Szerelmi vallomás :)-Zoziszáj 4.

-Egyik összebújós reggelen cirógatja az arcomat. Talál egy apró anyajegyet, nézegeti, símogatja: -Szeletem ezt a pöttyödet :)

-Mindent fölöz a tegnap esti spontán átölelős: -Anya nagyon szeletlek.

Mondtam már mennyire imádom?

-Marci sem különb, ma reggel fekszem az ágyon, hasamon hasal Marci, Ő nem szól semmit bekapja az orrom és jó nagyot beleharap... :) ettől is könny szökött a szemembe :DD

2011. április 7. 11 óra

"Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled, vagy velem valami,

Hogy milyen jó a hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,

Arra, hogy mindent tönkre tehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell erőnk legyen arra, hogy nevessünk,

és mindig kell idő arra, hogy szeressünk."

Jól tudom, erre a napra SOHA, DE SOHA nem tudok úgy tekinteni mint eddig.

Bocs mindenkitől, de ez a bejegyzés nem kommentelhető.

Nevessünk is- Zoziszáj 3

Miután napok óta nagyon szép az idő, az erkélyajtó sarkig nyitva. Tiltott terület, de tegnap Zozi kiszökött mégis... Megszeppent amikor megszidtam. Magyaráztam neki, hogy egyedül nem szabad kimenni, mert nagyon veszélyes. Azt nem tudom leírni-látni kellene, hogy csücsöríti a kis száját ilyenkor. Ezután rám nézett és tök komolyan mondta:
-Anya ezt nem tudom megígérni.
Hát én köpni-nyelni nem tudtam... először  a választól aztán a visszafojtott röhögéstől...

Heti aktuális-ovis gondolatok...

Nagyon-nagyon el vagyok maradva...

Amióta tavasz van próbálom gyakran levegőre vinni a két kicsit. Így legalább én is kimozdulok... Zozikám végre rájött a motorozás fortélyaira. Bár nem egy vad motoros, de szépen jön mellettem vagy előttem, élvezi, hogy Ő diktálhatja az útvonalat és az iramot. Eközben Marci általában nézelődik a babakocsiból. Pár napja/hete már nem a hordozóba teszem és úgy rögzítem, hanem csücsül és leskelődik. Érdekes, hogy nem alszik el szinte soha. Zozi minden alkalommal beájult séta közben.

Marci belehúzott a fognövesztésbe, egy héten belül kibújt még három...(jól megkínozva persze Őt de az egész családot is) így immár négy foggal vigyorog a világra :) Imád minden labdát, van Zozinak egy piros Verdás félig leeresztett labdája, na az a kedvencek-kedvence. Van kép is :)

Szinte minden gondolatom Zozi ovikezdése körül forog. Mit csináljak, hova írassam, egyáltalán menjen-e? Azt már sikerült megbeszélni magammal, hogy megpróbáljuk, menni fog, de nem minden áron, ha nagyon tiltakozik van még egy év amit együtt tölthetünk. De a HOVA kérdéssel nem tudok mit kezdeni...

Adott ugyanis egy ovi itt a lakótelep mellett, még az erkélyről is rálátok... ez ugye tökéletes lenne..., ha nem tudnám, hogy mennyire gyenge a színvonal. Persze tudom, hogy a kiscsoport nem az oktatásról szól, de van az ismeretségben kisgyermek aki ide járt és 6 évesen nem volt tisztában a tegnap-ma-holnap fogalmával. Bár Zozi már-már érti, tudja, ha kérdezem miről van szó, és úgy megy óvodába, hogy elég sok mondókát-verset-éneket tud már, de nem szeretném ha visszafejlődne mert nem foglalkoznak szinte semmivel... Bár egyik délelőtt a játszótéren az egyik dadussal beszélgettem, és nagyon dicsérte a mostani nagycsoportos óvónéniket akik most szeptemberben kapják a kicsiket.

Van még ezen kívül két másik ovi, amit "kigondoltam" az egyik nagyon közel van a munkahelyemhez, ez ugye majd akkor lesz fontos, ha már dolgozom. Ott nagyon jó az oktatás, szuperek az óvónénik, csak épp annyira felkapott lett az elmúlt években, hogy nagyon sok a gyerek... Vajon van-e idő foglalkozni velük...?

A harmadik kicsit távolabb van -nem elérhetetlen távolságban, állítólag jó. (bár épp tegnap cáfolta meg ezt egy anyuka akinek odajárt a kislánya) Szimpatikus, hogy tágas udvara van, kevés a gyerek, van idő az egyéni foglalkozásra is.

Illetve számításba jött egy negyedik, ami a bölcsöde mellett lenne, ez sajnos tőlünk igen távol esik, de ha már Marci bölcsis lesz, gyorsan össze lehetne kapni a két lurkót. erről az oviról semmit nem tudok, de erre van a legkevesebb esély.

Az sem mindegy ugye, hogy amíg Marcival itthon leszek, addig Zozi csak délig maradhat... nem mindegy, hogy naponta kétszer hova kell rohanni időre, borítva Marci napirendjét. A másik amiért nagyon meg kell fontolni a dolgot az az idő, amikor már dolgozom majd 9-17-ig... hogy kerül haza a gyerek...?? Na ezek a jövő kérdései... bár úgyis minden kialakul, erre is találok megoldást.

Időm kitalálni nem sok marad, mert a beiratkozás április 11-én kezdődik.

Fogorvosos drukkokat kéretik áthelyezni ápr. 12-re. Akkorra kaptam egy másik időpontot, mert semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek hittem. (én sem vagyok egyszerű eset tudom, de ennyire...) Sajnos egy éjszakát bent fekvős lesz a dolog... hogy és mi módon az még talány... megpróbálok én éjszakára hazalógni azt hiszem...

Illetve a tegnap készült esti képek: (szokás szerint kattra nőnek)

Annyira imádom ahogy magabiztosan vigyorog Marci a világba :) Újabban csak hason lehet fényképezni, mert szinte az egész napot ebben a pózban tölti...

Marcit leső elgondolkodó Zozim.

Szót ejthetünk a testvéri önzetlenségről is :)  Ahogy Marci épp Zozi szájába tömködi a cumisüveget :)

Itt pedig épp birkózó bajnokság folyik... avagy pasik egy rakáson :)

Ez van...

Komoly listát írtam, hogy mi is az amit feltétlenül le szeretnék írni. Meglátjuk meddig alszik a banda és meddig hagynak...
-Marci -Zozihoz hasonlóan- bekerült a Kismama újságba a Megérkeztem rovatba :)  Na jól van ez nem olyan nagy szám másnak, de én igenis örülök neki :) Ez az újság is megy az "emlékes" dobozába.
-Így majdnem 7 hónaposan sem kapkodja el a mozgást, kicsit (nagyon) lusta a drágám. Forog minden irányba, kúszni nem nagyon kúszik, illetve próbálkozik, de kevés sikerrel. Nagyokat szoktam röhögni rajta, mert eszméletlenül aranyos, ahogy mint egy kis hernyó, először feltolja a fenekét magasra, aztán vesz egy pillangó-úszás szerű mozdulatot és orral érkezik.  Persze ez nem tetszik annyira, általában sírással végződik... A hátán ügyesebb, megtámasztja a lábát, felemeli a fenekét és szintén dobja magát a feje felé. Meglepő, mekkora távokat képes így megtenni. Ja, és csücsül néha egészen hosszú percekig. Na jó én ültetem fel, de imádja hogy többet lát a világból.
- Hozzátáplálunk. Na persze nálunk semmi sem úgy történik, ahogy a nagykönyvbe van írva, na ez sem kivétel :) Alma jöhet, krumpli nem, zöldségek egyáltalán, sütőtök bármilyen mennyiségben. Eddig ok, még bevallható ... az viszont nem annyira, hogy imádja a kenyérhéjat, a húsleves levét, a benne főtt egész répát, a banánt, a csokoládét... De úúúgy tudja nézni amikor eszünk, hogy nem lehet nem adni egy-egy apró falatot, vagy nyalintásnyit.
-Ja és fogak... van már egy félig kibújva, kettő épp csak áttörve, egy látható, de nem áttört állapotban. Az éjszakák? Brutálisak... kb. 10 percenkénti felsírás...
-Ha már Marci... Pont ma voltunk tanácsadáson, a méretei: 9600 gr és 71,5 cm. Dokibácsi meg van elégedve vele. Sajnos most már tápszer is kell folyamatosan, mert amit fejni tudok az max. 1 esetleg jobb napokon 2 etetésnyi tejecske. Kimondhatatlanul bánt... Annyira jó lett volna ha úgy tudom táplálni ahogy Zozit. ...és bárki bármit is mond, és én is ha józan ésszel gondolom végig, az eszemmel tudom, hogy felnő így is és örülök, hogy ennyi is volt. ...de a szívem akkor is facsarodik, hogy képtelen vagyok megadni neki ugyanazt amit Zozi kapott. Nála olyan természetes volt (és még tejtesónak is jutott 10 hónapig) most pedig annyira értetlenül nézem a napról-napra fogyatkozó tejcsit.
-Zozi dumája hihetetlen, észre sem vettem, hogy mikor lett ekkora a szókincse, de hihetetlenül jókat lehet vele beszélgetni. Olyanokat mond, hogy sokszor csak lesek... most nem a beszólásaira gondolok, hanem amikor csak úgy beszélgetünk. Olyan régebbi dolgokra is emlékszik, amit én már régen elfelejtettem, de ő nem... (tudom öregkori elbutulás :)) (persze arra nem akar emlékezni, hogy hova rejtette el Apa óráját és napszemüvegét)
-Próbálgatja a pelenkamentességet, hát úgy jellemezném, hogy vagy-vagy... Vagy annyira ügyes és szól, akár naponta többször is, de vannak napok amikor reggel tiltakozik, ha nem adok rá pelenkát és akkor általában nem is sikeres a dolog. Viszont nagyon zavarja, ha nem egyedül vagyunk itthon, olyankor alig lehet rábeszélni a bilizésre, ezerszer jobban megy, ha nincsenek  a többiek. A betegség nagyon visszavetette, persze nem is próbáltam szóba sem hozni amíg nem volt teljesen jól. Mindegy, nem sürgetem, ideje van még rengeteg, és pontosan tudja, mit szeretnék.
-Zsuzsi rejtélyes módon összetörte magát... állítólag fogóztak az udvaron valami mászókán és úgy esett, hogy a egyik arcán jókora seb lett. Fura, hogy sehol máshol, se kezén se lábán csak az arcán... Természetesen esély sincs rá, hogy szombatig rendbe jöjjön... akkor megyünk az édesanyjához...
-Hosszú hétvégén voltunk megnézni a halakat... Hát majdnem elmaradt, mert itt hétfő reggel szakadt az eső... Apa azért elindult, és 11 körül mi is mentünk utána. Bár halat nem is láttunk (...) de csodálatos volt a jó levegőn a nyugalom... Marci szinte az egész napot átaludta, Zsuzsi és Zozi játszótereztek, Apa pecázott én pedig végre nyugiban kiolvastam egy újságot. (az élet apró örömei)
-és végül, hogy ne csak csöpögős cukorszirup legyen... Az elmúlt két hétben több alkalommal randiztam... a fogorvosommal... Bár semmi sem fájt, de a másfél évvel ezelőtti műtét helyén lett egy cseresznye nagyságú dudor. Azt gondoltam, annyi mindent sikerült túlélni, lúzerség lenne egy ilyen dologtól meghalni, így meglátogattam a világ legnormálisabb fogdokiját. Közölte, hogy újra egy ciszta, fel is vágta az ínyem, hogy tisztuljon, de ez csak ideiglenes állapot, jövő héten szerdára kaptam időpontot a szájsebészetre... Most, hogy tudom mi vár rám, nem annyira várom... Drukkok ide...
KÉÉÉÉPEEEK!!!!!!!


 Így alszik mostanában Marci, belefúrva az arca egy puha takaróba, és a háta mögött egy másik puhaság. Figyelmetekbe ajánlom a kis kezét :) nincs ám elkötve cérnával a csuklója :DDD












Így iszik Zozi :)


























Pecás pillanatok, még szivárványt is láttunk :)


























Na hogy méri a horgász a gyerek súlyát??
Hát ííígy...




 




Így csücsül Marci :)


















Hát jól megdolgoztatott,  de sikerült lefényképezni a fogacskát :)

Nevessünk is :) -Zoziszáj 2.

Tegnap reggel történt:
Zozi jön ki a szobájából, rám néz és közli: -Megyek felpattanok a motoromra, megyek a Spárba vásárolni...  ezzel elviharzik, de hallom, hogy hatalmasat esett az előszobában, óriásit csattant a kis tenyere a járólapon. Várom a sírást, ehelyett: -Hoppá, hoppá semmi baj, egy pillanat és jövök.

Délután pizzát sütünk, hagyom, hogy segítsen. Folyamatosan kommentálja amit csinál: -Ezt most jól megvillázom...

Amikor Marcit tisztába teszem ott áll a pelenkázó mellett, gyakran mondja: -Megszületett Marci :) -Hol született? Magyarázom neki, hogy hol, melyik kórházban. Ő rövidre zárja a témát: -De azért jó ám, hogy megszületett :) (imádom)

Ezt is le kell írni, nehogy a feledés homályába vesszen pedig előre tudom, mennyire fogja gyűlölni ha majd nagy korában felemlegetjük. Szintén egyik reggel, veszem le róla a pizsamát, pelenkát. Ül a pelenkázón, nézegeti magát: -Szép fütyi, jó fütyi :))

Ha már ez a téma... nem tudom milyen korban tesznek különbséget a nemek közt, de Zozi felfedezte, hogy vannak dolgok amiben más vagyok... Amikor fürdök szinte mindig ott sertepertél a fürdőben (már miért lenne az a néhány perc csak az enyém...) Egyik alkalommal: Anya, hová lett a fütyid? - Mondom neki, hogy nekem olyan nincs. Aznap este vigyorogva adja elő Apának, hogy a lányoknak milyük van... Ezt persze csak egyszer kellett elmondani, rögtön megjegyezte...

Ünnepekből sohasem elég :)

Boldog névnapot kívánok mindkét Zoltánomnak!! Szeretlek Titeket!

Meg van az első...

Végre sok-sok átnyöszörgött/sírt/üvöltött éjszaka és nappal után végre pénteken kibújt Marci első fogacskája.  Egyenlőre lyukasztóként lett üzembe helyezve... Mindent megrág, mint egy kölyökkutya, a kezünket, a játékokat, ha nem figyelünk a távirányítókat, telefonokat. ...és nem utolsósorban a cicimet (ez meglehetősen fájdalmas)

Hát bízom benne, hogy a többi gyorsabban és fájdalommentesebben követi...

...és, hogy a másik ded se maradjon ki... tegnap kerestem egy telefonszámot abban a telefonban aminek névjegyzékét Zozikám törölte, hát mit látok? Gondolom jóvá akarta tenni  bűnét, mentett bele két számot névvel(!!)

az egyik:7**7013  telefonszáma:7777777777777777777777777

a másik: Aacab száma:235555555555555555555555

Tanulság/ok: - még ha olyan helyre teszem is a telefont ahol úgy gondolom nem éri el, rosszul gondolom, eléri.

- hiába kapott a múlt heti telefonboltos látogatásunkkor egy demotelefont az eladótól, nagy kedvenc, de mégsem az igazi. (pedig ha igazi lenne...)

Az első félév

Nem felejtettem ám el :) Készül a többi is...

12-es

Milyen is az én 12 évesem?

Természetesen szép... :)

Sőt, tökéletesen tudatában is van ennek. Reggelenként olykor alig lehet kirobbantani a fürdőszobából :) egy kis hajvasalás, itt egy kis ez, ott egy kis az, illatfelhő száll az egész lakásban :) (szerintem nem tévedek amikor azt írom, hogy néha nem úgy találom a sminkes cuccaimat ahogy hagytam, pedig ezért harapok)

Kamasz...

Olyan igazi vállrángatós, pimasz, magában visszamotyogós, pofákatvagdosós, semmivel és senkivel nem törődős, csapkodós, csaknekemlegyenjó. De valljuk be ki nem volt ilyen...

Álmodozó...

Még mindig... vagyis újra... olyan, mint egy hullámvasút, hol fenn-hol lenn... Ebből következik, hogy:

Nemtanulós...

Néha a hegyeket is megmozgatná, oldalszám készíti a szorgalmikat, gyakorlásokat, néha viszont maga elé meredve csak bámul ki a fejéből.

Rendes-rendetlen...

Időnként előbújik belőlem a gonoszanyu, olyankor bizony szekrénysöprés van, vagy íróasztal takarítás... nem túl sűrűn, csak olyankor amikor már több a lom, mint a hasznos dolog, illetve harapok a szekrénybe koszosan visszatett ruhákért... (nem ezt tanulta) De ha olyanja van, képes hetekig meglepően rendet tartani a szobájában, sőt évi 2-3 alkalommal arra is vetemedik, hogy megkérdezze nálunk kell-e porszívózni :D

Állandóan éhes... :)

Hihetetlen mennyiségű ételt eszik, komolyan többet szedek neki, mint Apácskánknak, de képes fél óra múlva megkérdezni, hogy van-e még valami "csemege"... :) Ehhez képest hihetetlenül sovány...

Könyvmoly... :)

Nem bánom, sőt, nagyon örülök neki, hogy olvas. Mondjuk annak kevésbé örülök, hogy sokszor reggel suliba indulás előtt még a könyvet bújja és 3/4 8-kor szó szerint ki kell lökdösni az ajtón. Szerencséje, hogy alig 3 percre van a suli... de jobban szeretem, ha fél 8-kor elindul. A hétvégék szinte mindig azzal telnek, hogy olvas.

Szerelmes... :)

Bár mostanában elég nehéz nyomon követni a szerelmi életét, mert mire megszokom, hogy ki  az épp aktuális fiú addigra már szakítottak, mire megszokom, hogy szakítottak addigra újra lángol a szerelem. Aztán megkérdezem néhány nap múlva, hogy mi újság pasi-fronton, magába roskadva, úszva a krokodil könnyekben közli, hogy megcsalt-mást szeret- szakítottunk. Igen-igen túl van azthiszem egy igazán nagy csalódáson, de ezt meg kellett élnie ahhoz, hogy megértse szép ez a játék, de néha nagyon fájdalmas tud lenni.

Vízöntő kamasz (január 21. - február 20.)

Mint minden Levegő jegy, lázadó típus a vízöntő kamasz is. Nyíltszívű, szereti az embereket, fontosak számára a barátok, de jóságát sokszor kihasználják, emiatt már korán frusztrációk érik. Jól érzi magát társaságban és egyedül is. Érdeklődő természetű, szereti a különlegességeket, az átlagtól való eltérést. Arra törekszik, hogy jobbá tegye a világot, de legalább ő maga jobb legyen a többieknél. Gyakran kezdeményez segítségnyújtást. Lételeme a természet, ott töltekezik fel igazán. hagyni kell, hogy olykor elvonuljon túrázni. Intelligens és kedves kamasz, nagy álmokkal és tervekkel felvértezve. Nagyon érzékeny típus. A korlátokat nem bírja, szabadságra, rugalmasságra van szüksége. A fegyelmezést nem neki találták ki, az iskolában ebből adódhat gondja. Álmai megvalósításában sem korlátozhatjuk. Optimizmusa nem hagyja el, amihez kitartás is párosul. Nagyon becsületes, nem szeret a másik fölé kerekedni, de kiáll a véleménye mellett. Kamaszként ő a hős szerelmes.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.”

Boldog születésnapot Nanna!!