Komoly listát írtam, hogy mi is az amit feltétlenül le szeretnék írni. Meglátjuk meddig alszik a banda és meddig hagynak...
-Marci -Zozihoz hasonlóan- bekerült a Kismama újságba a Megérkeztem rovatba :) Na jól van ez nem olyan nagy szám másnak, de én igenis örülök neki :) Ez az újság is megy az "emlékes" dobozába.
-Így majdnem 7 hónaposan sem kapkodja el a mozgást, kicsit (nagyon) lusta a drágám. Forog minden irányba, kúszni nem nagyon kúszik, illetve próbálkozik, de kevés sikerrel. Nagyokat szoktam röhögni rajta, mert eszméletlenül aranyos, ahogy mint egy kis hernyó, először feltolja a fenekét magasra, aztán vesz egy pillangó-úszás szerű mozdulatot és orral érkezik. Persze ez nem tetszik annyira, általában sírással végződik... A hátán ügyesebb, megtámasztja a lábát, felemeli a fenekét és szintén dobja magát a feje felé. Meglepő, mekkora távokat képes így megtenni. Ja, és csücsül néha egészen hosszú percekig. Na jó én ültetem fel, de imádja hogy többet lát a világból.
- Hozzátáplálunk. Na persze nálunk semmi sem úgy történik, ahogy a nagykönyvbe van írva, na ez sem kivétel :) Alma jöhet, krumpli nem, zöldségek egyáltalán, sütőtök bármilyen mennyiségben. Eddig ok, még bevallható ... az viszont nem annyira, hogy imádja a kenyérhéjat, a húsleves levét, a benne főtt egész répát, a banánt, a csokoládét... De úúúgy tudja nézni amikor eszünk, hogy nem lehet nem adni egy-egy apró falatot, vagy nyalintásnyit.
-Ja és fogak... van már egy félig kibújva, kettő épp csak áttörve, egy látható, de nem áttört állapotban. Az éjszakák? Brutálisak... kb. 10 percenkénti felsírás...
-Ha már Marci... Pont ma voltunk tanácsadáson, a méretei: 9600 gr és 71,5 cm. Dokibácsi meg van elégedve vele. Sajnos most már tápszer is kell folyamatosan, mert amit fejni tudok az max. 1 esetleg jobb napokon 2 etetésnyi tejecske. Kimondhatatlanul bánt... Annyira jó lett volna ha úgy tudom táplálni ahogy Zozit. ...és bárki bármit is mond, és én is ha józan ésszel gondolom végig, az eszemmel tudom, hogy felnő így is és örülök, hogy ennyi is volt. ...de a szívem akkor is facsarodik, hogy képtelen vagyok megadni neki ugyanazt amit Zozi kapott. Nála olyan természetes volt (és még tejtesónak is jutott 10 hónapig) most pedig annyira értetlenül nézem a napról-napra fogyatkozó tejcsit.
-Zozi dumája hihetetlen, észre sem vettem, hogy mikor lett ekkora a szókincse, de hihetetlenül jókat lehet vele beszélgetni. Olyanokat mond, hogy sokszor csak lesek... most nem a beszólásaira gondolok, hanem amikor csak úgy beszélgetünk. Olyan régebbi dolgokra is emlékszik, amit én már régen elfelejtettem, de ő nem... (tudom öregkori elbutulás :)) (persze arra nem akar emlékezni, hogy hova rejtette el Apa óráját és napszemüvegét)
-Próbálgatja a pelenkamentességet, hát úgy jellemezném, hogy vagy-vagy... Vagy annyira ügyes és szól, akár naponta többször is, de vannak napok amikor reggel tiltakozik, ha nem adok rá pelenkát és akkor általában nem is sikeres a dolog. Viszont nagyon zavarja, ha nem egyedül vagyunk itthon, olyankor alig lehet rábeszélni a bilizésre, ezerszer jobban megy, ha nincsenek a többiek. A betegség nagyon visszavetette, persze nem is próbáltam szóba sem hozni amíg nem volt teljesen jól. Mindegy, nem sürgetem, ideje van még rengeteg, és pontosan tudja, mit szeretnék.
-Zsuzsi rejtélyes módon összetörte magát... állítólag fogóztak az udvaron valami mászókán és úgy esett, hogy a egyik arcán jókora seb lett. Fura, hogy sehol máshol, se kezén se lábán csak az arcán... Természetesen esély sincs rá, hogy szombatig rendbe jöjjön... akkor megyünk az édesanyjához...
-Hosszú hétvégén voltunk megnézni a halakat... Hát majdnem elmaradt, mert itt hétfő reggel szakadt az eső... Apa azért elindult, és 11 körül mi is mentünk utána. Bár halat nem is láttunk (...) de csodálatos volt a jó levegőn a nyugalom... Marci szinte az egész napot átaludta, Zsuzsi és Zozi játszótereztek, Apa pecázott én pedig végre nyugiban kiolvastam egy újságot. (az élet apró örömei)
-és végül, hogy ne csak csöpögős cukorszirup legyen... Az elmúlt két hétben több alkalommal randiztam... a fogorvosommal... Bár semmi sem fájt, de a másfél évvel ezelőtti műtét helyén lett egy cseresznye nagyságú dudor. Azt gondoltam, annyi mindent sikerült túlélni, lúzerség lenne egy ilyen dologtól meghalni, így meglátogattam a világ legnormálisabb fogdokiját. Közölte, hogy újra egy ciszta, fel is vágta az ínyem, hogy tisztuljon, de ez csak ideiglenes állapot, jövő héten szerdára kaptam időpontot a szájsebészetre... Most, hogy tudom mi vár rám, nem annyira várom... Drukkok ide...
KÉÉÉÉPEEEK!!!!!!!
Így alszik mostanában Marci, belefúrva az arca egy puha takaróba, és a háta mögött egy másik puhaság. Figyelmetekbe ajánlom a kis kezét :) nincs ám elkötve cérnával a csuklója :DDD
Így iszik Zozi :)
Pecás pillanatok, még szivárványt is láttunk :)
Na hogy méri a horgász a gyerek súlyát??
Hát ííígy...
Így csücsül Marci :)
Hát jól megdolgoztatott, de sikerült lefényképezni a fogacskát :)
-Marci -Zozihoz hasonlóan- bekerült a Kismama újságba a Megérkeztem rovatba :) Na jól van ez nem olyan nagy szám másnak, de én igenis örülök neki :) Ez az újság is megy az "emlékes" dobozába.
-Így majdnem 7 hónaposan sem kapkodja el a mozgást, kicsit (nagyon) lusta a drágám. Forog minden irányba, kúszni nem nagyon kúszik, illetve próbálkozik, de kevés sikerrel. Nagyokat szoktam röhögni rajta, mert eszméletlenül aranyos, ahogy mint egy kis hernyó, először feltolja a fenekét magasra, aztán vesz egy pillangó-úszás szerű mozdulatot és orral érkezik. Persze ez nem tetszik annyira, általában sírással végződik... A hátán ügyesebb, megtámasztja a lábát, felemeli a fenekét és szintén dobja magát a feje felé. Meglepő, mekkora távokat képes így megtenni. Ja, és csücsül néha egészen hosszú percekig. Na jó én ültetem fel, de imádja hogy többet lát a világból.
- Hozzátáplálunk. Na persze nálunk semmi sem úgy történik, ahogy a nagykönyvbe van írva, na ez sem kivétel :) Alma jöhet, krumpli nem, zöldségek egyáltalán, sütőtök bármilyen mennyiségben. Eddig ok, még bevallható ... az viszont nem annyira, hogy imádja a kenyérhéjat, a húsleves levét, a benne főtt egész répát, a banánt, a csokoládét... De úúúgy tudja nézni amikor eszünk, hogy nem lehet nem adni egy-egy apró falatot, vagy nyalintásnyit.
-Ja és fogak... van már egy félig kibújva, kettő épp csak áttörve, egy látható, de nem áttört állapotban. Az éjszakák? Brutálisak... kb. 10 percenkénti felsírás...
-Ha már Marci... Pont ma voltunk tanácsadáson, a méretei: 9600 gr és 71,5 cm. Dokibácsi meg van elégedve vele. Sajnos most már tápszer is kell folyamatosan, mert amit fejni tudok az max. 1 esetleg jobb napokon 2 etetésnyi tejecske. Kimondhatatlanul bánt... Annyira jó lett volna ha úgy tudom táplálni ahogy Zozit. ...és bárki bármit is mond, és én is ha józan ésszel gondolom végig, az eszemmel tudom, hogy felnő így is és örülök, hogy ennyi is volt. ...de a szívem akkor is facsarodik, hogy képtelen vagyok megadni neki ugyanazt amit Zozi kapott. Nála olyan természetes volt (és még tejtesónak is jutott 10 hónapig) most pedig annyira értetlenül nézem a napról-napra fogyatkozó tejcsit.
-Zozi dumája hihetetlen, észre sem vettem, hogy mikor lett ekkora a szókincse, de hihetetlenül jókat lehet vele beszélgetni. Olyanokat mond, hogy sokszor csak lesek... most nem a beszólásaira gondolok, hanem amikor csak úgy beszélgetünk. Olyan régebbi dolgokra is emlékszik, amit én már régen elfelejtettem, de ő nem... (tudom öregkori elbutulás :)) (persze arra nem akar emlékezni, hogy hova rejtette el Apa óráját és napszemüvegét)
-Próbálgatja a pelenkamentességet, hát úgy jellemezném, hogy vagy-vagy... Vagy annyira ügyes és szól, akár naponta többször is, de vannak napok amikor reggel tiltakozik, ha nem adok rá pelenkát és akkor általában nem is sikeres a dolog. Viszont nagyon zavarja, ha nem egyedül vagyunk itthon, olyankor alig lehet rábeszélni a bilizésre, ezerszer jobban megy, ha nincsenek a többiek. A betegség nagyon visszavetette, persze nem is próbáltam szóba sem hozni amíg nem volt teljesen jól. Mindegy, nem sürgetem, ideje van még rengeteg, és pontosan tudja, mit szeretnék.
-Zsuzsi rejtélyes módon összetörte magát... állítólag fogóztak az udvaron valami mászókán és úgy esett, hogy a egyik arcán jókora seb lett. Fura, hogy sehol máshol, se kezén se lábán csak az arcán... Természetesen esély sincs rá, hogy szombatig rendbe jöjjön... akkor megyünk az édesanyjához...
-Hosszú hétvégén voltunk megnézni a halakat... Hát majdnem elmaradt, mert itt hétfő reggel szakadt az eső... Apa azért elindult, és 11 körül mi is mentünk utána. Bár halat nem is láttunk (...) de csodálatos volt a jó levegőn a nyugalom... Marci szinte az egész napot átaludta, Zsuzsi és Zozi játszótereztek, Apa pecázott én pedig végre nyugiban kiolvastam egy újságot. (az élet apró örömei)
-és végül, hogy ne csak csöpögős cukorszirup legyen... Az elmúlt két hétben több alkalommal randiztam... a fogorvosommal... Bár semmi sem fájt, de a másfél évvel ezelőtti műtét helyén lett egy cseresznye nagyságú dudor. Azt gondoltam, annyi mindent sikerült túlélni, lúzerség lenne egy ilyen dologtól meghalni, így meglátogattam a világ legnormálisabb fogdokiját. Közölte, hogy újra egy ciszta, fel is vágta az ínyem, hogy tisztuljon, de ez csak ideiglenes állapot, jövő héten szerdára kaptam időpontot a szájsebészetre... Most, hogy tudom mi vár rám, nem annyira várom... Drukkok ide...
KÉÉÉÉPEEEK!!!!!!!
Így alszik mostanában Marci, belefúrva az arca egy puha takaróba, és a háta mögött egy másik puhaság. Figyelmetekbe ajánlom a kis kezét :) nincs ám elkötve cérnával a csuklója :DDD
Így iszik Zozi :)
Pecás pillanatok, még szivárványt is láttunk :)
Na hogy méri a horgász a gyerek súlyát??
Hát ííígy...
Így csücsül Marci :)
Hát jól megdolgoztatott, de sikerült lefényképezni a fogacskát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése