Nagyon-nagyon el vagyok maradva...
Amióta tavasz van próbálom gyakran levegőre vinni a két kicsit. Így legalább én is kimozdulok... Zozikám végre rájött a motorozás fortélyaira. Bár nem egy vad motoros, de szépen jön mellettem vagy előttem, élvezi, hogy Ő diktálhatja az útvonalat és az iramot. Eközben Marci általában nézelődik a babakocsiból. Pár napja/hete már nem a hordozóba teszem és úgy rögzítem, hanem csücsül és leskelődik. Érdekes, hogy nem alszik el szinte soha. Zozi minden alkalommal beájult séta közben.
Marci belehúzott a fognövesztésbe, egy héten belül kibújt még három...(jól megkínozva persze Őt de az egész családot is) így immár négy foggal vigyorog a világra :) Imád minden labdát, van Zozinak egy piros Verdás félig leeresztett labdája, na az a kedvencek-kedvence. Van kép is :)
Szinte minden gondolatom Zozi ovikezdése körül forog. Mit csináljak, hova írassam, egyáltalán menjen-e? Azt már sikerült megbeszélni magammal, hogy megpróbáljuk, menni fog, de nem minden áron, ha nagyon tiltakozik van még egy év amit együtt tölthetünk. De a HOVA kérdéssel nem tudok mit kezdeni...
Adott ugyanis egy ovi itt a lakótelep mellett, még az erkélyről is rálátok... ez ugye tökéletes lenne..., ha nem tudnám, hogy mennyire gyenge a színvonal. Persze tudom, hogy a kiscsoport nem az oktatásról szól, de van az ismeretségben kisgyermek aki ide járt és 6 évesen nem volt tisztában a tegnap-ma-holnap fogalmával. Bár Zozi már-már érti, tudja, ha kérdezem miről van szó, és úgy megy óvodába, hogy elég sok mondókát-verset-éneket tud már, de nem szeretném ha visszafejlődne mert nem foglalkoznak szinte semmivel... Bár egyik délelőtt a játszótéren az egyik dadussal beszélgettem, és nagyon dicsérte a mostani nagycsoportos óvónéniket akik most szeptemberben kapják a kicsiket.
Van még ezen kívül két másik ovi, amit "kigondoltam" az egyik nagyon közel van a munkahelyemhez, ez ugye majd akkor lesz fontos, ha már dolgozom. Ott nagyon jó az oktatás, szuperek az óvónénik, csak épp annyira felkapott lett az elmúlt években, hogy nagyon sok a gyerek... Vajon van-e idő foglalkozni velük...?
A harmadik kicsit távolabb van -nem elérhetetlen távolságban, állítólag jó. (bár épp tegnap cáfolta meg ezt egy anyuka akinek odajárt a kislánya) Szimpatikus, hogy tágas udvara van, kevés a gyerek, van idő az egyéni foglalkozásra is.
Illetve számításba jött egy negyedik, ami a bölcsöde mellett lenne, ez sajnos tőlünk igen távol esik, de ha már Marci bölcsis lesz, gyorsan össze lehetne kapni a két lurkót. erről az oviról semmit nem tudok, de erre van a legkevesebb esély.
Az sem mindegy ugye, hogy amíg Marcival itthon leszek, addig Zozi csak délig maradhat... nem mindegy, hogy naponta kétszer hova kell rohanni időre, borítva Marci napirendjét. A másik amiért nagyon meg kell fontolni a dolgot az az idő, amikor már dolgozom majd 9-17-ig... hogy kerül haza a gyerek...?? Na ezek a jövő kérdései... bár úgyis minden kialakul, erre is találok megoldást.
Időm kitalálni nem sok marad, mert a beiratkozás április 11-én kezdődik.
Fogorvosos drukkokat kéretik áthelyezni ápr. 12-re. Akkorra kaptam egy másik időpontot, mert semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek hittem. (én sem vagyok egyszerű eset tudom, de ennyire...) Sajnos egy éjszakát bent fekvős lesz a dolog... hogy és mi módon az még talány... megpróbálok én éjszakára hazalógni azt hiszem...
Illetve a tegnap készült esti képek: (szokás szerint kattra nőnek)
Annyira imádom ahogy magabiztosan vigyorog Marci a világba :) Újabban csak hason lehet fényképezni, mert szinte az egész napot ebben a pózban tölti...
Marcit leső elgondolkodó Zozim.
Szót ejthetünk a testvéri önzetlenségről is :) Ahogy Marci épp Zozi szájába tömködi a cumisüveget :)
Itt pedig épp birkózó bajnokság folyik... avagy pasik egy rakáson :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése