...hogy kicsit elvesztünk, kicsit "pihentünk" , kicsit lelkileg bezárkóztam...
Vége a sulinak, ovinak, mások a napok, mások a tennivalók, más a napirend, szokjuk egymást újra... De durva ezt leírni... Szinte hihetetlen nem?? Jó, hogy itthon vannak, imádom ahogy együtt játszanak, veszekednek, visítoznak, összekapnak, kibékülnek, örök barátod leszek, soha nem leszek a barátod, nagyon szeretlek, haragszom rád, stb... DE nagyon strapás... Mindeközben erkély felújítás, kész az üvegezés, járólapozás, szép, tiszta, még itt-ott van javítani való a festésen :)
Kicsik szerencsére jól vannak, de ez nem mondható el a legnagyobbról... ááááá mert a hülyeség és makacsság határtalan... Csütörtökön Zsuzsi megkapta az oly régóta áhított kerékpárt, csili-vili gyönyörűséget, mindennel felszerelve... Az első út előtt a lelkére kötöttük, hogy ez naaagy bicikli, másképp működik/gurul, mint az elődei, óóóóóvatosan!!! Na tippelhet mindenki mennyit bírt ki szófogadás/esés nélkül... miután szerintem senki nem tippelne ilyen keveset, elárulom: 40 percet... Este 6 órakor kapta meg, és 6.50-kor szóltak, hogy elesett, menjünk érte... Na mit is csinált ez a csodalány? Mit kell egy vadiúj szokatlan kerékpárral? Földes úton versenyezni... szóval akkorát bukott, hogy nem emlékezett semmire... A könyökét verte be úgy rendesen, mozgatni ugyan tudta, de fájt. Az oldalán lett egy jókora horzsolás, ugyanígy a tenyerén sincs sok bőr, illetve a mellét is sikerült horzsolnia. Elküldtem megfürödni, mert az egész gyereket homok borította, de amikor végzett kicsit megijedtünk -igen lehet jobban is- mert szédülni kezdett... Így gyorsan autóba tuszkoltam és átrobogtunk a szomszéd város kórházába. A balesetin megröntgenezték a kezét és a fejét, szerencsére nem tört csontja. Arról nem kaptunk leírást, hogy mennyi agyat találtak a fejében :D Így a szédülés miatt na meg főleg amiatt, hogy nem tudta megmondani beütötte-e a fejét, felküldtek minket a gyermekosztályra, ahol gyorsan ágyba dugták és közölték, hogy reggelig megfigyelés alatt tartják. Így egyedül tértem haza... Másnap reggel gyors telefonálásba kezdtem, hogy mi újság, de nem jó hírek vártak... reggel elájult Zsuzsi... így már biztos volt, hogy nem jöhet haza... Így vittem neki mindent, hogy kicsit jobban érezze magát. Napközben végeztek néhány vizsgálatot, de semmit nem találtak, szerencsére ezt az ájuldozósdit sem ismételte meg, így szombaton reggel mehettünk is érte... Bár keddig papíron még ott van...
A kerékpárt még nem mertem megnézni... ahogy elmesélték valószínű egy darabig még nem is szeretném...
Szóval a vakáció első hete igazán izgalmasan és tartalmasan telt.... szeretnék kicsit többet unatkozni inkább...
Vége a sulinak, ovinak, mások a napok, mások a tennivalók, más a napirend, szokjuk egymást újra... De durva ezt leírni... Szinte hihetetlen nem?? Jó, hogy itthon vannak, imádom ahogy együtt játszanak, veszekednek, visítoznak, összekapnak, kibékülnek, örök barátod leszek, soha nem leszek a barátod, nagyon szeretlek, haragszom rád, stb... DE nagyon strapás... Mindeközben erkély felújítás, kész az üvegezés, járólapozás, szép, tiszta, még itt-ott van javítani való a festésen :)
Kicsik szerencsére jól vannak, de ez nem mondható el a legnagyobbról... ááááá mert a hülyeség és makacsság határtalan... Csütörtökön Zsuzsi megkapta az oly régóta áhított kerékpárt, csili-vili gyönyörűséget, mindennel felszerelve... Az első út előtt a lelkére kötöttük, hogy ez naaagy bicikli, másképp működik/gurul, mint az elődei, óóóóóvatosan!!! Na tippelhet mindenki mennyit bírt ki szófogadás/esés nélkül... miután szerintem senki nem tippelne ilyen keveset, elárulom: 40 percet... Este 6 órakor kapta meg, és 6.50-kor szóltak, hogy elesett, menjünk érte... Na mit is csinált ez a csodalány? Mit kell egy vadiúj szokatlan kerékpárral? Földes úton versenyezni... szóval akkorát bukott, hogy nem emlékezett semmire... A könyökét verte be úgy rendesen, mozgatni ugyan tudta, de fájt. Az oldalán lett egy jókora horzsolás, ugyanígy a tenyerén sincs sok bőr, illetve a mellét is sikerült horzsolnia. Elküldtem megfürödni, mert az egész gyereket homok borította, de amikor végzett kicsit megijedtünk -igen lehet jobban is- mert szédülni kezdett... Így gyorsan autóba tuszkoltam és átrobogtunk a szomszéd város kórházába. A balesetin megröntgenezték a kezét és a fejét, szerencsére nem tört csontja. Arról nem kaptunk leírást, hogy mennyi agyat találtak a fejében :D Így a szédülés miatt na meg főleg amiatt, hogy nem tudta megmondani beütötte-e a fejét, felküldtek minket a gyermekosztályra, ahol gyorsan ágyba dugták és közölték, hogy reggelig megfigyelés alatt tartják. Így egyedül tértem haza... Másnap reggel gyors telefonálásba kezdtem, hogy mi újság, de nem jó hírek vártak... reggel elájult Zsuzsi... így már biztos volt, hogy nem jöhet haza... Így vittem neki mindent, hogy kicsit jobban érezze magát. Napközben végeztek néhány vizsgálatot, de semmit nem találtak, szerencsére ezt az ájuldozósdit sem ismételte meg, így szombaton reggel mehettünk is érte... Bár keddig papíron még ott van...
A kerékpárt még nem mertem megnézni... ahogy elmesélték valószínű egy darabig még nem is szeretném...
Szóval a vakáció első hete igazán izgalmasan és tartalmasan telt.... szeretnék kicsit többet unatkozni inkább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése