Tanévzáró

Na végre nálunk is megvolt a tanévzáró. 
Jó sokára... nem így szokott lenni.

De még kicsit visszakanyarodok az utolsó sulis napra. Hamarabb el kellett hozni a fiúkat.  Így én is rövid napot dolgoztam.  Miután begyűjtöttem őket, elballagtunk a zeneiskolához, mert a bizonyítványokat aznap délután osztották.
Na jó, Marciét hamarabb, a nyílt órán megkaptuk. Ja, hogy arról sem írtam... ...szóval volt. 
Marci is példás eredményt produkált szolfézsból.
Na tehát, Zozi zeneiskolás bizije full példás. Ügyibogyóim. Kapott két könyvet, és két oklevelet. Az egyiket az eredményért a másikat a zenetörténeti vetélkedőért. Valamint lehetőséget, hogy részt vegyen a tehetség gondozó napokon. Ez is megvolt már, majd írok róla.

Na tehát a zenesulis bizi kipipálva. Jöhet a sulis.
Ezzel ott tartottam, hogy későre tették. Mindig az első szünidei vasárnap szokott lenni. Most pedig az azt követő szombaton.
Nagy volt az izgalom.  Számomra komoly dilemma volt,  hogy melyik gyereket kísérjem. Marci mégiscsak élete első bizonyítványát kapta... Zozi pedig búcsúztatja az alsó tagozatot és a tanító néniket.  Na meg őt kérték fel,  hogy búcsúzzon azoktól, akik mennek 8 osztályos gimibe. A mi osztályunkból ketten,  plussz egy gyerek költözik.
Végül abban maradtunk Apával, hogy ha Marci nem lesz kitűnő, akkor őt kísérem, mert bizony nagy sírás várható. 
Ezt azért tudtuk volna meg előre, mert a kitűnő tanulók neveit osztályonként felsorolják és az igazgató átad egy oklevelet. 
Nagyon izgultam én is... szinte levegőt sem vettem amikor az osztályukhoz értek. Éééés, igen!!! Elhangzott a neve.
Nagyon reménykedtem benne,  hogy így lesz. Amiért nem voltam teljesen biztos benne az az, hogy Marci tanító nénije túl szigorú,  túl sokat vár, de keveset ad... dícséretet szinte sohasem... soha egy plussz feladatért nem kapott Marci még egy piros pontot sem... Így meg aztán szépen lassan leszokott arról,  hogy túlteljesítsen... De a felmérői mindig nagyon jók voltak. 95-100%-ok.

Zozinál sima ügy volt.  Nagyon sejthető volt,  hogy meglesz a csupaötös.
Bánatára nevelőtestületiről lecsúszott, de így is 3 dícsérete volt. Marcinak kettő.

Nagyon boldog vagyok,  hihetetlen büszke rájuk, mert ez az ő munkájuk. Hogy őszinte legyek, nem nagyon gyötörtem őket az itthoni gyakorlással. A házi feladat mindig kész volt, néha-néha egy-két feladatot átbeszéltünk.
Jövőre biztosan oda kell figyelni jobban, hiszen a 2.osztály nem könnyű  és 5.-ben már nem lesz tanítónő,  aki megnézze  hogy kész-e az összes lecke.

Zoziéknál a búcsúztató olyan nagyon megható volt,  hogy kb a 2. percben sírt mindenki... Zozi kezdte a műsort a búcsúversével. Az egyik elköszönő kislánynak végig potyogtak a könnyei. Mire Zozi végigmondta, már ő is nagyon küzdött... Aztán a tanító nénik jöttek... egy közös énekkel kezdtek a gyerekek.  Hát sírt ott mindenki,  gyerek, felnőtt... Bizony bizony ilyen tanító néni,  mint K néni több nincs a világon.
A végén volt nagy ölelkezés.

Na mikor mindenki jól kibőgte magát, jött a program többi része.  Nálunk már hagyomány,  hogy egy éttermi ebéddel ünnepeljük meg a tanév végét.
Most is így volt.  Annyi különbséggel, hogy most volt némi ajándék is. 
Már évekkel ezelőtt megbeszéltük Zozival , hogy ha jó lesz a bizi  negyedik osztály végén kap egy telefont.  Pontosabban a felét.  Nálunk az úgy van  ha valami nagyobb dolgot szeretnének   a  felét összegyűjtik a másik felét pedig megkapják.  Így Zozi egy telefont kapott   Marci pedig egy lego techniket nézegetett egy ideje  azt kapta meg.
Nagy volt az öröm.

Na ezennel a 2017/2018-as évet bezárom. Túl vagyunk rajta,  nem volt könnyű év, de sikeres volt.