Igen, igen...

... tudom, tudom...

adós vagyok egy másfél éves beszámolóval... (nincs elfelejtve a kis Drágám) ...csak most megint dokihoz járós, nem alvós, extra nyűgös, vigasztalhatatlan napokat élünk.

Szóval, ... majd jövök...

Zsuzsinak!!

 komment

Azért nem semmi a 13.... :D

Nagyon boldog születésnapot kívánunk!!!

Az első ovis farsang

Elég zaklatottan indult a reggel, még át is futott az agyamon, hogy atyaúristen hogy lesz ebből farsangi bulizás...

Ugyanis Marci hajnali 4-kor úgy döntött, hogy neki elég volt az alvásból, de az egész éjszakai nemalvásának inkább az lehetett az oka, hogy fájhatott a pocakja... Tehát 4 óra, Marci beszélgetni kezdett, kicsit ringattam, nem volt jó, magunk közé fektettem, úgysem, hasamra fektettem-úgysem... Vissza az ágyba, hátsimi... 

Jött Zozi is, odabújt a helyemre és próbáltunk csendben lenni... Már 3/4 5 volt amikor hallottam és pláne éreztem, hogy pelenkabajok vannak Marcinál. Szép csendesen kiosontunk a fürdőszobába, fürdetés és komplett ruhacsere után vissza az ágyba. Akkor már apácskának kelnie is kellett. De mindkét gyerek szépen csendben volt, nem aludtak, de szundikáltak. Apa elindult a dolgozóba, Zozi kicsit fészkelődött és 6 után nemsokkal elaludt. Fél 8-kor már muszáj volt kirángatni őket az ágyból, hogy el tudjunk indulni.

Odaértünk az oviba, átöltöztettem Zozit, illetve már jelmezben kellett a csoportba menni. Öltözködés közben Zozi megjegyezte, hogy szerinte ez egy csodás nap lesz :) Bíztam benne, hogy jól érzi magát. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott egész nap, olyan jó lett volna látni hogy buliznak. Vittem egy fényképezőgépet, legalább legyen néhány képen megörökítve ez az első farsang :) néhány jó pillanatot sikerült is :) Délelőtt előadás volt, a Cibere Meseszínház adott egy kis hangulatot a további bulihoz. Utána a csoportban táncoltak, játszottak. Hát nem sikerült még beszélgetni az óvónénivel, de szinte minden képen Zozi Vikivel táncol :) Nagyon édes kislány, imádom, együtt szoktunk hazajönni, ők is a lakótelepen laknak.

...és a képek:

Az elsőn főleg a jelmez, hát elég nehéz volt fényképezni, mert Marci abban a pillanatban a fényképező elé ugrott amikor végre sikerült Zozit úgy beállítani, hogy látszódjon is meg épp ne grimaszoljon :)

A második már az ovis bulipercek :) Volt itt kérem dínom-dánom... :D

Megvagyunk...

... nem vesztünk el.

...csak egy kicsit kidőlt a banda. Szépen sorban mindenki. Marci kezdte úgy kb 3 hete... szegénykém azóta sincs tökéletesen jól, de alakul. Illetve Zozi köhögött először, de szerencsére őt nem gyötörte annyira, pár nap alatt jobban lett. Marci már keményebb dió, vele ismét rohanni kellett ügyeletre, magas láza volt, hányt és borzasztóan köhögött. Mára mindebből az orrfolyás maradt, de majdcsak jobban lesz. Szerencsétlen módon sikerült apácskát és engem (aki évente kb kétszer beteg) is megfertőznie, apa már jól van engem viszont rendesen leterített, még (vagy újra) nem tudom azt mondani, hogy hú de jól vagyok... Aztán Zozi folytatta egy jó kiadós hasmenés-hányásos valamivel, így a múlt hetet itthon töltötte. Közben Zsuzsi is fújogatja az orrát, nem akar kimaradni semmiből...   Ma pedig mintha Marcinak menne a hasa... remélem csak foga jön megint.... A konyhaszekrény komplett patikával ér fel, de lassan már orvoshoz sem kell vinni senkit, mert magánrendelést is nyithatnék... 

Szóval ez a jelen... Mindehhez még társul egy kis tél végi rossz hangulat is, így nem sok kedvem volt/van írogatni. Be-bekukkantok mindenkihez, nagyjából képben vagyok ki mit csinál, és hogy van... Tizenegynéhány éve egy néni azt mondta nekem, hogy minden nap keressek valamit amin mosolyogni lehet és akkor könnyebb elviselni ezt az időszakot. Úgyhogy most ezzel próbálkozom. Kell egy kis napsütés és szépen megrázom magam :)

Tennivaló, készülni való persze mindig van. Most éppen Zozi ovis farsangjára készül a jelmez. Bár nem kötelező beöltözni, de megkérdeztem mi szeretne lenni. Hát gondoltam a szokásos Bob mester, vagy szupermen, vagy valami hasonló divatos figura... Hát nem. Pillanatok alatt eldöntötte, hogy óra szeretne lenni... ÓRA... olyan falióra, mint a szobájukban van... egyszerű fehér számlapos, kék szegélyes kerek falióra... Hát lehet egyszerűbb lett volna valami divatos figura mégis :)  na de ha az én gyerekem óra akar lenni, akkor óra lesz :) Így ma vagy holnap készül a jelmez, mert már szorul a hurok, pénteken lesz a farsang. Az agyamban már összeállt, hogy csinálom meg, de az még talány, hogy fog Zozi egész délelőtt jelmezben parádézni.

Aztán vasárnap itt van Zsuzsi szülinapja is... istenem már 13... annyira megnőtt... Ja és előtte szombaton megyünk Apuékhoz egy -főleg miattunk- elmaradt névnapi köszöntésre...

Na tehát események ismét lesznek, remélem a fényképezőt sem felejtem el... :) majd jövök...

Egy mosolygó-napocskás díjat kaptam :)

Talán megérezhette Ferilka mennyire nagy szükségünk van egy kis lelket és szívet melengető napsütésre. Megható soraival adta át nekem ezt a díjat:


Az ígértem igyekszem gyorsan eleget tenni a díjjal járó szabályoknak. remélem elég gyors voltam :)
Tehát a szabályok:
1. Vedd át a díjat. (megtörtént)
2. Köszönd meg akitől kaptad. (teljesítve)
3. Tedd ki a blogodra. (ezt is megtettem)
4. Add tovább 4 másik blognak.
5. Írj magadról 3 dolgot.


Akkor így szépen sorban.
A következők kapják tőlem sok szeretettel:
Szeri mert nagyon sok közös vonást vélek felfedezni köztünk,
Anyus aki szinte odaszögez a székhez és a nála töltött idő alatt minden bánatom elszáll,
Matusi aki több okból is példakép számomra,
Zsani aki újonc anyukaként igazán ügyesen boldogul az ismeretlennel.
...és jöjjön a legnehezebb, magamról írni. Már csak azért is nehéz, mert bár a gyerekeimről íródik ez a blog, de én is benne vagyok :)

1. Még mindig rettegéssel tud eltölteni egy forró homlok, egy fájó torok, vagy pocak. Nem tudok csak úgy legyinteni, hogy óóó ez csak egy megfázás. Igen ebből a szempontból eléggé paramami vagyok. De azt hiszem ez már így is marad.

2. Ha süt a nap szinte soha sem fázom :)

3. Kaptam egy okostelefont. Egy dolog nem tetszik benne: tényleg okosabb, mint én...

Alma...

Marci beteg. Fáj a torka, nagyon köhög, nagyon folyik az orra...  Extra nyűgös... Nagyon sok gyógyszert kapott, szerintem már attól jól lakik... alig lehet 1-2 falatot beletukmálni...

Pont ezért is örültem ma reggel nagyon, amikor almát kért. Gyorsan össze is kockáztam neki 2 egészet. Jött-ment, játszott a szobában és ki-ki szaladt hogy megtömje a száját, rájárt. Szépen elfogyott. Nagyon örültem addig a percig, amíg én is a szobájuk felé tévedtem... (szerintem) az összes alma a földön volt, megrágva-kiköpve...

3 és fél

...öregszik... :D

Épp ma 3 és fél...

Imádni valóan ördögfióka. Olykor hisztizsák, olykor kenyérre kenhető, bármit megcsináló okos nagyfiú. Aki NEM ügyes. Mert hát Ő kikéri magának, ha valaki ezzel a jelzővel dicséri:  -Nem vagyok ügyes, okos vagyok :)

Nagyon szereti újabban a foglalkoztató füzeteket, de csak azokat, amibe matricákat lehet ragasztani. Színezni nem szeret ugyanis, de bármilyen más feladat van benne (összekötős, kisebb-nagyobb, különbséges, útkeresős) szívesen megcsinálja, csak színezni ne kelljen. Rajzolni szeret. illetve csak úgy firkálgatni bele a nagyvilágba olyanokat aminek se füle-se farka, ha kérdezem mit rajzoltál, a válasz, hogy irka-firkát :) Pont ezért egyik nap amikor Marci még aludt csak lapokat vettem elő, nem füzetet és rajzolni kezdtünk. A karikák, vonalak eddig is jól mentek, most megtanultunk néhány olyan egyszerűbb rajzot, amit ezek segítségével rajzolhat. Így készült csiga-biga, napocska, virág, sőt emberke is. Ez utóbbit meg is mutatom, mert szerintem ahhoz képest, hogy ez a legelső teljesen jó lett. Pláne, hogy ő mondta, mit kell rajzolni a fejre, hová rajzoljuk a kezeket lábakat.  Sőt a szemfülesek még azt is megfigyelhetik, hogy nénit rajzolt a drágám, mert még cicije is van :D (na ezen kb 10 percig fulladoztam a visszafojtott nevetéstől) Bár a jobb keze kicsit kuszára sikerült, és a füle is elég Shrek-es de ennyi még szerintem bőven elmegy. nem vagyok hozzáértő, de nekem tetszik :) meg vagyok vele elégedve :D

Tehát a mű:

Kicsi Kincsem! Sok-sok ilyen boldog 3 és felet kívánok még!!

Hangzavar...

...na az van minálunk. Jóóó nagy. Rájöttem, hogy a hangzavar nagysága a gyerekek számával nem egyenesen aránylik, hanem arányosan növekszik... Sőt, ha lehet, hatványozottan... Jó lenne ilyenkor egy kicsi, csak egy ici-pici csend... egy csendes zug...

...és rosszalkodnak... úgy igazán kiborítóak néha... de úgy röhögősen ám :) Ha Zozi valami olyat szeretne csinálni amit tudja, hogy nem fogok engedni, megcsináltatja Marcival. Folyamatosan adja neki az instrukciókat, mit hogy kell...

Minap jövök-megyek, teszem a dolgom, hallom, hogy a mi szobánkban vannak. Közelebb lépek, hogy jobban halljam mit csinálnak... meg egy kicsit kukucskáltam is :) Nekem háttal mindkét rosszcsont, térdelnek a tv-házimozi előtt. Zozi mutogat és magyaráz: -Marci ne aaazt nyomjad, ezt kell nyomni, hogy bekapcsolódjon és ott legyenek a betűk! ...és Marci nyomja boldogan, ...és hangosan röhögnek hozzá...

Másik gyöngyszem: Marci nagyon rá van kattanva a műszaki dolgokra, minden gombot meg kell nyomni, és ha még hangot is ad ki az maga a gyönyörűség. Így folyamatosan kapcsolgatja a mosogatógépet, a mosógépet, a házimozit, az UPC egységét, a számítógépet, ha sikerül belógnia a fürdőbe a mosógépet (ez külön gyönyörűség, mert minden be és kikapcsoláskor dallamot is játszik, meg nagyon szép kéken világít) Kis rafkós, már arra is rájött, ha egy fellépőt az asztal mellé tol és arra feláll, akkor eléri a monitor kapcsológombját... :)

Így aztán Anya folyamatosan csak azt mondogatja, hogy nem, nem  nem, Marci nem szabad... Bár a sok nemezést igyekszem felváltani arra, hogy -vigyázz, mert veszélyes, -jó akkor most már kapcsold ki és ennek különböző szinonimái... De az a próbálkozás, hogy fogom és elviszem onnan az nagyon nem jön be. egyrészt olyan üvöltés rá a válasz, hogy a szomszédok a gyámügyet akarják kihívni szerintem, másrészt pedig az első útja úgyis ugyanoda vezet. Próbáltam már kihúzni-kikapcsolni az elosztókat, de ezzel csak magamat szívattam meg... mert ugye áram nélkül nem működik semmi, ráadásul a mosogatógépet úgy izgalmas kikapcsolni, ha épp a program közepén tart... Most egy kapcsolós konnektoron gondolkodom.

Csoda vagy csalás...?

..nem is vallom helyesnek az efféle nevelési elveket... dehát az elvek azért vannak, hogy megdőljenek, pláne, ha a gyerekem szemébe könnycsepp helyett örömöt varázsolunk vele.

Na ennyit a bevezetőről, a történet pedig a következő:

Zoli hazahozott a munkahelyéről egy puha, pont egy maroknyi méretű kabalamalacot. (nem tudom mi az anyagának a neve, olyan műanyag, de szivacs szerű valami) Zozó azonnal a kedvencének kiáltotta ki, azzal aludt, de úgy, hogy még álmában is szorongatta, nappal pedig mindig az ágyán várta a kisgazdáját. Soha nem volt még számára ennyire kedves egy tárgy sem.  Egyik délután a delelés után a malaccal a kezében odakucorodott a mi ágyunkra, később pedig valami érdekes játék elcsábította. Igen ám, de a malac ott maradt... Marci pedig kihasználta a figyelmetlenségét, játszani kezdett vele. Először csak nézegette, aztán pedig meg is kóstolta... annyira jól sikerült a kóstoló, hogy sajnos a malac egyik lábát le is harapta... Apa vette észre... hívta gyorsan anyát... gondolkodóba estek, hogy most aztán mi is legyen... arra jutottak, hogy hátha sikerül még egy ugyanilyen malacot szerezni, addig pedig a malac fájós lába be lesz kötve, hogy meggyógyuljon. Persze amikor Zozi számára világossá vált, hogy a malac elvesztette a lábát, voltak könnyek, de megígértük, hogy biztosan meggyógyul csak sokat kell szeretgetni, ölelgetni. Hosszú hetek teltek el, 2 vagy talán 3 is, mire sikerült valaki olyan munkatársat fellelni, akinek van ilyen malackája és nincs rá szüksége, elhozta nekünk. Az aznapi esti lefekvésnél volt nagy öröm, csodák-csodájára meggyógyult a malac lába :) Azóta a beteg lábú malac bekerült Zozi "dobozába" amiben a tárgyacskáit -első ruhácska, első hajtincs...stb... -gyűjtögetem. Az új malac pedig továbbra is nagyon nagy kedvenc, azzal alszik, vele ébred és naponta elhangzik, hogy nagyon kell rá vigyázni, nehogy beteg legyen ez is :)

Amikor a "nagy" szót fogad...

Ma délben az egész napos havaseső eredményeként, óvodából hazaérve a minden pocsolya mélységét megvizsgáló nagy és okos fiam bokáig sáros csizmában lépett be a lépcsőházba. Kértem tőle, hogy ballagjon szépen fel, addig elteszem a babakocsit és úgyis utolérem. De feltétlenül minden lábtörlőn törölje meg a csizma talpát. (úgy gondoltam minden lépcsősor elején kihelyezettekbe)

Hát Zozi szó szerint értette, és így is tett :D ...Minden ajtó elé kitett lábtörlön rajta volt a csizma talpának lenyomata :D

...Még jó, hogy a negyedik lakás a mienk :)