alszik(!) éjjelente. Azt hittem Marci majd nem akar ott elaludni, de szerencsére az első perctől imád ott aludni :) Zozi pedig még csak egyszer gurult le... na de majd csak megszokja ő is :)
Így most alvós képekkel jöttem :)
Zoziéba belecsempésztem egy közöset is amin mondjuk nem alszanak, csak nagy egyetértésben bemásztak Marci ágyába :)
Marci is nagyfiú :D jó sokáig váratott magára a pillanat, hogy végre kivegye a kanalat a kezemből. Ugyanis eddig nem volt hajlandó egyedül enni (kivéve a szamócát) Na jó eszegetett ő egyedül is, de általában kézzel-lábbal. Most szinte egyik percről a másikra megunta az etetősdit, fogta a kanalat és csak akkor nézett fel amikor fényképeztem, illetve amikor kiürült a tányér :D Biztosan kellett az is hozzá, hogy meglehetősen éhes is volt, és ráadásul az egyik nagy kedvence -tojásos-nokedli- volt az ebéd :)
...és akkor jöjjön még egy ünnepnap. A pedagógusnap:
Már néhány hete kitaláltam, mi is legyen, hogy is legyen, szerencsére Zozi nagyon partner volt a dologban, így sikerült tökéletes meglepetést szerezni az óvónéniknek pénteken délben. Azért akkor, mert ez volt az az időpont amikor mindketten ott vannak és a dajkanéni is megtalálható. Zozi nagyon szépen megtanulta a verset, gyönyörűen hibátlanul el is mondta, átadta a kis ajándékát és a virágot. Mi így köszöntük meg az egész évi munkájukat. Volt kis örömködés, dicsérték Zozit, ügyes okos igazi óvodássá vált :)
Az ajándék a vers kinyomtatott képeslapnak elkészített példánya volt, amit Zozi díszített fel az ujjával szívecskéket festve rá.
(ezek a képek kattra nőnek)
A virág pedig egy szál fehér rózsa, pontosan, mint a versben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése